Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-26 / 125. szám
1988. május 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A megyei agrárkoncepció és vitái (1.) II iragazdaság helyzete és feszültségei A megye mezőgazdasága az elmúlt években ellentmondásosan fejlődött. Számos gazdaság kiemelkedően jó eredményeket mondhat magáénak, de a szövetkezetek mintegy kétharmadára a súlyos eladósodás a jellemző. Az okok összetettek; a helyi vezetés hiányosságai éppúgy kimutathatók, mint a szabályozórendszer változásaiból következő negatív hatások. A megye mezőgazdasága azonban meghatározó az ország agrártermelésében. A megoldás, a kibontakozás lehetőségét keresi az az agrárkoncepció, amelyet több száz szakember bevonásával készített Pál József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. A koncepciót, illetve a kapcsolódó véleményeket lapunkban folytatásokban közöljük. A megye társadalmi és gazdasági szerkezetében meghatározó az alapanyag-előállító, kedvezőtlen szerkezetű és alacsony jövedelmezőségű nehézipar. Mindezek mellett az élelmiszergazdaság termelése a lakossági ellátásban, a munkalehetőségek biztosításában, a vidék lakosságának jövedelem- szerzésében, a települések fejlődésében jelentős szerepet tölt be. Borsod-Abaúj-Zemplén a mezőgazdasági termelés szempontjából az országos átlagnál rosszabb adottságokkal rendelkezik. A 112 mezőgazdasági nagyüzem 73 százaléka (82 nagyüzem) kedvezőtlen termőhelyi és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. Az agrárpotenciáljára jellemző, hogy az ország kenyérgabona-, burgonyatermelésének 5—8 százaléka, árpatermelésének 15 százaléka, gyümölcs- és szőlőtermésének 10 százaléka a megyéből származik. A szarvasmarha-állomány 6, a juhállomány 8 százaléka a megyében van. Az ország lakosságának 8 százaléka él itt, a megye szocialista szektorában foglalkoztatottak 18 százaléka a mezőgazda- sági nagyüzemekben dolgozik. Az élelmiszergazdaság 34 milliárd forint termelési értéket állít elő, mely az országos érték 5,2 százalékát képviseli. Ebből a mezőgazda- sági nagyüzem 17,5, az élelmiszeripari vállalatok 12,5, a kisgazdaságok 4 milliárd forinttal részesednek. A mezőgazdasági termelés folyamatos fejlődése mellett ugyanakkor az üzemek eredményessége csökkent, gazdasági és pénzügyi stabilitásuk megbomlott, és jelentős részüknél kritikus helyzet alakult ki. A stabilizáció megteremtésére irányuló követelmények reformszerű változtatásokat, változásokat igényelnek a mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemektől. Ezt olyan helyzetben kell megvalósítani, amikor az állam garanciavállalása a minimálisra csökkent. A hatodik ötéves terv során a mezőgazdasági nagyüzemek és élelmiszeripari vállalatok növekvő termék-előállítása ellenére az ágazatban komoly feszültségek jelentkeztek. A szövetkezetek által ebben az időszakban előállított 3,8 milliárd forint nyereség mellett 65 üzemnél 1,7 milliárd forint pénzügyi hiány keletkezett. Az állami gazdaságoknál és élelmiszeripari vállalatoknál a problémák csak eseti feszültségeket okoztak. Alapvető gondok tehát a szövetkezeti szektorban jelentkeznek. A nagy összegű pénzügyi hiány rendezéséből adódó terhek, az egyenlegében 1,5 milliárd forintot meghaladó költségvetési elvonás, a növekvő fizetőképtelenség ellensúlyozására felvett hitelek és ezek kamatai állandósult likviditási problémákat okoztak, és a közös gazdaságok kétharmadánál az elszegényedés folyamatát indították meg. Mindezek miatt a szövetkezetek eladósodása következett be, adósságállományuk jelenleg megközelíti a 3 milliárd forintot. Az állami gazdaságok termelése, eredményhelyzete stabil, területei koncentráltak, rendezettek, termelés- szerkezetük az adottságoknak megfelelően kialakult. A végrehajtott szakosodás eredményeként alaptevékenységük jövedelmező, emellett melléküzemági tevékenységük szerepe is növekedett. Gazdasági stabilitásuk tartós, amely alapvetően a szektor különbözőségének és az ennek következtében kialakult kedvezőbb feltételeknek is tulajdonítható. A szövetkezeti szektorban felhalmozódott feszültségek negatív következményei egyes üzemeknél, üzemcsoportoknál súlyozottan, térségenként differenciáltan jelentkeztek. A kedvezőtlen tendenciák kialakulásában számos általános és csak egyes térségekre jellemző tényező játszott közre. A jövedelemszabályozásból adódó szigorítások mellett az üzemen belül mutatkozó problémák együttes hatása is hozzájárult a jelenlegi kedvezőtlen helyzet kialakulásához. Ezek a vezetés gyenge színvonalában, rossz szemléletében, a korszerűtlen értékítéletben, a teljesítmények elégtelenségében, a túlfoglalkoztatásban, a tulajdonosi érzet csökkenésében, a jövedelemkiáramlás teljesítménytől eltérő gyakorlatában, a szövetkezeti forma sematikus alkalmazásában jutottak kifejezésre. Mindezek a negatív tényezők a szakszövetkezetek esetében mérsékeltebben jelentkeztek. A szakszövetkezeti forma rugalmasabban tudta levezetni a mindennapi életben felszínre kerülő feszültségeket. Fokozta az ágazat gondját, hogy az agrárkereskedelem és az élelmiszeripar területén tapasztalt hiányosságok következtében a piac igénye csak korlátozottan és szegényesen érvényesül. A tudományos intézetek és termelésű rendszerek szelektív magatartása következtében a korszerű eljárások, technológiák alkalmazását és az ennek megfelelő termelésszerkezet kialakítását egyes térségekben nem segítették, konzerválva ily módon a korszerűtlen termelési színvonalat. Mindezek mellett a megye szövetkezeteinek nagy része saját forrásaik szűkössége, illetve hiánya miatt nem volt képes kihasználni a korábbi években kedvezőbb normatív támogatási lehetőségeket. A legsúlyosabb helyzet a Bodrogköz térségében működő termelőszövetkezetekben alakult ki (a cigándi tsz felszámolása, a karosai és ricsei szövetkezetek gondjai), de a tartósan gazdaságtalan működés jellemzi az Encs város vonzáskörzetében gazdálkodó közös gazdaságokat is (Baktakék és Vizsoly). összegzésképpen megállapítható, hogy a problémák együttes hatásaként 10 —15 termelőszövetkezet továbbműködése bizonytalan, felszámolásuk bekövetkezhet. Szűkülő keretek Ózdi költségvetés Időnként a tanácsok gazdálkodásában is érezhető bizonytalanság, mindenekelőtt azért, mert a korábbi biztos források apadni látszanak, illetve egyre drágul a tanácsi intézményhálózat fenntartása. Nem véletlenül fogalmazott úgy tavaly év elején az Özd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy elsődleges feladat az intézményhálózat zavartalan működésének biztosítása legyen 1987-ben. A dolgok azonban nem úgy alakullak év közben, mint ahogyan azt az ózdiak tervezték, ugyanis több millió forinttal kevesebb pénz folyt be a tanácsi kasszába, mivel a vállalati nyereségek befizetése nem a tervezettnek megfelelően alakult. Kénytelenek voltak a saját intézményeik bevételének növelését szorgalmazni, mégpedig bérmunkák elvállalásával, a fölösleges készletek hasznosításával, és a hulladék értékesítésével. Ilyen módon sikerült azokat az összegeket előteremteni, amelyek lehetővé tették a tanácsi feladatok végrehajtását. A legfontosabb kiadások közül érdemes megemlíteni azt, hogy egészségügyi-szociális, oktatási-közművelődési, valamint a kommunális feladatok ellátására csaknem 400 millió forintot fordítottak a városban. Egészségügyi-szociális célokra 145 millió forintot költöttek, amelyből javították a kórház sebészeti és szülészeti osztályának műszerezettségét, üzembe helyezték a 72 ágyas Reumakórházat, és elkészítették a sajóvárkonyi 145 férőhelyes szociális otthont. Oktatási és közművelődési célokra 180 millió forintot fordítottak. Többek között átadtak egy 12 tantermes általános iskolát, bővítették az óvodai férőhelyeket és javítottak a közgazdasági szakközépiskola oktatási feltételein. A gimnáziumra és az ipari szakközépiskolára már nem maradt pénz, pedig ezeken a helyeken romlottak a tárgyi feltételek. A tanácsi lakások műszaki átvétele ugyan már tavaly megtörtént, ám a lakók csak ebben az évben vehetik birtokukba új otthonukat. A támogatások mértéke viszont nőtt az elmúlt esztendőben, összesen 71 igénylő kapott kamatmentes lakásépítési és -vásárlási kölcsönt. Anyagi nehézségek miatt kellett visz- szafogni a tűzoltó-laktanya építési ütemét, s ugyanilyen okok miatt kellett módosítani a kábeltévével kapcsolatos elképzeléseket is. Közel öt és fél millió forint központi támogatással tavaly év közepén szervezték meg a közhasznú munkavégzést a városban. A tapasztalatok szerint a foglalkoztatás eredményessége és hatékonysága még sok kívánnivalót hagy maga után. Ebben az esztendőben közel 20 millió forintot fordíthatnak ilyen célokra, de