Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

1988. július 19., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

„Azon melegében"

Viszik az üveget

Sajószentpéter felé haladva. könnyűszerrel megállapítható, az országban javában dúl a 'befőzési szezon. Az úton lépten-nyomon teherautókat látni: zsugorfóliába csomagolva viszik a fontos nyári kelléket, a be- főttes üveget. Ezt a tényt erősíti meg Jávor Zoltán, az Üvegipari Művek sajószent- péterd gyárának kereskedelmi igazgatóhelyettese.

— Egész évben folyamatosan termeljük és szállítjuk a zöld palackokat és fehér konzerves üvegeket, de májustól szeptember végéig valóban termelési csúcs van nálunk. Az utóbbiból nő meg ilyenkor a kereslet; a két deciliterestől az ötliteresig az üvegek széles skáláját gyártjuk.

Mint mondja, több. mint száz partnerrel állnak kapcsolatban — szerepelnek közöttük a nagy konzervipari egyesülések és a kis tsz-konzervüzemek. Az öt-, valamint a két és fél literes befőttes üvegből egyedi gyártók, ezeket csak tőlük Iahet beszerezni. Érdekességként megemlíti, hogy a konzervgyárak rendeléséből jól lehet következtetni a mezőgazdaság termelésére, Az idei jó évnek tűnik, mert szinte'azon melegében viszik az üvegeket a tartó- .sítókhoz, akkora belőlük az igény. Az üveggyárban a mostani meleg napok tehát nem jelenthetik a szabadságolások fő idejét — a pihe- • nést alá kell rendelni a csúcsidőszak kívánalmainak — Valamennyi üvegünket belföldön értékesítjük, de közvetve részt veszünk az

exportban — folytatja a fiatal szakember —, ugyanis a befőttek jó' része külföldre kerül. Hogy milyen, keleti, vagy' nyugati piacon talál vevőre, azt csak a külkere- sek tudnák megmondani.

Pár éve reneszánszát éli a házi tartósítás, befőzés. Hozzájárul ehhez, hogy mind több ember termeli meg a kiskertben a befőzni valót, sokan vágynak a maguk álmodta ízekre, no és tegyük hozzá, a bolti konzerv drága.

— Éreztük, és ma is érzékeljük ezt a tendenciát — helyesel Jávor Zoltán —, hiszen a várt piaci telítődés helyett egyre nő a házi befőzéshez keresett üvegek iránti igény.

Egyébként a sajószentpé- teri gyárban alakították ki azt a jellegzetes, kockás üveget, amelyből három méretet kínálnak, s amely bolti forgalomban nem váltható vissza. A hozzá kapható fedőlapkákkal együtt méltán lett a háziasszonyok kedvenc berakó alkalmatossága, hiszen légmentesen lezárható. s imég a száraz, kamra nélküli lakótelepi lakásokban is eltartható benne a befőtt, savanyúság. Az említett háromféle üveg termelése a gyár egészét tekintve még a százalékos arányt sem éri el, mégis odafigyelnek rá, mert nem egyszerűen üzletről van szó. Ha lehet ilyen üveget kapni, ezzel lehetőséget teremtenek a háziasszonyoknak a takarékosabb gazdálkodásra. 3 ez napjainkban nagyon is fajsúlyos kérdés ...

m. sz. zs.

Fotó: Fojtán László

Szerencs és von- 0 záskörzete összesen harminckét település. Ennyiben jelölték meg az illetékesek, mióta nincsenek járások. Együtt élünk, mert ez a hangsúly: „együtt” kell élnünk cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt. Megélt jó-rossz élmények alapján tudom, akivel beszélgetek, legelőször is az elítélendő élmények alapján vélekedik a cigányok életéről. Elrettentő negatív példákat sorol, mit hallott erről, vagy arról a cigányról, mi a véleménye az életüket, munkájukat illetően. Hivatalos helyeken és fórumokon a statisztikai adatok önmagukért is beszélnek, de érdemes bepillantani az adatok mögé a hétköznap embereinek is. E körzet összlakossága 1987. január elsejéig 64 001 fő volt, ebből 5170 fő a cigány- lakosság.

Valaki meg is jegyezte, hogy ez egy dunántúli megye (!) cigánylakosságának számát is megközelíti. Ez időszakban, miközben a nem cigánylakosság száma 1415 fővel csökkent, a cigánylakosságé 1888 fővel nőtt. Szándékosan írtam, hogy „nem cigány lakosság”, ugyanis az. adok-kapok alapon a cigányok ezt a titulust nem ismerik, ők úgy hívják a „nem cigányokat”, hogy „parasztok”. Ez ugyanolyan pejoratív, mint az, ha valakit a munkahelyén név nélkül csak „cigány, gyér ide!’ felkiáltással illetnek, neve említése helyett.

Ha folytatjuk a statisztikát, akkor itt 1119 cigánycsaládról kell beszélni, és arról is, hogy 845 család megfelelő ellátásban tudja részesíteni gyermekeit. Persze ezt feltételes módban is írhatnánk, hiszen más az, ha tudja, és más. ha részesíti is. A születések számát illetően igen elgondolkodtató, hogy például 1986-ban 880 közül 184 cigány származású gyerek született. Amikor olyan kisfaluban éltem, ahol több mint 90 cigánycsalád élt, az emberek nem minden indulat nélkül okítottak: „Ahol víz és erdő van, ott cigány is van.” Mégis azt tapasztaltam, hogy a helyi termelőszövetkezetben akkor egyetlen cigány dolgozott, akivel egy-egy hétvégén közösen vállaltam építkezéseken munkát, ha kellett a pénz. Ma a szövetkezet vezetése nyolc ott dolgozó cigányról beszél.

Csak a teljesség kedvéért: az ország cigány lakosságának 20 százaléka Borsodban él. Ez Szerencsen és vonzáskörzetében 8,1 százalék. Nem lehet elmenni egy kézlegyintéssel sorsuk alakulása mellett. Ugyanis nem közömbös, hogy milyen közérzetet teremt egymás mellett, egymásnak a többféle etnikum.

Különböző jelentésekből megtudhatjuk, hiszen ma már sehol sem titkolják: a jövő sem rózsás. Ugyanis a létszámleépítések miatt a laza munkaíe- gyelműeket bocsátják el elsősorban a vállalatok, az ilyen dolgozók pedig közülük kerülnek ki többen. Gond az iskolából kikerülő fiatalok elhelyezése is. Ezért sokan bandáznak, különféle bűn- cselekményeket követnek el. Növekedik a kiskorúak nevelőintézetben való elhelyezése is. Az igazságszolgáltató szervek 1983—87 között közveszélyes munkakerülésért e térségben 700 főt állítottak elő, 70 százalékuk cigány volt. Ez időszakban 30 gyermek került intézetbe bűncselekmény miatt, 60 százalékuk szintén cigány volt. Évente száz fő volt rendőri felügyelet alatt, 260 fő pedig pártolói felügyeletet kapott. Me- gyaszón, a gyermeknevelő intézetben 30 százalék a cigánytanuló gyermek. Tavaly tíz tanulót Kalocsára, egyet pedig Tökölre kellett küldeni, bűncselekmény miatt.

Ezek a kérdések a helyi tanácsokat komolyan foglalkoztatják. Ma azt tartjuk reálisnak, ha segítünk szép lakást építeni, azt megbecsülni, a gyermeket óvodába, iskolába járatni rendszeresen. Mert azért több családnál erre van jó példa. Beíratják a gyerekeket az iskolába, szinte kivétel nélkül, mégis évente 90—100 cigányszülő ellen indítanak eljárást a tankötelezettségi törvény megszegése miatt. A tanulók a hatodik, hetedik osztályba jórészt túlkorosán érkeznek, közülük többen élettársi kapcsolat létesítése miatt nem tanulnak tovább. Eltérő tantárgyú osztályokban (gyógypedagógiai) tavaly 126 cigány- gyerek tanult és 66 nem cigány származású. Jó viszont, hogy több mint kétszeresére nőtt a szakmunkástanuló ' cigányfiatalok aránya. És jelenleg 49 fiú, illetve 20 lány jár oda, gimnáziumba 1 fiú és 4 lány, szakközépiskolába l lány és 1 fiú. Ez évben azonban Szerencsen, a Bocskai István Gimnáziumban egyetlen cigányfiatal sem érettségizett. x

Elgondolkodtató, hogy 18 éves koruk előtt a cigány nők 38 százaléka szül, de a napokban elriasztó példa is akadt, mert az egyik kisközségben 13 éves leánygyermek szült. Egészségügyi felvi- lágosultságukról annyit, az egyik fiatalkorú lány a körzeti orvosnak azt mondta: „Nekem hormonzavarom van”, majd hét nap múlva szült egy gyermeket, a leendő apáról pedig ennyit mondott: „csak játszottunk”.

Sorolhatjuk itt a bűnözésben való részvételüket, hogy a rablások, erőszakos nemi közösülések 80 százalékát a cigány származásúak követik el, a határban már nyáron felszedik a krumplit, egy szövetkezetben az elnök mutatja: az építkezésen ellopták a zsaluanyagot, még mielőtt megkötött volna a beton. De akadt már arra is példa, hogy berontanak a lagziba hárman-né- gyen, hogy a násznép megrökönyödésére egy hatalmas tál rántott hússal elszaladjanak. Ugyanakkor éppen Szerencsen lehet hallani fiatal cigány tanárnőről, munkásőrről, tanácstagról, vagy például Taktabájról Vadász Jenőné, Hazafias Népfront-bizottsági tagról, Búri Jenőről, a szerencsi cigánytanács elnökéről. Életformájuk követendő példa a többi cigánylakos előtt is. Mint ahogy Taktaszadán azé, az 54 éves Lakatos Gézáé, aki 10 gyermeket nevelt fel, pedáns tömblakásában rend és tisztaság van, pedig 30 unokája is körülveszi naponta. Hét gyermeke már saját lakásban lakik, de már a legfiatalabb fia is építkezik. Igaz, sokat segít az állam, 380 ezret kaptak kölcsön és 180 ezret a két gyerekre. Attila — az építkező — az LK'M-ben dolgozik. Szülei is Miskolcra ingáznak, apja már harminc éve, és most már csoportvezető az asztalos ktsz-ben. A kohászatban egyébként három fiú dolgozik a családból, egyiküknek sem mondtak fel.

Örkényi Imre, a Taktaszadai Tanács elnöke értékeli az itteni cigányok életét. A 2151 lakosból 420 cigány, 96 családban él. Tíz család 5 vagy ennél több gyermekes, 175 fő közülük a munkaképes, de ebből csak 90 fő dolgozik, 7— 10 százalékuk a munkakerülő, és eny- nyi a visszaeső bűnöző is. Az elnök talán az egész térségre általános jellemzőt sorol: a nagy többség rendszeresen dolgozik, de a kötöttséget nem szereti, a cigány nők szívesen vállalkoznak az anyaszerepre, még bizonytalan anyagi körülmények között is. A munkaképes nők 22—23 százaléka rendelkezik állandó munkaviszonnyal. A teherbeesett nők jórészt munkahelyüket elhagyják, felmondanak, vagy egyszerűen nem mennek dolgozni tovább. így saját jogon nagy részük nincs is gyesen, vagy gyeden, ezért a tanácstól kérnek segélyt. Családtervezésükre, a felvilágosító munkára jellemző, hogy sok esetben kudarcot vall. Olykor pazarlón bánnak az államtól kapott kölcsönnel, a tanácsi segéllyel egyaránt. A faluban összesen 6 putri van, ebből kettőt ez éven lebontanak. A kis faluból hét fő van jelenleg is elvonókúrán, rendőrségi felügyelet alatt pedig 8 fő, valameny- nyien cigányok. Nagy gond itt az egészségügyi helyzet is. A védőnő jelenleg is csak helyettesítéssel megoldott, körzeti orvos négy év alatt a harmadik. Igaz, hogy dr. Magyar Gábor sokat tesz azért, hogy némi előrelépés legyen egészségük javulásában, ö sorolja a cigánylakosság egészségügyi problémáit is: a hétfői napok sok betegét, és azt, hogy egészségügyi helyzetük arányban áll szellemi fejlettségükkel. Az okosabbjai igyekeznek kihasználni a szociálpolitika nyújtotta kedvezményeket, de sajnos, nem mindig jó irányban.

Szerencsen, a városi pártbizottság munkatársától, Gyűrik Ferenctől érdeklődtem a térség cigánylakosságáról, aki elmondta, hogy nagy a helyi érdekelt vezetők feladata e réteg életének boldogulásában. Sokat tesz a rendőrség, a népfront, a helyi tanács, és a helyi munkaadó szervezet, üzem, hogy beilleszkedjenek és elfogadják a társadalmi normákat. Egy népcsoportot tulajdonképpen idő előtt kívánunk a civilizációba kényszeríteni. Kétségtelen, a 20—30 éves intervallumban sokat fejlődött lakáshelyzetük, javult életkörülményük. Döntő többségük igyekszik beilleszkedni. Nagy feladat hárul a helyi munkaadókra, ezért kérik is: ahol lehet, ne engedjék el őket, hiszen nem mindegy az ott élőknek sem, hogy milyen a kapcsolatuk a cigány lakossággal. Felzárkózásukat segíteni csak velük közösen lehet, és azzal a kevés, kimagasló jó példával, azzal a maggal, aki az átlagot megelőzte, és általa juthatunk el azokhoz a problémás családokhoz, akik ma még el sem fogadják a feléjük nyújtott kezet.

Bekecsi Szabó László

Leértékelik a forintot

A Magyar Nemzeti Bank 1388. július 19-ci határnappal a forintot a konvertibilis valutákkal szemben fi százalékkal leértékeli.

A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a külföldre utazás pénzügyi feltételeiről és a magáncélú utazási valutacllá- tásról szóló 84/1987. (XU. 27.) PM számú rendelet 17. paragrafusa alapján, a konvertibilis elszámolású országokba történő utazáshoz 1988. július 19-től igénybe vehető turistaellátmány és közlekedési költségkeret ösz- szege — a forintnak a konvertibilis valutákkal szembeni fi százalékos leértékelése miatt — megváltozik.

1. A turistaellátmány összege három naptári évi időszakra 20 200 forint.

2. A M. életevüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható.

3. A közlekedési költségkeret összege három naptári évi időszakra U 800 forint, amelynek terhére gépjármű-üzemanyag költségre 6400 forint összegű

konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható.

4. A turistaellátmány igénybevételére nem jogosultak 1988-ban és 1989-ben évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszközt vásárolhatnak.

5. A Jugoszlávián keresztül Bulgáriába kiutazók részére —- amennyiben a kiutazáshoz szükséges minimális 3000 forintnak megfelelő bolgár Ievát vásárolnak — utazásonként, turistaellátmányuk terhelése nélkül

600 forint összegű jugoszláv dinár szolgáltatható ki.

6. A magyar—jugoszláv kisha- tárforgalomban érvényes határátlépési engedély alapján kiutazók — utazásonként, turistaellátmányuk terhelése nélkül — 300 forint összegű jugoszláv dinárt vásárolhatnak.

A leértékeléssel arányosan változnak a valutaalapokon lévő maradványösszegek is. Nem változik ugyanakkor az, hogy a magánútlevéllel vagy szolgalat! útlevéllel külföldre utazó magyar állampolgár az országhatár átlépéséhez 3000 forint összegű, hivatalos eredetű külföldi fizetőeszközzel köteles rendelkezni. (MTI)

Pisztón ujjnyi halacska volt a Ménes-patakban, ott, ahol vénséges vén égerfa hajol a víz fölé. Származására nézve pisztráng volt, ám ez Pisztonnak nem jelentett semmi különösebbet: nem volt büszke rá, de nem is szomorkodott emiatt. Fürge halacska volt, békésen fickándozott a patakmeder kerek, zöld hátú kövei fölött. Olykor-olykor vízbe nyálé gyökerek között játszadozott a testvéreivel, meg a rákokkal. Hallgatta a csibor végeérhetetlen meséit, aki a rétek üzenetét hozta ide a vizivilógba, a csönd birodalmába, ahol csak a kövekbe botló víz csoborászósát lehetett hallani, s éjszakánként a víztükörre merészkedő holdsugorak táncának neszét. Vagy azt a séhojnyi hangot, amit a víz szokott hatlotni, ha fecskeszárny sebzi meg.

Gondtalan halacska volt hát Pisztón; nem is sejtette, hogy létezik másmilyen, szomorúbb élet is, és mintha csak labdával, játszadozott a fölszálló buborékokkal, a csipkés habokkal.

Tiszta^ áttetsző vizű patak volt a Ménes. Partját fűzfák és rekettyék szegélyezték, s ott állt rendíthetetlenül a sötét törzsű öreg égerfa is, oki talán már ezer esztendői is megért. Nyáron seitakötök, lepkék röpködtek felette, s vizéből madarak kortyolgattak.

Pisztón egy szép napon gyönyörű szitakötőt látott lebegni a víztükör fölött. Sötétzöld szárnya ragyogott a napsütésben. Olyan kecses volt, olyan légies, elbájoló oz a szitakötő, hogy Plsztónnök tátva maradt a szája, $ azon- túl másra se tudott gondolni, csak arra a szitakötőre.

A szitakötő is észrevette őt, s az a pillantás gyönyörű* séggel töltötte el a szivét. Nap mint nap föltűnt, ott le- begett mim szélben hajladozó virág, a víz fölött, s Pisz- tannak úgy töm, mintha beszélne hozzá. Nem szavakkal beszélt: a testével, egész tényével, s valami olyasmit monfontósabbnak tartott. * .

Aztán elmúlt a nyár: a szitakötőt nem látta többé. Ami* kor utoljára jelent meg a víz fölött, hosszan és szomorú- an nézte öt gyémántbál tört szemével, amelyben ott ragyogott a világ minden fényessége. Igen, ez volt a búcsúja, persze Pisztón ezt nem tudhatta, ezt csak-később ér- tette meg, amikor mát nem jött többé.

Reménytelenül nézte a vízre perdülő laleveleket, a vékony csonté napsugarakat és végtelenül üresnek érette magát. Ekkor a torkába hirtelen nyilalló fájdalom hasított. Hatalmas, titokzatos erő tépte ki a vízből, és ő repült, repült tehetetlenöl, szemét éles fény vakította el, fullasz- tó, idegen világba került, amely teljes súlyával nehezedett rá. A szitakötőre gondolt, a gyönyörű szitakötőre, aztán egyszerre elsötétült előtte a világ.,.

Fecske Csaba

x\ s.' ^ |^ .'V ill 1