Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28., szombat Észak-Magyarország 8 Ne csak a madár ültessen diófát! er» Mihály íróval Megyénk öt tájegységén 149 telepü­lés lakossága küszködik a gazdasági elmaradottságból fakadó gondokkal. Gondjaik alapja a megfelelő munkale­hetőség hiánya, földjeik mostoha adott­sága. Nehezíti életüket a nehézkes közlekedés, az embrionális állapotú hírközlés, a hézagos kereskedelmi el­látás. Messze van tőlük orvos, gyógy­szertár, könyvtár, gyermekeiknek már hatéves korukban meg kell ismerniük az ingázás keservét. E kilencvenegyné­hány ezer emberen kíván segíteni a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács társadalmi-gazdasági programja. A VII. ötéves tervidőszakban 480 millió forint (területfejlesztési és szervezési alap) áll rendelkezésre, ami a problé­mák nagyságrendjéhez mérten kevés, ám, ha mozgósítani tudja a vállalati, szövetkezeti, helyi tanácsi, esetleg la­kossági pénzeket, megindulhat egy ked­vező folyamat. Ütünk most a Szárazvölgybe visz, a lan- kás Cserehátnak e különlegesen szép vidé­kére. Útitársunk Gulyás Mihály író, Cse­rehát szülötte, e táj szerelmese, legjobb is­merője. — A Szárazvölgy nem más, mint a Va- sonca-patak völgye. Ellentmondásos, ugye?- De hát a Vasonca olyan parányi kis patak, hogy nem segít az itteni örökös szárazsá­gon. Ráadásul olyan különleges szelek fúj­nak erre, amelyek a hajnali harmatot is percek alatt felszárítják. Itt csak akkor esik, ha országos eső van... A földek so­ványak. Ahol én születtem, Garadnán, ott 22 aranykoronásak a földek, errefelé csak 7—8. Sokat szenvedett ez a vidék, nemcsak a természettől, a történelem is zordan bánt vele. Rásonysápberencsen érjük el a Száraz­völgyet. A falu közepén járunk, amikor Mihály megálljt kiált. — Ez a harangláb a XVIII. századból való. Ez az egyetlen régi emlék a völgyben. Minden mást le­rombolt, porig rombolt a történelem. Idős ember, Fehér István bácsi portáján áll a harangláb. — Ha valaki meghai a faluban, meghúzom a harangot. A hátra­maradottak hálásak érte ... Baktakék központjában van az emeletes művelődési ház a könyvtárral, az egykori gőzmalom helyén a Malom étterem, a bolt, a tanács... Rendezett utcák, parkok, sok Aki teheti, a méhek szorgalmában bízik. Virágban nincs hiány. az új családi ház. Cseppet sem szegényes a község, noha jól tudjuk, a gazdaságilag elmaradott térségbe sorolják. — Baktakéken 812-en élünk, a közigaz­gatásilag hozzánk tartozó hat településen összesen 2211-en. A hat település: Alsó- gagy, Felsőgagy, Gagyapáti, Beret, Detek és Csenyéte. Két mezőgazdasági termelő- szövetkezet gazdálkodik a földjeinken. A baktakéki Szárazvölgye Tsz a múlt évet 24 millió forint veszteséggel zárta, küszkö­dik, kínlódik, a felsőgagyi Virágzó Tsz nyereséggel zárt, egy kevés részesedést is tudott fizetni. A lakosságnak egyelőre húsz százaléka jár el dolgozni közelebbi-távo­labbi városokba. A társközségek fogynak, Gagyapátiban mindössze 23 ember él. Cse­nyéte 285 főnyi lakosságából körülbelül 2'2Ö a cigány. Nem kertelek, nagyon sok velük a gondunk, nincs munkájuk, iszonyú sze­génységben élnek, a tanács fizeti a gyere­keik étkezését az óvodában, iskolában. A bereti cigányok ellenben évek óta Buda­pestre járnak, jól keresnek, szépen él­nek ... — mutatja be a térséget egy szusz­ra a közös tanács elnöke, Soltész István. — Pályáztak a megyei tanács területfej­lesztési alapjára? — Igen, de nem sikerült. Baktakéken sze­rettünk volna szolgáltatóhálózatot. Fodrászt, Patyolat-felvevőhelyet, szervizeket... Mi tagadás, elrontottuk. Elrontották. Luxus a fodrászat ott, ahol nem ihatnak az emberek egy pohár egész­séges vizet. Nitrát, vas, kóli szennyezi a kutakat. A megyei tanács anyagi segítsé­gével négy községben már fúrtak egy-egy 170—180 méter mély kutat, talán az idén már vizet is adnak. A további három köz­ség vizét az encsi vízműből szeretnék nyer­ni, ehhez társulatot kell alakítani, évek telnek el, míg megvalósul. Az egyik körzetben évek óta nincs or­vos, még szerencse, hogy a baktakéki kör­orvos, dr. Kuki Lajos olyan mozgékony és lelkiismeretes, hogy mindennap ellátogat az orvost addig nélkülöző falvakba is. Akinek utaznia kell, főként a hétvégén, kilométereket gyalogol, aztán többszöri át­szállással tudja csak megközelíteni a me­gyeszékhelyet. A gyerekek iskolaotthonok­ban tanulhatnak, igaz, ezért utazniuk kell a legkisebbeknek is. Az alsógagyi és cse- nyétei iskola üresen áll, ide azokat a fia­talokat próbálják becsalogatni, akik túlko­rosai?, nem végezték el az általános iskolát. Többségük szülő már, anya, apa — 15 éve­sen! Gagyapáti mesés most, májusban. Min­den zöld, minden virágos, illatos. Jó ideig teremtett lelket nem látunk a pici falui ban. — Híres hely volt valaha. Apátság állt itt. Sok évvel ezelőtt megkérdeztem egy igen öreg embert, tudja-e hol volt az apát­sági templom. Mondja a jólélek: elsüllyedt itt, errefelé. El, mondom én, a magyar tör­ténelemben. Rangos címet osztottak innen egykoron, a gagyi apát címet. Egy erdélyi kanonok is megkapta és úgy meghatódott, hogy bazilikát építtetett hálából Felsőga- gyon. De nézzük csak! — lelkesedik Gulyás Mihály. — Ez az út valaha Kassára veze­tett, most beleveszik a mezőkbe ... Szép középület előtt állunk, gyümölcsfák, fenyők övezik. — Iskola volt, most raktár. Ha elmondom a történetét, megtudják, mi­lyen okos emberek éltek itt. Az 1920-as években iskolaépítési akcióba fogott a kor­mány. Itt csak 12 iskolás korú volt akkor, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium el­utasította a gagyapátiak kérését. Erre mit csináltak? Sok-sok gyereket kivettek a le­lencházakból. Gyerek is volt, a birtokot sem kellett felosztani köztük, hiszen csak lelencgyerekek voltak szegénykék. De 1928- ban felavatták ezt a pazar iskolát. Végre egy ember! Kavalecz János rokkantnyugdíjas, aki a feleségével kettes­ben a gagyapáti mindenes. Ök osztják ki a Baktakékről küldött ebédeket az öregek között, ök nyitják ki a parányi boltot, ha valakinek szüksége van valamire. Egy falu ápolói. — Hogy hívják a falu első és utolsó ta­nítóját? — kérdi tőle Mihály. — Jackovits Béla. ö avatta és ő zárta be az iskolánkat. Ma egy gyerek sincs. Csak mi, az öregek, a méhek, néhány te­hén és pár kutya. íjs egyre több, romló üres ház. — A halálnak is vannak fokozatai, ez az első fokozat — mutat író barátunk im­már Alsógagyon a tanácskirendeltséget, or­vosi szobát, klubtermet, könyvtárat magá­ba foglaló, viszonylag új épület tetejére. — Elmozdult két cserép, nincs aki a helyére rakja. iÉs lám, alatta már hámlik a va­kolat, a házat kikezdte az idő. Míg ezen rágódunk, gépkocsi érkezik, a Virágzó Tsz elnöke, Tóth József, az ipari ágazat főmérnöke, Szóráth Pál és a mun­kavédelmi vezető, Kavalecz Tibor száll ki belőle. — Gyümölcsös, kajszi és szilva telepítésére, valamint biohumusz előállítására pályáz­tunk a TFA-nál — mondja az elnök. .— A gyümölcsfa-telepítés talán sikerül a jövő ősszel. Olyan kevés a munkaerő ná­lunk, hogy amit csak lehet, bérletbe adunk. Majd a gyümölcsöst is. Mint ahogyan az állatokat... Súlyosak a gondjaink, nem tu­dom, hogyan maradunk talpon. Talán a bérleti módszerrel. Először azt gondolom, fejre állt a kép, aztán rádöbbenek, itt már túl vannak azon, ami más területeket még csak fenyeget. Innen már olyan sokan elköltöztek, hogy egy prosperáló gazdaságnak munkásgond­jai vannak. — Encsről, Gibártról, Abaújdevecserrői, Forróról és más helyekről hozunk naponta embereket, akik dolgoznak a földjeinken, gondozzák az állatainkat... Hogy marad­janak még emberek a térségben, megvásá­roltunk 12 üres házat, és azoknak adjuk, akiket nagyon szeretnénk itt tartani. — Ilyen szolgálati lakásban lakom én is — mondja a főmérnök, aki a termelőszö­vetkezetet életben tartó ipari ágazat (Bu­dapest, Miskolc) irányítója. — Meddig maradsz? — dünnyögi féltőn Mihály, miközben kávéra ballagunk a kocs­mába. Kávé nincs, napok óta nincs áram a környéken, mert valahol az Émász dol­gozik. Kiolvadtak a hűtők, nem szól a rá­dió ... Más falukban délidőben bezár a bolt, az alsógagyiaknak az a szerencséjük, hogy fiatal és örökvidám, amellett ügyes boltosuk, Üvegesné Nagy Ibolya közlekedési eszköz híján nem tud hazajárni Büttösre, ahol él. — Nem soká maradok itt, Forrón épít­kezünk, közelebb szeretnénk dolgozni — mondja. Felsőgagyon megnézzük Huszár báró (il­letőleg a Virágzó Tsz) birtokán a csoda­tevő forrást. Csodálatos parkban ma egy ked­ves család éltetésére csorog. E kedves csa­lád — Bajusz Béláéit — a valahai cseléd­házak helyén él, most már sok szilvafa az övék, mivel régen egy családnak három sor jutott. — Nyolckádas fürdőház volt itt, neve­sek és névtelenek gyógyultak ettől a víz­től. Köszvényből, reumatikus bajokból... — sorolja kalauzunk. — A mi fiunk pedig a közösben végzett munkától halt meg, vegyszertől. Nemcsak ő, még két munkatársa is ,.. — Most miből él a család? — Kecskéket tartunk, juhokat, sajtot ké­szítünk, amit eladunk egy miskolci kofá­nak. A menyem hivatalsegéd, a lányuno­kám már dolgozik. És élnénk mi még a békéből, mert szeretjük egymást. De sok a gonosz ember is errefelé ma már. Hama­rosan négy kutyánk lesz ... E békétlenül békés tájról utazunk haza­felé Gulyás Mihállyal. — Nos, ma milyen a szülőföldje? Milyennek látja? — Féltem. Hátha úgy jár, mint a Csere­hát névadó fája, a csertölgy. Régen, min­den évben október 14-én megünnepelték a makkérés napját, olyan értékben volt a cser. Ma meg már úgy nevezik az erdé­szek: szemétfa. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László Biztos Jöwo A KISPESTI TEXTILGYÁR (cím: Budapest, XVIII. kér., Fáy u. 2. 1184) EZ ÉVBEN IS MEGISMÉTLI A JÓL BEVÁLT átképzős tanfolyamát, ahová 22 év feletti férfiak és házaspárok jelentkezését várjuk textilnyomó, textilfestő és textilkikészítő gépek kezelésére. ÉRETTSEGIZETTEK ELŐNYBEN RÉSZESÜLNEK. A tanfolyam három hónapos. A tanfolyam ideje alatt 4500 Ft hó+lOOO Ft/hó prémium- lehetőség, előmeneteltől függően. Utána 12 órás váltómüszakbon, illetve hárommüszakos munkarend mellett 7000-15 000 Ft/hó kereseti lehetőség. Később biztosítjuk munka mellett a szakmunkás-képesítés megszerzését. KEZDÉSI IDŐPONT: 1988. augusztus 1. Szállást komfortos bérleményekben, vagy munkásszállón biztosítunk, amely az első hónap­ban díjtalan. További hónapokban 300 Ft főhc, illetve 100 Ft/fő hó. Hétvégi hazautazás az idevonatkozó rendeletek szerint. JELENTKEZNI LEHET: személyesen és Írásban: SORTEX (Budapest XX. kér., Marx Károly u. 294., tel.: 279-470/139-es mellék), Kiss D. Tibor személyzeti és szociális osztályvezetőnél, 1988. június 24-ig. 1988. június 30-ig minden jelentkezőt értesítünk a tanfolyammal kapcsolatos tennivalókról. Itt fakad o forrás. Gu­lyás Mihály (jobbra) egy földijével, Bajusz Bélával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents