Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy utca két oldala # A fotók Miskolcon, a Fazekas utca két oldaláról készültek. A felvételek között szembeötlő különbséget fe­dezhetünk fel. Kulturált, tisz­tán tartott, rendezett lakó­telepi részlet tárul elénk az egyik kép alapján, fákkal, parkolóval. Nem úgy a ház­sor túloldalán, ahol a főbe­járatok vannak. Itt ugyanis szemétdomb csúfítja a kör­nyezetét, az alig négyéves la­kónegyedet, ahol többnyire kisgyermekes családok élnek. Hogy engedje le a szülő nyu­godt lelkiismerettel gyerme­két játszani?! Hiszen a gyer­mekek kalandra vágynak, játékötleteik kifogyhatatla­nok; s ehhez a kellékeket itt meg is találják fahusáng, tö­rött üveg, rozsdás vasdara­bok ... formájában. A teljes képhez tartozik, hogy a kezdet kezdetén egy öreg téglaépület állt itt; mál­lóit, omladozó falakkal, ideá­lis játszóhelyet nyújtva a környék aprajának-nagy jó­nak, a szülők nem kis „örö­mére”. Az épületet azóta le­bontották, pincéjét földdel feltöltöttek. Önkéntelenül adódik a fel­vetés: Nem lehetne ezt a szemétdombot is eltüntetni, ugyancsak földdel feltölteni, esetleg fűvel beültetni? Min­den bizonnyal örömmel fo­gadnák a lakók a terepren­dezést, s a két fácska is jobban betölthetné szerepét, ha a szemétdomb helyett egy szép zöld pázsit közepén nő­hetne, élhetne tovább. Ifj. Kiss Gyula Miskolc Az olvasó véleménye A becsületességről A Postánkból összeállítás április 14-i számában olvas­tam Szabó Pál Megkerült 49 ezer forint címmel közzétett levelét. A történteken el­gondolkodva. a következők jutottak eszembe. Jómagam is őszintén örü­lök annak, hogy a pénz, il­letve a kötvények megke­rültek. Sajnos, ilyesmi olyan ritka, mint a fehér holló. Ezért is töprengtem el az is­meretlen megtaláló szemé­lyét illetően, akit nagyon rendes embernek tartok. Bi­zonyára életvitelét a kétfaj­ta erkölcs valamelyikéhez igazítja, vagy a valláser­kölcshöz, vagy a szocialista erkölcshöz. Még elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a jeligés kötvényeket egy mindennel szemben kö­zönyös valaki találja meg, aki nemcsak a vallást, ha­nem a marxista értékrendet is elutasítja. Vajon az ilyen beállítottságú emberekre le­het-e építeni, a kibontako­zást, a gazdasági megújulást megvalósítani? Jóleső érzés számomra az a nemrégen megfogalmazott nyilatkozat, mely szerint az ateista beállítottságú szocia­lista államvezetés jobb szö­vetséget tud kötni a magas erkölcsi elhivatottságú val­lásos emberekkel, mint azok­kal az ateistákkal, akiknek élete egyfajta közönybe süp­ped. Mocsári Ferenc Miskolc Május elseje Répáshután Répáshután május elsején már reggeltől vidám ze­neszó köszöntötte az amúgy is korán kelő falusi em­bereket, akik közül néhá- nyan a hegyoldalakon szor­goskodtak, burgonyát ültet­tek, remélve, hogy a közele­dő fagyosszentek nem fa­gyot, hanem gazdag termést előmozdító májusi esőt hoz­nak tarisznyájukban. Tíz óra után indult el a tarka menet a díszes május­iakkal szegélyezett utcákon át a falu szabadidő-központ­jába. Elöl az óvodások, utá­nuk az általános iskolások, majd a KISZ-esek vonultak lei tarka ruháikban, a' sort a felnőttek zárták. A nem­zetiségi falucska fiatalsága színes műsorral lepte meg az egybegyűlteket. A színpa­don magyar és szlovák mű­sorszámok váltogatták egy­mást. A gyerekek előadásuk­kal boldog mosolyt fakasz­tottak szüleik, nagyszüleik arcára. A felnőtt táncosok harmonikakíséret mellett mu­tatták be számaikat. A mű­sor végén sokan felkeresték a helyszínen felállított bü­fét, hogy