Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
1988. május 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A levelezésről A GT-k és a BVK Hasznos társulások Th évvel ezelőtt nem nagyon tudtuk megmondani, hogy mi a különbség a társulás és a társaság között. Az elmúlt esztendők még a laikusokat is arra kényszeritették, hogy megtanulják ezeket a fogalmakat, már csak azért is, mert egyre gyakrabban találkozunk velük. Most már tudjuk, hogy a gazdasági társulások nem önálló jogi személyes, a társaságok viszont önálló jogi személyes gazdálkodó szervezetek. Természetesen sok egyéb dologban különböznek, de esetünkben az előbb említett tény a legfontosabb. Egy lap olvasottságának, népszerűségének egyik fokmérője a szerkesztőségbe érkező olvasói levelek száma is. Ahhoz a sajtóorgánumhoz, amelyet kedvelnek, szeretnek az olvasók, szívesen fordulnak tanácsért, segítségért, mondják el véleményüket közös dolgainkról, közügyeinkről. Az Észak-Magyarország ilyen szempontból nem panaszkodhat, hiszen . hetente levelek tucatjait kapjuk. Czim- ma János, levelezőgárdánk egyik legaktivabbja a levelek sorsáról és feldolgozásáról érdeklődött: mennyi időn belül kell válaszolnunk a levelekre; kötelesek vagyunk-e írásban indokolni közlésük megtagadását; a javításokon kívül mennyire rövidíthetjük le a leveleket; ki kell-e kérnünk átírás esetén a levélíró véleményét előzetesen; van-e különbség az egyéni panaszokat tartalmazó és a közérdekű levelek kezelésében; mi tartozik a szolgálati vagy államtitok fogalmába? - kérdezi például. Úgy gondoljuk, mindez más levelezőket is érdekelhet. Amint az csütörtökönkénti oldalösszeállításunkból is Játszik, a levelek egy, része Az Észak-Magyarország postájából címszó diáit' kerül feldolgozás után a nyilvánosság elé. Hangsúlyozzuk, csupán egy részük, hiszen a heti levélmennyiség jóval több, mini amennyit egyetlen oldalba bele lehetne zsúfolni. Törekvéseink szerint az ide szánt levelek zöme közérdekű, sürgős intézkedéseket kívánó bejelentés, vagy javaslat, amelyekben a megjelenést követően az érintett állami szerv, gazdálkodó szervezet és egyesület az 1986. szeptember 1-jén életbe lépett Sajtótörvény szerint kérésünkre köteles vizsgálatot indítani, ennek eredményéről bennünket tájékoztatni. Mi viszont az érintett szerv kérésére kötelesek vagyunk a választ tartalmi változtatás nélkül nyilvánosságra hozni. Az olvasói levelekkel és cikkeinkkel kapcsolatos ilyen válaszok általában Az illetékes válaszol cím alatt köszönnek vissza. Itt hadd mondjuk el mindjárt azt is, hogy a fentebb említett Sajtótörvény mint olyan, a levelezőkkel csak szűkkörűen foglalkozik, sokkal inkább a sajtó feladataival, a sajtó szervezetével és az újságírókkal, a sajtóigazgatási szabályokkal, hogy csak néhány példát említsünk. A sajtólevelezés szempontjából sokkal érdekesebb a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésével foglalkozó törvényünk. Ez szab például határidőket az állami szervek, vállalatok, intézmények és intézetek mellett számunkra is a panaszintézés, intézkedés menetében. Csak megjegyezzük, hogy az intézkedés határideje általában harminc nap. Vagy: ez a törvény mondja ki például, hogy mellőzni lehet a névtelen bejelentések - sajnos, a hozzánk érkező levelek egy jelentős része is