Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

ÉSZAK napra napról napra NAPRÓL NAPRA NAPRÓL NAPRA Vegyünk egy átlagembert... B arátom, úgy döntött, hogy ezentúl átlagember lesz. Er­re minden esélye megvan, hiszen az átlagember negy­venéves és van két rosszcsont gyermeke. Egy rossz­csont már neki is van, a másik csak idő kérdése. Mint ahogyan az is, hogy negyvenéves legyen. Valószínűleg ez is fog sikerülni, hiszen ezentúl csak néha kell többletmun­kát vállalnia, ha igénye szerint akar élni. Eddig ugyanis mindegyik hétvégéjét végiggürizte. Pedig nem is magasak az igényei. Csupán egy otthont szeretne magának, azon az áron is, hogy harmincöt évre eladósodik. Eddigi vágyai egy ötven négyzetméteres panellakásra korlátozódtak, de most már tisztában van azzal, hogy kertes házban fog élni va­lamelyik villanegyedben. Elvégre az átlagemberek itt élnek. Legalábbis a tévéreklám szerint. Czoborczy Bence — A Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj­Zemplén megyei tagozata Földy Ferenc elnökletével, Miskolcon tartotta tegnap, május 4-én vezetőségi ülését, amelyen a közelmúltban el­hunyt Mészáros Pál társel­nök helyére kooptálták Nagy Károly tagtársukat, ózdi ál­talános iskolai igazgatót. A továbbiakban megtárgyalták a tagozat szakosztályainak 1988. évi munkáját is. — A Piért Vállalat Észak­magyarországi Kirendeltsége, amely öt megye ellátásáért felelős, az elmúlt évi mun­kája alapján elnyerte a „Ki­váló Kirendeltség” címet. Az oklevélátadó ünnepségre teg­nap délután került sor Mis­kolcon a kirendeltség' köz­pontjában, ahol a kollektíva nevében Aranyosi József igazgató vehette át az elis­merő címet tanúsító okleve­let. „Gonosz van a házban... A házaló cigányasszony módszerei Napjainkban szerencsé­re már ritkán előforduló bűncselekmény ügyében hir­detett ítéletet a közelmúlt­ban az Ózdi Városi Bíró­ság. A büntetőtanács a sa- jóvárkonyi Ajtai Károlynét kétrendbeli csalás vétsége miatt mondta ki bűnösnek, s ezért őt hat hónapi, há­rom évre felfüggesztett fog­házbüntetésre ítélte. A bí­róság elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, külön magatartási szabályként pe­dig előírta, hogy Ajtainé semmilyen indokkal sem há­zalhat. Az írástudatlan ci­gányasszony ugyanis hasz­nált holmik vásárlásának ürügyén jutott be ózdi la­kásokba, s ott furfangos trükkök alkalmazásával aranyat, pénzt s egyéb érté­kes holmikat csalt ki a sér­tettektől. Módszerein így utólag mo- solygunk, ám nem nehéz elképzelni, hogy a sértettek az adott szituációban való­ban megrémülhettek, és hit­tek neki. A vádlott 1987. jú­liusában becsengetett a Nép­hadsereg út egyik lakásába. Egy fiatalasszony nyitott aj­tót, gyanútlanul beengedte, s rövid tétovázás után abba is beleegyezett, hogy láto­gatója jósoljon neki. A vád­lott lábast, tányért és tojást kért. A tojást felütötte, meg­szemlélte a látványt, s dön­tött: „gonosz van a házban, el kell innen azt űzni!” Az ördögűzés érdekében hatszáz forintot kért. A pénzt saját hatszáz forintjával együtt látványosan papírba ’ csa­varta, majd a kis csomagot színleg lehúzta a vécén. Mindez nem volt elegendő a gonosz még biztosabb el­tüntetéséhez ruhákat. s aranyneműket kellett felál­dozni. A sértett átadott neki egy arany karikagyűrűt, használt ruhákat, amelyet a vádlott magával vitt — mondván elégeti a holmi­kat. A másik sértettnél az elő­zőnél is hatásosabb módszert alkalmazott. A hölgy, akit sikerült megkömyéíkeznie, 16 éves fiával egyedül él az ózdi lakásban. A vádlott hozzá is bejutott, s közölte: nem használt ruháért jön, jósolni akar. Az özvegyasz- szony előbb tiltakozott, de amikor Ajtainé ráripakodott, gyermekének élete függ a mutatványtól, beadta a