Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XUV. évfolyam, 176. szám 1988. július 25. Hétfő Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Hew Yorkba érkezett grósz Károly Biológiai sajátosságunk mi­att megyénk mezőgazdasági üzemei most kezdtek igazán az aratáshoz, így később is jelentkezett az a probléma, hogy a leszállított termé­nyért milyen fizetőeszközzel egyenlíti ki a s/jmlát folya­matosan tíznaponként a Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Kétségtelen, hogy minden arató üzem mihamarabb sze­retné felvenni a gabona el­lenértékét, de nem is akár­hogyan: ha lehet, készpénz­ben, mivel tőlük is ezt fo­gadja el legszívesebben az Agroker, az Áfor, a MÁV, az áramszolgáltató. Ezért hi­ába mezőgazdasági váltó, pénzszűkítő pénzpolitika, korlátozott felvehető hitel, a szövetkezetek talán fele, in­kább kivárja fizetési esedé­kességét, de váltót nem szí­vesen vesz át a gabona el­lenértékeként. Gondban is van a GMV igazgatója, Illo- vai István, és ezt el is mond­ja azon az egyeztető tárgya­láson, melyre az (MNB kez­deményezésére a megyei pártbizottságon került sor a (Folytatás a 2. oldalon) Fontos eseménye volt Grósx Károly kaliforniai kőrútjának az Occidental Petroleum Los Angeles-i központjában pén­teken tett látogatás. A vállalat világszerte ismert elnöke, Armand Hammer már azzal is aláhúzta ennek fontossá­gát, hogy az MSZMP főtitkárát, a Minisztertanács elnökét személyesen fogadta a repülőtéren, gomblyukában magyar kitüntetésének szalagját viselve. Grósz Károly és Armand Hammer előbb szűk körű megbeszélést folytatott a válla­lat központjában, majd az amerikai üzletember ebédet adott a magyar kormányfő tiszteletére. Az ebéden elhangzott po­hárköszöntőjében Hammer rendkívül melegen szólt Ma­gyarországról. Felelevenítette vidám emlékeit arról, hogy hosszú életében jószerivel először országunkban volt vadászaton. Az amerikai üz­letember azonban ennél ko­molyabb formában is beszélt Magyarországról: a magyar gazdasági kísérletekről azt a véleményt hangoztatta, hogy az ott megvalósuló reformok más szocialista országok szá­mára is hasznosak lehetnek. Mint elmondotta, ezt a vé­leményét Mihail Gorbacsov- nak is kifejtette személyes találkozásaik során. „Magyar- ország nem mindennapi or­szág — mondotta. Ügy gon­dolom, hogy nagy szerepe le­het a kelet—nyugati kapcso­latok fejlesztésében”. Grósz Károly kedves kö­telezettségének tett eleget: felkereste Santa Monicában, a Los Angeles-i konglomerá­tum egyik városában élő nagynénjét, aki 1936-ban ke­rült, házasságkötése követ­keztében az Egyesült Álla­mokba, de gyermekkorában még jól ismerte unokaöccsét. New Yorkba érkezett szombaton este Grósz Károly, az MSZMP KB főtitkára, a Minisztertanás elnöke, vala­mint kísérete. Miniszterelnökünk vasár­nap délelőtt a neves ma­gyar származású amerikai üzletember, George Soros New York közelében lévő há­zában találkozott amerikai pénzügyi és gazdasági szak­emberekkel. Délután, — ha­zai idő szerint késő este — kezdődött meg találkozója a magyar emigráció képviselői­vel. A találkozóra hazánk washingtoni nagykövete, Há­zi Vencel hívta meg a külön­böző emigrációs szervezetek vezetőit, az Egyesült Álla­mokban élő magyarok ismert képviselőit. Tokaj és művészei Herman Steppe második hazája Belga turisták r4e*óköve«ien Kapuk, cégérek, szobrok, játszóterek Fischer Imrétől, a mezőkö­vesdi áfész autóskempingjé­nek vezetőjétől tudom: ami­kor külföldi vendég érkezik hozzájuk, a kemping főterén felvonják az illető turista nemzeti zászlaját, s az mind­addig ott lobog, amíg a ven­dég náluk tartózkodik. Néhány éve a játékos bükkaljai szél leginkább a Belga Királyság nemzeti szí­neit lobogtatja Matyóföldön. Igen, mindez annak bizony­sága: Belgium fiai, lányai közül egyré többen fedezik fel, kedvelik meg e sajátos hangulatú dél-borsodi tájat. Hogy hogyan kerülnek a bel­gák ilyen nagy számban Me­zőkövesdre? A rejtély meg­oldása egy név: Herman Step­pe. Ez a csupaszív, lelkes kolléga, az Info Vakantiege- noegens idegenforgalmi lap szerkesztője, szó szerint má­sodik hazájának tekinti Ma­gyarországot. S aki megisme­ri ezt a barátságos, kiváló szervezőkészséggel megáldott embert, az egyetért velem: Herman Steppe egymaga fel­ér egy jól működő magyar idegenforgalmi hivatallal. Kollégánk többek között három magyar autóskem­pingbe, a szarvasi, a kiskun- halasi és a kövesdi kemping­be (mint bázishelyekre) szer­vezi, hozza a belga csoporto­kat, akik innen „portyázva” ismerkednek egy-egy kör­nyék természeti értékeivel, népművészetével, ‘ gasztronó­miájával, s nem utolsó sor­ban lakóival. Most július közepén már a negyedik belga csoport (egy csoport 50^—60 fős) töltött emlékezetes hat napot Me­zőkövesden és környékén. Július 21-én, csütörtökön, Belgium nemzeti ünnepe al­kalmából a mostani csoport utcH-*i_előtti napján Matyó­ország fővárosába látogatott honfitársait meglátogatni Oc- taaf Séminek, a Belga Ki­rályság magyarországi kon­zulja, akit a Hőfürdő étte­remben Eperjesi József, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész elnöke fogadott és köszöntött. A baráti, szívélyes találko­zón Eperjesi József ismertette szövetkezetük tevékenységét, s eben belül is az egyre na­gyobb hangsúlyt, szerepet ka­pó idegenforgalmat. Ennek keretében többek között gyógyszálló építését is terve­zik. ehhez keresnek külföl­di partnereket, vállalkozókat. Elmondta azt is, nagyon örül (Folytatás a 2. oldalon) Tokajban olyan nagy ide­genforgalom vök szombaton, amekkorát a szakemberek csak legszebb álmaikban re­mélnek. A várost átszelő or­szágúton életveszélyes volt átmenni egyik oldalról a má­sikra. Egymást érték a né­met, holland, francia, finn, csehszlovák, lengyel és ma­gyar kocsik, a parkolókban buszok álltak, az ember úgy hitte, a városra ki lehet ten­ni a megtelt táblát. A baj csak az, hogy ezek a vendégek csak néhány órát, fél napot töltenek Tokajban, szállóvendég alig akad köz­tük, így pénzt is keveset költenek, főleg mert alig van hol. Az üzletek délben be­zárnak, senkinek sem jut eszébe, hogy egy idegenfor­galmi központban szombaton kellene legtovább nyitva tar­tani, legalább a nyári hóna­pokban. (Az meg egyenesen elképesztő számomra, hogy a Híd büfé. tehát egy vendég­látó hely délben tartson zár­va egy-két órára ...) — Az sokkal nagyobb baj, hogy szombaton és vasárnap a kiállítások is zárva tarta­nak — mondja Kerékgyártó István, a tokaji alkotótábor vezetője. — Hozzánk nyitnak be a turisták, kérdik, mit l£- het megnézni, sajnos a ga­léria, és a templomban Jo- láthy Attila tárlata is zár­va van, csak a Taverna előt­ti utcatárlaton nincs ebéd­idő. . A tábort hatodik éve ve­zeti Kerékgyártó, s ahogy máskor, most is van a taná­roknak a képzőművészeti szakkörvezetők alkotó és to­vábbképző telepe, és egy amatőr tábor. Egy „fiókszek­ció”, a fotósoké, Tiszaladány- ban dolgozik, helytörténeti, mondhatnánk leletmentő munkán. Az itt dolgozó fes­tők, grafikusok, faragók, fa­zekasok többféle irányzatot képviselnek, mindnyájan az alkatuknak, egyéniségüknek megfelelő módon dolgozhat­nak. A hagyományos művészeti tábor új dologgal bővült, ki­alakítottak egy környezetfor­máló programot. Van kapu­restauráló és cégérprogram, a legszebb és legrosszabb ka­put újították fel, s a posta, pecsenyesütő, órásboltok cé­gérei után divat lett a he­lyiek között is a régi fara­gott kapuk felújítása, cégé­rek készítése. A gyógyszertá­ri cégér jól sikerült, vannak gyengébbek is, a művészek vállalták, hogy ezeket átfor­málják, kijavítják. Tulajdonképpen el is ér­keztünk a legfontosabb té­mához, mit kap, mivel gya­rapodik Tokaj a művésztelep (Folytatás az 5. oldalon) Tábor e sféeiesi wár tövében Azt hiszem nagyot néztek az elmúlt napokban Dédes- tapolcsány lakói: a kicsiny bükki falun két rendőrségi Yamaha motor s a tűzoltó­ság legújabb emelőkosaras kocsija robogott keresztül, de mentő, határőr és honvédsé­gi jármű is erre vette útját. Az erdő csendjét kisvártat­va .szirénahang. s jelzőraké­ta robaja verte fel. kutya csaholt. És mindehhez gyer­mekzsivaj vegyült... * Festő ecsetjére kívánkozik a tájék. Dédes vára négy- százvalahány méter magas­ból tekint a táborra, s ami­lyen rafináltak az itteni út­törőgárdisták. fel. a meredek várhegyre küldik a szomszéd táborok lakóit csigaházért és kövirózsáért. E két ereklye a váltságdíjak közé tartozik, ugyanis az elrabolt tábor­zászlót csakjs akkor szolgál­tatják vissza, ha a tiszafüre­di vagy a jászberényi gye­rekek (ők laknak a szom­(Folytatás a 2. oldalon) Felkapaszkodhattak a Yamahák nyergébe is

Next

/
Thumbnails
Contents