mindenképpen meg kell szigorítani a követelményeket, hogy a pénz fölhasználása eredményes legyen. Tokaji lesz ez is es a Zengő Derűs égbolt, kellemes napsütés, enyhe szellő is lengedez, egyszóval munkára serkent ez a gyönyörűséges idő. Pongrác, Szervác, Bonifác, a három fagyos, nem tett semmi kárt a határban — mondja Szabó Lajos, a To- kaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát ágazatvezetője, aki serénykedő emberek sokaságát irányítja a mádi Iván-tanya- dűlőben. Szőlőoltványt iskoláznak 26 hektáron a gazdaság munkásai. Összesen két és fél millió oltvány kerül a földbe, illetve az iskolába, naponta 200—220 ezer. A teljesítmény persze a létszám és a szorgalom függvénye. Mindenesetre, az ágazatvezetőnek nincs oka a panaszra, inkább dicséri a mindenkire jellemző se- rénységet, ami igencsak elősegíti, hogy mihamarább végezzenek a munkával. — Az idő bizony sürget, hiszen ha túl nagy a hajtásnövekedés, akkor legyengül az oltvány. Most a hajtások egy-két centiméter körüliek, körkörös a kalluszképződés, ami a legjobb — szolgál szakszerű előadással az ágazatvezető. Ezeket a gyönyörűséges, egészséges oltványokat január 11. és április 30. között előhajtattuk, és most a szabad földbe helyezzük. Itt gondozzuk, ápoljuk őket, hogy novemberre gyökeres, kiültethető oltvánnyá fejlődjenek. Különösen jó minőségűek a T—92-es, a 8/5682-es. a 8/7275-ös furmint, nemkülönben a P—41-es. a 311- es, valamint az 1007-cs hárslevelű kiónok. A mádi országút túloldalán, a lankás domboldalon sorjázó, szépen gondozott szőlőtőkékre pillantva, mi is juthatna az ember eszébe, mint a tokaji bor, a minőség, a piac, na és persze a két esztendővel ezelőtti kemény tél, a fagy, mely oly nagy pusztítást Két és fél millió oltvány kerül „iskolába". végzett a hegyaljai szőlőkben, amilyenre a legöregebb gazda sem emlékezik ezen a vidéken. Sokan bizony megsiratták a kivágott tőkéket, az elégetett vesszőket, az elpusztult szőlőket. De hát a szőlősgazda már csak olyan emberfajta, hogy soha nem adja fel. Üjra kezdi. Sokszor még akkor is, ha ráfizet, ha munkájának igencsak kevéske haszna van. Mert a szőlőben munkálkodni, az nem valami közönséges dolog, munka. A szőlőben lenni különleges érzés. A szőlőművelés nem munka, hanem életforma. Vélem, ezért maradhatott fenn századokon át a szőlőkultúra, annyi vész, pusztítás, rontás után is Tokaj-Hegy alján. — A pusztító tél sem rontotta le a gazdák kedvét, a bizakodást — fűzi tovább a gondolatot az ágazatvezető. — Jómagam úgy vélem, inkább töpreni gésre. kezdeményezésre késztetett. Itt van például a fajtabővítés. Minden szőlész, borász tudja, hogy e történelmi borvidék három fajtája, a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály oly mély gyökeret eresztett itt, hogy uralmát nem ingathatja meg semmi, megmaradnak azok. Szabó Lajos ágazatvezető: - Fajtabővitésre szükség van. míg jó borra áhít az ember. De továbblépésre, a fajták bővítésére mégiscsak szükség van. Ezt nemcsak a legutóbbi fagykár indokolja, hanem a fogyasztók, a piac igénye is. Ezért aztán eme oltványok között megtalálható a Zenit, a Zengő, a Badacsony 3, és a Tarcal-sor, 1-től 7-ig. A súlyos fagykár csak lendített a fajtabővítést célzó terveken, elképzeléseken — mondják a hegyaljai gazdák. Ámbár hallani olyan hangokat is, hogy az idegen vesszők, igaz rendkívül fagytűrőek. majd lerontják a hegyaljai borok minőségét, jó hírét. Mondván: „nem tokaji lesz már az a bor ...” — Az lesz. Tokaji lesz, csak más ízű, aromájú — állítja határozottan az ágazatvezető. — Amint mondottam, a fajtabővítést elsősorban a piaci igény indokolja, de más oka is van. És úgy vélem, haszna is lesz. Lehetőséget ad például a szüret idejének széthúzására. Olyan fajtákat telepítünk, amelyeknek jobb a cukorgyűjtő képessége, ugyanakkor megőrzik az őshonos tőkékre jellemző beltartalmi értékeket. Az új tőkékről már szeptember végén lehet szüretelni, hiszen akkorra már elérik a 20—22 cukorfokot, míg a furmint ugyanakkor csak 15 fokos. Úgyhogy, szerintem jó tokaji bor lesz a Zengöből. a Zenitből, csak munkálni, gondozni kell szakszerűen, szeretettel, mint a többit. Szerencsére itt, ezen a vidéken tudja ezt mindenki, s a szőlővel, borral foglalkozó embert nem kell munkára ösztökélni, gondosságra inteni. Kcp és szöveg: Szarvas Dezső Hegyaljai szölötábla F. I.