de­rekát. Átadta a törlőruhát és a tojást. A vádlott varázs­szavakat mormogott, külön­böző hókusz-pókusszal al­tatta el a sértett éberségét, s kijelentette, ha a tojásban halálfejet találnak, nagy baj történik a gyermekkel. Feltörte a tojást. Az özvegy kétségbeesve látta, hogy egy műanyag halálfej található a sárgájában. Akkor hirtelen­jében nem .gondolt rá, hogy ilyen halálfejet a bóvlit áru­sító boltokban bárki megve­het. A gonosz kiűzésére ré­mületében átadott egy .aranygyűrűt, egy aranyme­dált, és 2500 forint kész­pénzt. A vádlott az értékes holmikat újra a vécén húz­ta le, természetesen ismét csak színleg. Az aranyat és a pénzt — mint az előző eset­ben is — szoknyájának zse­bébe rejtette, majd kijelen­tette: „most már nem lesz semmi baj, az átók kiszállt a házból...” Az Ózdi Városi Bíróság ítélete jogerős. (udvardy) ÖIM-EaflllHiliMáS „r isSfStjr Föszerkesztó: NAGY ZOLTÁN. Szerkesztőség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. -3527. Postacím: Miskolc Pf.: 351. Telefonok: Központ: 38-941. Titkárság: 16-886. Ipari rovat: 16-035. Belpolitikai rovat: 16-450. Kultúrrovat: 16-067. Sportrovat: 16-049. Levelezési rovat: 16-046. Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. - 3527. Felelős kiadó: VERES MIHÁLY Postacím: Miskolc, Pf.: 178. Telefon: 36-131. Hirdetésfelvétel: Miskolc, Széchenyi út 15-17. - 3525. - Telefon: 16-213. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbcsítóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. - 1900., közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Az előfizetés díja egy hónapra 43 forint, egy negyedévre 129 forint, egy évre 516 forint. Index: 25 655. ISSN 0133-0357. Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: WIRTH LAJOS Az Észak-Magyarország ügyeleti hívószámai 16 órától: 89-872, 17-807. Rajzóra a szabadban #. Napfény, tér, házak ... És gyerekek map­pával, színes és fekete ceruzával. Esetleg rajz­krétával. Alinak, vagy lehuppannak a fűre. Rajzolnak. Merthogy rajzóra van. Nem a te­remben, hanem kint a szabadban, a napfény­ben, a téren, a házak között. A diáklétnek ezek a veröfényes pillanatai, ami látszik is a miskolci 2-es Számú Általános Iskola nebuló­inak arcán. És a rajzokon is. Fotó: Laczó József A Csokonai Kiadó első kötete Naptár __ 1 988. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK A nap kelte 5.21, nyugta 20.01 órakor A hold kelte 0.36, nyugta 7.02 órakor Névnap: Györgyi Száz éve született XJngvá- ron és Budapesten hunyt el Gábor Mózes (1888— 1930) ügyvéd, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom ismert harcosa. IDŐJÁRÁS-JELENTÉS Tovább tart a meleg, több­nyire napos idő. Átmenetileg azonban többször megnö­vekszik a gomolyfelhőzet, és szórványosan kialakul zápor, zivatar, elsősorban a délutá­ni és esti órákban. Déli, délnyugati szél főként nap­pal sokfelé megélénkül, egy­két helyen megerősödik. A legmagasabb nappali hő­mérséklet 25 fok körül vár­ható. (MTI) Amatőr képzőművészek kiállítása Az encsi országos amatőr képzőművészeti tábor alko­tásaiból a KISZ Központi Bizottságának budapesti székházában május 6-án, 16 órától kiállítás nyílik. A megnyitó beszédet Fajó Já­nos festőművész, a tábor művészeti vezetője tartja. A kiállítás május 20-ig tekint­hető meg. — A Borsod Volán értesí­ti a T. Utazóközönséget, hogy 1988. május 7-töl Mályi-tó autóbuszfordulóig közleked­teti járatait. Ezzel, az 1988. február 15-től kiadott forga­lomelterelés megszűnik. — Az Erdei Terméket Fel­dolgozó Vállalat (Miskolc, Szentpéteri kapu 5—7.) he­lyiségében csütörtökön dél­után 17 órától Gáspár Sán­dor, a 4-es választókörzet tanácstagja; a Tokaj Szol­gáltatóház pártalapszerveze- ti helyiségében Károlyi Im­re, a 79-es választókerület ta­nácstagja tart tanácstagi be­számolót. Tanulmányok Erdély tör­ténetéről címmel az Alföldi Nyomdában készül a január­ban megalakult Csokonai Kiadó első kiadványa. A debreceni székhelyű, de or­szágos hatókörű kiadó 35 ezer példányban jelenteti meg a munkát. A tanul­mánykötet több lényeges ponton egészíti ki az Aka­démiai Kiadónál megjelent háromkötetes Erdély történe­te monográfiát; főként a Trianon utáni időszakkal foglalkozó részeket. Most is szépek a tulipá­nok, persze, hogy az ember szívesen gyönyörködik ben­nük Miskolc aprócska te­rein. Itt különösen elkel­nek az üde foltocskák, a beton, a város zaja, a gép­kocsik bűze, a rohanás, sa­többi, satöbbi. Itt virul­nak, díszlenek ellenben a szépséges tulipánok. Vajon milyenek közelebbről? Egé­szen közelről... Odaha­jolva hozzájuk. Innen is szépek. Az is látszik, hogy kelyhükön fi­nom mintázatok, rajzolatok tekeregnek. Benn meg bo­garak futkosnak ... Vala­mi mégis hiányzik. De mi? Megvan! Pár éve, ha va­laki ennyire megközelítet­te a szorgos kezek által, a város pénzéből, a nép va­gyonából idevarázsolt „tuli- pánerdöt” (kis ország va­gyunk, nálunk húsz tuli­pán már erdő), hát akkor bizony ott termett a kar­szalagos, idős bácsika, jó­kora, súlyos görbebottal és figyelmeztetést eszközölt. Mivel hivatalos ember. Parkőr. A figyelmeztetés lényege pedig az volt, hogy kéretik a virágágyást bé­kén hagyni, mert különben akkorát sóz a súlyos gör- bebottal oda, hol feszül 'a nadrág, hogy azt még so­káig lehet emlegetni! Hol van most a parkőr? Sem itt nincs, sem amott. Mindebből két következte­tés vonható le. Egy. Nem volt pusztába kiáltott szó, sem falrahányt borsó az el­múlt évek nevelő munkája, oktatása, a szépérzék, a közösségi szellem kibonta­koztatására tett erőfeszí­tés, a köztulajdon megbe­csülésére való szakadatlan biztatás! Nem bizony! Mindennek kézzel fogható­an, szemmel láthatóan be­érett a gyümölcse, ma már senki nem szakajtja le a mások keze munkájának eredményét, ily \módon hát a tulipánok mindahányunk nagy örömére, szívének- lelkének felüdülésére virít­hatnak a tulipánkor vég­ső határáig. Kettő, öregje­ink oly magas nyugdíjat kapnak, hogy már egyálta­lán nincs szükségük a parkőri állásért kapott ki­egészítésre. Vajon melyik lehet az igaz? Talán mindkettő. Ki­egészítik egymást. Hiszen végül is sem parkőrt nem látni, sem letépett tulipá­nokat. Ez utóbbi persze ki­csit nyugtalanító, zavaró, hiszen mégsem így szokott ez lenni Miskolcon! Pár nap elteltével vi­szont: nohát! Mi lett ezek­kel a tulipánokkal? Itt, az egyik emlékműnél! Tegnap es<te még itt virítottak, ma reggelre meg alig maradi belőlük pár szál! .Bizonyos mértékig helyreállt a meg­szokott rend. No, de ennyire? (priska) Zsignáf-képek Tokajban Francia, olasz és görög tanulmányútjainak élmény­anyaga szervesen beleépül Zsignár István festészetébe. Mégis, tájképfestészetének fő témája és meghatározója a szűkebb haza, az észak­magyarországi régió kime­ríthetetlen és utánozhatatlan szépsége. E gazdag színvilá- gú művész, aki elsősorban expresszív formanyelvével vívta ki magának a művé­szetbarátok szimpátiáját, 1959-től dolgozik Miskolcon. Sokáig művész-tanárként, utóbb a képzőművészetet fő hivatásban gyakorló alkotó­ként ismertük, akinek mű­veit csoportos és egyéni tár­latokon, ismert kiállítóter­mekben és iskolai aulákban egyaránt láthattuk. Most retrospektív bemutatóra ké­szül. Bemutatkozásának helyszíne Tokaj lesz, az ot­tani galéria. A tárlatot má­jus 8-án, délután fél 5-kor nyitja meg Majer János, To­kaj tanácselnöke, s az ér­deklődők június 16-ig te­kinthetik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents