Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
1988. június 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Megegyezés Lakó László, a Magyar Sakkszövetség főtitkára szerdán az alábbi hírt közölte az MTI-vei: — A Magyar Sakkszövetség június 16-i döntésének megfelelően, a szövetség vezetői és Polgár László — Tabi László író, mint a Polgár család képviselője közvetítésével — megállapodtak abban, hogy a lányok részt vesznek a magyar női csapatban a szaloniki sakkolimpián. A válogatott összetételét eldöntő körmérkőzéses tornát Budapesten rendezik augusztus 17—31. között, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Verőci Zsuzsa és Mádl Ildikó részvételével, s közülük hárman jutnak a csapatba. Polgár Zsuzsa helye biztos az első táblán. A tornán minden játékos mindenkivel kétszer mérkőzik (világossal és sötéttel). Kropkó Hawaii felé kacsingat — Nem tudom Péter, hogy vagy vele, de nekem az az érzésem: téged a triatlono- sok mezőnyében sohasem fognak legyőzni... — Igazán megtisztelő a véleményed, remélem, így is alakulnak a dolgok. — Szombathelyen került sor az első országos bajnokságra. Az eredményekből kitűnik: kilenc percet vertél a második helyezettre! — Valóban. Ezt a kilenc percet — ökölvívónyelven fogalmazva — döntő fölénynek is nevezhetem. A viadal felénél eldőlt minden. Csak érdekességként: a második a harmadikra mindössze 14 másodpercet vert rá. — Az aranyéremre csak te pályáztál? — Dehogy! Az első OB-t legalább öten- hatan akarták megnyerni. Ez érthető volt, hiszen sporttörténeti jelentőségű viadalt vívtunk. Az már más kérdés, hogy reálisan csak kétten-hárman aspirálhattunk a végső diadalra. — Eddig csak triatlonversenyeket tartottak, most polgárjogot nyert a sportág, fogalmazhatok úgy is, hogy hivatalos elismertséget kapott, örülsz ennek? — Természetesen. A sportág célba érését nagy sikernek tartom. És miért tagadjam, büszkeséggel tölt el a cím, amit viselhetek: magyar bajnok! — Az egyik lapban a triatlont hármaspróbának nevezik. Zavarba is jöttem ... Mi a hivatalos elnevezés? — Ne nevess ki: én sem tudom. Olyan ez a vita, mint a biatlon, meg a sílövészet. A triatlont előbb-utóbb magyarosítani fogják'. Azt nem tudom, hogy hármaspróba lesz-e a végleges neve. Nekem személy szerint nem tetszik túlságosan, mert az úttörők háromtusája jut az eszembe róla. Attól pedig egy világ választ el minket. — Mit kell tudnotok, teljesítenetek? — Üszásban 1400 métert, kerékpározásban 46 kilométert, futásban pedig 11-et. — Egyformán jó vagy mindhárom „tusában”? — Sajnos, nem. Az OB második helyezettje például úszásban 1 percet ver rám. Az a szerencsém, hogy a kerékpározásban és a futásban én tudok lényegesen többet. Ebből következik: úszástudásomat kell csiszolnom. Fel kell gyorsulnom. Ha ez sikerül, tényleg nem győznek le egy ideig, összességében egyébként mindhárom számban benne vagyok az első háromban! — Ügy hallottam: nagy körítést csaptak az OB körül... — A hírek megfelelnek a valóságnak. Az eseményt meglátogatta a teljes Vas megyei vezetés. Szponzorként beszállt több üzem, vállalat, és ennek következtében a rendezésre 400 ezret szedtek össze. Csak a díjakra 130-at osztottak szét. — Gondolom, jutott neked is belőle! — Nincs okom panaszra. Húszezret kaptam készpénzben, aztán a Röltex megajándékozott egy tízezres utalvánnyal, és kaptam Adidas-ruhát, -cipőt, -felszerelést, no meg egy porcelánból készült elefántot. Nem akarok nagyképűsködni, de a jutalmakat alig tudtam hazahozni. — Miért éppen Szombathelyre esett a választás? — Mert a Vasi vasember triatlonver- senynek voltak a legnagyobb hagyományai. Szívesen mentem oda, de egy kicsit begurultam, amikor megtudtam, hogy nem tóban, hanem medencében kell úsznunk. — Nem mindegy? — Bizony nem! A medencében oda-visz- sza kell „körözni”, az állandó fordulók, a kerülgetések idegesítenek. A jobbak például hamar utolérték a gyengébbeket, és a végén szabályos ütés-vágás alakult ki. Tóban ez nem fordulhatott volna elő! — Melyik klubban vagy igazolt versenyző? — Egyikben sem. Nincs mór közöm az Oxigénhez és a Szentendréhez sem. A Borsodi Szénbányák Vállalattal szeretnék szerződést kötni. — Miért pont velük? — Egyszerű a magyarázat. A napokban végeztem a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Bányamérnök lettem és munkahelyem a BSZV-nél lesz. — Abbahagyod, vagy a munka mellett tovább csinálod? — Rázós kérdés, nem is tudok egyértelmű feleletet adni. Szeretném folytatni, de a magas szintű sportoláshoz pénz kell! Na, ne érts félre, nem a zsebeimet akarom megtömni, de az utazások, a felszerelések, a szállás, az étkezés nem olcsó mulatság. Bízom benne, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat a későbbiekben szponzorálni fog. Én meg reklámoznám őket itthon és külföldön egyaránt! — Külföldön? Hová készülsz? — A Hollandiában sorra kerülő Európa- bajnokságon sajnos, éppen anyagi okok miatt nem leszek jelen, az NSZK-ba viszont mindenképpen elmegyek. Ott lesz a világ- bajnoki selejtező. És a nagy tervem-vá- gyam a Hawaii-szigetek, a világbajnokság. Bármi áron kimegyek. Érted? Bármi áron! — Nem segít a szövetség? — Még nem tud, hiszen a közeljövőben alakul meg. De mellém állhat a triatlono- sok egyesülete, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal és besegíthetnek más cégek is. — Szorítani fogok azért, hogy sikerüljön! — Köszönöm! Kolodzcy Tamás TOTÓSAROK, 26. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. Malmö—Karl-Marx-Stadt. A svédek hagyományosan jól szerepelnek az Intertotó Kupában, nem lehet vitás sikerük. 2. Hannover—Den Haag. Minden elképzelhető, az újpestiek ellen tavaly láthattuk a hollandokat, nem ijedősek. 3. Magdeburg—B. Uerdiúgen. Nagy harcot ígér a két német gárda ösz- szecsapása, bármilyen eredmény elképzelhető. 4. Halle—Bröndby. A dánok rendre jól helytállnak az IK-ban, a Bröndby csoportgyőzelemre is esélyes. 5. Cheb—Vejle. A hajtós, rakkolós csehszlovák gárda jól kezdheti a nyári menetelést. 6. Tatabánya—Vienna. Abszolút esélyes a bányászegyüttes, de a mieinknél soha nem lehet előre kiszámítani semmit... 7. Norrköping—Haladás. Aligha Svédországban mutogatja oroszlán- körmeit a vasi együttes. 8. Dunajska Streda—Young Boys. A csehszlovákok bronzérmesek lettek a bajnokságban, különösen otthon szerepeltek eredményesen. .9. Kaierslautern—W. Lodz. Nem valószínű a lengyel csapat vitézkedése, a nyugatnémetek mindenben felülmúlják őket. 10. Admira Wacker—Luzern. Roppant szerény tudású az osztrák gárda, jobb esélynek tűnik a svájciak sikere. 11. Aarhus—FCS Tirol. A dánok minden bizonnyal megadásra késztetik a tiroliakat, akiknek a bajnoki csalódás is nyomja a „puttonyukat”. 12. Grasshoppers—Pogon Szczecin. A svájciak ütőképes csapata a favorit, de borsot is törhet az orra alá a Szczecin. 13. Karlsruhe—Vojvodina. Nincs azonos súlycsoportban a két ország labdarúgása. +1. MTK-VM—Grazer AK. A kék-fehérek gyengülnek az átigazolási időszakban, a lelkes graziak elvihetik az egyik pontot. 1 X 1 2 X 1 2 2 X 1 1 2 _J ___ 1 X 1 X 2 X 1 X 1 2 1 X__ 2 1 f elül teljesített az Ózd Mérlegen az NB ll-es csapatok (2.) Erején Az 1985 88. Cvi NB Il-cs labdarúgó-bajnokságban az Oztli Kohász csapata az ötttdtk helyen végzett. Ha az olözű bajnokságot nézzük, ez óriási előrelépést jelent, ha viszont arra gondolunk, hogy a csapatnak jő esélye volt az clstí osztályba kerülésre, akkor kissé keserű a szurkolók szájíze. Az induláskor a legmerészebbek sera gondoltak arra, hogy a szinte változatlan személyi állományú és a kiesést az utolsó pillanatban elkerülő ózdi gárda bajnokesélyessé lép elő. Az őszi szezonban nagyszerűen meneteltek, és az előrehozott első tavaszi mérkőzés után az első helyen tértek pihenőre. Ránküli László vezeti* edző megtalálta a meglevő játékosokhoz a megfelelő taktikát, és elhitette a csapat tagjaival, hogy idegenből is lehet pontot, sőt pontokat begyűjteni. A sikeres őszi szereplés merészebb tervezésre adott okot, ,bár az egyesület és a szakosztály vezetői mindig mérsékletre intették az élvonalról álmodozókat, mondván: a másodosztály mezőnyében 1—5 jobb csapat van a Kohásznál, Annak ellenére, hogy hazai mérkőzéseiket a mezőny gyengébbik felével játszották, érezték: a védekezésre berendezkedett csapatokat nrhéz dió lesz „feltörni”. Ezek az érzések azután be is igazolódtak. Ezekről, valamint az egész éves szereplésről kérdeztem Bánkúti László vezető edzőt. — Milyen célkitűzéssel vágtak neki a bajnoki évnek? — Az előző bajnokságot figyelembe véve, amikor éppen csak bentmaradt a csapat az NB Iil-ben, úgy gondolom, a biztos bentmaradás és a 8—12. hely meghatározása logikus volt, és ezt teljesíthetőnek tartottuk. Az őszi kiváló szereplés után az egyesület elnöksége módosította a célt, emelte a mércét, és úgy fogalmazott, hogy a csapatnak az 1—8. között kell végezni. Ennek a feladat-meghatározásnak realitása volt, mert az első helyen álltunk, igaz a 11. Eger csak öt ponttal szakadt le, tehát nagyon szoros volt a mezőny. Az 1—8. helyezés meghatározásának a másik oka az volt, hogy tavasszal idegenben a mezőny első felében levő csapatokkal játszottunk, így tervezni is kevesebb pontot lehetett, mint amennyi ősszel bejött. — Az egész évet figyelembe véve, hogyan értékeli a csapat szereplését? — Először nézzük az őszi szezont, hiszen az lényegesen jobban sikerült. Jól szerepeltünk idegenben, a vártnál több pontot gyűjtöttünk be. Ez volt az a plusz, amivel magunk mögé tudtuk utasítani a mezőnyt. A tél folyamán azonban a keretben két alapvető változás történt. Nagy Gábor bevonult katonának, Králik pedig súlyosan megsérült, így két kulcsemberre tavasszal már nem számíthattam. Nagy Gáborral egy vérbeli csatárt vesztettünk el, de Králik is veszélyes volt kapura ... — 'Ügy gondolom: ettől függetlenül jobb hazai szereplést várhattunk a Kohásztól. Hogyan minősíti a tavaszi fordulókat? — A hazai szereplésünket egyértelműen negatívnak ítélem, főleg azért, mert ezt az eredményt a mezőny gyengébb csapatai ellen értük el. A tervezett 80 százalékos eredményességgel szemben mindössze 50 százalékot sikerült teljesíteni, és ezt kevésnek tartom. — Mi volt ennek az oka? — Hiányoztak a megfelelő képességű és góllövő támadók. A meglevőknek pedig komoly riválisuk nem volt a kereten belül, így változtatásra sem akadt alkalom. Sokat mond például, hogy tavasszal Munkácsi egy gólt sem rúgott, Bém pedig mindössze kettőt. Az ellenfelek rendre felállt védelemmel léptek Ózdon pályára, és ezeket a védelmeket, igazi csatárok hiányában nem tudtuk felnyitni. Mivel gólt általában nem szereztünk, így az ellenfelek nem támadtak ki. Idegenben viszont a vártnál lényegesen többet nyújtott a gárda, kimondottan jól szerepeltünk a rangadókon. Vendégként azonban mi is más taktikával léptünk pályára. Biztonságos védekezés, és az ebből indított támadás volt a taktikánk, ami sikeresnek bizonyult. — Voltak olyan mérkőzések, amelyeknek eredményét a szurkolók nem tudják elfogadni. önnek mi erről a véleménye? — Az Építők, az Ajka és a Kazincbarcika csapatát meg kellett volna verni. Ezeket az eredményeket nekem is nagyon nehéz a helyére tenni. Az is igaz azonban, hogy ezek a csapatok nagyon szigorúan védekeztek, és a fent elmondottak ezekre a mérkőzésekre nagyon jellemzőek voltak. — Ha ezek a pontok, valamint a 20. helyen végzett Szekszárd ellen elvesztett pont megvan, a csapat akár bajnokságot is nyerhetett volna. — Igen, a bajnokságot is megnyerhettük volna, illetve második helyen fel tudtunk volna kerülni, ha legalább egy jó képességű, gólerős csatárral rendelkezünk. — Miért nem kerestek csatárt, és miért nem igazoltak? — Próbálkoztunk... Javasoltam is, de ezek a játékosok végül nem kerültek Ózdra. — Miért nem dobta „frontba” a keretben levő fiatalokat?, Talán ők lendületet vihettek volna a játékba. — Tény, hogy a keretben volt néhány ügyes fiatal. Mivel a csapat végig versenyben volt a feljutásért, így nem kockáztattam, inkább az idősebb, rutinosabb játékosokat állítottam a csapatba, így ezek a fiatalok kevés lehetőséget kaptak a bizonyításra. — Sokan úgy vélik, hogy a csapat nem is akart felkerülni az élvonalba ... — Én ezt visszautasítom. A játékosok részéről nem hangzott el ilyen vélemény. Mindenkit motivált az esetleges bajnoki cím, illetve az NB I-es státus. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, és ezt úgy érzem, meg kell említenem: az volt az érzésünk, hogy a vezetés nem nagyon erőlteti a feljutást. Ismétlem, ez csak megérzés volt... — Nem gondolja, hogy megzavarta a játékosokat, amikor az egri mérkőzés után a sportlapban megjelent: távozik Ózdról? — Nem hiszem, de játé- ikosaim fejébe nem láthattam bele. Ügy gondolom azonban, hogy a megszerezhető magasabb jövedelem egy játékosnak többet számít annál, mintsem marad, vagy megy a mester. Ezektől függetlenül jobb lett volna, ha a hír nem jelenik meg. — Kérem, értékelje a csapatot szerkezetenként és egyénileg. — A védelem, beleértve a kapusokat is, a csapat erőssége volt. Szereplésünket és helyezésünket meghatározta a rendkívül biztosan működő hátsósor. A védelemben szereplő játékosok teljesítményét csak dicsérni tudom. Feketével elégedett vagyok, a rendkívül megbízható Fodor kiválóan szerepelt, beál- lósként Králikot jól pótolta, a feladatot jól oldotta meg. A középpályások teljesítményét két részre osztom. Hazai pályán erősen közepesre minősítem,' idegenben nagyon jól játszottak, jól védekeztek és ügyesen váltottak ritmust. Itt Farkas Simon állandó helyet vívott ki magának, Osváth is biztos pont volt, a jobb oldali középpályások: személye különböző okok miatt azonban elég sokat változott. A két csatár közül Munkácsi őszszel kimondottan jól játszott, míg tavasszal nagymértékben visszaesett. Bém, aki bal oldali éket, a három csatáros játéknál általában középcsatárt játszott, nem igazi támadó. — A keretben több fiatal, saját nevelésű játékos is helyet kapott. Kérem, értékelje őket! — Az, hogy a keretet saját nevelésű játékosokkal tudtuk feltölteni, a jó utánpótlásmunkát dicséri. Szépen és sokat fejlődtek ezek a játékosok. Búd, Tiba és Simkó már bizonyította, hogy tehetséges. Én a sorrendet is így állítom fel köztük. Sajnos kevés lehetőséget kaptak a bizonyításra, mivel az élen álltunk, nem kockáztathattam. Amikor szerepeltek, elégedett voltam a játékukkal, néhány mérkőzésen bizonyítottak. — Ha önértékelést végez, miként ítéli meg kétéves ózdi működését? — Ügy gondolom, remélem, nem tűnik nagyképűségnek, de én sikeresnek értékelem. Újoncként, ha az utolsó pillanatban is, de bentmaradtunk az NB II-ben, a második pedig egyértelműen jó és sikeres év volt. Ezt az 5. helyezést, amit elértünk, senki sem várta az év elején és ezt én bravúrnak tartom. Összességében a csapat erején felül teljesített, talán ennyi nincs is benne. Ügy gondolom, hogy az előzőekben említett fiatalok csapatba építése az egészséges és zökkenőmentes megfiatalítást fogja szolgálni. — Önnek június 30-án lejár a szerződése és távozik Ózdról. Milyen érzéssel és hogyan raktározza el az itteni két évet? — Igen, július 1-jétől az Eger SE vezető edzője leszek. Egy nagyon nehéz és izgalmas első évet, és egy sikeres második szezont könyvelek el. Megköszönöm a játékosoknak a játékhoz és a munkához való jó hozzáállását, a vezetőknek a segítséget. Köszönöm a szurkolók támogatását is. Kellemes emlékekkel távozom az Ózdi Kohásztól. Bánkúti László június 14-én búcsúzott cl a csapattól, amely jó hangulatú beszélgetés után tért. pihenőre. Ezen a beszélgetésen mondta el e sorok írójának Zalai László szakosztályvezető, hogy eredményesnek ítélik meg a vezető edző kétéves tevékenységét, és azt, hogy a csapat várakozáson felül szerepelt. Egy olyan együttes körvonalai alakultak ki, amely a jövőben merészebb tervezésre feljogosít. Igazat kell adnunk azoknak is, akik úgy vélekednek, hogy a Kohász felkerülhetett volna az élvonalba. Ez igaz, de ne feledjük, hogy az utóbbi hét év legjobb eredményét érte el, és a borsodi csapatok nem hivatalos versenyében az első helyen áll. A csapat a napokban megkezdi nyári szabadságát, és az új szezonra — július elején — új vezető edzővel, Temesvári Tiborral kezdi el a felkészülést, Hanyiszkó litván
