Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. május 12., csütörtök

ESZAK-MAGYAKUKípíAG d

Üzleti fogásuk a nívó

FÉG-jelenlét Miskolcon

Idézet egy olvasói levélből: „Mint annyi másnak, nekem is nagyon sok gondot, bosszúságot okoztak az évek során a szolgáltatás különböző területein dolgozó vállalatok felelőtlenségei. Nem érkezik meg a szerelő, amikorra ígéri, másnapra újra elromlik a készülék, kinézik az ember zsebéből a borravalót, de minek is soroljam, hiszen mindenki előtt ismeretesek ezek a dolgok. Most azért ragadtam tollat, hogy elmondjam, felfedeztem Miskolcon egy olyan kis javító céget, amelynek az emberei egészen máshogy viselkednek. Időben érkezett a fiatalember, gyorsan, pontosan dolgozott, még olyan hibát is felfedezett a gázkészülékemen, amiről nem tudtunk, de később nagyobb gondot «okozott volna. Volt nála alkatrész (!), számlát adott a munkáról és sem borravalót, sem ajándékot nem fogadott el. Egy eldugott kis közben, az MSZB tér 12. szám alatt, a Törpe söröző alatt dolgoznak ezek a szerelők, a Fegyver- és Gázkészülékgyár alkalmazottai."

Árnyas fák alatt, egykori lakóépületben alakult meg másfél évvel ezelőtt a FÉG Gázkészülék-javító és Szolgáltató Leányvállalatának miskolci kirendeltsége. Rajtuk kívül még kilenc váJ fosban működik kirendeltség, szerte az országban. A miskolci csapatban tizenket- ten dolgoznak, és van egy- egy körzetszerelőjük Egerben és Pásztón.

— Értékesítési nehézségei voltak a FÉG-nek, amikor létrehozta a javító-szolgáltató leányvállalatot. Jól számított, mert az eladási gondok azóta megszűntek. Jelenleg sajnos, az őszi nagy felvásárlási láz következményeként nincs elég vízmelegítő és kevés van a cirko- gejzír műszercsaládból is. Kell még egy kis idő, amíg „utoléri” magát a gyár — mondja Forrai János kirendeltségvezető.

— Mivel foglalkozik a ki- rendeltség?

— Garanciális és fizető javításokat végzünk márkaszerviz jelleggel. Emellett kivitelezést is, a tervezéstől

a beüzemelésig, egyéni megrendelőknek és közületeknek. Mi szereljük a Vestale (francia licenc) nagyipari kazánokat az épületegyüttesekben. Jelenleg a Komlóstetőn szerelünk ilyen kazánt egy hatvanlakásos panelházba. Az anyagmentes árbevétellel mérjük teljesítményünket, tavaly négymillió forintot „szereltünk össze”. A rezsink alacsony, a szerelők egyedül, legfeljebb kettesben járnak, egyetlen improduktív alkalmazottunk van, a könyvelőnőnk, aki nemcsak könyvel, hanem az ügyfelekkel is foglalkozik, takarít...

— Megismerték már mar gukat Észak-Magyarországon, van elég munkájuk?

— A hívásokra általában még aznap, legfeljebb másnap kimegyünk. Ez az ügyfélnek is jó, nekünk is. A fűtési idényben természetesen több a munkánk, ezért szeretnénk, ha már most hozzáláthatnánk a nyári karbantartásokhoz, mert néha az alkatrész beszerzése is időt Vesz igénybe, és ha hideg

van, a várakozás kellemetlenné válhat.

— A Tigáz is hasonló munkákat végez, ö a konkurens vállalat?

— Szó sincs konkurenciá-' ról, mi tizennégyen nem konkurálhatunk a több száz szerelőt foglalkoztató vállalattal. A Tigáz a partnerünk, karbantartási szerződésünk van vele. Egyébként mi, PÉG-esek mind a Tigáz-nál dolgoztunk azelőtt.

A gépészmérnök kirendeltségvezető nagyon örül, amikor elmondom, egy olvasónk jó munkájukra hívta fel a figyelmet.

— Amikor a kirendeltségek megalakultak, mint említettem, a FÉG-termékek népszerűsítése volt a cél. Népszerűsíteni pedig csak kifogástalan munkával lehet. A nívóból továbbra sem engedünk. Szerelőink jól keresnek, mindannyian jól keresünk, de ezért minőséggel tartozunk.

Szép formájú németjuhászkutya, a Rexi vakkant vagy kettőt, amikor kifelé jövök. Örzőkutya, az anyagot, alkatrészeket őrzi mindeddig sikeresen itt, az avasi kocsmák tövében.

L. Gy.

Küldötteink a pártértekezletre

— Az én fejemben is az forog, mint ami az alapszervezeti gyűléseken is elhangzott: leginkább a főmunkaidő becsülete visz- szaállításának kérdése, — ezzel kezdte beszélgetésünket Kiss Imréné, a SZÉV Szerencsi Csokoládégyárának csoportvezetője.

Kissné nagyon meglepődött, mikor tudomást szerzett arról, hogy őt választották meg küldöttnek a pártértekezletre, ahol még két másik küldöttel képviseli a Szerencs és vonzáskörzetének több, mint háromezer párttagját. Izgatottan készül az eseményre a kétgyermekes családanya. Egyébként 1974-től dolgozik a csokoládégyárban, s tizenhárom évvel ezelőtt lépett be a pártba. Tagja a városi pártbizottságnak és a városi párt-végrehajtóbizottságnak is.

— Tudja, nálunk a vállalatnál nem túl magas a

bérszínvonal. Ezért az emberek más foglalatosságot is keresnek, mert muszáj, a megélhetésük miatt. Energiájuk nagy része így nem a cégnél, hanem másutt (is) befektetődik. Ezért mondom, hogy jobban érdekeltté kéne tenni az embereket a munkahelyükön, hogy fő céljaikat itt érjék el, hogy tudásukat leginkább itt kamatoztassák.

— A másik fontos és sajnálatos dolog, hogy nem minden párttagnak olyan a kiállása a párt politikája mellett, mint kellene. A fiatalok, úgy veszem észre, — tisztelet a kivételnek — nem szívesen vállalják a nehézségeket. Ügy érzem, következetesebbnek kell lenni a gazdaságban, a pártmunkában. És ami nagyon lényeges: az ellenőrzésben. Mert sok jó határozat született már, de hogy ezék a gyakorlatban hogyan valósultak meg...' Én egyetértek

azzal, hogy nem fejeket kell venni, de aki hibát követ el. annak legyen megfelelő következménye is. Taggyűléseken is elhangzott: ne a „feljebb

buktatás” legyen a jellemző ilyen esetekben.

Ha szót kapna Kiss Imréné, ezekről beszélne. Meg arról, hogy egy-egy funkcióba kerülésnél ne a statisztikai elvek érvényesüljenek, hanem a rátermettség, a hozzáértés legyen a mérvadó. Mint mondotta, bízik abban, hogy ezen a jelentős értekezleten nagyon őszinték, nyíltak lesznek a küldöttek.

— Nagyon jó érzés, hogy rám is esett a választás, őszintén örültem ennek. Munkatársaim azóta is mondogatják: no, majd beszámolsz nekünk mindarról, hogy mi történt! Biztos vagyok benne: lesz miről beszélni.

(mészáros)

Csokicsata Edelényben

Győzött a közérdek

Edelényben, egy régi, jellegzetes paraszt- házban nyolcvan asszony szorgoskodik nap mint nap. Keverik a csokoládémasszát, terítik egyforma lapokra, szeletelik, márto- gatják, csomagolják a finomságokat. A városban járva hallottuk, hogy még száz asz- szonyt tudnának foglalkoztatni, — ami ebben a térségiben fontos lenne — ha az üzemet bővülhetnék, de bizonyos érdekeket sértettek az előzetes tervek, így a bonsod- sziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet — a cég üzemelteti az Arany Csoki GT-t — vezetősége lemondott a fejlesztésről.

*

Bolya Pétert, a termelőszövetkezet elnökét azért kerestük, hogy a bizonytalan hírekre, megválaszolatlan kérdéseikre feleletet kapjunk.

— Mielőtt ezekre a dolgokra válaszolnék — mondta az elnök, — kicsit régebbre kell visszanyúlnunk a történet megértéséhez. A

szövetkezetben már hagyomány, hogy olyan helyeken teremt munkalehetőséget, ahol munkaerő van. de munkahely nincs a környéken. Tizenhét évvel ezelőtt ilyen okok miatt telepítettünk csokoládécsomagoló üzemet Zilizre. Ott az asszonyok nem tudtak elhelyezkedni, s a család rovására ment volna, ha örökösen utazgatnak, öt évvel ezelőtt ezt a szerződésünket felbontották, mert nem volt jövedelmező az édesipari vállalatnak. Mi viszont a foglalkoztatáspolitika miatt fontosnak tartottuk ezt folytatni. Az is segítette a vezetést, hogy a tagságunk erősített bennünket a döntésben.

— Hogyan került Edelénybe az üzem?

— A budapesti Csemege Édesipari Vállalat régi partnerünk, ahová műanyag csomagolóeszközöket gyártunk és szállítunk. Megkerestük a vállalat vezetőit, akik azonnal segítettek, s gazdasági társulást alapítottunk. Edelényben ,két hónap alatt rend- behoztuk a jelenlegi üzem épületét, beindítottuk az úgynevezett kézi desszert gyártását. Nyolcvan asszonynak lett munkája. Eleinte nehéz volt az új munkafolyamatokat megtanulni, beleszökni, de az elmúlt évben már szép eredményt értek el, negyvenmillió forint volt a termelési érték.

— Miért akarnak az igényes, ízletes kézi desszertek helyett most gépit gyártani?

— Ennek két oka van. Az egyik, hogy a magyar piacról hiányzik az olcsó szeletes áru, a másik, hogy az elmúlt években sem lett jobb a nők foglalkoztatási helyzete a környéken és szeretnénk munkát adni újabb 80—100 asszonynak. A piackutatás nem a mi dolgunk, hanem a GT társunké, így biztosak lehetünk abban, ha ők azt mondják erre a termékre szükség van, az nem marad a nyakunkon.

— Ügy tűnik az önök terveit a helyi érdekek megakadályozták, elodázták,,de bizakodó mondataiból úgy gondoljuk, mégis felépül az új üzem.

— Így igaz. Amikor elkészítettük a tanulmányterveket, azt hittük, nem lesz gond. A GT társtól kapjuk a gépet, mi biztosítjuk az épületet, az infrastruktúrát és a megyei tanács 9 millió forinttal segíti a pályázatunkat. Mint utóbb kiderült, terveink városrendezési szempontból akadályba ütköztek, de ennél is nagyobb gondunk volt, hogy a lakók egy része kifogásolta, nagy lesz a zaj. ha az üzem beindul. Ezeket az érveket figyelembe vettük, mert nem akartunk konfliktust senkivel. A tanács közben kijelölt egy másik helyet az üzemnek, de ott tízmillióval többe .került volna a beruházás, nem beszélve arról, hogy a raktározást is nehezebb lett volna megoldanunk két helyen. Maradt tehát a régi hely, és a tervezők olyan műszaki feltételeik megteremtését vállalták, amelynek révén a zajszint minimális lesz, a szociális létesítményeket a lakóktól legtávolabbi pontra építjük, csak két műszakban dolgozunk, s az áruszállítást 20 óráig befejezzük. Ezt a tervet a falugyűlés megvitatta és négy ellen- szavazattal elfogadta. A végrehajtó bizottság és a tanácsülés is jóváhagyta.

— A huzavona után mikor kezdődik az építkezés és a gyártás?

— Felgyorsítottuk a tervezést. Májusban elkezdjük a beruházást, és optimális esetben ősszel indul a gyártás. A 25 millió forintos beruházás befejezésével, 140 asz- szonynak adunk munkát a két üzemben, és úgy tervezzük, hogy a termelési érték eléri majd a százmillió forintot. Az nagy előny — ezért ás ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz —, hogy egy udvaron lesz a két üzem, így a dolgozókat átcsoportosíthatjuk arra a területre, ahol legnagyobb a szükség. Nem kell hangsúlyoznom, hiszen mindenki tudja, hogy az asszonyok 40 százaléka mindig távol van, vagy gyermekgondozási szabadságon, vagy táppénzen, így nagy szükség van a jó szervezésre.

*

Kovács Lajos, az üzemvezető helyettese, gyártásvezető cukrász:

— Nagyon sok a megrendelésünk, májusban 160 mázsát kell gyártanunk, két új termékünkből, a Nariból és a Kókiból. de konyakos meggy is készül. Normában dolgoznak az asszonyok. A mártóknak 45 kilogrammot kell elkészíteniük, a szeletelőknek, vágóknak, kenőknek 60 lapot, mintegy 90 kilogrammot feldolgozniuk. Ha beindul az új üzemrész, könnyebb lesz, hiszen oda csoportosíthatjuk a dolgozókat, amelyik termékből több a megrendelés.

Tárkány Istvánná szeleteli a már elkészített lapokat:

— Indulástól itt dolgozom, azelőtt csak otthon voltam. Az itt keresett 3—4000 forint besegít a családi kasszába és nem is kell sehová utazgatnom.

Gyuricsek Andrásné keze nem pihent addig sem, amíg beszélgettünk. Mártogatta az egyforma darabokat a csokoládémasszába:

— Nagy segítség ez mindannyiunknak. Én itt lakom a szomszédban, olyan a munkarend. hogy az otthoniak sem szenvednek hiányt, a jószágot is ellátom, s a 4000 forint sokat jelent.

Burinda Klára és Kovács Bálintné a legügyesebb csomagolok. Másfél normát teljesítenek egy műszak alatt, boszorkányos gyorsasággal jár a kezük. -Régi dolgozók, s megéri bejárni nekik Színből illetve Szög- ligetről. A környéken gyakran .mondják az asszonyok, hogy ők is szívesen jönnének, ha kellene a munkájuk ...

Orosz R. Erika Fotó: Dobos Klára

Szeletelik a csokilapokat