Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9. csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A charolais- világ­kongresszus: 55 Magyarországtól tanulni kell!” Pénteken este Budapesten, a Gellért Szál­lóban sorra került fogadással véget ért a 23. charolais-világkongresszus. A kongresszus zárómérlegét még korai lenne megvonni, de annyi bizonyos, hogy a rendezvény sem anyagilag, sem erkölcsileg nem volt ráfi­zetéses. Erkölcsileg különösképpen hasznot hozott honi állattenyésztőinknek, akik az elmúlt években tapasztalt rendkívül zord bel- és külgazdasági piaci versenyben ne­hezen tudtak áttörő sikereket elérni. Pedig a magyar mezőgazdaság eredményei elis­mertek a világ agrártermelőinek körében. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt héten a Nemzetközi Charolais Szövetség épp Ma­gyarországon adott tagjainak randevút. Dr. Kovács József, nyugalmazott szaporodás­biológus mindezt ekképpen regisztrálta: — Ez a mai magyar állattenyésztés sikere és elismerése, hiszen hasonló méretű és szín­vonalú rendezvényre több évtizeden ke­resztül nem volt példa itthon. S talán ezt a világkongresszust sem Magyarországon rendezték volna, ha nem állna a háttérben Szikszó. A Szikszói Állami Gazdaság ugyan­is rendkívül szívós és kitartó, következe­tes tenyésztői munkával olyan eredménye­ket ért el, amelyre felfigyelt a világ. Jóllehet a szikszóiaknak sem tálcán hoz­ták az említett sikert és elismerést. A cha- rolais-tenyésztésben ugyanis olyan úttörők voltak ők, akiknek főként kezdetben igen­csak meg kellett vívniuk nap mint nap csatájukat a honi gáncsoskodókkal. Most viszont — amikor a kongresszus résztvevő­inek ízelítőt nyújtottak tevékenységük sze­leteiből — mélyeket meríthettek az elis­merésből. (Az ötnapos rendezvény kétség­telen legimpozánsabb pillanatát a szikszói gazdaság boldvai kerülete nyújtotta. A résztvevőket szállító hat busz egymás mö­gött kaptatott az illatos akáccal szegélye­zett egynyomtávú úton. Aztán hirtelen ki­tárulkozott a bódvai völgy, s a völgy két oldalán a dús füvű legelőn pedig több száz különféle fajtájú, vagy keresztezett szarvas- marha pihent a szikrázó napsütésben. Volt itt hereford, hereford-magyartarka keresz­tezett gulya és rengeteg charolais. Egy nor­vég úr elismerően kiáltott oda társának: Magyarországtól tanulni kell. Pedig akkor még nem látták a Szerencsi Állami Gazda­ság állományát, nem ismerték az ottani eredményeket. Ez a gazdaság ugyanis évek óta az országos hústermelési verseny leg­jobbja.) A hazai charolais-tenyésztésben a, legfia­talabbak a lajosmizseiek. Tíz éve sincs, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet akkori mezőgazdásza, Bujdosó Márton — ma ő az elnök — megkereste dr. Kertész Istvánt, a Boovina Gt vezetőjét. Ide, a bács-kiskuni futóhomokra legelőt képzelt el, nyáron is zöldellőt. S ha Kertész doktor olyan nagy szakértője a gyeptermesztésnek, mint hírlik, akkor valósítsa is meg az álmát. Néhány év múltán pedig állat hasznosítja a füvet, mint a világkongresszuson bebizonyosodott, nem is akárhogyan. Ámbátor a lajosmizsei­ek igen jó eredményeket mondhatnak ma­gúkénak a hizlalásban. Igaz, olyan egyeddel is rendelkeznek, amelynek egynapi súlygya­rapodása eléri az 1720 grammot. A Mezőfal­vi Mezőgazdasági Kombinát pedig a szinte hihetetlenül dús füvű legelőivel mutatkozott be, valamint az új-zélandiakkal közösen tető alá hozott vállalkozásával, melynek eredménye a legelőhasznosítási csúcstech­nológia, ami magában foglalja a gyeptele- pítést-felújítást egészen a rendkívül egy­szerű és ötletes fából készült kezelőkarám­rendszerig. Amíg tehát a 23. charolais-világkong­resszus időtartamának első harmadában a plenáris ülésen a világ charolais-tenyész- téséről, a célokról, illetve a vitakérdé­sek megválaszolásáról esett szó, a máso­dik kétharmadában csak Magyarország ke­rült górcső alá. S szó se róla. a honi ál­lattenyésztés osztatlan sikert aratott. A köz­tudottan tartózkodó angolok is a legna­gyobb elismerésüknek adtak hangot. P. Gardiner úr például így fogalmazott: — Munkám révén a világ szinte minden táját bejártam. Sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Magyarországról, ki tudja miért, egészen más kép élt bennem. Amit ezekben a napokban átéltem, azt nehéz szavakkal kifejezni. Egy bizonyos, a ma­gyarországi húsmarhatartásban minden megtalálható, amire ma azt mondjuk, vi­lágelső, azaz csúcstechnika. S az is bizo­nyos, hogy ide még visszatérek. Mikor? Remélem, hamarosan. Ide még feltétlenül vissza kell jönni — hangoztatták a kongresszus résztvevői, te­nyésztők és üzletemberek. Biztos, hogy visszajövünk, erősítette társai szavait Pe­tersen asszony Dániából. Akik viszont el sem jöttek, távol marad­tak a kongresszusról, a magyarok voltak. A kiterjedt legelőiről híres Borsod-Abaúj- Zemplén megye gazdaságaiból alig delegál­tak szakembert. Hiányoztak a szikszói be­mutatóról, hiányoztak a szerencsiről. Miért? Balogh Andrea ígéretes a határ (Folytatás az 1. oldalról) növények: paradicsom, pap­rika, karalábé, karfiol, ká­poszta palántáit már ko­rábban kiültették a szabadba, s az esőzések hatására erő­teljes fejlődésnek indultak. A gyümölcsfélék közül a csonthéjasoké a kajszi, cse­resznye, meggy, őszibarack a kívántnál kevesebb ter­mést ígérnek. A szőlő — vé­gig az egész tokaj-hegyaljai történelmi borvidéken — gyönyörű, erős hajtásokat hozott, s a tavalyi fagypusz­títás ellenére a reméltnél több fürtképződmény mutat­kozik a furmint-, hársleve­lű- és muskotályvenyigéken. Az első permetezés után kel­lő időközökben sorra vég­zik a továbbiakat, mivel a csapadékos és napfényes idő­járás váltakozása kedvez a peronoszpórának, és a szőlőt károsító, másféle fertőzések­nek. Az ősszel ültetett gyö­keres oltványok — az eny­he télnek köszönhetően — kellőképpen „beálltak”, s a tavasszal földbe tett oltvá­nyok is biztatóan fakadnak. <h. j.) A múlt év őszén közöltünk cikket a miskolci Ceres Kisszövetkezet­ről. Emlékeztetőül: a szövetkezet palackozza a Szerencsi Csokigyár egyik melléktermékét, nevezetesen azt a meggyízű, enyhén alkoholos italt, ami már „nem fér bele a csokiba”, a bonbonba. A hulladékból így főtermékké előlépett meggycsepp további ötleteket is adott a fel­találóknak: arra készülnek, hogy a meggykivonat és kakaóvaj felhasz­nálásával rövidesen napozókrémet dobnak piacra... A kisszövetkezet elnöke, Wittmer Ödön nem titkolja, hogy rosszabb hangulatban van mint legutóbbi találko­zásunkkor. Sok