Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. július 21., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) szükség van bizonyos intézkedésekre, bár a hosszú távú együttműködésre kitűnő .'ehetőség kínálkozik. Felvetette, hogy a vállalat közép-európai fejlesztési ter-i veiben Magyarországot bázisként használják fel, egyebek között a Szovjetunióban tervezett húsz új üzlet ellátásához. A Bábolnai Állami Gazdasággal kialakított együttműködés kitűnő alapot adhat ehhez —, hiszen például az európai McDonald’s-üzletek évente 46 ezer tonna hasábburgonyát, 35 ezer tonna darált marhahúst, és sok más — Magyarországon előállítható — terméket használnak fel. Ugyanakkor a vállalat élelmiszer-feldolgozó technológiája jól hasznosítható más országokban, a közvetlen ellátási feladatokon túlmenően is. „Bizonyosak vagyunk abban, hogy Magyarország számos exportlehetőséget talál majd a McDonald’s keretein belül” — mondotta. Emlékeztetett arra is, hogy a vállalat jelentős jótékony célú tevékenységet végez: jelenleg például négy, fehérvérűségben szenvedő magyar gyermek kap kezelést az Egyesült Államokban, a vállalat külön e célra létrehozott telepén. Grósz Károly elmondta: a vállalatok együttműködése sikeresnek mondható. Rámutatott: a magyar kormány kedvező feltételeket kíván teremteni a gazdasági együttműködéshez, és megteremti az ahhoz szükséges lehetőségeket. Ezt követően Grósz Károly kíséretének tagjaival a chicagói árutőzsdére, a Chicago Board of Trade-ra (CBOT) látogatott. Az intézmény 1840-től áll fenn, s ma a világ legjelentősebb mezőgazdasági árutőzsdéje, ahol elsősorban a búza, a kukorica, a zab, a szója és a rizs forgalmát jegyzik, ezekkel a termékekkel kereskednek. A Chicagóban kialakult árak jelentik a világ gabonakereskedelmében az árak alapját. Mivel a gabonakereskedelemben hazánk is jelentős mértékben érdekelt, az Agrimpex külkereskedelmi vállalat immár a hetvenes évek közepe óta aktívan kereskedik a chicagói árutőzsdén. A magyar kormányfőt és kíséretét a tőzsdén a CBOT igazgató tanácsának elnöke, Patrick H. Arbor, az igazgató tanács két tagja, Donald G. Andrew és Irwin N. Smith köszöntötte. A látogatás érdekes pontja volt, hogy a tőzsde működését egy neves ügynökség, a mezőgazdasági cikkek kereskedelmével foglalkozó Drexel Burnham Lambert Inc. magyar elnökhelyettese, Morvái Gábor ismertette meg a küldöttség tagjaival. Morvái Gábor az Agrimpex osztályvezetőjeként dolgozott, jól ismerte a chicagói tőzsde munkáját, s ennek alapján kapott meghívást az amerikai vállalattól, ahol most magyar munkavállalási engedéllyel dolgozik. A bevezető ismertető után Grósz Károlynak alkalma volt közelebbről is megismerkedni a tőzsde működésével: a „Floor”-on, az üzletkötések színhelyén figyelte meg az alkuszok tevékenységét. Uj párttitkár a megyei tanácson Kedden ülést tartott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Pártbizottsága. Mint ismeretes, korábban felmentették Soós Rolandot, a pártbizottság titkárát e tisztségéből, aki a megyei tanács Oktatási, Továbbképzési Intézetének lett a vezetője. A jelölőbizottság a megszokott gyakorlattól eltérően nemcsak a pártbizottság tagjait, hanem a teljes tagságot bevonta a jelölőmunkába. Így a vélemények összegzése után úgy döntöttek, hogy nincs szükség a többes jelölésre. A testület tegnapi ülésén Szabó Györgyöt — aki eddig a megyei tanács tervosztályának volt helyettes vezetője — egyhangúlag megválasztották a pártbizottság titkárának. Az ülésen jelen volt Begyik János, a megyei pártbizottság osztályvezetője. „Területrendezés" Giurgiu megyében Pozsonyi Pravda Bős-Nagymaros megítélése Nicolae Ceausescu kérésére Giurgiu megyében új, szigorúbb terveket dolgoznak ki a beépíthető terület korlátozása és csökkentése érdekében. Az RKP főtitkára, az RSZK elnöke kedden tett munkalátogatást a Bukaresttől délre lévő megyében. A megyeszékhelyen találkozott a megyei pártbizottság irodájának tagjaival, s megtárgyalták a megyei település- rendezési programot. Nicolae Ceausescu rámutatott, hogy a megyében többet kell tenni a településrendezés megvalósításáért. Közölte, hogy Giurgiu város rendezését és korszerűsítését 3—4 éven belül be kell fejezni; növelni kell a lakásépítések ütemét, hogy a megyeszékhely egy modern, virágzó város arculatát öltse. A találkozón olyan állás- foglalás született, hogy elsőbbséget kell biztosítani a megye jövendő agráripari központjainak, amelyeknek minden szükséges ellátási intézménnyel rendelkezniük kell. A tervek szerint az agráripari központokban ipari s különösen kisipari egységek működnek majd, mindegyikben lesz kórház saját szülőotthonnal, közfürdő, pékség, élelmiszerpiac, 12 osztályos oktatási intézmény, és „Megéneklünk Románia” elnevezésű kulturális és alkotó központ. „tHogyan születik az értetlenség” címmel a pozsonyi Pravda szerdán hírmagyarázatot fűzött a Bős-Nagymaros vízierőmű építkezéséről „Magyarországon elterjedt híresztelésekhez”. A lap hangsúlyozza: a vízierőmű felépítése ellen folyó kampányban felbukkanó naiv kérdések és kétségek láthatóan egybeesnek azzal, amit Lipták Béla, az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke hangoztat. Huszonhat pontos levelében, amit a magyar Elnöki Tanácshoz intézett, Lipták határozottan tiltakozik az építkezés ellen, de pontatlan adatokat hoz fel érvként — írja a pozsonyi lap, amely szerint Lipták következtetései „durva kirohanást jelentenek a magyar, s nem utolsó sorban a csehszlovák vízgazdálkodási szakemberek ellen, akik évtizedeken át vizsgálták a létesítmény várható hatásait, s akik pontos hidrológiai, ökológiai, gazdasági, közlekedési és energetikai adatokkal rendelkeznek, s számításaik között szerepelnek az áradások és földrengések elleni védekezést célzó előrejelzések is”. — Bebizonyosodott, hogy Lipták levelének minden pontja alaptalan — hangsúlyozza a pozsonyi Pravda. A bérdifferenciálás nem cél, hanem eszköz Napjaink egyik jelszava, követelménye: differenciálni a béreket és a kereseteket a végzett munka, a valóságos teljesítmények szerint. Ugyanakkor ez napjaink egyik dilemmája is: differenciálni, de hogyan, és miből? Ugyanakkor miféle kapcsolat van a kereseti skála széthúzása és az anyagi ösztönzés hatásossága között? És egyáltalán: ha pontosan tudnánk, hogy miből, hogyan és mi célból differenciáljunk, akkor még mindig ott a nagy kérdés, vajon elfogadják-e a nivellációhoz szokott munkahelyi közösségek az erőteljesebb bérdifferenciálást? Végül: mit kezdjünk e jelszóval manapság, amikor az elért fogyasztási színvonalat sokszor nem a valóságos kereseti színvonal, hanem sokkal inkább a munkahelyi kereseteken felüli-kívüli magas, és egyre magasabb jövedelemhányad határozza meg. Már csak azért is, mert például 1988-ban, a központilag engedélyezett bérnövelés annyira alacsony, hogy abból a teljesítmények szerint differenciálni egyszerűen lehetetlenség. Mindennek tudtával és mindennek ellenére, máris le kell szögezni, hogy mégsem lehet e kényszerhelyzethez igazodni, éppen a teljesítőképes emberek megbecsülése, a valóságos teljesítmények anyagi elismerése miatt nem. Gyakori tapasztalat ugyanakkor, hogy sokszor összetévesztik az eszközt és a célt. Egyes vállalati középvezetők úgy próbálnak eleget tenni a célként megfogalmazott differenciálásnak, hogy különbözőképpen emelik ugyan a béreket — persze csak nagyon szűk határok között —, mert csak azt hallják és olvassák, hogy „differenciálni, kell”. Hogy az efféle „differenciálás” ösztönző-e, hogy akinek a javára differenciálnak, az valóban megérdemli-e a magasabb bért — nos, ezt már nem mindig mérlegelik. Az egész csak a jelszó értelmében történik, és viszonylag rövid időre szóló alku tárgya, mondván: „ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy jövőre a többiek kapnak kicsivel többet”. Vagy: gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz és ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul 'magas kereseteket, mondván, hogy differenciálni kell, egyenlősíteni nem szabad. A differenciálás mindkét esetben célként fogalmazódott meg. Az efféle differenciálás mögött nincs eltérő teljesítményfedezet, az efféle differenciálás merő formalitás, és irritálja a munkahelyi közvéleményt. Kell-e mondani: a differenciálás önmagában nem lehet cél. Nem lehet, mert a differenciálás csakis bizonyos körülmények között szolgálhatja a kívánatos célt: az ösztönzés hatékonyságának fokozását. Ami pedig az imént említett munkahelyi — és szélesebb értelemben vett — közvélemény reakcióját illeti —, hogy mennyire félresikeredtek az eddigi differenciálási törekvések —, arra talán a legfrissebb példát a Társadalomtudományi Intézet közvéleménykutatása szolgálja. Háromezer embert kérdeztek meg arról, hogy szerintük a felsorolt 11 különféle foglalkozásúak mennyit keresnek, s véleményük szerint mennyit kellene, hogy keressenek, íme, az eredmény: Foglalkozás ön szerint mennyit , kellene különbkeres? keresnie? ség Tsz-paraszt 5 798 7 606 + 730 Szakmunkás 7 001 8 708 + 1 707 Segédm. 5 530 6 500 + 970 Banktisztv. 5 563 6 484 + 921 Titkárnő 4 894 5 624 + 830 Buszsofőr 8 892 10 138 + 1 246 Körz. orvos 13 040 12 532 — 508 Vezérigazg. 20 517 16 481 — 4 036 Miniszter 25 573 20 542 — 5 031 Kőműves 13 848 11 646 — 2 201 Üzlettulajd. 16 597 11 180 — 5 417 A válaszok tehát egyértelmű nivellá- ciós óhajt fejeznek ki, azt a közvéleményt, hogy az alacsonyabb keresetűek keressenek többet, a magasabb ösz- szeggel fizetettek pedig lényegesen kevesebbet. Némi kombinációval az is kideríthető, hogy az emberek érzékenyebbek a magasabb jövedelmekre, mint az alacsonyabbakra — érdemes megfigyelni, hogy az utóbbiakat lényegesen szerényebb mértékben emelnék, mint amennyivel csökkentenék az előbbieket —, s ebből az a következtetés is levonható, hogy a szegénység inkább tolerálható társadalmi probléma — a közvélemény által —, mint a gazdagság. A közvélemény értékítélete tehát sommás és egyértelműen nivellációpárti; mindig is az volt, s ez a tény a gyakorlati differenciálással kapcsolatos politikai döntések esetében mindig is szempont volt. Bevallottan sohasem, de valójában igenis. Mindig voltak olyan befolyásos vezetők, akik — a közvélemény tűrőképességének véges határaira hivatkozva — elvileg nem, gyakorlatilag viszont igenis megakadályozták az érdemleges kereset-differenciálást. Hangsúlyozandó, hogy ha az értelmes, a valóságos teljesítményeket valóban elismerő anyagi ösztönzési rendszerek nálunk rendre megbuknak, az nem kizárólag politikai döntés és ideológiai motiváció kérdése és eredménye. Sokkal inkább visszavezethető arra a szomorú tényre, hogy a gazdálkodási környezet egyszerűen nem kedvez a racionális — a differenciálás elveit is gyakorlattá változtató — anyagi ösztönzésnek. Mert sajnos, a mai napig is lényegében eldöntetlen — s valójában e kérdésre kellene választ adni —, hogy a magát nyereségesnek feltüntető vállalat valóban nyereséges-e, vagy a — béremelés fedezetére is szolgáló — nyeresége inkább csak az állami támogatásnak, vagy a mértéktelen áremelésnek köszönhető. (MTI—Press) V. Cs. Magyarok az Eureka-prograitiban A szocialista országok vállalatai közül eddig egyetlen intézmény, a magyar Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézete kapott megbízást a franciák által kezdeményezett közös nyugat-európai technológiafejlesztési vállalkozásban, az Eureka-programban. Tavaly ősszel az Eureká- ban részt vevők Madridban hoztak döntést arról, hogy EGK-n kívüli országok, illetve vállalatok csak a programba mór bekapcsolódott három vállalat ajánlásával vehetnek részt az együttműködésben, — s ezt most a budapesti intézet elérte. Szakembereik három kutatási-fejlesztési programban vesznek majd részt: az Euro- trac nevű környezetvédelmi együttműködésben, ahol jelenleg összesen 16 témában folynak előzetes kutatások, s közülük kettőbe bekapcsolódnak a magyarok is, továbbá a TOR nevű ózonréteg-kutatási és a Biotex- programban, az utóbbi a bioszféra és a légkör kapcsolatát vizsgálja. Az intézeten kívül ipari üzemek is keresik az együttműködést, az Eurekába való bekapcsolódás lehetőségét, s erőfeszítéseket tesznek támogatók szerzésére, felhasználva kooperációs kapcsolataikat, vegyes vállalati együttműködéseiket. A hazánk és az EGK közötti megállapodás tovább oldhatja majd a kötöttségeket, és előmozdíthatja a magyar ipar- vállalatok ezirányú törekvéseit. (MTI) Karabali a Legfelsőbb Tanács határozata után Örményországban szerdán délelőtt nyugodt volt a helyzet azt követően, hogy nyilvánosságra hozták a Legfelsőbb Tanács elutasító határozatát Karabah ügyében. Gyakorlatilag minden üzemben dolgoztak az emberek, így Jerevánban, Abakánban és más városokban is — közölték telefonon az MTI tudósítójával jereváni források. Az Armenpressz örmény hírügynökségtől nyert értesülések szerint a hét kezdete óta az élet egyre inkább visszatér a rendes kerékvágásba. Jerevánban szerdán ,is zavartalanul működött a tömegközlekedés. Nem voltak megmozdulások, felvonulások, s a délelőtt folyamán csak kisebb csoportokat lehetett látni az örmény főváros utcáin. Ugyanakkor nem kizárt, hogy szerda estére tömeggyűlés várható. A jereváni Tyeatralnaja tér változatlanul le van zárva, s az utcákon a karhatalmi erők járőreit látni. A bakui külügyminisztérium illetékese az MTI tudósítójával telefonon közölte, hogy Azerbajdzsánban ugyancsak nyugodt a helyzet, a Karabah-hegyvidékén sincs változás, több üzemben tart a munkabeszüntetés. A jugoszláv pártelnökség A szerbiai-vajdasági vitáról Szerbia és a hozzá tartozó autonóm tartományok pártvezetőségei között kölcsönös a vádaskodás, a vezetőket személy szerint becsmérlő rágalom-hadjárat folyik, szélsőséges véleményeknek is teret adó sajtóhadjárat formájában. Ennek azonnali beszüntetését követeli a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége. A pártelnökség a Koszovóban élő szerbek egy csoportjának július 9-i újvidéki tüntetését, s az annak nyomán kialakult helyzetet értékelte. Az egységes Szerbia megteremtését követelő tüntetést a vajdasági tartományi pártbizottság nacionalista megmozdulásnak értékelte, visszautasítva azt a próbálkozást, hogy egyenlőség- jelet tegyenek a két autonóm tartomány, Koszovo és Vajdaság helyzete közé. Mint rámutattak, Koszovóban az albán szakadárok tevékenysége nemzeti megosztottságot, gyűlölködést okozott, a Vajdaságban viszont hosszú ideje harmonikusan élnek együtt a különböző nemzetiségek. Erre az állásfoglalásra azonban szinte példátlanul heves támadással reagáltak a szerb pártvezetés és a tag- köztársaság állami, társadalmi testületéi. Azzal vádolják a vajdasági és általában a tartományi vezetőket, hogy az ország „egységét bomlasztják, létét veszélyeztetik”. Az utóbbi napokban Szerbiában mindenütt politikai gyűléseket szerveztek, követelték egyes vajdasági politikusok leváltását, és támogatásukról biztosították a szerb alkotmány, módosítását célzó törekvéseket, amelyek a tartományi önállóság szűkítésével kívánják a tag- köztársaság egységét „helyreállítani”. Erre azért is szükség van — hangoztatják a különböző tanácskozások, gyűlések szerb szónokai —, mert az alkotmány garantálta nagyobb hatáskör nélkül semmit sem tehetnek a még mindig feszült koszovói helyzet rendezéséért. Az olaszliszkai Gazdász Mgtsz kedvező feltételek biztosításával vállalkozók jelentkezését várja FEKETE SZEDER, FEKETE BODZA ÉS PIROS RIBISZKE TELEPÍTÉSÉHEZ A telepítést Olaszliszka határában, 1988 őszén tervezzük. Jelentkezni lehet a termelőszövetkezet központi irodájában, Kákái Ilona központi agronómusnál. Levélcím: 3933 Olaszliszka, Szent István út 25. Telefon: 30 Telex: 62-468
