Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nemzetközi karbantartó-szolgálat Magyarok _____ B öhlenben Ha a schwedti petrolkémiai kombinát böhleni üzemébe Litvinovból és Százhalombattáról „specialisták” érkeznek, akkor a szakmabeliek már tudják: megjött az erősítés! A laikusok számára a magyarázat egyszerű. Csehszlovákiából és Magyarországról hatvan szakember segít NDK-beli kollégájának a nagyjavításnál. De hát miért ez a nemzetközi részvétel? A böhleni kőolaj-feldolgozó üzemben éppúgy, mint a többi vegyipari cégnél, bármilyen leállás a folyamatos termelésben óriási kiesést jelent. A technika azonban természetesen elkopik, s bizonyos időközönként a berendezéseket át kell vizsgálni. A gépek nagy részét folyamatos működés mellett nem lehet karbantartani, szükséges tehát a nagyjavítás. Az üzem saját gárdájával azonban ez a munka nagyon hosszú ideig tartana. Ezért kézenfekvő, hogy a KGST-országok közösen gondolkozzanak a megoldásról. A legtöbb szocialista ország ugyanis a '60-as és a '70-es években a szovjet kőolajra alapozva teremtette meg saját feldolgozóiparát, természetesen hasonló vagy azonos termelési rendszerekkel. Ezért 1976-ban Bulgária, Kuba és az NDK kőolaj-feldolgozói közös karbantartó-szolgálatot szerveztek meg. Egyeztették a nagyjavítások " időpontját, és a szakemberek révén segítséget nyújtottak egymásnak a munkák elvégzéséhez. Valamennyi ország rendelkezik a tervezett nagyjavításokhoz szükséges magasan kvalifikált erőkkel. A nemzetközi karbantartó-szolgálattól annyi szakembert lehet kérni, amennyi a nagyjavításokhoz kell. Ezáltal a karbantartásokra fordított időt a minimumra lehetett csökkenteni. Az egyik bolgár kombinát a munkák elvégzése utáni évben már lényegesen több termékét állított elő, mint korábban. A nemzetközi karbantartószolgálathoz rövidesen csatlakoztak a magyar, a csehszlovák és a lengyel kőolajfeldolgozók is. A munkák elvégzésének ez a formája bevált, ezért 1985- ben elhatározták, hogy a kőolaj-feldolgozók mellett a jövőben a többi speciális vegyipari üzem karbantartását is külföldi szakemberek cseréjével, illetve segítségével oldják meg. A nemzetközi karbantartó-szolgálatot már hat ország huszonhárom cégére terjesztették ki. ki. Ezekhez tartozik például az NDK-ban a Leuna- művek, az agrokémiai kombinát Piesteritzben és a petrolkémiai kombinát Schwedtben. Ez utóbbinak része a böhleni vegyipari üzem. Egyre nagyobb jelentőségű a résztvevők tudományos-technikai együttműködése is. Az ellenőrző berendezések egységesítése a közösen feldolgozandó témák egyike. Olyan eljárások kidolgozásán fáradoznak, amelyek révén megállapítható: milyen munkát kell elvégezni, milyen kapacitással és mennyi anyaggal. Szabó Béla Ha van mindennapi • életünkben valami, amire érzékenyen reagálunk, az a kereskedelem, s az árak változása. Ez azért van így, mert vásárolnunk naponta kell, s ebben az évben alaposan megváltoztak a körülmények. A cikkek nagy része szabadáras lett, gyakran emelkedtek az árak — s szinte nem múlik el egy nap sem, hogy ez ne folytatódna —, az üzletek új érdekeltségi rendszerben dolgoznak, a fogyasztói érdekvédelem előtérbe került. Szinte minden erre illetékes szerv első negyedévi munkatervében vezető helyre került a kereskedelemben és a vendéglátásban az érdekvédelem vizsgálata, így a népi ellenőrzési bizottságok, a szakszervezet, a fogyasztók tanácsai, a gazdasági rendőrség, a kereskedelmi felügyelőség szakemberei végiglátogatták megyénk ösz- szes üzletét. A tapasztalatok változóak. Igaz, azt hozzá kell tennünk, hogy e vizsgálatok fő célja a segítségnyújtás volt, de azért nem mentek el az ellenőrök a szabálytalanságok mellett sem szó nélkül. Ezekrcil beszélgettünk Makai Tiborral, a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. — A fogyasztói érdekvédelmi vizsgálatok féléves ütemezés szerint szerveződnek. Mi évente 10—12 témavizsgálatban veszünk részt. Az év elején az adóreformmal összefüggő árintézkedések végrehajtásának ellenőrzése volt napirenden, melyet az ország valameny- nyi kereskedelmi felügyelősége beépített munkatervébe. Vizsgálataink során megerősödött az a meggyőződésünk, hogy a leltározások, átárazások igen jelentős többletmunkát kívántak meg a kereskedelmi dolgozóktól. A vállalatok nagy többségben jól szervezték meg a munkát, csupán néhány szerződéses üzletben tapasztaltuk, hogy nem adtak kellő segítséget, így ezek a boltvezetők gondjaikkal magukra maradtak. Komolyabb hiányosság a magánvállalkozók tájékoztatásában mutatkozott. — Szeretnénk néhány adatot is hallani ezzel kapcsolatban. — A megyében 42 kereskedelmi szerv 324 hálózati egységében végeztünk ellenőrzést. Ezen belül 238 alkalommal volt próbavásárlás, melynek 87,4 százalékában a'z árfelszámítás pontos volt. A kereskedők 22 esetben tévedtek a vevők, és 8 esetben a saját kárukra. A cselekmény súlyának megfelelő mértékű felelősségre vonást alkalmaztunk az érintettekkel szemben. Árdrágítás, minőségi kifogás szabálytalan intézése, áru jogtalan visszatartása, árjelzések elmulasztása, bizonylati fegyelem megsértése miatt öt kereskedő ellen szabálysértési feljelentést tettünk, huszonhét munkavállalóval szemben figyelmeztetést alkalmaztunk, s hatvanöt esetben kellett pénzbírságot kiszabnunk. — Hogyan tudtak a társa- dami ellenőrök részt venni ebben a munkában? Egyáltalán, a naponta változó rendeletek között van-e esélyük arra, hogy pontos, hatékony munkával segítsék az érdekvédelmet? — Most már csak a szűkebben vett fogyasztói érdekvédelemben kérhetjük segítségüket, így a súlycsonkítást, mennyiségek pontosságának betartását, fogyaszt- hatóságot figyelhetik. Amióta az árképzés az üzletek joga, s nehezebb a tisztességtelen ár kialakítását bizonyítani, ezek ellenőrzése a szakembereknek is fogós feladat. Közös vizsgálatainkban azonban gyakran részt vesznek, ezek a gyakorlati dolgok elsajátítására is alkalmat nyújtanak. — Mi a véleménye a belső ellenőrzésről? Segíti vagy gátolja a fogyasztói érdek- védelmet az a személy, akinek a vállalati érdek az első, és onnan kapja fizetését? — A belső ellenőrzés az utóbbi időben gyengült hatékonyságában. Véleményem szerint ez is átszervezésre szorulna. Egyébként, vállalata válogatja, hiszen amelyik versenyben akar maradni a fogyasztóért, ott igenis fontos a belső ellenőr feladata. — A kereskedelem és a vendéglátás olyan ágazat, amelyhez mindenki ért. Többnyire szidjuk a kereskedőket, mert velük van közvetlen kapcsolatunk, még olyan dolgok miatt is, amelyekért nem ők tehetnek. Hogyan látja a két szakma helyzetét, a feltételeket, az utánpótlást? — Ha a piacon nem lesz áruhiány, még inkább javul a helyzet, hiszen versenyezni kell a vásárlóért, a fogyasztóért. A kereskedők még nem érzik ezt, de a vendéglátósok már igen, oda csak akkor tér be a vendég, ha mást, pluszt kap, mint egy másik étteremben. A szakma presztízse szerintem fokozottan erősödik a következő években. A korszerű technika alkalmazásával kevesebb szakemberre lesz szükség, ezért az iskolákba nem kell majd olyanokat felvenni — töltelékként, tömegével —, akik még számolni sem tudnak, s a válogatás jobb kereskedőtanulókat eredményez. A másik ok pedig, hogy az élet- színvonal stagnálásával a fogyasztás csökkenése is együtt jár, így a kereskedőnek érdeke lesz, hogy azt a szükséges árut nála vásárolja meg a vevő. — Elárulhatjuk-e, hogy milyen területeket ellenőriz még ebben az évben a kereskedelmi felügyelőség? — Sőt, örülök a kérdésnek, nagyon jó, ha tudják a kereskedők, hiszen ezekre fokozottabban figyelnek majd, és ezzel a vásárlók járnak jól. Most ellenőrizzük a munkahelyi diák- és előfizetéses étkeztetést. Sorra kerül a tartós fogyasztási cikkek ellátásának; a gyer- gyermekruhaárak kialakításának; a tej és tejtermékek forgalmazásának; a panaszok, közérdekű bejelentések intézése, a vásárlók könyvébe bejegyzett észrevételek kezelésének ellenőrzé- se 's- Orosz B. Erika Sikerlista Ismertem olyan diósgyőri családot, amely kollektív összesküvéssel meghamisította a népes família legfiatalabb tagjának kereszt- levelét. (Akkor még így hívták az anyakönyvi kivonatot.) Egy évvel többnek „hazudták” a fiút, hogy idősebbnek tűnjön, hogy bekerülhessen a kohászatba. Mert aki gyárista lett, az dolgozhatott, pénzt keresett, hitele volt és nősülhetett. Hősöm harminc valahány évet húzott le az LKM-ben, s két évvel a nyugdíjba vonulása után meghalt. Nemcsak a gyász viselte meg a hozzátartozókat, hanem a dilemma is... Hány évea volt valójában az öreg? Egy évvel fiatalította a koszorúk felirata, de akkor és ott — noha idő előtt ment el — idősebbnek kellett látszani. Hogy éljen, hogy megéljen, hogy munkát kapjon. Rangja volt akkor gyáristának lenni... Régi történet ez. Csak a tanulság parázslik át az időn, s annak nehezen viselhető igazsága, hogy átrendeződnek a dolgok, hogy változnak az értékek, hogy a szakmák presztízse reciprokára is fordulhat. Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam egy tanulmányt, amely A foglalkozások presztízsképének tükröződése a fiatalok véleményében címet viselte. A múlt év végén jelent meg a dolgozat, 1983-as állapotokat tükröz, hét és fél ezren mondtak véleményt 156 egyéni foglalkozás presztízséről. Az ilyen szondázás mindig roppant érdekes, de óvom attól a nyájas olvasót, hogy mindent készpénznek vegyen. Vannak ennél fontosabb, keményebb és igazabb dolgok is a világon, de egy városnyi fiatal véleményének újbóli közréadása, mégha az öt évvel ezelőtt is született, mindenképpen érdekes lehet. A szerző, dr. Kulcsár Rózsa előrebocsátja, hogy a presztízs nem logikai, nem erkölcsi, nem esztétikai, hanem lélektani, szűkebben meghatározva: társadalomlélektani tünemény. „Ami értékes, annak presztízse van, vagy megfordítva, aminek presztízse van az emberek többségének szemében, ha másért nem, csak azért is, mert értéket képvisel a társadalom előtt.” A kimutatásban foglalkozásokról és beosztásokról van szó. A kettő összekeveredik. Azaz: összekeverték a két dolgot a megkérdezettek is. Bocsánatos bűn ez manapság, hiszen kicsit egymásra fényképező- dött minden. A presztízs éppúgy jelenthet sarzsi nélküli magas jövedelmet, mint magas rangban az adókkal sújtott, mértéktartó fixfizetést, vagy mindkettőt. Vagy egyiket sem. Ne feledkezzünk meg a foglalkozási divatokról sem. Ez nem mindig esik egybe a hivatalos társadalmi értékítélettel. Mondok egy példát: az állami vállalatok által termelt ruhák, amelyeket az állami boltokban értékesítenek, többnyire kevésbé divatosak, mint azok, amelyek a kis műhelyekből kerülnek ki, s butikban értékesülnek. A hangsúly a divaton van. Ez egyet jelent a piaccal, a vásárlónak leginkább tetsző kínálattal. De jelenti a magasabb fogyasztói árat is, éppúgy, mint a butikosok — vélhetően — magasabb jövedelmét. Mazsolázzunk hát a 156 tételes rangsorban! Lehetek annyira elfogult, hogy először saját szakmámat keresem meg. Az újságírót a 28.-nak értékelik, s nem tudom, hogy boldog leszek-e, mert csak utánam jön a színész, a katonatiszt, az autószerelő. A listát egyébként a miniszterhelyettes és a gyárigazgató vezeti. A megyei tanácselnök megelőzi a megyei párttitkárt. Csillagásznak lenni rangosabb dolog, mint közgazdásznak, szociológusnak, szobrásznak. Az egyenruhások rangsora is furcsán alakul. A 31.-nek jelölt katonatiszt előkelő helyet foglal el. A rendőr a 47. A postás 114. számmal szerepel a listán. Töprengek és értetlenül állok a KSH első, országos presztízsvizsgálatának produkciója előtt. A focista a 91. helyen áll. Miért? Egy régi mondás szerint a magyar futball helyzete a béka fenekének magasságával mérhető. De azt végképp nem értem, hogy a sírkőfaragó miért szorult a ranglista végére, hiszen egy olyan szakma művelőjéről van szó, amelyik jól keres, s aligha szenved majd a kereslet hiánya miatt. A sort egyébként a szippantós, a szemétszállító és az utcaseprő zárja. Ez a vég. lEz a vég? Egy jó kukás, fizetésben megver egy kezdő mérnököt. A szippantós, a 154. helyezett aligha cserélne a 54. helyre sorolt bérelszámolóval. A nyolcvanadiknak sorolt benzinkutas vajon cserélne-e a hatodik helyen jegyzett körzeti orvossal? A juhász rangja csaknem egyenlő a szállítómunkáséval és a gyári segédmunkáséval. A postás a 114., a portás a 141. A százas rangsor végét a szerszámkészítő zárja, előtte található a szabó, a könyvkötő, az asztalos, a hegesztő, a vegyesbolti eladó, a játékkészítő kisiparos, a villanymotor-tekercselő, a kovács és a szerszámkészítő. Vajon mit szólna Örkény István és Latinovits Zoltán ahhoz, hogy a dobozkészítő a 145. helyet foglalja el? Előzi a tehenész és a csomagoló, követi a favágó, a kocsikísérő és a mezőőr. Nem értem persze, hogy miért tanyázik a hetvenesek mezőnyében a fodrász, a vízvezeték-szerelő, a taxisofőr, az esztergályos és a pincér ... A már idézett dolgozat írja: elvileg minden foglalkozás elérhető bárki számára, így a megközelíthetetlenség, a misztikum megszűnése hétköznapibbá tette az egyes szakmákat... Tudja a fene! A mai terminológia szerint a lángost szeretjük, de a lángossütőt utáljuk. Régi ismerősöm, akinek felsőfokú nyelvvizsgáról szóló papírja, diplomája és húszéves gyakorlata volt, leszámolt a gyárban, ahol egy üzemegységet vezetett. Háromszobás