éhüket, szórójukat csillapítsák. A falu példamutató közös­ségi összefogását, társadalmi munkáját a megye és Mis­kolc városa is nagyra érté­keli, ezt mutatta az is, hogy képviselőik részt vettek a ré­páshutai május elsején. A Budapesten székelő Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének képvi­selője is meggyőződhetett ar­ról, milyen sokat tettek az illetékes szervek azért, hogy már május 9-én megtörténhet az első kapavágás az egész­séges ivóvíz bevezetésére. Biztos vagyok benne, hogy a a Mátrai Károly tanácselnök által vezetett falura egyre büszkébb lesz az egész me­gye. Demo Dezső Miskolc A színház adósa a kesznyétenieknek Egy kiíüthetetlen járási kultúrházban kezdtem nép­művelői pályafutásom 94 évvel ezelőtt. Így hát tudom mit jelent — meleg szere­tettel és nagy ügybuzgalom­mal, de hideg teremben — színészeket fogadni. A kesz- nyétenihez hasonló kudarc után én is feladtam a ma­gam levelét Vásárosnamény- ból a megyei lapnak, amely­nek tartalma, érvei szinte megegyeztek Baranyi Ferenc kesznyéteni levelével. Vá­laszt máig se kaptam, de színházban, színészek között élve, most már tudom mi a szokásos válasz. A mi tag­jaink is nyilván ezt mond­ták: „A színésznek művészi, sőt egzisztenciális léte függ az egészségétől, ezért nem kockáztathat.” Sajnos így van. Miután az élet nem romantikus film, melyben a közönség szeretc- te és szerenádja képes meg­gyógyítani a tüdőgyulladási, a színész fél. Fél a hidegtől, a széltől, a járványoktól, a füsttől, fél náthás partneré­től is. És félnie kell szín­háza vezetőitől is, akik — joggal! — megkövetelik, hogy estéről estére legjobb formájában álljon közönség elé. A hangjavesztett színész Szerkesztői üzenetek Dr. csajka Imre, Sárospatak: Köszönjük tartalmas tudósítá­sát, amit szívesen közzé is tet­tünk volna, tie miután a már­cius líl-i eseményről szólt) so­rait április 11-én kaptuk kéz­hez, közlését már nem tartjuk aktuálisnak. ». Károly. Miskolc: Az atlólia- tósáR az cRycs adónemeket kü­lön számlán tartja nyilván, ezért írcii fontos, Iior.v a befi­zetésből (átutalási megbízásból, utalványból) kiderüljön, hORy az adózó az összeRet melyik adóra szánta. pedig nem kap feladatot, ta­lán még munkahelyet sem, mert a színház nem szociális intézmény. Mindazonáltal mi adósai vagyunk a kesznyétenieknek. „Hol van ma már az ön­feláldozás?” — kérdezi Ba­ranyi Ferenc a laphoz írott levelében. Nos erre a kérdés­re három ifjú művészünk — Zubornyák Zoltán, Lévay Jolán és Major Zsolt — adott önkéntes választ, akik _ kollégáik mulasztását pó­tolva — szívesen bemutatják Kesznyétenben „Ezüst orfe­um” című műsorukat, melyet miskolci sikerei után most indítunk borsodi útjára. T ulajdonképpen ezzel be is fejezhetném, de izgat még egy kérdés. Nem lehetne temperállabb társadalmi lég­kört teremteni a művészek számára? Mert olykor hideg van. máskor meg nagyon is betűiünk nekik.. .. Gyarmati Béla. a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója Munka—félflözzel (?) Az orrunkig sem látunk IMM éíéíIíé Miskolcon, a Gömöri alul­járóban több, mint egy hó­napja nincs világítás! Ügy tűnik, ennek a nagyon for­galmas átjárónak nincs gaz­dája. Hiányosak a lépcsőfo­kok. ami ugyancsak baleset- veszélyes, különösen sötét­ben. A világítótestek arma­túrái mindkét oldalon, kivé­tel nélkül összetörve, a vil­lanyvezetékek szabadon lóg­nak. Töredezettek, foghíjasak a csempék is. Az egész alul­járó olyan, mintha ostrom alá vették volna. Lehel, hogy így is van, mert ennyire tönkretenni csak vandálok tudhatták. Sajnos, nem elő­ször. Az sem ritka, hogy a randalírozók itt törik szét italosüvegeiket, mit sem tö­rődve azzal, hogy súlyosan megsérülhet, aki véletlenül beleláp az üvegdarabokba. Félelmetes itt a vaksötét­ben áthaladni, hiszen még azt sem látni, mibe, illetve kibe botlik az ember. Már­pedig nagyon sokan járnak erre esténként, otthonaikba, vagy munkahelyeikről az ál­lomásra igyekezve. Az ille­tékesek sürgős intézkedését várjuk — olvasható a levél­ben. Hasonló panasszal jó né- hányan megkeresték szer­kesztőségünket, s több mint két hete jeleztük is ezt az ÉMÁSZ-nak. Azt a tájékoz­tatást kaptuk, hogy az ar­matúrák beszerzése folya­matban van. Kértük, hogy addig is — legalább ideigle­nes jelleggel — próbálják megoldani a közvilágítást, mert az arra járók az esti órákban valóban teljes sö­tétségben kénytelenek az aluljárón át közlekedni, ami bizony, nem veszélytelen. Re­mélhetőleg mielőbb „látha­tó" intézkedés történik. (A szerk. megj.) „Zöld utat" aligha kapha­tott a fotón látható szemét­gyűjtés, avagy lomtalanítás. Miskolcon, a Munkácsy Mi­hály utcában kaptuk lencse­végre, amint az emeleti ab­lakból dobálják a gépkocsira az elszállításra váró hulladé­kokat. Gyors, praktikus meg­oldásnak tűnik, de a járóke­lőkre nézve egyáltalán nem veszélytelennek. A szemétszál­lítás ilyetén módját éppen ezért nem ajánlatos követni. Fotó: L. J. DR. JAKUCS LÁSZLÓ TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI TANÁR VÁLASZOL: Négy hónappal később történt... Az Észak-Magyarország április 9-i számában jelent meg dr. Kárpáti Béla Írása „Április 1 -töl 15-ig" címmel. A kalendárium adatai közé hiba csúszott. Az aggteleki Béke-barlang felfede­zésének időpontja ugyanis nem 1952. április 4-e, hanem 1952. augusztus 4-e volt. Sajnos, ez a dátumtévesztés nemrégen az Élei és Tudományban is ugyanígy fordult elő. A dolog csupán szimbolikus jelentőségű, mégis úgy érzem, érdemes korrigálni, hiszen a tárgykörben megjelent korabeli írásokból és könyvek­ből (pl. „Békebarlang felfedezése”, Bp. 1953., Müveit Nép Ki­odó) Borsod megyében bizonyára még sokan emlékeznek a hi­teles időpontra. Egyébként kedves lapjukat nagy szeretettel olvasgatom azóta is, hogy 25 éve elkerültem a megyéből ide, Szegedre. Bizony a régi „hazai" tájak hírei azóta is változatlanul megmelegitik a szivem táját. (Köszönjük lapunkról irt további elismerő sorait is - szerk. megj.) IÍS§§ Telefon és világítás Miskolcon, a MÁV-telep lakói ugyancsak hiányát ér­zik egy nyilvános telefon­nak. Aki egy baráti, rokoni beszélgetésre vágyik, s ami még fontosabb, gyors orvosi vagy egyéb segítséget akar kérni, annak a Tiszai pá­lyaudvar állomásépületét kell felkeresnie. Tanácstagi be­számolón e téma már szóba került az elmúlt év során, de visszajelzést azóta sem kaptunk, történik-e intézke­dés ez ügyben. Másik gondja az itt lakók­nak. hogy a gyér világítás miatt sötétben kell járniuk, ami nem csoda, hiszen több lámpaoszlopon egyáltalán nincs égő. Az állomás közel­sége miatt a késő esti órák­ban elég gyakori a hangos- ködás, a randalirozás. Mindezek alapján aligha vonható kétségbe, hogy fo­kozná a biztonságérzetet egy telefonfülke elhelyezése, és a rendes közvilágítás biz­tosítása. Nyíri Kálmán Miskolc, MÁV-telep Civilizációs „betegség"? Aligha vitatható: soha ennyi mérgező, veszélyes hulladékkal nem volt dol­gunk, mint napjainkban. Eb­ben nincs semmi meglepő, hiszen a civilizációnkkal já­ró folyamatok végtermékei­ről van szó. Amennyire ter­mészetes az, hogy korszerű vegyiparunk van, s a mező- gazdaság számos talajjavító és kártevők elleni szert használ, vagy gépkocsival közlekedünk, s háztartási gépekkel felszerelt, össz­komfortos lakásokban élünk; olyannyira nem természetes, hogy nem mindig kezeljük civilizáltan a veszélyes hul­ladékokat. Nemrég olvashattunk ar­ról, hogy az Országos Mun­kavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei összegezték tizenhat vegy­ipari vállalat biztonságtech­nikai helyzetét. Mindössze négy felelt meg a telepítés­sel összefüggő követelmé­nyeknek. Vagy ki ne hallott volna már a monori erdő­ben elásott mérgek ügyéről, és a legutóbbi, a Sajón le­vonuló fenolszennyezésről? Visszatérő téma a mezőgaz­daság pazarló kemizálása, amelynek eredménye vize­ink elnitrátosodása is. Saj­nos, nem ritka jelenség az sem, hogy a folyók, tavak mentén autót mosnak, olaj­cserét végeznek felelőtlen embertársaink, olykor a használhatatlan akkumulá­torokat is otthagyva maguk után. Pedig mindkettő átvé­tele megoldott, nem úgy a szárazelemeké. Azaz e téren is történt átmeneti változás. Szárazelem-gyűjtési akció indult április elsején a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium Észak­magyarországi Felügyelősé­ge és az Észak-magyarorszá­gi MÉH Nyersanyag-haszno­sító Vállalat kezdeményezé­sére, amelyet úttörők és KISZ-esek közreműködésé­vel bonyolítanak le. Sajnos, csak kampányakcióról van szó, ami aligha kínál teljes megoldást. Szerencsésebbnek találnám, ha egy-egy lakó­telepen jól zárható konténe­reket helyeznének el, me­lyekben a háztartásokból ki­kerülő veszélyes hulladéko­kat össze lehetne gyűjteni. Bizonyára jó néhány, kör­nyezetéért felelősséget érző ember venné igénybe azo­kat. Pásztor György Jót, S jól . . . Hót-nyolc öves gyermekek bandukolnak hazaiele az isko­lából. Az útkereszteződésnél megállnak, beszélgetnek, majd barkochbázni kezdenek. Föl sem tűnne csendes játé­kuk. ha minduntalan nem szű­rődne ki beszélgetésükből egy szaggatottan elnyújtott magán­hangzó, az ..ö-ö-ő” ismétlése. Az egyik kisfiú tisztán, szaba­toson válaszolgat a másik ö-ö-ö- vel kezdődő. de értelmesen megfogalmazott kérdéseire. Meghökkentem a furcsa párbe­széd hallatán, érdekessé azon­ban akkor vált számomra játé­kuk. miután szerepet cseréltek. Az előbbiekben még szépen válaszolgató fiúcskából lett a kérdező, aki társához hasonló­an. minden feltett kérdése előtt hosszan ő-ö-ö-zütt. Bizonyára sok szülő tapasz­ig "■S V !' •:>Sii Os' s v. ÍX' -X >""• •. tál La már. hogy gyermeke el­játssza otthon, vagy pajtásaival a téren a számára érdekes te- leviziómüsorl. sokszor szó sze­rint is idézve a hallottakat. A két fiúcskának valószínűleg a barkochba nyerte meg a tet­szését. ami dicsérendő, mert értclemfcjlesztö játék, ugyan­akkor aligha nyújt mintát a követendő beszédre. A hasznos ismeretek tanulása közben így lehet ráhangolódni a helytelen szóhasználatra. Más televíziós játékokban és riportokban is gyakran visszatér az ominózus ö-ö-ö. Milyen kár, hogy a tu­dás. s annak méltó átadása nem mindig jár együtt; azaz nem érvényesül a ..jót, s jól” elve. Apró Lajosnc Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy ezentúl a gyásxhir- detesekkel is o hivatalos időben szíveskedjenek felkeresni illetékes irodáinkat. A Miskolc, Széchenyi úf 15-17. szám alatt lévő felvevőhelyen 8-15 óra, a Bajcsy-Zs. 15. sióm alatt pedig 15-16 óra között van lehetőség a gyószhir- detések (elvételére.­ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: BODNAR ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents