Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
Ahol a Tisza kanyarog Kutyogtatni is lehet... dókén ver tanyát, a/, csak horgász lehet, nem áhítozik összkomfort után. Bográcsban főz, sátorban alszik, napra beosztja az enni- és innivalót. A borsodi részen a Tisza általában meredek partú. A víz többnyire csak nadrágleken közelíthető meg, s kellemes fürdőzést, veszélytelenül, csak a prügyi kanyar kínál. Véletlen persze, hogy hordónyi kövek jelzik a „Mélyvíz! Csak úszóknak!” — tábla helyett a biztonságos övezet határát. A prügyi, kenézi srácok kedvenc tartózkodási helye ez. Gyanítható, hogy nem mindegyik a naptól barnult le ... A horgászok bánják is, nem is a fürdőzők zaját. Ha jár a hal, akkor semmi sem ronthatja a fogási esélyeket. Persze, manapság kevesebb a zsákmány, mint korábban volt. Vagy csak az idő szépíti meg az emlékeket? Egy 1833-ban kelt irat szerint „ ... leginkább bővelkedik halakkal a Tisza vize, úgy hogy azon közmondás is — a Tisza vizének harmad vésze hal — eléggé jelenti azon folyóba lévő halaknak temérdek sokaságát.” Az újkori pecások kérész lárvával fogják a ritka kincs kecse- gét, a márna fölveszi a kövér, középkemény sajtot, a bajszos harcsa laginkább a lótetűt szereti. Az univerzális csalinak tartott giliszta lassan kezd kimenni a divatból. Miért? Ez éppen any- nyira talány, mint folyóvizeink leggyakoribb halának, a törpeharcsának az eltűnése. Hová lett a törpeharcsa? Csak nem jutott a dinoszauruszok, mamutok, kardfo- gű tigrisek sorsára? Csobajtól egy jó iramo- dásnyira, átbukdácsolva az ártéren, végigporoszkálva a holtágat kettőszelő gáton a szigetre is ellátogattunk. Alattunk a tiszalöki duzzasztó, mellettünk pipacsos búzát simogat a szél. A ti- szaladányi termelőszövetkezeté ez a terület. Ide álmodtak egy üdülőtelepet. A gazdaságnak sok hasznot nem hoz ez a föld, s meszÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1988. július 2„ sze is van. Szeretnék kivonni a művelésből, s a parcellákat eladni, vagy bérbe adni. Üzleti megfontolások is indokolják ezt, s az sem utolsó szempont, hogy a Tisza jobb partjának ezen a szakaszán.-is' teremtődne egy kiránduló paradicsom. Az elnök erősen hiszi, hogy sikerül áterőszakolni a tervet az adminisztráció útvesztőin, s a szőke Tisza a tájhoz és az emberhez illő pihenőhellyel gazdagszik. Lassan, méltóságteljesen hömpölyög alá a szőke Tisza. Jelzőjét a víz által felkavart sárgás homokról, iszapról kapta. Itt, Tokaj alatt, ahol a nagy magyar rónába tarkollik az Alföld folyója, a víz színe valóban a szőkébe hajlik. S még inkább ilyen lesz egy-kél nap múlva, amikor „virágzik a folyam". Az alig egy napig élő, repdeső tiszavirágok valami csodálatossá festik — a halak nagy örömére — a víz Tiszalöktől nem messze — ez egyébként a szabolcsi parton van — Tiszadobon, egy ligetes területen a Tisza szabályzó Vásárhelyi Pál szobra emelkedik. Szép a szobor, szép a tájék, de véljük — s ezt nemcsak a lokálpatriotizmus mondatja velünk —, szebb az a vidék, amely őshonos. Amelyet ember keze nem érintett, ahol a folyó természet adta adottságainak köszönhetően kivájta medrét. Az ősi meder túlsó oldalán szemben Tiszadobbal — a borsodi részen fekszik Tiszalúc. E helység keresztelőjét akkor ülte, amikor erre kanyargóit a szeszélyes víz. Ma, az' élő folyó majd' hét kilométerre veszi útját Lúctól — de az itt élők bánják ezt legkevésbé. A Tisza itt véget érő 25 kilométer hosszú holtágát a helyi tanács kiválóan hasznosítja, s egyáltalán nem bizonyos, hogy az igazi Tisza partjára is hasonló eredménnyel lehetne toborozni az új nomádokat. Halott a Tisza — hiszen nincs közvetlen összefolyása az „új"’ mederben kanyargó folyóval —. neve sem igazi már, de a település, a tájék őrzi a régmúltat. Szép ez a vidék. A Takta e helyen ölelkőzik össze bátyjával, s nem messze a deltától vi- kendházak tucatjai sorakoznak. A lúci tanácselnök nagy fantáziát lát a parcellázásban, hiszi, első lépcsőfoka ez az idegenforgalom térhódításának. Majd ha pénz lesz, akkor az idegent is erre hozhatják... Egyelőre a tiszalúci holtágnál ugyanúgy tanyát vert és ver nőgyógyász főorvos, lakatos, tisztviselő, nyugdíjas katonatiszt. A holt Tisza partján beosztástól és rangtól függetlenül mindenki egyforma. Horgász, természetet kedvelő. Fürödni tilos* de ezt kevesen veszik komolyan. Vízparton, vízben Őshonos a természet. Az ember megváltoztatta a folyam útiát, a Tisza kanyarulatai a horgászok paradicsomává váltak. Fotó Balogh Imre Több tucatnyi kilométerrel lett rövidebb az Alföld folyója, ma, jóformán csak a holtágak emlékeztetnek az egykori igazi folyamra. az igazi . . . Sajnos azt többen elfelejtik, hogy ez a rész is rejteget húszméteres mélységeket ... Nincs ezen a Szerencshez közvetve tartozó Tisza szakaszon sátortábor, nincs úgy igazából kiépített üdülőkörzet (Tiszalúc csak elindult ezen úton), de végül is ez egyelőre nem létszükséglet. Jól érzi magát mindenki, kevésbé háborgatott még a természet . .. Lehet kutyogtatni, kérészezni, vadkempingezni. Szabad a vásár. Egyelőre ... (brackó—illésy) színét. Komp Tiszatardosnál .. . Kecsegét rejt a viz. Szigorú titoktartást fogadva az egyik ismerős megsúgta, hogy most, a hét végén virágzik a Tisza. Honnan tudja? A felmenő ősök vízi emberek voltak. Ű ugyan már csak gépkocsivezető, de megszállott horgász. A bátyjának van csónakja, a múlt héten három harcsát fogott, s a kérész-rajzás előtt kutyogtatni akar. Vagy elkéredzkedik munkahelyéről, vagy pedig szabadnapot vesz ki. Ilyet nem lehet kihagyni. Állunk a Tisza parton, nézzük a vizet. Már megnyugodott a folyó, a korábbi esőzések áradása és hordaléka eltűnt. A Bodrog ugyan még zavaros, de a la- dányi legendás kanyart, ahol a csatorna ölelkezik a folyóval, már megszállták a horgászok. Szabad a vásár. Azon a szakaszon, amelyet végigjártunk, intézményesített szálláshely nincs. Tisza- ladány és Lenin város között a maga ura (mert szolgája nincs) a kiránduló .. . Nem botcsinálta turistákról van szó. Aki arra adja a fejét, hogy a Tiszának ezen a viA héten virágzik a Tisza. Ettől is lett szőke a folyó. „Azt várják, hogy lendítsek egyet a szekéren!’’ Alig több, mint két hónapja, Tóth Lajos, a szerencsi Szivárvány Építőipari és Ipari Kisszövetkezet elnöke kapott megbízást a Szerencsi-Hegyalja SE elnöki funkciójának betöltésére. — Első kérdésem meglehetősen sablonos lesz: miért pont önt szemelték ki? — Én is töprengtem már ezen. Talán azért, mert tősgyökeres szerencsi vagyok, rendelkezem sportmúlttal és gazdasági funkcióm sem elhanyagolható. — Manapság nem fenékig tejfel a klubvezetők élete. Különösen Szerencsen nem... — Értem a célzást. Elődeim jöttek, mentek. Remélem, hogy a „népvándorlásnak” vége szakad. — Gyorsan igent mondott? — Szívem szerint így cselekedtem volna, de mégis töprengtem. Az foglalkoztatott, hogy be tudom-e illeszteni munkám közé, vagy mellé a sportot? Mert bábu semmiképpen nem akartam lenni. — Milyen perspektívát látott? — Há-t, fényeset nem, az egyszer biztos. De nem is a Real Madriddal, vagy az Űjpesti Dózsával kell majd nekünk versenyt futnunk. — Említette a sportmúltját. Érdekelne részleteiben is! — Futballistaként kezdtem. A Bocskai Gimnáziumban először fcézilabdáztam, aztán Szabó János „megfertőzött” a kosárlabdával. Ez a játék ma is közel áll hozzám. Játszottam az NB Hibán — debreceni főiskolásként —, majd a DVTK NB Il-es csapatában is. Fél esztendőt még edzősködtem is, de rájöttem, hogy a kispa- dot nem nekem találták ki. — Ön még csak 37 esztendős. Sikeres vezető. Nyilván produkálni fog társadalmi beosztásában is .. . — Mindenesetre szeretnék. Lehet, hogy egyesek kinevetnek, de fantáziát látok ebben a munkakörben. — Nem irigylem! Az elmúlt esztendőkben sokszor írtam a klub munkájáról. Jót csak elvétve tapasztaltam. — Hát éppen ezért nem lesz nehéz produkálnom. Mert a nulláról, na nem azért feljebbről indulunk. — Kollégái, a nagyobb klubok társadalmi elnökei azt mondják, hogy idejük jelentős részét leköti az anyagi feltételek előteremtése utáni szaladgálás. — Nekünk eddig kevés pénzünk volt. Viszont azt tapasztalom, hogy most van szándék a csatornák megnyitására. Lépésről lépésre ebben a kérdésben is haladhatunk. De nem arra vágyunk, hogy, mondjuk valaki ad 50 ezret,, aztán felénk sem néz. Élő kapcsolatokra, gyümölcsöző együttműködésekre pályázunk. — Felettesei megfogalmazták már az önnel szembeni elvárásokat? — Konkrétan még nem. De erre nincs is túlságosan szükség. A szerencsi klub eddig aludt, fel kell ébresztenem, ébresztenünk. Én mindenkinek azt mondom: csak annyit segítsen, ameny- nyit tud. De azt hián.vtalaTóth Lajos, a Szerencsi-Hegyalja SE elnöke nul, lelkesen, az adott szó hitelét tartva. — Találkozott-e már az elnökség tagjaival, ismeri-e már a klubot „széltében- hosszában”? — Az utóbbira még nem mernék mérget venni! Az elnökséget már összehívtam, bemutatkoztunk egymásnak, informálódtunk, beszélgettünk. — Mit tart a legfontosabbnak? — A lehetőségek előteremtését, a hangulat megváltoztatását. Az utóbbiból az következik, hogy szeretném, ha a gyerekek újból szívesen jönnének a klubhoz. — Milyen munkastílust vár el magától és segítőitől? — Fontosnak tartom a határozottságot, megkövetelem a pontosságot, a fegyelmet, a rendet, a naprakész elszámolást. Persze ne gondolja, hogy az apró ügyekben is én hozok majd döntést. Nem, szó sincs erről! Az elnök feladata a kapcsolattartás, az irányítás, az elvi állásfoglalás, a klub képviselete. Egyet ígérhetek: teljes önállóságot biztosítok. Mindenkit a munkához engedek majd. De, aki alkalmatlannak bizonyul, vagy nem szívvel-lélekkel végzi tevékenységét. . . — Nem érdekli a múlt, vagy a megszerzett „kiváltság”, kivívott érdem? — Manapság senki nem ülhet a babérjain. Tőlem, mint a klub elnökétől, azt várják a város vezetői, hogy lendítsek egyet a szekéren. Én ugyanezt várom a munkatársaimtól. A múlt csak annyiból nem érdekel, hogy tiszta lappal indulunk. — Miért „erőltették” a szerencsi és a bekecsi klub egyesítését? — Szerencs és Bekecs közigazgatásilag hamarosan teljesen eggyé válik. A bekecsi klub csak egy szakosztályt, a labdarúgást karolta fel és működtette. Az előrelépés az erők egyesítésével látszik biztosítottnak. Labdarúgásban merészebb terveink vannak, minimálisan a megyei I. osztályba szeretnénk jutni. Igen ám, de sem Szerencsen, sem pedig Bekecsen nincs edzőpálya, négy csapathoz pedig egy gyepszőnyeg kevés. Most már lesz a klubnak két pályája. Hisszük, hogy jó döntést hoztunk. — A napokban jártam a szerencsi sporttelepen, örvendetes változásokat fedeztem fel. — Igen, ez is az új szelek fuvallata. Rendbehoztuk a szociális létesítményt, ráköl- töttünk vagy 100 ezret, és rengeteg társadalmi munkát végeztek az emberek. A felújítás nem fejeződött be, van még mit csinálni. Csak bírjuk erővel és pénzzel. Kolodzcy Tamás
