Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. május 7., szombat Új törvénytervezet a SZOT elnöksége előtt Vita az üdülési díjakról Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Magyar—mozambiki külügyminiszteri tárgyalások A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó dr. Pascoal Ma­nuel Mucumbi, a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminiszte­re, a Frelimo-párt Központi Bizottságának titkára május 6-án a Külügyminisztériumban megkezdte hivatalos tárgyalásait meghí­vójával, Várkonyi Péter külügyminiszterrel. Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen elhangzottakról Sza- lay Ferenc, a SZOT szóvivő­je tájékoztatta az újságíró­kat. A testület tájékoztatói hall­gatott meg az új társasági törvény előkészítéséről, an­nak várható tartalmáról és hatásairól. A szakszerveze­tek véleménye szerint az új törvénytervezet jelentős ál­lomása, a reformfolyamat­nak, s azt a tőkeáramlás gyorsításához, a szabacltő- kék lekötéséhez célravezető­nek tartják. A testületnek a készülő törvénytervezettel kapcsola­tos állásfoglalás-tervezetét az iparági-ágazati szakszer­vezetek is megvitatják. A továbbiakban a szak­szervezeti üdültetéssel kap­csolatos jelentést vitatták meg. Az ülésen az az állás­pont alakult ki, hogy az üdü­lés díja .nem térhet el tar­tósan attól, amennyibe ^való­jában kerül. A testület ak­tuális szervezeti kérdések­kel is foglalkozott. Állást foglalt abban, hogy a szak- szervezeti munka tartalmi megújításával egyidejűleg olyan szervezeti keretek ki­alakítása is szükséges, ame­lyekkel szélesebb lehetőséget teremtenek a különböző szakmai-foglalkozási réte­gek érdekeinek kifejezésére, képviseletére. Ezt követően Példák bizonyítják, hogy nem mindig azt csináljuk a napi gyakorlatban, mint amit oly ékesszólóan meg­fogalmazunk az elvekben. Ez a „kétutas” magatartás- forma hol a rosszul értel­mezett tekintélyelv hordozó­ja, hol pedig az együttmű­ködési készség hiányának megnyilvánulási formája. Esetenként olyanfajta rög­höz kötöttség, amely túlbe­csüli azt a kritikát, amelyet minden új megoldás hordoz az előzővel szemben. Gyanítom, ilyen és ha­sonló jelenségek is motivál­ják számos jó ötlet, megva­lósulásra érett elképzelés alkalmazását a hétköznapok sodrában. Lehet, hogy ér­des a kifejezés, de a sza­vak és tettek útjának szét­válása is valahol itt kezdő­dik. És folytatódik ott, hogy úgy általánosságban min­dig merészebben fogalma­zunk, mint amikor a konk­rétság ütközéseit kellene vállalni. Következésképpen, amikor szanálásra érett termelőszö­vetkezet, vagy ipari üzem gondjairól esik szó, általá­nosságban a vezetést ma­rasztaljuk el, mert az ké­nyelmesebb dolog, mint megnevezni a hibákért fe­lelős tsz-elnököt, üzemi fő­könyvelőt, vagy ágazatve­zetőt. Pedig a mulasztások mindig konkrétak — míg a felelősök gyakorta csak ál­talában követhetők nyomon. Nem tudom elhallgatni, mennyi életrevaló ötlet, in­tézkedés gyűrűzik mondjuk a kohászat helyzetét és jö­vőjét érintő különféle ha­tározatokban. Szépen for­mált nyilatkozatok hangzot­tak el az iparág felelős ve­zetőjének szájából. Az elve­ket illetően tehát gond egy szál sem — ahogy monda­ni szoktuk —, de a gyakor­lat, a feltételek hiányában, vagy a megszokotthoz való ragaszkodás szorításában a lehetségestől sokkal, de sok­kal nehezebben halad. Az elv tehát megroppan a gya­korlat próbáján. Mezőgaz­daságból való a téma, hogy az egyértelműen felszámo­lásra érett melléküzemágak, a testület Nagy Sándornak, a SZOT titkárának előter­jesztésében áttekintette a ki­bontakozást szolgáló folya­matos, időszerű szakszerve­zeti feladatokat. Ennek ke­retében javaslatokat tett a kormány és a SZOT veze­tői következő megbeszélé­seinek témáira. Az új tagdíjfizetői rend­szerre való áttérés eddigi ta­pasztalatai ismét az elnök­ség elé kerültek. A testület egyetértett azzal, hogy ez a módosítás a mozgalom szá­mára elsősorban nem anya­gi, hanem inkább politikai kérdés volt. Kedvezőnek ér­tékelték, hogy az új tagdíj- fizetési rendszer bevezetését követően alig több mint 3 százalékkal csökkent a szer­vezett dolgozók aránya. Az elnökség foglalkozott a hazánkban letelepülni szán­dékozó külföldi állampolgá­rokkal kapcsolatos néhány szákszervezeti tennivalóval is. Állást foglalt abban, hogy részt vesz a letelepü­lők ügyével foglalkozó álla­mi tárcaközi bizottság mun­kájában. A testület megvitatta a SZOT 1987. évi gazdálkodá­sáról, valamint 1988. évi költségvetéséről szóló előter­jesztést, tájékoztatót hallga­tott meg az iparági-ágazati szakszervezetek tavalyi gaz­dálkodásáról, idei költségve­vagy a cigándi termelőszö­vetkezet megszüntetése kö­rüli viták vélt és valós ér­dekek miatt indokolatlanul elhúzódtak. Hallottam róla, hogy Ózdon tavaly márci­usban volt egy elképzelés a kemencék lízingelésére, mely több száz milliós eredményt ígért. A pályázatot bead­ták, de válasz hónapokig nem érkezett. Tudom, hogy olyan, egész iparágat érintő vállalkozás, mint a személy­gépkocsi-gyártás, vagy -ösz- szeszerelés nagy dolog. Ezért nem a türelmetlenség, ha­nem a helyzet mondja, hogy az idő telik, az elha­tározás pedig késik. Félreértés ne essék: tu­dom, hogy pénzbe kerül a fölöslegesen égő lámpa, mi­ként az állandóan csordogá­ló vízcsap. De ettől is több kárt okoz, ha a szép és hasznos elgondolások a meg­valósulás lassúsága, elmara­dása miatt hajótörést szen­vednek. Nem a kapkodást, a meggondolatlan tűzoltó munkát igénylem, hanem az időt, mint gazdálkodási té­nyezőt kísérlem meg rang­jának méltó módon kezelni. Hiszen az a fényesre kop­tatott közhely, hogy az idő pénz, manapság gazdasági kategória. Ezért volna cél­ravezető, a döntésre érett kérdésekben dönteni és az elhatározásokat nem szük­séges rossznak tekinteni, hanem a jobbítást hordozó eszközként kezelni. Reménykedem benne, hogy így szűkülhet az olló az el­vek és a gyakorlat között, az elhatározás és a megva­lósulás útján. Hiszem, hogy jó ügyek szolgálatába sze­gődve, ezáltal kevesebb lesz az előszobázás, késlekedő ügyintézés miatt pedig nem marad el kisebb vagy na­gyobb üzletkötés. Mondom ezt egyfelől azért, mert fé­kezni mindig is könnyebb volt, mint gyorsítani, más­felől pedig azért, mert a tengernyi gond ösztönző erő­vé válhat. Hitem szerint, aki a lehetetlennel nem próbálkozik meg, <az a le­hetséges!! sem fogja elérni. Paulovits Ágoston Az Országgyűlés külügyi bizottsága Szűrös Mátyás el­nökletével, pénteken ülést tartott a Parlamentben. Barcs Sándornak, az In­terparlamentáris Unió ma­gyar csoportja elnökének előterjesztésében a testület tájékoztatót hallgatott meg az IPU 81., budapesti kon­ferenciájának előkészületei­ről. Bevezetőben az előadó elmondotta, hogy az 1989 márciusi, hazánk fővárosá­ban megrendezendő tanács­kozásra 109 országból, mint­egy 500—600 képviselőt, s körülbelül ezzel azonos szá­mú szakértőt várnak. A fennállásának centenáriumát jövőre ünneplő nemzetközi szervezet végrehajtó bizott­sága legutóbbi, guatemalai ülésén ugyancsak megismer­kedett az előkészületek ál­lásával, s elfogadta azt a magyar javaslatot, hogy a budapesti konferencia egyik fő napirendi pontja a Gyer­mekek helyzete a világban című téma legyen. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódná­nak a hazai kísérő rendez­vények is, amelyek sorában várhatóan nagy érdeklődés­re tarthat számot a nem­(Folytatás az 1. oldalról) a gyakorlatot követték a BVK-ban is, ahol felszámol­ták a . ráfizetéses termelő ágazatot, egyben új, a piac által elismert termék gyár­tására rendezkedtek be. Ez­zel elérték, hogy a kombi­nát termelési értéke nem esett vissza, javult a vál­lalat tőkés devizaszaldója, ugyanakkor kevesebb lét­számmal oldották meg a nö­vekvő feladatokat. Az innovációs elképzelé­sek valóra váltása azonban elképzelhetetlen szellemi erőforrás nélkül. Ebben vi­szont a BVK-ban sem bő­velkednek. Példa rá a szá­mítástechnika rohamos elter­jedése, az ehhez értő szak­emberek képzése viszont el­maradt a kívánatostól. Dr. Barkóczi István, a December 4. Drótművek üzemvezetője a drótgyárban kialakított innovációs straté­giáról szólva többek között elmondta, hogy a vállalat már korábban, a hetvenes években is rendelkezett az innovációhoz szükséges fel­tételekkel, mint például új műszaki és piaci informá­ciók befogadásának és fel­dolgozásának képességével, sőt ehhez még nem csekély vállalkozókedv is párosult. Hiányzott azonban a tuda­tosság, nem integrálódott az innovációs rendszer a rutin­Tegnap úgynevezett napi­rend nélküli ülést tartott a megyei párt-végrehajtóbi­zottság. Ennek során kötet­len eszmecserére került sor időszerű politikai kérdések­ről. Szűcs Erika megyei tit­kár tájékoztatta a testületet a Tervgazdasági Bizottság legutóbbi üléséről, amelyen a vaskohászat fejlesztésének távlataival, az elodázhatat­lan szerkezetváltással és az ezzel összefüggő foglalkoz­tatási kérdésekkel foglal­koztak. A bizottság állás- foglalását a Minisztertanács az azóta megtartott ülésén — kisebb módosítással — jó­váhagyta. Dudla József első titkár nagy horderejű, me­gyénk egész életét, gazdasá­gi fejlődését hosszabb tá­von befolyásoló döntésnek minősítette a tervgazdasági bizottság állásfoglalását, mert az lehetőséget ad a céltudatosabb, eredményes munkára, a helyi feszültsé­gek oldására a párt és a kormány kibontakozási zetközi gyermekképzőművé­szeti pályázatra érkezett művekből összeállított kiál­lítás a Műcsarnokban, s a tanácskozáshoz kapcsolódó .gálaműsor, a Győri Balett és Balettiskola közreműkö­désével. Részt ‘kívánunk venni a nemzetközi bizton­ság, együttműködés és biza­lomépítés kérdésköreihez kapcsolódó élő tv-vitában, amelyet az IPU titkársága szervez parlamenti képvise­lők részvételével. A bizottság elfogadta az előkészületekről szóló beszá­molót. A képviselők hangot adtak annak a meggyőző­désüknek, hogy a konferen­cia, s az ahhoz kapcsolódó rendezvények hozzájárul­hatnak a hazánk iránti erő­södő nemzetközi érdeklődés kielégítéséhez, tekintélyünk növeléséhez. A testület egyet­értett azzal, hogy a tanács­kozás lebonyolítására — a magyar IPU-csoport elnöké­nek vezetésével — szervező- bizottság alakuljon, amely­nek feladatai közé tartozik a még nyitott tartalmi, illet­ve finanszírozási és szerve­zési kérdések rendezése is. jellegű tevékenységek köré­be. Mindezeket felismerve a vállalatvezetés első lépés­ként egy tanácsadó stábot hozott létre, amely a vál­lalat szervezeti felépítésé­nek megőrzése mellett a ve­zetők munkáját javaslataival segítő, támogató testületként kezdett el dolgozni, amely indulásként a vállalati inno­vációs stratégia kialakítását tűzte célul maga elé. Milyen tapasztalatot gyűj­tött eddig a tizennyolc tagú stáb? Egyebek között megál­lapították: a vállalat any- nyit változtat, amennyire a körülmények kényszerítik. Akadt olyan vélemény is, amely megkérdőjelezte a változás szükségességét. Az­után, a vállalat a napi prob­lémák megoldására 'kényte­len fordítani energiájának jelentős részét, a munka ér­tékelésénél a napi teljesít­mények dominálnak. Tényként említette az elő­adó, hogy a vállalat alapve­tő funkciója a termelés, a mindenkori optimális ered­mény elérése. Egy másik megjegyzés: a fejlesztési stratégia meghatározásakor inkább a bölcs tapasztalat­nak, mint az új ismeretek­nek van nagyobb szerepük. A vállalatnál ez a stratégia eddig eredményesnek bizo­nyult, úgy tűnik a változta­tásra nincs meg a kényszer. programjának megfelelően. Bátor, korszerű és megala­pozott döntés született, amely viszont feltételezi a kemény erőfeszítéseket, a jó helyi kezdeményezéseket. Eredményeként a mennyisé­gi visszafogás mellett kibon­takoznak azok az irányok és arányok, amelyek a jö­vő kohászkodását mutatják a borsodi térségben is. A döntés szerint megszűnnek a párhuzamosságok, a meg­maradt és a továbbfejlesz­tett kapacitásokat viszont célszerűen tudjuk hasznosí­tani. Mindez feltételezi a jó együttműködést a kohászati vállalatok között. Biztos, hogy a szerkezet-átalakítás foglalkoztatási gondokkal is jár, ezeket a belső átcso­portosításodon túl a térségi programokhoz kapcsolódva lehet majd megoldani. A kohászat jövőjéről foly­tatott eszmecsere után dr. Kun László megyei titkár tájékoztatta a vb-t a diák­parlamentek tapasztalatairól. Kegyeletes megemlékezés­sel kezdődött pénteken dr. Pascoal Manuel Mucumbi, a Mozambiki Népi Köztársa­ság külügyminisztere, a Frelimo-párt Központi Bi­zottsága titkárának hiva­talos magyarországi prog­ramja. A mozambiki diplo­mácia vezetője koszorút he­lyezett el a Magyar hősök emlékművén a Hősök terén. Ezt követően — a kora délelőtti órákban — a Kül­ügyminisztériumban Várko­nyi Péter külügyminiszter és Pascoal Manuel Mucumbi vezetésével tárgyalóasztal­hoz ült a magyar és a mo­zambiki tárgyalócsoport. Az MTI tudósítójának értesülé­se szerint a baráti légkör­ben, s a kölcsönös megér­tés szellemében megtartott tanácskozáson a mozambiki külügyminiszter szólt or­szága bonyolult belső hely­zetéről, a nehézségek okai­ról, a dél-afrikai apartheid­politika veszélyeiről a front- országokra, köztük Mozam- bikra. Hangsúlyozta: népe súlyos áldozatokkal járó harcra kényszerül a preto­riai rezsim támogatását él­vező fegyveres bandák el­len. Ismertette azokat a politikai, diplomáciai, gaz­dasági és védelmi intézke­déseket, rehabilitációs prog­ramot, amely a Mozambiki Népi Köztársaság független­sége megvédelmezésére, az ország helyreállítására irá­nyul. Részletesen kitért a (Folytatás az 1. oldalról) országban. A feladatok kö­zül kiemelte, hogy a társa­dalom hosszú távú terveit kell képviselniük, és a kör­nyezetvédelem kérdését komplex ökológiai szemlé­lettel kell kezelniük. Dr. Láng István, az MTA főtitkára tájékoztatójában a környezettudomány korszerű felfogásáról szólt, az ENSZ Környezet és Fejlesztés Vi­lágbizottság tevékenységének mozambiki külpolitikai tö­rekvésekre, amelyek a dél­afrikai térségben kialakult válsághelyzet igazságos ren­dezését, az apartheid-politi­ka mielőbbi megszüntetését kívánja előmozdítani. Ki­emelte Mozambik külpoliti­kájának nyitottságát és ak­tivitását. Várkonyi Péter a dél-af­rikai térséggel összefüggés­ben kifejtette: a kialakult helyzetért az apartfieid- rendszert terheli a felelős­ség. Megállapította: a fe­szült helyzet előidézője a Dél-afrikai Köztáirsaság faj­üldöző politikája. A preto­riai kormány szemben áll az ország többségével és a nem­zetközi közvéleménnyel, fi­gyelmen kívül hagyja az apartheid-politika felszámo­lására, az ország független­ségének megadására vonat­kozó ENSZ-határozatokat. Magyarország elítéli a pre­toriai rezsim belső terror­ját és külső agresszióját, a mozambiki ellenforradalmi erőknek nyújtott támogatá­sát. A dél-afrikai feszültség megszüntetése érdekében ke­resni kell a békés, tárgyalá­sos megoldás lehetőségét. A magyar diplomácia vezetője biztosította vendégét, hogy hazánk támogatja a mozam­biki párt és kormány erő­feszítéseit belső feladatai­nak valóra váltásában, s a válsághelyzet rendezése ér­dekében kifejtett diplomá­ciai lépéseit. tükrében. A bizottság há­roméves munkájáról jelen­tést is készítettek „Közös jö­vőnk” címmel, melynek lé­nyegét hangsúlyozta a főtit­kár: Nem elég a gazdasági fejlődésről beszélni és nem elég a környezetvédelemről szólni, mert bár a kettő el­lentmondásosnak látszik, de együtt kell vizsgálni és ter­vezni, vagyis fejlődés a kör­nyezeti értékek megőrzésé­A BAKTAKÉKI „SZARAZVÖLGY” MGTSZ pályázatot hirdet a Baktakék községben lévő Malom étterem szerződéses üzemeltetésére 1988. június 10-től 1993. május 31-ig terjedő időre. A pályázatokat 1988. május 31-ig kell írásban benyújtani a termelőszövetkezet főkönyvelőjének. A versenytárgyalás 1988. június 2-án de. 10-kor lesz a termelőszövetkezet irodájában. Az érdeklődőknek a főkönyvelő ad felvilágosítást. léséről. (MTI) Az elvek próbája a gyakorlat Véget ért az országos innovációs tanácskozás II megyei párt-vb ülése Környezetvédelmi konferencia a Csanyikban

Next

/
Thumbnails
Contents