Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. július 16., szombat ...Nem osztom Egy beszélgetés körülményei ritkán kiáltanak nyilvánosság után. Meg azután .a krónikás nem is igen tudja most eldönteni, nehezen vagy könnyen jött össze ez a mostani. Mert igaz ugyan, hogy ezen a héten meglehetősen sűrűn sorjáztak a programok a professzor naptárában, de mint mindig, most is készségesnek mutatkozott az interjúalany. így hát csak egyben vagyok bizonyos: egy kicsit megkéstünk a gratulációval, ami tudvalevőleg nyolc napon belül érvényes az illemkódex szerint. A legmagasabb pedagógiai elismerést, az Apáczai Csere János díjat pedig ugye egy hónappal ezelőtt vehette át dr. Kozák Imre, a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Tanszékének vezetője. — Gratulálunk professzor úr. Ha emlékezetem nem csal, az elmúlt években ritka alkalom volt, hogy egyetemi oktató munkáját ismerték el ezzel a valóban igen rangos kitüntetéssel. — Ha jól emlékszem, most hárman is megkaptuk. Ügy gondolom azért, mert ma valóban központi helyzetbe került a felsőoktatás. — Ha megengedi, folytatnám az előbbi gondolatsort. Nagyon sokat beszéltünk arról a múltban, hogy a felsőoktatás is az oktatás része, ön pedagógusnak vagy kutatónak érzi elsősorban magát? . — Nézze, az egyetemi -munka olyan, hogy egyszer a tudományos tevékenység kerül előtérbe, másszor a tanítás. Őszintén megmondva, én sohasem osztottam fel százalékokra, hogy munkámban .mennyi a tudományosság és mennyi a tanítás. Nem osztottam százalékokra soha az életem. Csináltam mind a kettőt. Koromnál és beosztásomnál fogva pedig foglalkoztam a fiatalokkal is, akiknek oktatói és tudományos munkáját segíteni kötelességem. Úgy vagyok vele, hogy akár magam szabom a feladataimat, akár másoktól kapom, mindig igyekszem, hogy -a tőlem telhető legjobban oldjam meg. — Pályaválasztásában — feltételezem — elsősorban a mérnöki munka vonzotta ... — Nekem az a -meggyőződésem, hogy egy érettségiző, tizennyolc éves fiatalember nagyon sok mindenre, sokféle munkára alkalmas. Az már más kérdés, hogy a legkülönbözőbb okok miatt valamihez kiváltképpen kedve van. De azt semmiképpen sem tudom elfogadni, ha valaki kijelenti, én csak ez vagy az lehetek. Nos, ami engem illet, az én pályaválasztásomban két dolognak volt szerepe. Az egyik, hogy szerettem a matematikát, könnyen és jól tanultam, amiben nyilván az is közrejátszott, hogy a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban kiváló tanáraim voltak. A másik, hogy az ismert csillagász, Gotthárd Jenő akkoriban adományozta műszereit az iskolának, s mi rengeteg szép dologgal ismerkedtünk meg. Érdekelt a csillagászat, s mert akkor két helyen is lehetett felvételizni, én a villamosmérnöki karra és az Eötvös fizikus szakára jelentkeztem. Ezzel szemben a bányamérnöki karra vettek fel. — De hát ön nem gépészmérnökként végzett? — Elcseréltem a helyemet egy fiúval, akit a gépészmérnökire vettek fel és bányamérnök szeretett volna lenni. Egyébként bányagépész szakot vettem fel az egyetemi évek alatt. Az egyetem után pedig aspiránsnak jelentkeztem, és Sályi professzor úr mellé kerültem a mechanika tanszékre, ahol egyébként harmadéves koromtól de- monstrátorkodtam. Azóta itt vagyok. — ön tehát az állandóság híve? — A munkahelyemet tekintve igen. De egyébként -nem. Sőt! Azt vallom, hogy mindig, minden új dologra nyitottnak kell lenni. Nem lehet azt mondani valamire, hogy kérem szépen, én ezt nem tanultam, nekem ezt nem tanították. Mondok példát, a számítógépeket. Ezeket nemcsak ak kor nem ismertük, amikor hallgatók vol tunk, később sem. De amikor megjelentek, fontosnak tartottam, hogy megtanuljam kezelésüket. Ez másra is igaz. Akkor érzem igazán jól magam, ha a munkám közben valami új területtel találkozom, és elmélyülhetek benne. Ez egyébként a tanári munkának is lényege, úgy átgyúrni magunkban az ismereteket, hogy át tudjuk adni. Ez adja véleményem szerint a felső- oktatás pedagógiai szépségét is. — Az egyetem elvégzése után tehát bent maradt a tanszéken, amelynek jelenleg is a vezetője. Mikor volt ez? Dr. Kozák Imre — 1953-;ban. Nagyszerű iskolám volt, hiszen Sályi professzortól nemcsak szakmailag lehetett rengeteget tanulni, de a vezetés-tudást is, azt hogy hogyan kell és lehet az emberekkel foglalkozni. Mondhatnám úgy is, szerencsés vagyok, mert mindig jó környezetben dolgozhattam. Most sem panaszkodhatom a munkatársaimra. Egyetemi tanár 1969-től vagyok, '72-től tanszékvezető. De előtte már hosszú évekig helyettese voltam Sályi professzornak. — Közben hosszú ideig igen fontos egyetemi megbízatásai is voltak. — Tizenkét éven át voltam rektorhelyettes. Két ízben tudományos réktorhe- lyettesként, egyszer pedig oktatási rektor- helyettesként dolgoztam. Ezek a megbízatások rengeteg időt kívántak, a mai magyar gyakorlat szerint talán a szükségesnél is több időt, de én semmit sem bántam meg azokból, amelyeket csináltam, elvállaltam. Mert egyik feladatomban sem a papírmunkát tartottam a legfontosabbnak, hanem a feladat érdemi részét. — De nemcsak az egyetemen vállalt köz- szereplést. — Öt. évig voltam tanácstag, ma is tagja vagyok a városi tanács városfejlesztési bizottságának. A MAB-klubnak elnöke vagyok, és az akadémiai bizottságban is te- vékenj'kedem. Ezekből egyébként lassan kiöregszem. — Ezt hogyan érti? — Ahogy mondom. A fiatalításról nemcsak beszélni kell, csinálni is. De akkor hadd soroljam tovább. Tagja vagyok még a tudományos minősítő bizottság gépészkohász szakbizottságának. — És ne felejtsük ki a miskolci városszépítő egyesületet, amelynek elnöke. — öt éve. Érdekel a város élete, kinézése, arculata. Az, hogy mit tehetek érte én, aki itt élek a városban, és mit tesznek érte azok, akik abból élnek, hogy a város rendezett legyen. Mert több százan ebből élnek. De ez életemnek, munkámnak csak egy kicsiny töredéke. — És mi foglalkoztatja leginkább a kutatót? — A héj-elmélet. — Megmagyarázná pontosan, hogy mit értsünk alatta? — Leegyszerűsítve olyan szerkezeti elemekkel foglalkozom, amelyeknek kicsi a falvastagsága. Tartályokra, olyan szerkezeti elemekre kell gondolnia, amelyek vékonyak, akár a tojás héja, amelyről az elnevezést kapta, de amelyek viszonylag nagy területet fednek be. Ezeknek a szerkezeteknek a mechanikai állapotát, terhelhetőségét nagyon fontos megállapítani. — Elméleti vagy gyakorlati szempontból érdeklik ezek a kérdések. — Inkább elméleti szempontból. Nagyon sokféle modell létezik, ezek elsősorban matematikai-mechanikai leírást adnak. Én egy olyan modellt állítottam fel, amely a feszültségre, az elmozdulásokra épít. A mérnököket általában a feszültség érdekli a méretezésnél. Ha nagyon egyszerűen akarnám megmagyarázni ... Mindenki tudja, hogy egy pálcát lehet hajtogatni. De van egy pont, ahol eltörik a pálca... A mérnöknek tudnia kell, hol van ez a pont. — Térjünk vissza a tanításra. Az oktatás eredményessége függ a hallgatók nyitottságától. — Szomorúan tapasztalom magam is, hogy pedálozónak tartják azt, aki az egyetemi évek alatt hajt, dolgozik. De mindig vannak törekvő, nyitott hallgatók, akik lelkierőt adnak a tanításhoz. És vannak olyanok, családosok, akik 4800 forintos ösztöndíjért azért jönnek ide három évre, hogy tanuljanak. Pedig nem lesz több utána a fizetésük. — A csillagászat érdekli még? — Csillagászati könyveket olvasok még, azután nagyon szeretem a történelmet. Általában sokkal több minden érdekel, mint amire az időmből futja. Egyébként mindent olvasok, ami jól meg van írva, járok színházba, ritkábban hangversenyre. — Nyári program? — A hét végén Olaszországba utazom egy városi küldöttséggel. Egyébként unokafelügyelet — a lányom ajándékozott meg unokával, a fiam még nem — és képzetlen segédmunka, ugyancsak a lányomék- nál, akik építkeznek. Ez a feleségem programja is. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László „A béke minden ember legszemélyesebb közügyé” Szerte a világon milliók tették magukévá az immár fogalommá váló jelszót. Hazánkban az Országos Béketanács közel négy éve működteti a Nemzetközi Ifjúsági Klubot. Az általa szervezett programokon fennállása óta évente növekvő számban vesznek részt külföldi és hazai fiatalok. Az elmúlt évben a klub különböző rendezvényeit már több mint négyezer fiatal látogatta. A Nemzetközi Ifjúsági Klub tevékenysége szervesen kapcsolódik a hazai békemozgalomhoz, az ifjúsági mozgalom politikai tevékenységéhez. Egyik alapvető feladata, hogy a Magyarországra látogató külföldi és a békemozgalom iránt érdeklődő magyar fiatalok részére lehetőséget nyújtson ahhoz, hogy minél jobban és többen ismerjék meg hazánk társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Széles körben váljék ismertté a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvése, békemozgalmunk célja, eredménye. A klub eddigi tapasztalatai bizonyították, hogy helyes úton jár, ezért az elkövetkezendő években alapvetően nem kell változtatni programján. Továbbra is cél, hogy a közvetlenül politizáló programok mellett, a lehetőségek szerint minél hasznosabb. és színvonalasabb kulturális rendezvényeket biztosítson. Törekedni kell arra, hogy a tájékoztatókon, kerekasztal-beszélgetéseken, vitafórumokon lehetőleg az adott témát jól ismerő szakemberek vegyenek részt. A kialakult elvnek megfelelően, minden hét első felében lesznek a politikai, társadalmi programok, míg a hét második felében zenés-táncos rendezvényeket tartanak. A klub működési költségeinek megnövekedése miatt a belépők árát emelni kényszerültek. Ennek megfelelően a politikai-társadalmi rendezvényeken 40 forint — míg a zenés-táncos összejöveteleken 60 forint lesz. A Nemzetközi Ifjúsági Klub címe: Budapest V., Károlyi Mihály út 9. Kábeltelevíziózás Leninvárosban Minden lakásban nézhetik A keverőpultnál... Havonta 2-3 órás önálló műsorral jelentkei nek. Vélem — sőt biztos vagyok benne Leninváros az ország azon ritka települései közé tartozik, ahol minden épület minden lakásában foghatják és nézhetik a lakók a hv- lyi kábeltelevízió műsorát. Fiatal a város, fiatalabb a tévé. Az ismert szignál 1986. novembere óta csendül fel, minden hónap első és utolsó hétfő estéjén. Csorba Sándor pedagógusból avanzsált stúdióvezetővé, mondja, gyerekcipőben járnak még, de egyre inkább felnőnek a feladatokhoz. — Már a Magyar Televízió Ablak című műsorába is készítünk riportokat — jegyzi meg nem kis büszkeséggel —, de szerintem a legjobb fokmérő az, ahogy a város fogadja produktumainkat. Azt hiszem, mára már szervesen beletartozunk Leninvárosba, tudósítunk, véleményt mondunk minden olyan dologról, eseményről, amely itt történik, avagy köze van városunkhoz. A kábeltévé műsora 5800 lakásba jut el, minden otthont — szaknyelven szólva — bekábeleztek. Nem végeztek közvélemény-kutatást, nem tudják milyen a nézettségi szint, de a visszajelzésekből sejtik — hónapról hónapra hétfőnként mind többen ülnek le a készülékek elé. Bár a városban néhány éve megjelenik egy hetilap, de az itt élők, dolgozók, á televízióból sokrétűbb, részletesebb információkat nyerhetnek, tudhatnak meg a szűkebb pátriáról. Főleg azért is, mert az újság az itt levő nagyvállalatok orgánuma, a tévé viszont csakis kizárólag a városé. — Való, az első igazi adás 1986. novemberében ment le — meséli Csorba Sándor —, de nálunk a televíziózás sokkal régebbi keletű. Ha jól tudom, az ország első zártláncú tévéhálózata itt valósult meg. Innen léptünk tovább. A lakásokba elsősorban azért vezették be a kábeleket, hogy javuljon a szomszédos országok és a Magyar Televízió műsorának vétele, de a város vezetői hamar rájöttek, hogy a kábeltévé kiváló szócsöve lehet a településnek. Nem kis pénzbe került az, hogy kiépülhetett a rendszer. Okosak voltak a leninvá- rosiak: nem estek bele majd minden magyar kábeltévé csapdájába, nem akartak rögtön mindent letarolni, nem akarták magukat az első hónapokban „megutáltat- ni” a nézőkkel. Nem. Rövid információs műsorok1 után mozifilmeket raktak bele a képmagnókba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legközelebb is bekapcsolják a városlakók a készüléket, s a megfelelő sávra tekerik. Később természetesen növelték saját műsoraik idejét, s most már a hónap utolsó hétfőjén 2—3 órás önálló produkcióval jelentkeznek. Az első hétfő a mozifilmé, mellette rövid helyi infor-, mációval jelentkeznek (nem sokáig, mert pár héten belül a műholdak műsorát is vehetik a leninvárosiak, s így a mozifilmek lekerülnek a műsorról.) — Kevesen vagyunk, egy lokális televíziónál nem is lehetnek sokan. Főállásban öten dolgozunk, de szoros munka- és baráti kapcsolatot alakítottunk ki a Lenin- városi Krónika című lap szerkesztőivel, munkatársaival. Ök a mi riportereink, nélkülük elképzelhetetlen lenne a műsor — magyarázza a stúdióvezető. A műsor valóban érdekes, sokrétű. Esti meséből, hírekből, magazinösszeállításokból tevődik össze a két- három óra, de helyet kapnak sportaktualitások, 5 újabban élő, íórumműsorok is. Ezek örvendenek a legnagyobb nézettségnek, nem csoda, hiszen főleg város- politikai témákat tűznek napirendre. Kérdem a stúdióvezetőt, terveznek-e nagyobb lélegzetvételű változásokat a jövőben. A válasz meglepő: — Nem. Ügy hisszük, elég a havonkénti jelentkezés, a fői célunk az, hogy a műsorok minőségét javítsuk. Nívós anyagokkal szeretnénk kiállni nézőink elé, pláne a közeli jövőben, amikor is óriási konkurencia lesz számunkra is a műholdas adás. Feladatunk: a néző hétfőnként bennünket s, ne a Super Chanelt válassza... Illésy Sándor Fotó: Balogh Imre Ma este a képernyőn A Kékszakán A jól ismert és igen sokszor feldolgozott történet, amelyben a Kékszakáll fiatal felesége a férj minden tilalma ellenére kutatni kezd annak titkai után, most francia film- változatban, és új megközelítésben kerül a nézők elé. Ebben a feldolgozásban Kékszakáll nem egyszerűen zsarnok, korábbi feleségeinek gyilkosa, hanem megvan tettei, nek magyarázata, s a történet meseszerü, varázslatos világban tárul fel előttünk. A tévéfiim a második műsorban 20.05-től látható. Képünkön a főszereplő Sami Frey. — Itt szeretnénk felhívni az igényesebb nézők figyelmét, hogy 21.50- kor, tehát A Kékszakáll után, az első műsorban 21.50- kor kezdődik Federico Fellini Oscar-dijas filmje, az Amarcord, amit csak felnőtteknek ajánlhatunk.
