Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Holland—magyar együttműködés Mit gyártanak a BVK miskolci műanyaggyárában? A magyar vásárlók régóta ismerik a holland gyártmányú műanyag-háztartási cikkeket, amelyeket a világhírű Curver' cég szállít hazánknak. Európa legnagyobb háztartási műanyag- terméket előállító gyára, amelynek Hollandián kívül Franciaországban és Írországban is működik üzeme, évenként 32 ezer tonna árut gyárt. A Curver cég terméke tehát márka, amely a kontinens számos országában megtalálható. A külföldi árut értékesítő Amfora Vállalat közreműködésével a BVK miskolci műanyag-feldolgozó gyára üzlet reményében felvette a kapcsolatot a Curver céggel. A tárgyalások eredményeként megállapodás született arról, hogy a miskolci gyár bérmunkában, saját alapanyagból a holland partner kívánságának megfelelően tízféle terméket, így például különböző méretű műanyag tál- és doboz-sorozatokat állít elő. A gyártáshoz a holland cég biztosítja a szerszámokat, amelyek magas műszaki színvonalat képviselnek. Mint azt Tóth György, a BVK miskolci műanyaggyárának igazgatója elmondta, a kooperációban gyártandó terméket kezdetben teljes egészében a holland cégnek szállítják. De szó van róla, hogy bizonyos mennyiséget idehaza is árusítanak majd belőle. A miskolci gyár szempontjából kétszeresen előnyös üzletről van szó, hiszen nemcsak tőkés exportra termel, hanem egyben jelentős importtól mentesíti az országot. Ebben az évben magyar—holland kooperációban várhatóan 30 millió forint értékű műanyagtermék előállítására nyílik lehetőség. A minta- kollekciót a miskolci gyár már elkészítette és a holland cég elégedett volt a termék minőségével. A megállapodás aláírására Miskolcra érkezett Bey Peter Christian, a Curver cég vezérigazgatója és Currech Staal kereskedelmi igazgató, akiknek Tóth György gyárigazgató mutatta be a BVK miskolci üzemét. Szerkezetváltásról* fejlesztésről, pénzről — a gazdaságról Beszélgetés Németh Miklóssal, az MSZMP PB tagjával, a KB titkárával Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Monokon született 1948-ban. Közgazdasági egyetemet végzett, első munkahelye is a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem volt, ahol tanársegédként dolgozott. A pártnak 1968 óta tagja. Négy évig (1977-től 1981-ig) az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese, majd az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa, később osztályvezetőhelyettese volt. 1987-ben osztályvezetővé nevezték ki, ezt követően a Központi Bizottság tagjává, a Központi Bizottság titkárává választották. A KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, később elnöke lett. A Politikai Bizottságba a pártértekezleten választották. Ittasság, gyorshajtás Súlyos közúti balesetek sorozatban Évek óta példa nélkül álló sorozatnak lehettünk tanúi a halálos baleseteket illetően, mert szinte sorozatosan következtek be olyan tragédiák, amikor többen is életüket vesztették egy-egy alkalommal. A nemkívánatos helyzet visszaszorítása érdekében számos intézkedést tettünk, átütő sikerről ennek ellenére nem számolhatok be. A legbalesetveszé- lyesebbek a hét végi, hét eleji napok. E napokon szinte két-háromszor annyi közúti baleset történik, mint a hét más napjain. Az ok valószínűleg a nagyobb forgalomban és az úgynevezett „hét végi vezetők” gyakorlatlanságában, rutintalanságában keresendő elsősorban. Az utóbbi hétvégeken különösen sok súlyos, és mondhatni tömeges sérülést okozó közúti tragédia történt útjainkon, ez indított arra, hogy a sajtó nyilvánosságának felhasználásával próbáljam felrázni megyénk lakosságát. Bízom benne, hogy a bemutatott tragikus példák meggyőzik a szabálytisztelet indokoltságáról azokat is, akik hajlamosak a könnyelműségre, a szabályok semmibevételére. íme néhány a legsúlyosabb balesetek közül: Június 23-án, délután, Onga és Ongaújfalu között Tóth István honvéd tehergépkocsival, . gyorshajtás és szabálytalan bal oldali hajtás következtében összeütközött a vele szemben közlekedő Kozma János által vezetett, UAZ gépkocsival, aki a rendelkezésre álló adatok alapján, szabálytalanul előzött. Az „eredmény”: 2 fő életveszélyesen, 5 fő súlyosan és 2 fő könnyebben megsérült. Június 25-én, éjjel, Miskolcon a Szilágyi Dezső úton, Orosz Bertalan, sajóládi lakos, személygépkocsijával „Stop”-tábla ellenére nem biztosított elsőbbséget egy rendőrségi mikrobusznak, így összeütköztek. Az ütközés következtében 8 fő sérült meg, szerencsére könnyebben. Június 26-án, délután, Sárospatak és Kenézlő között, Rácz András svájci lakos, személygépkocsijával gyorshajtás következtében egy útkanyarban áttért a bal oldalra és összeütközött egy szemből érkező személygépkocsival. Egy fő életveszélyes, 4 személy súlyos, három .pedig könnyű sérülést szenvedett. Június 27-én, Kazincbarcikán Kádár Barnabás kerékpárral az úton aláesett egy őt előző tehergépkocsinak. A helyszínen meghalt. Ugyanezen a napon, Szendrő és Szalonna között Réti Sándor, alsó- zsolcai lakos személygépkocsijával, gyorshajtás miatt, egy útkanyarban kisodródott, és a bal oldalon összeütközött egy szemből érkező személygépkocsival. Réti a helyszínen meghalt, 1 fő súlyos, életveszélyes, kettő súlyos, egy pedig könnyű sérülést szenvedett. A példák elgondolkodtatóak. Tény, hogy a romló állampolgári fegyelem a közúton is visszatükröződik. Az ittas járművezetések újbóli elszaporodása, az esztelen száguldozás, az udvariasság és segítőkészség hiánya, a közúton is terjedő passzivitás, kivagyiság mind- mind a laza közlekedési fegyelemre, a közlekedési kultúra nem megfelelő voltára utal. Mindez nem szabad, hogy kedvét vegye azoknak, akik eddig is sokat tettek a biztonságosabb közlekedés érdekében. Fokozni kell erőfeszítéseinket a nevelés, felvilágosítás érdekében. Be kell mutatni a fegyelmezetlenség, a szándékos szabályszegések következményeit. Tudatára kell ébreszteni mindenkit, hogy a könnyelműség milyen tragédiák okozója, a tetemes anyagi veszteségek mellett életeket követel, sorsokat tesz tönkre. Emellett ígérhetem a szabálytisztelő állampolgároknak, hogy rendőri szerveink a szándékos, balesetveszélyes szabálysértések elkövetőivel szemben következetesen és a törvény szigorával fognak eljárni. Meggyőződésem — és ezt az elmúlt időszak példái igazolták —, hogy következetes és összehangolt megelőző munkával a helyzet javítható. Bízunk benne, hogy a józan ész előbb-utóbb diadalmaskodni fog. Pónus Ferenc rendőr alezredes, az MKBT titkára — Abban a megyében beszélgetünk, ahol ön született. Milyen érzésekkel jön haza megyénkbe, illetve szülőfalujába, Monokra, az ország egyik vezető politikusa? — Én mindig szerettem a szülői házat és a tájat, különösen azt, ahonnan eltávoztam. Sajnos, túl sok idc>t nem volt módom sem a szülőfalumban, sem a megyében eltölteni, hiszen Monok- .ról már középiskolás koromban elkerültem. Akkoriban még az volt a gyakorlat, hogy a kollégiumból havonta csak .egyszer engedték haza az embert. Ezt követően az egyetemi évék következtek, csak a nyári időszakot töltöttem otthon, az is legtöbbször szőlőkapálással telt el... Büszkén vallom magamat zempléninek, borsodinak. Szerintem a zempléni táj. — és Miskolc környéke is — az ország egyik legszebb, ha nem a legszebb vidéke. — A pártértekezlet hazai és nemzetközi visszhangja kedvező volt. Most már a tetteken a sor. A gazdaságban jelentős szerep jut majd az új társasági törvénynek. Ennek milyen főbb elemeit, emelné ki? — A társasági törvény az 1945 utáni fejlődésünk azon sorába ,illeszkedik, amelyik az államosítással, az 1957— 60 közötti konszolidációval, a ’66-os reformhatározattal egyenértékű hatású lesz. Olyan példákat mondtam, amelyek nagy súlyúak, és nagy fontosságúak. Ezt azért soroltam, mert ez a társasági törvény legalizálja, törvényileg kimondja azt, hogy a szocializmus építése egy hosszú történelmi folyamat, korszak. A szocialista rendszer a tulajdonviszonyokat illetően többszektorú gazdaság, amiben az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett szerepe és hosszú távon súlya van a magántulajdonnak, a kisvállalkozásnak, Ezzel a törvény le is zárja azt a bizonytalanságot és vitát, ami a kisvállalkozások körül Magyarországon kialakult. Egy következő lényeges szempont, hogy az Országgyűlés elé kerülő társasági törvénytervezet igyekszik kutatni és megteremteni azt a formagazdagságot, amely a társadalmi tulajdon, vagy egyáltalán a tőiké és a munkaerő hatékony működtetéséhez szükséges. Mert valljuk be: minden eddigi kísérletünk és reformintézkedésünk ellenére a szocialista gazdálkodásban nem sikerült felszámolni a pazarlást, nem sikerült elérnünk, hogy takarékosan éljünk és gazdálkodjunk. — Eddig, mint azt ön a pártértekezleten is érintette, külön választottuk a tőkés, a szocialista és a hazai piacot. Ez súlyos problémákat okozott. Súlyponti kérdés ma egy valódi piacgazdaság kiépítése. Ez esetben hogyan és hol kell értelmezni a szocialista jelzőt? — Ha azt mondjuk, hogy árutermelés van, akkor az árutermelésnek meghatározott. objektív törvényei léteznek és hatnak. Ezeket lehet bizonyos előrelátással felmérni, befolyásolni. Ez'az egyik lehetőség, ahol a szocialista ideológiát és a szocialista rendszernek a hatásait érvényesíteni tudjuk. De összességében az árutermelésre jellemző' törvények, mivel objektívek, nem hághatok át, s akár tudomást veszünk róluk, akár nem, hatnak. Ahol a szocializmus rendszerének, ha úgy tetszik, ideológiájának nagy szerepet szánunk, az az elosztáspolitika. Egy igazságosabb szociálpolitika és közteherviselés megvalósítására kell törekedni, a nyugdíjrendszer változtatásától kezdve az egészségügyi, oktatási rendszerig bezárólag. Ehhez az kell. hogy a javaslatainkat, egy-egy gazdasági elképzelés, tervezet előnyeit, hátrányait — tehát, hogy mely rétegek mit nyernek, veszítenek — nyilvánosan, érdekütköztetéssel tárjuk fel. Egyfelől tehát az egyik fő feladat a nyilvánosság, a demokratizmus erősítése a közéletben, másfelől a gazdaságban az árutermelés törvényeinek érvényt szerző, vagy azt elősegítő keretek kialakítása. — Milyennek ítéli meg a gazdaság idei első öt hónapját? — Összességében bizonyos kedvező változások — melyek nem az idén, hanem már a múlt év második felében, utolsó harmadában kezdődtek — folytatódnak a gazdaságban. Mindenekelőtt a külső egyensúlyi viszonyok javítását illetően. Nem rubelelszámolású tőkés exportunk például az első öt hónapban, ha volumenben nézem, akkor is 12 százalékkal nőtt, értékben pedig több, mint tízszázalékos a növekedés. Importban, volumenben ugyan mintegy 9— 10 százalékos csökkenés van a tavalyi időszakhoz képest, de értékben nem több, mint 3—3,5 százalékos ez a csökkenés. Hosszú évek óta először zárunk olyan öt hónapot, melyben a tőkés áruforgalmi mérleg lényegében egyensúlyban van. Ezt elsősorban az export növekedése hozta, bár szerepe volt kisebb mértékben az import csökkenésének is. Van remény arra, hogy megközelítsük, vagy elérjük az előirányzott áruforgalmi aktívumot. Ugyanakkor, ha az idegenforgalmi bevételek is megközelítik a tavalyit, akkor a fizetési mérleg előirányzott passzívumának, vagyis az 500 millió dollár túllépésének a veszélye is elhárul. Itt dekázni persze nem célszerű, mert nem az számít, 530, vagy 550 millió lesz a fizetési mérlegben a passzívum, hanem az, hogy összességében az irányzat a gazdaságban e területen, erősödő-e, vagy, pedig g^éngülő lesz az év hátralevő részében. Pillanatnyilag a stabilizálódás és az erősödés jegyei erősebbek. Ez persze nem feszültségmentes, hiszen anyagellátási zavarók, kooperációs problémák jócskán vannak a gazdaságban, de az eddigi tapasztalatok alapján ezek kezelhetők lesznek az év során. A belső pénzügyi egyensúly viszonyaiban ugyanakkor a vártnál nagyobb feszü’tségek jellemezték az első öt hónapot. Mindenekelőtt a költségvetésnél a tervezettet jóval meghaladó passzívum alakult ki, aminek fő oka az, hogy a támogatások, főleg a rubelelszámolású exportban jelentősen meghaladják a tervezettet és az előirányzottat. Másfelől néhány nehéz helyzetben lévő ágazat, (bányászat és bizonyos fokig az élelmiszer-feldolgozás) támogatása jelenleg nagyobb az előirányzottnál. — A múlt hét végén volt Lillafüreden egy nemzetközi tudományos tanácskozás, melyen a szerkezetátalakítási és a foglalkoztatás-politikai kérdéseket vitatták meg. Itt elhangzott, hogy rövidesen megkezdik a munkanélküli segély létrehozásával kapcsolatos munkát. Erre néhány évvel ezelőtt még nem gondolt senki... — Végleges döntés még nincs ezzel kapcsolatban. A Központi Bizottság júliusban fogja tárgyalni a jövő évi terv irányelveit. 'Kétségtelen, hogy a gazdaságpolitikában a szerkezetváltásnak, a műszaki fejlődésnek, fejlesztésnek nagyobb prioritást akarunk adni, mert csak így van remény arra, hogy a stabilizációból kibontakozás legyen. Ezzel óhatatlanul együtt jár, hogy a foglalkoztatási gondok fokozódnak bizonyos térségekben. Ezért tisztességesebbnek tartjuk azt, hogy a meglévő intézmény- és eszközrendszer mellé egy, a munkanélküliséget nyíltan elismerő és nyíltan vállaló mechanizmust, vagyis egy eszközrendszert beépítsünk. Két változatot fontolgat a kormány. Lehetséges alternatíva, hogy intézményesítsük a munkanélküli segély rendszerét. Az egyik változatban mintegy 60—80 ezer munkanélkülit számszerű- sítenék a szakértőik — becslések alapján —, a másik változatban 100—120 ezerről van szó. De ezek az intézkedések még mindig kevesek lesznek ahhoz, hogy a várható feszültségeket mérsékeljük. További megoldásokon gondolkodunk. Például a foglalkoztatási alap összegének megemelésén. Az úgynevezett vállalkozói kölcsönt, mely a vállalkozások indítását szolgálja, a kedvező visszafizetési feltételek mellett az új társasági törvény keretein belül 1989-től további kedvezményekkel bővítjük. — Térségünkben különösen élesek a foglalkoztatási gondok. A fő cél az, hogy olyan változások menjenek végbe a gazdaságban, Borsodban is, melyek a dolgozóknak a korábbiaknál hasznosabb és hatékonyabb foglalkoztatását eredményezik. Hogyan valósítható meg mindez egy ilyen koncentrált ipari térségben? — Nehéz helyzetbe kerülő térségek, különösen Borsod megye problémáinak áttekintésére és megoldásaira kormányzati szintű programot dolgoznak ki az Országos Tervhivatal vezetésével. Itt ugyanis hosszabb távon elsősorban olyan ipa^ ri tevékenységek meghonosítására kell törekedni, amelyek a húzó, progresszív ágazatokba tartoznak. A gépipar egyes nagyüzemeit ösztönözni kívánja a kormány arra, hogy Budapestről ezekbe a térségekbe, tehát Borsodba is letelepedjenek. Továbbá: a háttér- tevékenység és a kisvállalkozások fellendítésével lehetne itt további munkahelyeket teremteni. Fantáziát látok az idegenforgalom erőteljesebb fejlesztésében itt a megyében, akár külföldi működő tőke behozatalával is. Erre fel is hívtam a Tervhivatal illetékeseinek figyelmét. — ön az elmúlt héten érkezett haza az Egyesült Államokból. Mit emelne ki, mi volt a leglényegesebb momentum mostani látogatásakor? — Az Egyesült Államokba egy nemzetközi konferenciára hívtak meg, amelyen a kelet—nyugati kapcsolatokkal, azok jövőjével, jelenlegi problémáival foglalkoztunk. Nagy hangsúlyt kapott az adósság kérdése, ami később a torontói csúcsértekezleten is napirendre került. Ha adósságainkat egy főre vetítjük, akkor például a szocialista országok között még Lengyelországot is megelőzzük. Szerencsére azonban a nemzetközi pénzvilág, a bankok nem ezzel a számítási móddal közelednek a .kérdéshez. Nrem az érdekli őket elsősorban, hogy egy főre esőén mennyi egy ország adósságállománya, hanem az hogy képes-e olyan folyamatokat elindítani, indukálni egy gazdaság, amelyik az adósság visszafizetését garantálni tudja. E tekintetben hazánk az elmúlt években a hol visszafogott, hol meg kanyarokkal tarkított reformfolyamatával bebizonyította az eltökéltségét és szándékát, hogy nem kíván az adósság átütemezését kérő országok közé kerülni. Nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy a pártértekezlet reformprogramja elviekben és minden bizonnyal a közeljövőben gyakorlatilag is észrevehető támogatást kap az Egyesült Államok kormánya, bank- és pénzügyi körei részéről. — Köszönjük az interjút! Mészáros István