ilyen! - vizsgálatát. Visszatérve ismét oldalösszeállításunkhoz, mivel a terjedelem adott, egyes levelek rövidítve, csak a lényegre utalva jelennek meg. Ezt a jogukat egyes sajtóorgánumok nyíltan is az olvasók tudomására hozzák. Hogy csak egy példát említsünk: a Heti Világgazdaság HVG Posta rovata ezzel kezdődik: ,,A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje.” Ez érthető is, hiszen elvben elképzelhető, hogy valaki oldalnyi — mármint újságoldalnyi! — terjedelmű levélben fejti ki véleményét valamely dologról. De mi lesz akkor a többi levéllel, s hogyan nézne ki egy ilyen újságoldal? . . . Mint ahogyan az is természetes, hogy sokszor a leveleket - és cikkeinket is! - stilizálni, nyelvtanilag javítani kell. Avagy: a lap profilja, a nyilvánosság szempontjából 1 mi esetleg mást tartunk lényegesnek egy levélből, mint írója, s ilyenkor elkerülhetetlen bizonyos fokú átszerkesz.tés. Amivel adott esetben egyébként érdemes óvatosan 'bánni. Hiszen nemegyszer megtörtént mór, hogy az újságban megjelent olvasói levél bizonyítékként szerepelt perben, íróját vagy közreadóját tanúként idézte meg a biróság. Az egyik miskolci szakcsoport vezetője például egy számára és szakcsoportja számára sérelmesnek vélt mondanivalót tartalmazó olvasói levél miatt indított sajtópert az újság/ a levélíró és a levelet feldolgozó újságíró ellen. A levelek sokfélék. Fentebb már utaltunk rá, hogy arra törekszünk: lehetőleg a közérdekű írások lássanak napvilágot. Természetesen nem zárkózunk el attól sem, hogy adott esetben egyéni, ám sokak számára tanulságos eseteket nyilvánosságra hozzunk. Számos olvasói levelet továbbítottunk állami, hatósági szervekhez, az érintett vállalatok vezetőihez, igényt tartva a válaszra, az érdemi intézkedésre is. Gyakran kapunk egy-egy üzem, brigád, vagy vállalat munkájáról, eredményeiről számot adó levelet. Ilyen esetben felvetődhet, nem törté - nik-e netán az üzemi, a szolgálati, vagy államtitokkal kapcsolatos „visszaélés", még ha véletlenül, nem tudatosan is? A titoktartással kapcsolatosan a Polgári Törvénykönyv intézkedik. Ez egyebek között kimondja: a titoknak minősített adatok, okmányok, műszaki megoldások kezelésére és ügyvitelére vonatkozó szabályokat a vállalat állapítja meg. A dolgozó kötelessége, hogy az üzemi (szolgálati) titkokat megtartsa, de ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatokat, amely munkakörével kapcsolatban jutott tudomására, és amelynek közlése a vállalat, vagy valamely más személyre hátrányos lenne. Mindez csupán ízelítő abból, milyen színes, szép, sokrétű és felelősségteljes a lapok levelezési rovatainak munkája, mennyire fontos a sajtólevelező hálózat megszervezése. Hiszen azzal, hogy az újság ellentétes véleményeket részrehajlás nélkül, korrekten közöl, érdekeket és véleményeket ütköztet, a manapság sokat emlegetett nyilvánosság mind szélesebb kiterjedését szolgálja, s ezzel — ahogyan azt Czimma János is megfogalmazza - a szocialista demokrácia erősödését szolgálja. Ennek szellemében ezután még inkább arra törekszünk, hogy az Észak-Magyarország ilyen szempontból is megfeleljen a lappal szemben támasztott követelményeknek, az egyre növekvő igényeknek. Nyikes Imre A társulásokat leg• alább két gazdálkodó szervezet hozza létre, amelyek anyagi felelősséget vállalnak a C.T működéséért. ide értve a bukás következményeit is. Meggondolandó tehát, hogy mikor, kivel és milyen termékek gyártására alakul társulás. Á nyilvánvaló rizikó ellenére is tizenkét GT-t alakított a Borsodi Vegyi Kombinát az elmúlt tíz esztendő alatt. Vajon miért van szüksége a kazincbarcikai kombináthoz hasonló nagyvállalatnak arra, hogy nálánál jóval tőkeszegényebb, a gazdasági életben nem nagy jelentőséggel bíró cégekkel szövetkezzen? A kérdést dr. Varga Péternek, a BVK vezérigazgató-helyettesének tettük fel. — Bizonyára sokan emlékeznek arra — mondta a fiatal vezető —, hogy a 80- as évek elején komoly gondjai voltak a vállalatnak. A rendkívül nehéz helyzetből a stratégiai szemléletű vezetés navigálta ki a céget, de ez évekbe tellett. Addig is föl kellett oldanunk azt a feszültséget, ami a szegénységünkből eredt: nem tudtunk fejleszteni, s így kevés megbízatást kapott a több mint félezer diplomásunk. Mivel nem akartuk, hogy a fölhalmozott tudás és tapasztalat parlagon heverjen, ezért olyan együttműködési formákat kerestünk, amelyek kölcsönös érdekeltségen alapulnak, és mind a két fél számára anyagi haszonnal járnak. — Erre legjobb formának a gazdasági társulás bizonyult? — Akkor még nem voltunk biztosak benne, de ebben láttuk a legnagyobb lehetőséget. A BVK filozófiáját az jellemezte, s ezt mondtuk el a tárgyalások során is, hogy mi adjuk a tudást, a szakértelmet, az alapanyagot, a másik fél pedig adja hozzá a pénzt. Szerencsénkre, voltak olyan vezetők, akik meglátták ebben a hasznot, és társultak velünk. A későbbiek során már mi is beszálltunk a szükséges tőke felével, de a kényszerhelyzetünk miatt az előbb említett szisztémát szorgalmaztuk. # Valami könnyed hangulatú hétvégi beszélgetést reméltem, amikor a hernád- vécsei Búzakalász Termelőszövetkezet elnökét, Tálas Györgyöt kerestem. Csehszlovákiából voltak nála üzletfelek, hiszen innen Kassa félórányira van. Pár perc múlva már azon gondolkodik: „Hol is kezdjem?” Legelőször is egy határszemlét leszünk, és mindaz, amit elmond, a többórás út közben hangzott el. A 42 éves szakember Tiszakarád- ról jött a szövetkezetbe. Mint elmondta, a korábbi években a budapesti melléküzemágak 20—30 milliós kárt okoztak a szövetkezet közösségének. Ezért az elnök mást gondolt. Mutatja a dombos, lejtős táblákat, az ősgyepeket, a valaha telepített lankákat, ahol még így is üde fűállomány zöldell. — Itt bűn nem kihasználni a területet — mondja. Hernád- petriben üresen álltak az istállók. úgy gondoltuk (és ezzel a vezetés is egyetértett), hogy „benépesítjük" szarvasmarhával, de nem a hagyományos formában. — Kiadtuk vállalkozásba az istállót, most 103 üsző van benne. Mindezt egy család látja el, összesen hárman vannak, és két besegítőjük is dolgozik. Havonta elszámolunk. A szaporulatért fizet a tsz, azt mi vesszük meg. Naponta 980 liter a tej, a tejpénzt is havonta fizetjük, a borjút is, és 1250 forintot adunk minden leadott borjú után. Adunk abrakot, tápot, fejőgépet, és az itt szükséges technikát. Ezeket mind a bérlő fizeti; az istálló— Első hallásra, bármenynyire is meggyőzően hangzik, kényelmesnek tűnik az álláspontjuk, miszerint mi adjuk az észt, ti pedig tegyétek hozzá a pénzeteket. Bukás esetén nyilvánvaló, hogy ki veszít többet. — Az üzleti életben ez elfogadott gyakorlat, csak arra kell nagyon vigyázni, hogy ne legyen belőle bukás, mert ez súlyos presztízsveszteséget jelenthet a vállalatnak. Éppen ezért tudatosan olyan partnereket kerestünk, akikről feltételeztük, hogy vállalkozó szelleműek, rugalmasak, fogékonyak az újra és viszonylag stabil a gazdasági pozíciójuk. Az előbbi megjegyzésével nem értek egyet, mármint avval, hogy a tudást adni kényelmes álláspont. Ne feledje, hogy amíg szakembereink a gyakorlatukat és a tudásukat megszerezték, az nagyon sokba került a vállalatnak. EGYEDI KÉRÉSEKET IS — Eddig az önök érdekeiről esett szó. Mi volt mindebből a partnereik haszna? — A GT-k legnagyobb részében termelőszövetkezetek a partnereink. Számukra is sok előnnyel járt a társulások megalakítása. Csak ti. Mindent a közösen kialakított árért, adunk úgy, hogy mindkét fél jól járjon. — Ezeket szeretnénk továbbfejleszteni mindenütt, ahol csak lehet a szövetkezetben. Szeretnénk minden tevékenységet legalább önelszámoló egységgé fejleszteni, de bizony ebben nem minden vezető támogat minket. Pedig menedzsertípusú vezetőkre lenne szükség. És érdekeltté kell tennünk a vezetőket, dolgozókat az ésszerű, takarékos munkában. Hiszen mikor ide jöttem is 28 millió forinttal álltunk sorban a banknál. A nyolcvanhatos évet „leszanálták", de ez volt az utolsó. — Milyennek ítéli meg a szövetkezet helyzetét és személy szerint a sajátját? — kérdezem. A szakember a pusztarad- ványi terület szépségét bizonygatja: — Nincs itt olyan rossz adottság, a dolgozók is szorgalmasak, de a régi beidegződés még most is hat. Vissza kellett fogni a nagyban ment háztájizást, mert a közös munkának nem sok becsülete volt. Helyre kell tenni a vetés- szerkezetet, hogy egy-két a legfontosabbakat említve: nyereséges, megoldott foglalkoztatási gondokat, és lehetővé tette a termelési szerkezet bővítését. Természetesen ez más jellegű tevékenységre is igaz lehet, de a tsz vezetői jól tudták, hogy a biztonságos termeléshez még ezernyi feltétel kell, mégpedig olyanok, amelyeket csak egy BVK-hoz hasonló nagyvállalat képes biztosítani. Gépeket adtunk, folyamatosan szállítottuk az alapanyagot, a legjobb szakembereinket irányítottuk oda, s ami lényeges: vevőket szereztünk és átadtuk a piaci tapasztalatainkat. A vállalat ugyanis, különösen az elmúlt esztendőkben nagyon megtanulta tisztelni a vevőt és a piacot. Igyekszünk minden igényüket kielégíteni. — Ebben hol kaptak szerepet a társulások? — Mi nagybani termelők vagyunk, ugyanakkor néhány vevőnk speciális, egyedi kérésekkel fordult hozzánk, amit legjobb szándékunk ellenére sem tudtunk teljesíteni. A GT-k viszont bármilyen mennyiségben és bármilyen színben el tudták készíteni a granulátumot, az évig legalább szűkített, önköltségen produkáljon a növénytermesztés. Az állattenyésztést is fel kell futtatni, hiszen itt 1983-ban még 1300 szarvasmarha volt. Helyben működik egy kavicsbányánk, ennek szervezeti kialakítása, működésének formája még nem alakult ki. Most szervezzük ezt is, a hozzá kialakított betonüzemet is. A pusztaradványi borjúnevelőhöz érünk, ahol hét asszony 116 borjút nevel, a felemás helyzet bizonyságául — még a tsz égisze alatt, nem pedig vállalkozói formában. A növénytermesztésben a korábbi években csak árunövényekkel foglalkoztak, így eléggé talajzsaroló szemlélet uralkodott. Ma már nagy területen termesztenek pillangósokat, takarmánykukoricát, meszeztek 603 hektárt. Az önelszámoló ágazatok eredményüktől függően részesednek majd, talán ezért is ódzkodik egykét szakember ennek bevezetésétől. Mert valószínű, hogy lesz egy-két tönkrement ágazat átmenetileg. Az ötezer darab hízósertést már önelszámoló formában nevelik. Az elnök szerint itt nem Miskolc a vonzáskörzet, hanem Kassa. ajtót és ablakot, s a legkülönfélébb műanyag termékeket. Ha a vásárlónk úgy kívánta, akkor húszkiló- nyit gyártottunk például a granulátumból.’ MINDEN AJÁNLATOT MEGHALLGATNAK — Az eddig elmondottak számomra azt sugallják, hogy alakítsunk minél több GT-t, mert mindenkinek megéri. Ezzel szemben önöknek is csak tizenkettő van, nem beszélve arról, hogy a legtöbb nagyvállalatnak egy sem. — Gazdasági társulásokat valóban érdemes létrehozni, mert haszna van belőle az alapítóknak és az adott térségnek is. Ahol ugyanis létrejön egy társulás, ott fejlesztések kezdődnek, javulnak az infrastrukturális feltételek, meghonosodik egy magasabb szakmai kultúra, nem beszélve a térségben élők gyarapodásáról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a térség fejlődésének a GT-k megalakulása a kulcsa, hiszen a 12 társulásunk össztermelése annyi sincs, mint a BVK egyévi nyeresége, tehát a tavalyit említve, 1,7 milliárd forint. Egyféle hasznos forma, amelyeket más gazdasági formákkal is ki lehet egészíteni a jövőben. — A tizenkettőből mennyi társulás működik Borsodban? — A bekecsi, a vadnai és a taktaharkányi. — Miért nincs több, ha a térségnek is hasznos c jelenlétük? — Ennyi ígéretes ajánlatot kaptunk a megyéből. A vállalat ugyanis csak ott társul, ahol jó ötlettel állnak elő, és pénzt is tudnak mellé tenni. Csak oda megyünk, ahol biztos a profit. Továbbra is szándékunk GT-k alakítása, de vállalkozásainknál a befektetésarányos nyereség a mérce. Most is több tárgyalást folytatunk és versenyeztetjük a partnereinket. Ahonnét a legjobb ígéretet kapjuk, ott szövetkezünk. Minden ajánlatot meghallgatunk, minden ötletre vevők vagyunk. Ezért a kassai üzemekkel szeretnének kereskedni, amire most lehetőség van. A dolgozók — tagok és alkalmazottak — munkájáról azt mondja Tálas György, hogy a 280 tagból 175 fő nyugdíjas, járadékos. A dolgozók fele a három községben helyben lakik, másik fele bejár Göncről. 1986-ban a felsőbb szervek megoldották a bajt, a tagságnak is lépni kell, hiszen a korábban háztáji területre alapozott tagi gazdaság csak egy kisebb rétegnek volt jó. Most a közösben végzett munka értékét akarja a vezetés elismerni anyagilag és erkölcsileg is, hogy megérje elsősorban a közösben dolgozni. Ehhez, reméli az elnök, hogy partnerre talál a tagokban, a vezető kollégák személyében. Hisz’ nem akarja senki sem a szövetkezetben, hogy úgy járjanak, mint két éve: se műtrágya, se vetőmag, se gázolaj nem volt ilyenkor, de még a külföldi partner is megingott. Erre gondoljon a szövetkezetben mindenki, aki a három község boldogulását tartja fontosnak, hogy egy- széf majd a felsorolt álmok megvalósítóiról is halljunk! Bckccsi Szabó László Fónagy István Ha változtatni kell... IV I *2231 B >| C~T I § 1^ , " jrT... .- . bért is, s a rezsit is ö fize-