lakásban lakott, ötszámjegyű fizetéssel rendelkezett, s gyakorta cserélte a kocsiját. Azóta családi házban él, új gépkocsit vásárolt, de a jövedelméről — az adó miatt — nem hajlandó nyilatkozni. Ugyanis az üzemegység-ve- zető árubeszerző lett. A feleség nyitott egy butikot. Az asszony árul, a férj hajnalban nekivág az országnak, s divatos bugyikat, melltartókat vásárol, valamint márványfarmerre alkuszik. Ilyen is van. Ez is van. Ez is belefér a táguló képbe. Nem sajnálom és nem dicsérem őket. A lehetőségnek örülök. Ha választani lehet, akkor már a produkció színvonalától függetlenül javul a helyzet. Tisztul a láthatár. Az országban rend van. Rendet kellene tennünk magunkban is. Aki butikos akar lenni, az legyen butikos. S aki dudás akar lenni? A napi, üzleti alapon számított gyakorlatot a hagyományokon és tényeken nyugvó ismeret írhatja át. Van kötvény, részvény és lesz tőzsde. Van túlfoglalkoztatás és lesz munkanélküliség. A tanulók, nyugdíjasok és eltartottak száma meghaladja a dolgozókét. A romániai utánpótlás nem lendít sokat. Nálunk egy világszínvonalon mért autó megfizethetetlen. Egy Zsiguli 30 havi fizetéssel érhető el. Máshol elég ehhez háromhavi jövedelem. S miután az adósságot csak pengő forinttal lehet kiegyenlíteni, aligha kétséges, hogy az érdeklődés és a kíváncsiság a több hasznot hozó szakmák, foglalkozások és beosztások irányába hajt. Az a bökkenő, hogy ezek a stimulátorok merre terelnek. A butikosok tízmilliós országa nem lehetünk. És nem kell nekünk százezer Trabant, s óriási nyűg az ország számára, hogy a másfél milliós kocsipark hárommillió korszerű autó üzemanyagát eszi meg, csak azért, mert a szemellenzős gazdaságpolitika rosszul, vagy későn választott. Mondhatok más példákat is. Képletesen szólva: nálunk egy kalapács kétszer olyan súlyú, mint a fejlett országokban, de nem üt akkorát. Nálunk forgácsgyártóknak hívják az esztergályosokat és marósokat, nem véletlenül azért, mert egy teljes rönk kell ahhoz, hogy egy gyufaszálat kifaragjanak. Hol dől a fa, ott röpköd a forgács... Dőljön és röpködjön, mert most olyan időket élünk. Fejsze akad, akarat van. A kemencemunkásból átképzett favágó, ha rákényszerül, akkor a tövit töri. S a gallya jut? Felelj, József Attila! Keresztlevelét hamisító kohász ismerősöm temetésén ott szorongott az energia gyáregység minden ráérő tagja. A gyári zenekar fújta. Szépen és méltóságteljesen. Az unoka, talán ötéves lehetett, játszott. Egv nyomógombos, antennás kézi készüléket kezelt. Az adó-vevő megfelelt a kor szabványainak. Csillogott, villogott és a nagyapát hívta. Válasz persze nem jött. De azt mindnyájan tudtuk, hogy senki sem felel majd. Csak a szívünk harangja kongott. ötvenhat, vagy ötvenhét évet élt. Tehette volna szebben. Élhetett volna gyönyörűbben. De ő így választott. Vagy kiválasztódott? Nézegetem a foglalkozási ranglistát, s eltűnődöm. A vállalati párttitkárt 24-en előzik meg. De őt, olyan márkás mesterségek, illetve foglalkozások művelői követik, mint az ékszerész, a műszerész, a nyomdász, a szállodai portás. Ki érti ezt? Talán az égi- ek? Erről jut eszembe, hogy a pap az 52. a másfél száz mesterség képviselőinek sikerlistáján .. . Brackó István Fogyasztói érdekvédelem, piac, verseny A vevőkért versenyezni kell! Az ellenőrzések tapasztalatai
