Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. június 18., szombat í i! i ül C3 m ipl u tmWi Ml L&JU inni LK1 niyiMűIÉ * iliiPP Jjjl iÜnmHiW 1 H Ottjártunkkor Mikus Sándor szobrászművész Killián-délen felállítolt Fiatalok című szobrával ismerkedtek a tanulók. A miskolci 35-ös Számú Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulóinak az 1984-85-ös tanévtől kezdve módjuk van a hetedik, nyolcadik osztályos fakultáció keretében tantárgyul a művészettörténetet! választani. A minap befejeződött tanév utolsó tanítási hetében fotós kollégámmal módunkban volt részt venni az iskola hetedikeseinek művészettörténeti óráin, ahol a Nyitray Viktória tanárnő által nagy-nagy ügyszeretettel, s ugyanolyan hozzáértéssel vezetett foglalkozásoknak nemcsak a változatossága, az újabb és újabb felfedezést jelentő izgalma ragadott meg, illetve volt ránk nagy hatással, hanem épp a fakultációban részt vevő gyerekekkel folytatott beszélgetés nyomán tudatosult bennünk a felismerés: ez a képzési mód, forma rendkívül eredményesen szolgálja a gyermekek esztétikai nevelését, s ezen keresztül a lokálpatriotizmus cselekvésre, lettekre késztető készségének kialakulását. Ezek a fiatalok - Gönczi Melinda, Gömöri Henriett, Szendrei Lajos, Balogh Éva, Szoták Szilvia, Benke Bernadett, Argyel Zoltán, Simkó Zoltán, Lux Izolda, Vanyó Gabriella, Köteles Zsuzsanna és Sziíárcsik Tamás - olyan tudományos ismerettel felvértezve és olyan óvón, féltőn, illetve jobbító kritikával beszéltek megyeszékhelyünk értékeiről, kincseiről, s a sajnos tapasztalt visszásságokról, nemtörődömségről is, hogy az a legtapasztaltabb, a leglelkesebb felnőit városvédőnek is dicsőségére válhatna. Bevallom, mindezek után örömmel és kíváncsian vártam a „tantárgyat” tanító rajztanárnő, Nyitray Viktória „ars poeticáját”. íme . .. — A fakultáció bevezetését örömmel fogadtam, mivel évekkel ezelőtt a hetedik és nyolcadik osztályban csökkent a rajzórák száma. A minisztérium által kiadott nevelési és oktatási tervben szereplő programok közül a művészettörténetet azért választottam, mert úgy éreztem, a tanulók ilyen irányú nevelése terén bőven van tennivalónk. Az emberformálásban a művészeteknek jóval nagyobb a szerepe, mint amit napjainkban gondolnak róla. A képzőművészeti alkotások tanulmányozása fejleszti a tanulók esztétikai érzékét, művészi ízlését, és jelentősen hozzájárul az érzelmi neveléshez. Kialakítja a tanulók művészet iránti érzékét és szere- tetét, felkészíti őket a műalkotások mondanivalójának megértésére, és arra, hogy gyönyörködni tudjanak az igazán szép emberalkotta munkában. — A tanulókkal közösen választottuk Miskolc város művészeti múltját és jelenét hiszen tudjuk, igazán csak azt a lakóhelyet lehet szeretni. amelyet jól ismerünk. Napjainkban gyakran ejtünk szót a lokálpatriotizmusról. Városunk — heterogén ösz- szetétele miatt — nincs elkényeztetve ezen a téren. Éppen ezért erre a kérdésre oda kell figyelni nemcsak az iskolának, hanem az ifjúságot nevelő és példát mutató felnőtt korosztályoknak is. — Nevelési feladatom egyik célja az, hogy a városban látható művészi értékű emlékek megismertetésével még jobban szeressék és becsüljék 'szülővárosukat. Ne legyenek rongálok, óvják, védjék a házak, a parkok tisztaságát, és tiszteljék a városunkért dolgozó, értékeket teremtő embert. A gazdag történelmi múltra visszatekintő Miskolc műemlékei lehetőséget adnak arra, hogy a különböző művészeti stílusokat a legrégebbi időktől kezdve napjainkig tanulmányozhatjuk. E foglalkozásokon megismerjük a város legjelentősebb műemlék épületeit, szobrait, az itt élő művészek alkotásait. A tanulók érdeklődéssel vesznek részt ebben a számukra is izgalmasnak mondható munkában. A könyvtárakból, az otthoni könyvespolcókról előkerülnek a városunkkal kapcsolatos útikönyvek, monográfiák, valamint a nagyszülőnktől ránkmaradt régi képeslapok, újságcikkek. Az elmúlt tanévben például megtekintettük a régi Miskolcról kiállított fényképeket a Galériában. Elképzeltük az új épületek helyén a régit. Láttuk, milyen hatalmas változás történt Miskolcon a fel- szabadulás óta napjainkig. A régi épületek tanulmányozása közben természetesen felidéztük a múlt emlékeit is. Miközben például a színház épületén megfigyeltük a stílusjegyeket, beszéltünk a történelemről, és azokról a jeles színművészekről. akik egykoron itt játszottak. — Az épületek és szobrok elemzését, a stílus felismerését mindig a helyszínen végezzük. A műalkotásokat így eredeti, valóságukban láthatjuk, tehát igazi élmény erejével hatnak. Az elemzések során a tanulók véleményt nyilvánítanak arról, hogyan illeszkedik a műalkotás a környezetébe, hogyan fokozza az épület, vagy egy park szépségét. Esetenként megkérdőjelezik a kihelyezett szobor térkiválasztását. A közös, kötetlen beszélgetéseket, véleményeket az adott helyen rendkívül fejlesztő hatásúnak, eredményesnek érzem. Lehetőség adódik így a korrigálásra a bizonyítás eszközével. A tanulóink szeretik az ilyen felszabadult kötetleh beszélgetéseket. Szinte észrevétlenül formálom ily módon alakuló látásmódjukat. — A tanulók a foglalkozásokon papírból, agyagból, drótból, hurkapálcikából maketteket, térplasztikákat készítenek az általuk elképzelt játszóterek, parkok berendezésére. Rendkívül ötletes munkák születtek már eddig is, amelyek — ha a kiszemelt helyekre kikerülnének, — nem kellene szégyenkezni miattuk. A feladatok megoldásával arra is törekszem, hogy a tanulók az általános iskolát elhagyva, helyénvaló, reális kritikát tudjanak nyilvánítani környezetük esztétikájáról, s tudom nem fognak közömbösen elmenni lakóhelyükön, vagy a múzeumokban látott alkotások előtt. — A fakultációs órákon gyakran látogatjuk a művelődési házak igényesen megrendezett kiállításait, ahol megismerkedünk a városunkban élő művészek munkáival. Például nagy élmény volt Feledy Gyula gyűjteményes kiállításának a megtekintése. Jó szemű tanulóim első benyomásként fedezték fel a művész . hovatartozását. A táj. a szülőföld szeretete. az ott lakó emberek munkájának, a bányászéletnek az ábrázolása-keltette fel érdeklődésüket a Sa- jószentpéteren született művész- munkái iránt. — Az én tantárgyam feladata is a kultúra régi és új emlékeinek feltárása, megőrzése és megszerettetése, művészeti emlékeinknek a bemutatása, elemzése. Ezáltal kerülhet közel a tanulókhoz a múlt, a történelem. Meg kel] tanítani őket, hogy becsüljenek, szeressenek minden régi követ, épületet, ami a város, a haza múltjának emlékét őrzi. A vizuális élményekkel, az esztétikum eszközeivel és.erejével kell a tanulókra hatnunk, hogy a tárgyak mögött meg- érezzék a múltat. Ezáltal erősíthetjük bennük a múlthoz való kötődést, s egyben az újért való felelősségérzetet. * Az elmondottak, nem tudom. kit, miről győztek meg. Engem mindenekelőtt arról, hogy az oktatásban, a nevelésben sok minden van. ami csodálatos. De a legcsodálatosabb. ha van, ha akad egy kezet megfogó, jó tanár... Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Két színházi évad között Beszélgetés az új gazdasági igazgatóval A Miskolci Nemzeti Színház mostanában folyamatosan beszédtéma. Beszélnek róla, mert művészeti életében új korszak kezdődik, jelentős változások voltak művészi állományában. Ám beszélnek a színházról, a színház épületéről is igen sokat, mert az 1857-ben átadott és utoljára egészében 1956 és 1959 között restaurált öreg színházépület bizony betegeskedés külső jeleit mutatja, és az előtte naponta elmenő tíz- és százezrek aggódva nézik homlokzati tartópilléreit, -kopott falát, az egész épületet. A színház új főrendezője már többször nyilatkozott terveiről, ám a színház gazdasági irányítása is új kezekbe került. Június elsején vette át a gazdasági igazgatói munkakört Szilvási Zsuzsa. Semmivel sem könnyebb feladatot vett át, mint az új művészeti vezetés. Szilvási Zsuzsa a városi tanácstól jött, ahol gazda-' sági területen dolgozott. Vajon miként érzi magát a merőben más körülményeket kínáló művészeti intézményben, amely egyszerre él át most művészeti és gazdasági nehézségeket, és az épület nyomasztó gondjait? — Valóban más világba kerültem •— mondja —, de a gazdasági kötöttségek azonosak. Azonosak még akkor is, ha művészemberek között akadhatnak, akik nehezebben értik meg, netán lebecsülik a gazdasági gondokat és kötöttségeket. Ügy érzem, hogy jó partnereim lesznek a rendezők, a tervezők, mindazok, akikkel a művészeti elképzeléseket és a gazdasági lehetőségeket egyeztetnem kell. Én magam is szeretném a „csodásat”. De ésszerűség is van és nagyon bízom benne, hogy új partnereim ezt megértik. Varga. György műszaki felügyelő, aki e tekintetben a közvetlen kapcsolat a gazdasági lehetőségek és a művészeti elképzelések megvalósulásában, nagyon jó együttműködőnek mutatkozik. — Üres már a ,színház, a színészek szerteszéledtek, a kiürült teátrum roppant kiábrándító tud lenni. A nagy- közönség így sosem látja. Az öltözőfolyosókon kihurcolt bútorok, takarítás, mindenféle javítás folyik, s ha az ember a most igen szomorú homlokzat képét maga mögött hagyva bejön a hátsó bejáraton, /a művészbejárón, úgy .látja, nagyon kopott idebent is minden. A városban az emberek között, meg a különböző híradásokból sok mindent (hallani a színház épületéről, annak gondjairól. . Az új gazdasági igazgató miként látja ezeket? — Az épület homlokzata mindenki előtt látható. Gondjai a városban eléggé ismertek. A tartópillérek megerősítése megtörtént. Szeretném elmondani, hogy az épület felújítása nem a színház feladatkörébe tartozik, hanem a fenntartó szerv, a városi tanács, illetve a Miskolci Beruházási Vállalat hatásköre, ők készíttetik a megerősítést. A pilléreket és a homlokzatot az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat készíti. A városi tanács május 26-i ülésén téma volt a színház épületének sorsa, és ott tudomásunk szerint állásfoglalás született a tekintetben, hogy a városi tanács elnökhelyettese for- ' dúljon a megyei tanácshoz további anyagi támogatásért. Ennek függvénye a további felújítás. — Gondolom, ebben még döntés nincsen, de várhatóan pozitív választ kap a városi tanács. Ez annál is inkább szükséges, mert a felújítás már-már halaszthatatlannak látszik. — Igen, már halaszthatatlan. Ez a bejárásnál is, amikor végignéztük az épület sok-sok ismeretlen zugát, megmutatkozott. A. munkát el kell indítani. Mi is bízunk a megyei tanács megértő jóindulatában és támogatásában. Az ÉÁÉV esetleg el tudná kezdeni a tető javítását úgy, hogy a munka ne zavarja majd ősszel az évad kezdését. Hangsúlyozom, ezt a munkát mindenképpen el kell kezdeni a további károsodások elkeni-*» lése végett. Ismeretes, hogy az elmúlt években minden nyáron volt már folyamatos belső felújítás, most a tetőbeépítés kell, hogy így menjen. Ezt sem a színház fedezi majd, hiszen erre nincs kerete, hanem a fenntartó szervre hárul a feladat. — A műhelyek, raktárak tarthatatlan helyzetéről is sok szó epett. — Béreltünk egy raktárát a Besenyői úton a díszleteknek és kaptunk a tanácstól is egy kisebb raktárrészt a Vörösmarty utcán. Viszont ezeknek roppant magas a bérleti díjuk. Ugyanakkor szállítási költségek is jelentkeznek majd. A színház épületének hátsó frontja és a szomszédos épülettömb között megszűnik a szabadtéri . raktározás, ez a terület felszabadul. Nem tűr halasztást a festő- és asztálosműhelyek gondja, ezt mielőbb meg kell oldani, mert működését munkavédelmi szempontból sem engedélyezik tovább. — iSzó volt korábban a színház must elhanyagolt parkjában bizonyos beépítésekről, a ,szomszédos Déryné utca 3. sz. alatti épülettel való összekapcsolásról. Sőt, korábban ez utóbbi épület egy részének ’színháztörténeti gyűjtemény céljára történő hasznosításáról is. — Valóban van egy olyan terv, amely a Weidlich-ház színházunk felé néző tűzfalánál olyan épületegyüttest kíván megvalósítani, amelyben színészlakások, raktárak és műhelyek lennének, és körbevennék a mai Dé- ryné-udvart, s ez esetleg kapcsolódhatna a szomszédos Déryné utca 3. sz. alatti épülethez. Itt említem meg, hogy felmértük a színpadbiztonsági és tűzrendészed állapotokat is, és készül az átfogó terv ezek megjavítására. — tía szabad túllépni az épület gondjain, tekintsünk most már a színház és a közönség kapcsolata felé. — Már készülünk, sőt felkészültünk az 1988/89-es színházi évad bérletezésére. Szervezőirodánk már ezen dolgozik, ám erről azt hiszem, elég lesz néhány hét múlva bővebben szólni, kor közzétesszük á műsortervet, illetve a bérleti előadások tervét. Szeretnénk hinni, hogy a színházbarátok továbbra is támogatnak minket. — Beszélgetésünk elején arról esett szó, hogy más területről jött, noha ott is közgazdasággal foglalkozott. Miben bízik alapvetően az új munkakörében, az új körülmények iközött? — Bízom a színházban. Bízom az emberekben, itt az intézményben, s bízom a színházon kívüli emberekben. Bizalmat ad nekem a városi tanács támogatása, hozzáállása. Igen nagy segítség a területi városi tanácstag, dr. Palágyi Éva lelkessége, színház- és ügyszeretete, szívós segíteni akarása. S nem utolsósorban növeli bizalmamat a színház műszaki dolgozóinak a hozzáállása is. Alapvetően optimista vagyok, s hiszem, az emberek, ha látják a munka értelmét, sok mindenre képesek, sokat tesznek, segítenek. A színház. vezetői — úgy érzem — egyet akarnak, és hiszem, hogy maguk mögött tudják munkatársaik segítőkészsé- gét is. Benedek Miklós Ma este a képernyőn Utolsó sitii Sípos Tamás írta a ma este 20.05-kor az első műsorban látható tévéfilmet. A gyakorlott tévénéző már ebből sejtheti, hogy itt bizony a lóversenyről lesz szó - erre utal a cím is: Utolsó' futam -, azonban, akik még jobban ismerik' a szerzőt, azt is tudják, hogy nemcsak lóversenyről szól a látszólag arról szóló mű. így van ez e tévéfilm esetében is. Mihály- ffy Sándor rendezte, ismert és népszerű színészek hosszú sora — többek között Rajhona Ádám, Végvári Tamás, Csurka László, Dégi István, Tahi Tóth László, Újlaky Dénes, Harsányi Gábor, Bárdy György, Kállai Ferenc, a kép jobb oldalán álló Gera Zoltán - jeleníti meg az egyes figurákat.