mindenen keresztülment azóta, nem is olyan egyszerű létrehozni egy szövetkezetét... — Tavaly bizakodóbb vol­tam. Közben úgy jártam mint aki nekimegy a bozót­nak, aztán megtépve keve­redik ki onnan. Pedig ami a kisszövetke­zetet illeti, nem lehet oka panaszra. Tavaly és az idei első negyedévben is rendez­ték tartozásaikat, befizették, az adókat. Beszerezték az italként forgalmazott meggy- csepphez a nyugat-európai szabványnak is megfelelő, szép formájú üvegeket. Megvették a töltéshez szűk-, séges tartályokat, gépeket. Közben szert tettek Miskol­con a Bulgárföldön a volt állategészségügyi intézet épületének egy részére, itt rendezték be a palackozót, helyezték el a krém gyártó- berendezéseit, a minilabort és a még kisebb irodát. És közben rengeteget bosszan­kodtak. — Egy épületben vagyunk egy korszerű laborral, még­is a fővárosba kell küldetni bevizsgáltatni a napozókré­met — méltatlankodik az elnök. Majd azt is hozzáte­szi, hogy a világon minde­nütt páncélszekrényben, hét lakat alatt őrzött titok egy- egy kozmetikai termék re­ceptje. Nekik mégis ki kell adni a kezükből, nem elég a laborvizsgálat és a fo­gyasztó értékítélete. „Két­szer nem vesz az ember rosszat” — mondja, s egyet lehet vele érteni. * Amikor az új, piacra do­bás előtt álló termékről kér­dem az elnököt, kissé felvi­dul. Veszi a hivatalos vizs­gálati eredményt, papírral támasztja alá állítását. Min­den tulajdonságát tekintve jó lesz az új gyártmány. A, szabványban előírtnál lénye­gesen jobban megszűri a káros, égető sugarakat. De mikor találkozunk végre ve­le az üzletekben? — Nem tőlünk függ, Ké­szen állunk a gyártásra, nagy nehézségek árán be­szereztük az alapanyagokat, gépeket. Az egyik kisszövet­kezettel kötöttünk szerződést a tégelyek gyártására. De­cemberre ígérték, eddig még nem szállítottak — szer­számhiányra panaszkodnak. Bevallja az elnök, hogy már meg is fenyegették partnerüket kétmillió forint; kötbérrel, de hiába. Ügy néz ki, egy-két hét múlva való­ban szállítanak, s akkor még időben megjelenhet a krém. Forgalmazói nagy nevek a kereskedelemben: a Balaton, Füszért, a Skála, a Dél- ker ... Vajon mi, borsodi napimádók mikor jutunk hozzá? — Igyekszünk a megyébe is adni belőle — mondja Wittmer Ödön — nem tit­kolom, szeretnénk „prófé­ták” lenni a saját hazánk­ban, megyénkben is ... A napozókrém egyébként a Ceres testápoló család el­ső tagja lesz, többféle gyü­mölcskivonatból készült krém, testápoló követi majd — ha a sok bábáskodás után végre megszületik. * Az ismert nehézségek mi­att terveikhez képest így is fél évet késnek vele. Miből éltek meg eddig — adódik önkéntelenül a kérdés. — A teljes nevünkben szerepel, hogy ipari, szolgál­tató és kereskedelmi kisszö­vetkezet vagyunk. Van egy nyomdánk, ami többnyire folyamatosan dolgozik, s megtermeli azt a pénzt, ami a hitel nélküli gazdálkodás­hoz kell. Továbbá adunk­veszünk mindent, amire mű­ködési engedélyünk feljogo­sít — folytatja az elnök. Ebbe a keretbe aztán sok minden belefér. A számító- gépes program csakúgy, mint a munkaruházat. No, és nem szabad megfeledkez­ni a meggycseppről, hiszen abból indult ki minden. A? itóka nagyon kelendőnek bizonyult, pedig nem számít olcsó árunak. Aki megkós­tolta, az rendelt is belőle — mondják büszkén a Ceres- nél —, s ami külön öröm: amerikai és nyugat-európai érdeklődők, potenciális ve­vők is akadnak köztük. Sőt: a Skála érdemesnek tartotta rá az italt, hogy az olaszor­szági Parmában kiállításon mutassa be — természetesen kóstolóval egybekötve. * Sok-sok nehézségen ment keresztül a Ceres, míg elju­tott odáig, hogy megalakul­jon, s termékei megjelen­hessenek a boltokban. A kicsit keserű elnök a beru­házások engedélyeztetését említi még: 10—12 szerv kell hozzá, ha éppen időben ösz- szejönnek. Mond azért jót is: a megyei tanács mező- gazdasági osztálya, a Köjál, az állategészségügyi állomás, majd az élelmiszer-ellenőr­ző állomás segített sokat — rugalmasságával. A most már 18 tagú kis csapat sokat vár nemcsak a napozókrém és a többiek befutásától, hanem a készü­lő társasági törvénytől is, Ez utóbbitól azt remélik: egyenlőbb feltételeket ad a kis gazdálkodó szervezetek­nek a nagyobbakkal való kapcsolatukban, mert hisz — nem titkolják — össze- rázódásuk gondjai főként ennek hiányából adódtak. M. Szabó Zsuzsa Az első üt hónap expnrtmérlege A közelmúltban a Kereskedelmi Minisz­# tóriumban áttekintették az ország ex­port-import mérlegét. Az értékelés alap­jául az év első négy hónapjának teljesítmé­nye szolgált. Szóba került, hogy az idén az egyik legfontosabb népgazdasági cél: a kon­vertibilis devizában fennálló adósságállomány jelentős mérséklése. Az összegzés alkalmával kiderült, hogy a magyar népgazdaság a nem rubelelszámolású áruforgalomban 390 millió dollár egyenlegjavulást ért el, az export 22 százalékos növekedése és az import 9 száza­lékos csökkenése eredményeként. De vajon milyen a kép Borsodban? Erről érdeklődtünk néhány vállalatnál. NÖVEKVŐ EXPORTÁRAK A megye gazdálkodó szervezetei között immár évek óta a Tiszai Vegyi Kombinát vezeti a rangsort a nem rubelelszámolású exportban. Az elmúlt esztendőben a nagy- vállalat tőkés kivitele elérte a 120 millió dollárt. Vajon meg tudja-e ismételni ta­valyi kiemelkedő exportteljesítményét a TVK ? A kérdésre dr. Kriszt Gyula, a kom­binát gazdasági vezérigazgató-helyettese válaszolt. — Az idei év is jól kezdődött, hiszen megtartottuk piaci pozícióinkat Nyugat- Európában, Ázsia bizonyos részein, és több dél-amerikai országban. Az első öt hónap adatai alapján arról tudok beszá­molni, hogy a tervezettet meghaladó dol­lárbevételre tettünk szert. Erre szükség is van ahhoz, hogy az év végére legalább húsz százalékkal meghaladjuk tavalyi, nem rubelelszámolású kivitelünket. — iMi a legkelendőbb termék most a vi­lágpiacon? — Tovább tart a lineáris polietilén nép­szerűsége, ami a számunkra kedvező világ­piaci árban is kifejezésre jut. Tavaly 10(! ezer tonnát exportáltunk ebből a termék­ből konvertibilis devizáért, az idén is ilyen mennyiséget szándékozunk értékesí­teni. — Információnk szerint 1988-ban csök­ken a másik kelendő áru, a polipropilén exportja. — Valóban kevesebb polipropilént tu­dunk az idén tőkéspiacon értékesíteni. A tavalyi 38 ezer tonnával szemben ebben az évben csak mintegy 10—13 ezer tonnát exportálunk. Ennek az az oka, hogy egy­részről nőtt a belföldi felhasználók igénye, ugyanakkor a TVK is fokozta a polipro­pilén-feldolgozást. Elegendő megemlíteni, hogy a tavasszal üzembe helyeztük a má­sodik Biafol-fóliát gyártó berendezést, amely polipropilénből állítja elő a külön­leges csomagolóanyagot. Ennek viszont örü­lünk, ugyanis az újabb termelő berende­zés üzembe helyezésével növekedett a vál­lalat exportárualapja. A magasabb feldol­gozottsági fokú termék értéke az árban is kifejeződik, hiszen egy tonna Biafol-fóliá- ért 2500—3000 dollárt fizetnek a tőkéspia­cokon. EXPORTTÖBBLET - TÚLMUNKÁVAL A kohászati ágazat vállalatai közül a December 4. Drótművek évről évre növeli tőkés kivitelét. Ez döntően annak köszön­hető, hogy termékei korszerűek, megfelel­nek az igényes megrendelők által támasz­tott követelményeknek. Kiss Béla igazgató: — Mindenképpen biz­tatónak tartom, hogy május végéig 8,6 mil­lió dollár értékű terméket szállítottunk kül­földi megrendelőinknek konvertibilis devi­záért. Azzal számolunk, hogy idei, nem ru­belelszámolású exportunk, a múlt évi 18 millió dollárral szemben húszmillió dollár körül alakul, ugyanis 1987-hez képest 10— 12 százalékos növekedést terveztünk. Az első öt hónap teljesítése alapján június vé­gére várhatóan meglesz a 11 millió dollá­ros teljesítmény, ami kellő garancia lehet az előirányzott tőkés árbevétel eléréséhez. — Azt azért el kell mondanom, hogy ex­portterveink valóra váltása nagy erőfeszí­téseket követel a vállalati kollektívától — jegyezte meg az igazgató. — Hogy célja­inkat elérhessük, néhány üzemben szomba­ton és vasárnap is dolgozni kell. A túl­munkára viszont azokat a dolgozókat, szak­embereket kell megnyerni, akiknek a mun­kája egyébként is meghatározó a vállalat számára. Így aztán, mivel a legjobban ke­reső dolgozókról van szó, nagy feszültségek keletkeznek, a megemelt személyi jövede­lemadó levonása nyomán. Eddig azonban még meg tudtuk nyerni őket az ügynek, remélhetőleg az év hátralevő részében is számíthatunk rájuk. PÉNZÜGYI ANOMÁLIÁK ÉS ALAPANYAGHIÁNY Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára hosszú évek óta gyárt exportra dinamókat, önindítókat. A legnagyobb vevőjük az NDK, ahová államközi szerződés értelmé­ben szállítanak különböző autóvillamossági termékeket. Az utóbbi években — a mű­szaki és gyártmányfejlesztés eredménye­ként — a vállalat szert tett tőkéspiacok­ra is. — Az exporton belül a nem rubelelszá­molású kivitelünk mintegy nyolc százalék­ra tehető — mondta Szabó Ferenc, az Autóvill Mezőkövesdi Gyáregységének igaz­gatója. — Ez nem túl nagy arány, de a lényeg az, hogy egyáltalán sikerült piaco­kat szerezni nyugaton. — Sajnos, arról kell szólnom, hogy az eltelt időszakban a nem rubelelszámolású terveink nem valósultak meg teljes egé­szében — jegyezte meg Szabó Ferenc. — Ez pedig a tőkés kivitellel összefüggő pénz­ügyi, finanszírozási problémákra vezethető vissza. De sok a gondunk az alapanyag­szállítókkal is, ezen mindenekelőtt az egy­re fokozódó alumíniumhiányt értem. Egy­re gyakrabban előfordul, hogy nem érkez­nek folyamatosan az általunk megrendelt szállítmányok. Éppen ezért, az időnk egy részét az tölti ki, hogy megkíséreljük el­érni: ne legyen termeléskiesés alapanyag- hiány miatt. Fáradozásunk viszont nem minden esetben vezet eredményre. Lovas Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents