Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-12 / 112. szám
1988. május 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A kéményseprésről Ha nem igényeljük, miért fizetjük? Ha valaki huzamos ideig, akár egy-két évig sem veszi igénybe a kéményseprő szolgáltatást, miért kell mégis seprési díjat fizetnie? Vannak olyan háztulajdonosok, akik maguk tisztítják kéményeiket, ezért is elfogadhatatlan, hogy saját munkájukért fizetni kell — teszi szóvá H. Zsolt miskolci olvasónk. Az észrevételre Viszokai Tibortól, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat főmérnökétől kértünk választ: — Vállalatunk alapvető szolgáltatását, a kémények sorseprését az építésügyi és városfejlesztési miniszter 26/1981. ÉVM. számú rendeleté szabályozza. Az ehhez kapcsolódó és alkalmazott ár maximált ár, amelyet az árhatóság állapít meg. Ez a szolgáltatás élet- és vagyonbiztonsági célt szolgál, emiatt kötelező vállalatunkat érintően, de kötelező igénybevétel a kéménytulajdonosokat illetően. Az idézett rendelet szabályozza a kéményseprés fogalmába tartozó feladatokat, amelyeket el kell végeznünk. így az évi kétszeri seprést, illetve ellenőrzést, a koromgyűjtő aknák vizsgálatát és tartalmának kiürítését, ott, ahol szükséges, a kémény égetését, és négyévenként teljes körű ellenőrzését. A tüzelési tevékenység veszélyes, emiatt a berendezések, valamint a kémények karbantartását, ellenőrzését csak szakvállalat végezheti. Más szervezetnek, vagy magánszemélynek tilos kéményseprőipari munkát folytatni, mert az kontárkodásnak minősül, és szabálysértést vonhat maga után. A kéménytulajdonosokra, illetve -használókra bizonyos kötelezettségek is vonatkoznak. Így például a vállalat értesítésére biztosítani kell a kéményseprő részére a lakásba való bejutást. Ha erre nem kerülhet sor, a rendelet értelmében akkor is meg kell fizetni a seprési díjat. Ezért fontos, hogy a jelzett időpontban otthon tartózkodjanak a tulajdonosok, de ha ezt nem tudják megtenni, telefonon, levélben vagy személyesen kérhetnek más időpontot, akár szombatra vagy vasárnapra. A kéményseprési díj már csak azért is megilleti vállalatunkat, a rendelettől függetlenül, mert az említett munkák elvégzésére egy 100 fős apparátust tartunk fenn, melynek költségeit (bér, bérjárulék, munkaruha, utazás stb.) fedeznünk kell. Virágokról - múlt időbeni?) A május tavaszi hónap. Az emberek már belefáradtak a tél komorságába, ridegségébe, s őszintén várják a kikeletet, a tavasz első virágait, a fák és bokrok virágba borulását. Különösen így vannak ezzel a városi emberek, akiknek legtöbbje a bérházak rengetegében egyre türelmetlenebbül várja a terek, a parkók virágainak nyílását, tavaszi pompázását. Bizonyára erre vágynak Miskolcon, a Tanácsház téren lakók, vagy az arra _ járók, akik az előző években megszokták a kerámiafigurák előtti virágkölteményeket. Most, hogy a tulipánok el- hullajtották szirmaikat, csak az üres szárak merednek az égnek. Igaz, közöttük szerényen meghúzódva, a gyom társaságában nyílik még mindig az árvácska, valóban árván, elhanyagoltan. Megszépült belvárosunkhoz egyáltalán nem illik, hogy gaz verje fel virágágyásait. Vajon mit gondolhatnak erről a városunkba látogató idegenek? Jómagam úgy tapasztalom, még annyi virág sem nyílik, mint tavaly. Megtettünk-e mindent a „virágos Miskolcért"? Tarcsi Lajos Miskolc Patronálót keresnek... A hernádnémeti napközi- otthonos óvodából (Petőfi S. u. 1.) Szabó Károlyné vezetőnőtől kaptuk a következő sorokat. „Keresünk olyan szocialista brigádokat, patronálókat, akik óvodánk játszóterére kerti padokat készítenének, és bővítenék udvari felszerelésünket.” Szívesen adjuk közre a kérést, bízva abban, hogy jelentkező is akad. Bizony, nem mindegy, hogy a mindennapos, több órás szabadban való tartózkodás színtere milyen is valójában. Egy szépen rendezett, sokféle mozgásos játékra alkalmas udvar még vonzóbbá teheti a kicsinyek számára második otthonukat. , Szerkesztői üzenetek P. Károlync, Bánréve: A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó címe: Budapest XIV.. Május 1. út 57/59; a Medicina Könyvkiadóé: V„ Beloiannisz u. 8. ★ S Mária Leninváros: Az árvaellátás legkisebb összege 1988. január 1-jétöl havi 2370 forint. Küldjön egy érdekes fotót! Nagy öröm ért bennünket - írja Szabó Béfa tokaji olvasónk. Május elsején Piros nevű tehenünk három szép, egészséges borjúnak adott életet. Ebből egy bika, kettő pedig üsző. Ritkaság, hogy egyszerre három borjú szülessen, ezért is örökítettük meg a számunkra is meglepetést hozó eseményt - tudatja, fényképet is mellékelve soraihoz olvasónk. Cikkünk nyomán Az OFOTÉRT segít „Hol és hogyan javítható?” címmel a közelmúltban közzétettük Zvelihár Lászlóné putnoki olvasónk panaszos levelét, melyben szóvá tette, hogy a karácsonyra ajándékozott vetítőnek gyermekei nem sokáig örülhettek, mert az rövidesen elromlott. Több helyen próbálkozott javíttatásával, illetve a szükséges biztosíték beszerzésével, mindhiába. Tanáccsal — hogy hová is forduljon problémájával — mi sem szolgálhattunk, így nyitottan hagytuk olvasónk kérdését. A közlekedés árnyoldala A napokban Budapestről, az OFOTÉRT önálló Marketingosztálya vezetőjétől, Vartus Pétertől kaptunk levelet, melyben arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a 7-es számú boltjuk vezetője a cikkre reagálva, segíteni akart ^ panaszosnak. Levélváltásuk során kiderült, hogy Zvelihár Lászlóné játékboltban vásárolta a vetítőt, tehát nem az OFOTÉRT forgalmazta, így típusát sem ismerik. Ügy tűnik, mindez nem jelentett gondot a vállalatnak, amit tükröz Vartus Péter osztályvezető következő néhány sora is: „Kérjük a panaszost, juttassa el hozzánk a rossz biztosítékot, utánanézünk boltunkban, hogy van-e megfelelő, amely pótolhatja a régit.” A gesztus dicséretes, már azért is, mert csak saját forgalmazásukban levő készülékekhez kell alkatrészt biztosítaniuk. Az efféle segítő szándék mindenképpen hasznára válik vevőnek, kereskedőnek egyaránt. Az illetékes válaszol Enyhül a zsúfoltság Az automobilizmus korát éljük. Nélkülük szinte elképzelhetetlen lenne életünk. Ismeretes, hogy 1990-ig máS- fél millió személygépkocsink lesz, s talán javul majd valamit az elöregedett gépkocsiparkunk, és bizonyára kevesebb lesz a kétüteműek száma is. De mi lesz a füstöt okádó városi buszokkal? Az úttest és a járdasziget közötti földsávokba ültetett fák leveleit ismét kicsalta a tavasz. Igaz, az opálosan áttetsző, kékesszürke levegőjű környezetükben imitt-amott foghíjasán, mintegy jelezve: életkörülményeik egyáltalán nem ideálisak. Ezt bizonyítja a budapesti Üllői úti évszázados fasor is, melynek még megmenthető példányait megpróbálják jobb körülmények közé áttelepíteni. Helyüket tűrőképesebbekkel pótolják. Az ember azt hinné, nincs olyan fa, amely kibírná a végeláthatatlan gépkocsiáradat okozta poklot. Mégis van ilyen, neve: ostorfa. Észak-Amerikából származik. Ezek vigyázzák majd a gépkocsifolyamot az Üllői úton. De meddig? Szűkebb pátriánkban sem ismeretlen a fentebb említett jelenség. Itt is láthatunk haldokló, vagy meghalt fákat. Sebaj — mondhatnánk — majd pótoljuk tűrőképesebbekkel. És velünk, akik az ellenállóbb fák árnyékától alig néhány méterre lakunk, éljük mindennapi életünket, mi lesz? Vajon mi, emberek, meddig bírjuk? Pásztor György Miskolcon, a Kiss Ernő utcában, a Szinva-parti buszmegállóban történt az alábbi eset, este 6 óra tájban. Egy 60 év körüli, szürke ruhás férfi kapaszkodott a patak mellett futó vaskorlátba, támaszt keresvén. Majd féltérdre esett, s végül is egyensúlyát és erejét vesztve összeroskadt. Botja melléje zuhant. Egy asszony — feltehetőleg hozzátartozója — sietett támogatására, de igyekezete hiábavalónak bizonyult. A buszmegállóban le- és felszálló utasok közül mindenki tovasictett. Azaz egy jó erőben levő férfi mégsem. Az asszony, illetve a tehetetlen ember segítségére indult. A beteg embert sikerült talpra állítania, s megpróbált néhány lépést tenni vele, de ,az ereje vesztett férfi még támogatással sem tudott továbblépni. Mellettük jobbra-balra, a négysávos úton sűrűn követték egymást a gépkocsik. A sorból egyszercsak kivált egy krémszínű .személyautó, s megállt a kis embercsoport mellett. Az autóból egy hölgy szállt ki, s felajánlotta, hogy hazaviszi a beteget. A segítőkész járókelő két erős karjával átölelte a tehetetlen férfit, s a hátsó ülésre ültette. Ennyit láttam szemtanúként, s úgy érzem, nyilvánosságot érdemel a névtelen szereplők segítőkészsége. Rácz Imre Miskolc Putnokról és Dubicsányból sokan járnak Kazincbarcikára dolgozni, illetve tanulni. Így jó néhány felnőttet és diákot érint mindaz, amit Kerekesné Berentés Márta a buszközlekedéssel kapcsolatosan észrevételez levelében. „A reggel 6 óra, valamiat 6 óra 30 perekor Özdról érkező autóbusz annyira zsúfolt, hogy hétfőn, szerdán és pénteken a putnokiak alig férnek fel rá, de még nehezebb helyzetben vannak a dubicsányiak. Nemegyszer előfordult már, hogy a megállóban maradtak. Putnokról egyébként több járat is közlekedik. Mégis úgy vélem, az lenne a természetes, ha mindenki a számára optimális időben juthatna el a munkahelyére, s ehhez választaná meg a megfelelő járatot. Érthetően, senki sem híve annak, hogy egy, esetleg két órával korábban induljon munkába. Kicsit jobb a helyzet más napokon, amikor legalább felférünk, feljutunk a buszokra. Sajnos, a zsúfoltsággal együtt járó gondok, kellemetlenségek délután, hazafelé újra megismétlődnek.” Levélírónk panaszára dr. Kuttor Istvántól, a Borsod Volán forgalmi igazgatóhelyettesétől kaptunk választ: A közelmúltban vizsgáltuk^ az autóbuszjáratok kihasználtságát. Azt tapasztaltuk, hogy az 5 óra 45 perckor közlekedő járat 8—10 utassal indul Putnokról, a 6 óra 6 perckor, illetve a 6 óra 13 perckor közlekedő járatok terheltsége megfelelő, ugyanakkor a 6 óra 29 perckor induló járat túlzsúfolt. Az utóbbi enyhítése érdekében 1988. május 9-től iskolai napokon Őzd—Put- nok—Miskolc útvonalon úgynevezett rásegítő járatot biztosítottunk. Délután a kazincbarcikai autóbuszállomásról a 15 óra 15 perckor, tanítási szünetben munkanapokon a 16 órakor, valamint iskolai napokon a tanácsházától 16 óra 17 perckor induló járatok teszik lehetővé a hazautazást. Igénybe lehet venni ezeken túlmenően a Miskolc — Kazincbarcika — Putnok—Ózd útvonalon közlekedő autóbuszjáratokat, amelyek Kazincbarcikáról 16 óra 5 perckor és 16 óra 42 perckor indulnak. .Üjabb járatok beállítását nem tudjuk biztosítani, de nem is tartjuk indokoltnak. Két felvétel - egy utcáról Már jé ideje, hogy a helyükre kerültek ai utcaképbe illő, szép formájú vitrinek a miskolci főutcán, melyek egyelőre csak önmagukat „mutatják”. Remélhetőleg már nem sokáig. Közel egy éve jelzi a leendő kandeláber helyét a fotón látható vezeték, mely igencsak lehangoló látványt nyújt. Vajon meddig? Fojtán L. felvételei Összeállította: Bodnár Ildikó
