Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. május 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megjelent a Magyar Statisztikai Zsehkönyv Megjelent a Magyar Sta­tisztikai Zsebkönyv a Köz­ponti Statisztikai Hivatal közleményeként, a Statisz­tikai Kiadó Vállalat gondo­zásában. A kötet több évre visszamenően áttekintést nyújt a népesedésről, az or­szág társadalmi és gazdasá­gi helyzetének alakulásáról. A zsebkönyv függeléke át­tekinti államigazgatási rend­szerünket, országunk föld­rajzi és éghajlati viszonyait. Az ugyanitt megtalálható nemzetközi adatok pedig se­gítik a világgazdaság főbb folyamatainak megismeré­sét, s alkalmasak következ­tetések levonására is he­lyünk megítélésében a világ többi országai között. A KSH összefoglaló ada­tai szerint az ország népes­sége ez év január 1-jén 10 millió 604 ezer volt, 109 ezerrel kevesebb, mint 1981- ben, amikor is századunk­ban a legtöbben éltek az ország jelenlegi területén. Az aktív keresők száma ta­valy 4 885 200 volt, a legna­gyobb réteg változatlanul a munkásság, bár számaránya az utóbbi években csökkent a szellemi foglalkozásúak javára. A munkavállalók­nak 38,2 százaléka dolgozik az iparban és az építőipar­ban, 19,3 százaléka a mező- és erdőgazdálkodásban, 12,5 százalék egészségügyi, szo­ciális és kulturális terüle­ten, s ezt követi a kereske­delem, itt tevékenykedik a dolgozók 10,5 százaléka. A népesedési adatok sze­rint a nők születéskor vár­ható élettartama a legutób­bi években is egyenletesen emelkedett, immár több mint 73 év, a férfiaké azon­ban 1970 óta 66,3 évről 65,3 évre csökkent. Évről évre kevesebb a házasságkötés és több a válás. A lakosság fogyasztásáról szóló fejezetből az tűnik ki, hogy húsfélékből és halból az ország lakói a csecsemő­ket is beleértve személyen­ként átlagosan 79 kilót fo­gyasztottak tavaly, 1 kiló 30 dekával kevesebbet, mint a megelőző évben. A tej és tejtermékek fogyasztása fe­jenként 6 kilóval növeke­dett, 184-ről 190 kilogramm­ra. A tojásfogyasztás némi­leg csökkent, a zsiradékoké 2 kilóval nőtt, s az egy év­vel korábbinál valamivel több liszt, rizs és cukor fo­gyott tavaly. Az élvezeti cikkek közül kávéból a ko­rábbi évnél valamivel ke­vesebb, 2,8 kilogramm, bor­ból ugyancsak kevesebb, 22 liter jutott egy lakosra, a sörfogyasztás nem sokat változott, megközelíti az egy főre jutó 100 litert egy év alatt. Az égetett szeszes ita­tok fogyasztása valamelyest csökkent, igaz 1986-ról 1987- re mindössze fejenként 1,2 literrel. Ugyancsak mérsék­lődött valamelyest a do­hányfogyasztás is. A háztartások fokozott gé­pesítését jelzi, hogy 100 háztartásra már 111 hűtő­gép, ebből 12 fagyasztógép, 100 mosógép — ebből 23 automata — 81 centrifuga, 87 porszívó, 39 személygép­kocsi, 18 motorkerékpár, 163 rádió, 116 televízió és 55 magnetofon jut. A motorke­rékpárokat kivéve vala­mennyi tartós fogyasztási cikkből jelentősen több van a lakosság birtokában, mint az elmúlt esztendőkben. Bár az óvodák száma né­mileg csökkent a korábbi­akhoz képest, az óvodásko­rú gyermekek 86,8 százalé­ka óvodába járt az elmúlt éviben. Az általános isko­lákban valamivel kevesebb, a középiskolákban több tanterem várta a diákokat, mint egy évvel korábban. A közművelődési adatok szerint 1987-ben Magyaror­szágon 7804-féle könyvel adtak ki, összesen 97,9 mil­lió példányban. Az ország 710! múzeumát — ami lé­nyegesen több, mint a meg­előző évben — több mint 20 millióan látogatták. Az 589 ezer mozielőadásnak — ami viszont kevesebb, mint egy évvel korábban volt — 56 millió nézője volt, 12 millióval kevesebb, mint 1986-ban. Színházba 100 la­kos közül az elmúlt évben 55-en mentek, a színházlá­togatók száma 1970 és 1987 között alig változott. ­A komód még a Nya- nyuka hozománya volt. Ott állt az elsőházban a két ablak között, a megfeszí­tett Krisztus szomorúan nézett le rá a falról. A főhelyre állított bútor három fiókjában volt Nyanyuka stafírungja. 41- sószoknyák, ingvállak, le­pedők, törlők, törülközők. A felső fiókban volt a Biblia, a szent könyv bel­ső borítójába minden év­ben bevezette, hogy az esztendőben ki születeti vagy halt meg a család­ban. Amikor a legidősebb lány elkerült a háztól, sze­rette volna magával vin­ni a komódot, de az ott­honiak nem engedték. Nem haragudott meg, de ha nagy ritkán hazament, mindig szóba hozta a dol­got. Mindig a szülei fejé­hez vágta, hogy csak ezt az ócskaságot kérte, ezt is sajnálták tőle. Amikor kombinált bú­torral rendezték be az el­sőházat, a komód kikerült a pitarba. A tetején a töredezett orrú gipszan­gyalok helyét a teáskész­let foglalta el. Majd a fia­talok megvették a tévét is, de az állványra már nem maradt pénzük. így a ko­mód egy helyiséggel me­gint hátrább költözött a hosszú házban. Az egyik lába a cipekedés közben, véletlenül kitört, már csak nehezen tudták a szúevett darabot visszaszögezni. Nem is bírta sokáig, a következő meszelgetéskor egy fél téglát illesztettek a helyére. A fiókok még mindig őrizték a hajdani kelengye java részét. Alig használódott el belőle az évek alatt valami. A dur­va kendervászon holmik csak akkor látták a napot, amikor tavasszal kitették őket a kerítésre szellőzni. A fiatalok szemét na­gyon bántotta az ormótlan bútor, és mihelyt tehették, megvették a tévéállványt. Ekkor érkezett el a komód az utolsó állomáshoz, a leghátsó helyiségbe. A va­lamikori kamarából kony­ha lett, ide került a por- ladozó matuzsálem. A ko­móddal öregedett a ház is, a menyecske nagymama lett, a gyerekek a városba költöztek. Csak ritkán né­pesedik be a ház, vagy jön egy levél. Éppen a leg­utóbb írta az egyik unoka, hogy most már rendben van a lakás is, végre megvették az áhított ju­goszláv komódot. A dédmama többször el­olvasta a levelét, majd letörölgette a port a Nya- nyrika komódjáról. Filip Gabriella B, mint bruttósítás - K, mint közérzet ZSÍROS SÁNDOR, a 16. Számú Általános Iskola igazgatója: — Mindannyian örül­tünk, hogy megjelent és érdeklődéssel olvastuk a lap cikkét, a bruttósítás bonyodalmairól. Ügy vé­lem, az érdeklődés jogos volt, mert olyan gondokat, bajokat tárt fel a cikk, amely az utóbbi hetekben, hónapokban szinte vala­mennyi miskolci pedagó­gust, s rajtuk keresztül több ezer családot irritált, izgatott. Sőt izgat ma is. A pedagógusok annak örültek, hogy végre vala­kik hangosan elmondták panaszukat, s hallatta sza­vát a sokszor elparentáll szakszervezet is. Már az is gyógyít, aki kimondja a bajt — vélekedtek sokan. Sőt, ha beszélnek róla, nem lehet olyan remény­telen a helyzet. Miről is van szó? Az iskolák meg­kapták éves költségveté­sükben fehéren-feketén, pecséttel ellátva ez évi bérkeretüket, a már brut- tósított alapbért, és a vál­tozó bérelemek fedezetére szolgáló bruttósított össze­get. Természetesen (termé­szetesen?) ez utóbbi összeg a túlmunkák, túlórák tör­vény által biztosított alsó határát éri el. S e költség- vetési iraton van még két tétel, amely a bonyodal­makat fokozza. Az immár dokumentált, jogos és szű­kös éves bérkeretből min­den iskola esetében visz- szavontak négy plusz egy százaléknyi bért. Az egyi­ket „interkaláré”, vagyis kötelező bérmegtakarítás, a másikat ágazati tartalék címén veszi vissza ugyan­az a kéz, amely az éves bért biztosította. Az egy­százaléknyi ágazati tar­talékot, ha viszolyogva is, csak-csak elfogadná az ember, ha ezt a központi kezelésbe vont összeget mindenki előtt nyíltan azok az iskolák kapnák meg, akik önhibájukon kí­vül túllépik, valamilyen elháríthatatlan ok miatt az éves keretüket. A négyszá­zalékos interkalárét azon­ban nem tudtuk meg­emészteni. Ez fából vas­karika. Ez magyarán azt jelenti, hogy az iskolánál négy, illetve az ágazati tartalékkal együtt 5 szá­zalékos bércsökkenés kö­vetkezik be ebben az év­ben. Mert vagy nem ad­juk ki a bruttósítástól füg­getlenül létező éves bér- fejlesztést, és ezzel fe­dezzük a visszavont bért, vagy olyan alacsony óra­díjjal számoljuk a túl­órákat, helyettesítéseket, amely már az új rendel­kezések szabta alsó határ alatt van. Így történt januárban, amikor is fel­ső ösztönzésre, nyomatékos ajánlásra egyöntetűen 45 forinttal számoltuk el eze­ket az órákat. Ez bizony egy-egy nevelőnél nettó­ban csak 28—30 forintot jelentett. És még így is fennáll annak a veszélye, hogy a másodlagosnak ítélt tevékenységet: szak­köröket, sportórákat, nap­közi otthonos szolgáltatáso­kat az év utolsó hónapjai­ban pénz nélkül, legfel­jebb társadalmi munká­ban tudnánk csak elvégez­ni. Ezzel is csökkentve az elmúlt évhez képest a pe­dagógusok nettó keresetét. Túl a pénzen, az interka­láré szélesebb politikai hullámokat is borzol. Ar­ról van szó ugyanis, hogy ha nem válik valóra a kormány pedagógusokkal kapcsolatos első ígérete, akkor kételyek keletkez­nek minden további intéz­kedést, rendeletet illetően is. Ez a visszavonás már a születés pillanatában megfojtja az önálló gaz­dálkodást, a gazdasági (ve­le együtt a szakmai) önál­lóságot. DR. SÁRVÁRI JÓZSEF­IVÉ, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgató­ja: — A túlórák bruttósítá­sához igazi kapaszkodónk nem volt. Mindössze az volt konkrét, hogy mini­mum 45 forintot kell a dolgozóknak biztosítani a túlórákra. A maximumot nem határozták meg, el­vileg bármennyi lehet, de hát behatárolja azt maga a tény, hogy nincs rá fede­zet. Márpedig szélhámos­ság lenne most összevisz- sza magas túlóradijakat fizetni, ugyanakkor őszre nem maradna fedezetem. Mi — de gondolom mások is — sávos óradíjakat ál­lapítottunk meg, attól füg­gően, mennyi az alapbére az illető nevelőnek, s mennyi túlórát vállalt. Kaptunk ehhez egy táblá­zatot. Az ezzel kiszámolt összeg — most már be­igazolódott — nem tudja biztosítani a régi nettó ér­téket. Ez az április 3-i fizetésnél jelentkezett elő­ször. A PM-hez nyilván sok helyről érkezett jel­zés, hogy a kiszámított bérekkel, óradijakkal nem tudjuk tartani a tavalyi nettó szintet, vagyis ká­rosodik a dolgozó. Ezért mindenünnen újólag be­kértek egy új elszámolást, ami új szisztémával ké­szült. É szerint számolva mindenkinek több lett az órád. ja. Nem sokkal, de több. Nyilván ez városi szinten már nem csekély összeg. Ha erre a minisz­térium biztosítani tudja a fedezetet — ezzel kapcso­latban már számtalan ígé­ret elhangzott —, valami­vel jobb lesz a helyzet. De akkor is itt van még a másik probléma. Kijött a 3/88. rendelet, amely szerint az egyetemet, fő­iskolát végzetteknek ez év szeptemberétől biztosítani kell az A-sor szerinti bért. Ezt is megterveztük feb­ruárban, megnézve, hogy ez kinek-kinek az iskolá­jában, hány embert érint, s egy hónapra vetítve, fo­rintban mit jelent. Ná­lunk például havi 12 ezer forint pluszt. Ez év szep­tember elsejétől kell kap­nia a dolgozónak, persze, ha lesz rá fedezet. Jelen pillanatban is gondunk a továbbtanulók, a SZOT- beutaltak szabadsága, a gyermekápolási szabadság, és a három napig tartó betegség, táppénz miatti kiesés helyettesítésének fe­dezete. Miből? Tudom, ,,ki kell gazdálkodnunk”. Nézze, a pedagógus ar­ra várt, hogy végre szü­letik egy olyan rendelet, amely egyrészt egyszerűsíti az elég kusza, szerteága­zó, bérjellegű dolgokat, másrészt, hogy anyagilag is egy kicsit jobban jár. Hogy talán végre kaphat annyit egy túlóráért, mint egy segédmunkás. Na, most mindössze annyit értünk el: a legalsó határ 45 fo­rint, s a többit rábízták az iskolára, gazdálkodjon, ahogy tud. Ez a valóság­ban azt jelenti: az igazga­tó nap mint nap számol­ni kényszerül, hogy te úr­isten, én most odaadha- tom-e ennek a dolgozónak netán a 60 forintot a túl­munkáért — ami még min­dig kevesebb egy segéd­munkás óradíjánál! —, vagy nem, mert túllépem vele a keretet. Beharangoztuk előre a pedagógusok bér­rendeletét, sokan ezt bér­emelésnek hitték, hiszik. Ám kiderült, nem az, sőt az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja ... KUBATOV SZANISZLÖ- NÉ, a 21. Számú Általános Iskola igazgatója: — Voltam egy országos szakszervezeti továbbkép­zésen, mint a városi pe­dagógus-szakszervezet bér­felelőse. Több megye bér­felelősével találkoztam ott, s tulajdonképpen a fe­szültségek okát abban lá­tom, hogy amíg az ország más területein, de még Budapesten is bekalkulál­va az új adórendszer ne­gatív hatásait, sokkal ma­gasabb óradíjakat állapí­tottak meg (70—80 forin­tos óradíjátlagokat), addig nálunk a minimumot vet­tük figyelembe. Voltaképpen nem a brut­tósítással volt probléma, de hogy mégis károsultak a pedagógusok, annak oka a közben megjelent bér­rendelet, illetve az adó­rendszer bevezetése. Most már látjuk: a nevelők ta­valyi nettó keresetének a biztosításához sokkal ma­gasabb béremelést kellett volna végrehajtani, és az óradíjakat tovább kellene felfelé igazítani. A bruttósítással lénye­gében nekünk, intézmény- vezetőknek van problé­mánk azért is, mert nem tudjuk, hogy például de­cemberben lesz-e elég bé­rünk a nevelők fizetésére. Az én intézményem pél­dául 150 ezer forint bér­hiánnyal indította az évet, a kötelező bérmegtakarí­tással együtt ez 350 ezer forint. Csak abban re­ménykedhetünk, hogy a PM, illetve a megye, a szakigazgatás majd csak biztosítja a bérhiányunk fedezetét. A pedagógusok körében feltétlen hangulatromboló, hogy megjelent egy ren­delet, amelyben azt látták, 45 forint az óradíjak al­só határa. Ez mindenki­ben egy olyan reményt, il­lúziót keltett, hogy ez tu­lajdonképpen béremeléssel jár, mert eddig 40 forint volt a maximum. Tehát, ha a minimum 45 forint, akkor kezd hasonlítani a pedagógus óradíja a szak­munkáséhoz. Ez a remény addig élt, amíg a fizeté­seket az adóelvonással meg nem kapták. Ekkor tulajdonképpen kiderült, egy csalóka álom volt az óradíjemelés, meg az, hogy például a helyettesítésért ki tudjuk fizetni a távollé­vő nevelő bérét. Mert nem tudjuk megcsinálni! Én ri­zikóval 65 forintos óradíj­ban állapítottam meg a helyettesítéseket, de csak akkor, ha 5500 forint fö­lötti fizetésű nevelő van távol, mert 5500 forint alatt, ha hiányzik valaki, csupán 55 forintot tudunk a helyettesített órákért fi­zetni. Ezt fogadtattam el a nevelőtestülettel, meg­magyarázván, hogy ez kényszerítő körülmény. A megjelent jogszabá­lyok — amelyek a neve­lők kötelező óraszámát, Valamiint a kötelező óra­számba beszámítható tevé­kenységek sorát szabályoz­zák — megmondom őszin­tén. nagy ellenérzést vál­tottak ki. A legsérelme­sebb az osztályfőnöki óra- kedvezmény elvesztése volt. Mert az a heti egy óra kedvezmény minden pedagógusnak többet ért. mint ha én majd esetleg pótlékban megfizetem azt neki szeptembertől. Az is­kolákkal szembeni társa­dalmi elvárás a jövőben nem csökken, sőt még több lesz, s ez a nevelők vállá­ra plusz terheket ró, ezért is sérelmezik annyira pe­dagógusaink az órakedvez­mények elvesztését. DR. TÓTH FERENCIVÉ, a 44. Számú Általános Is­kola igazgatója: — Kétségtelen, hogy a pedagógusokat foglalkoz­tatja a bruttósítás, a túl­óra- és a helyettesítési dí­jak. ennek ellenére meg­győződéssel állítom, min­den pedagógus becsülettel végzi nap mint nap a mun­káját. Tehát az előbbi té­ma nem befolyásolja a szakmai munkavégzést, ám az emberek hangulatát an­nál inkább. Évek óta ál­landó gond a Borsod me­gyei pedagógusbérezés! Országos kimutatásokat vizsgálva is, Borsod min­dig az utolsó helyek egyi­kén van, az egy főre jutó anyagiakat illetően. Ez hangulatot befolyásoló té­nyező. mert a jelenlegi vi­szonyok között napról nap­ra azt tapasztaljuk a köz­napi életben, hogy min­denki az általános forgal­mi adó arányában emeld a szolgáltatási díjakat. Most én nem mondom azt, hogy a pedagógia egy szolgál­tatás, mert akkor ledegra­dálnám, de mindenfélekép­pen az emberek anyagi el­ismerése, a társadalmi el­várásokkal kell, hogy arányban legyen! Mi a gyermek egészséges szel­lemi fejlődése érdekében igyekszünk mindent meg­tenni, bár ennek akadá­lyai, gátjai vannak, s eb­ből csak egyik a bérfej­lesztés gondja. Sőt, én sokkal súlyosabb gondnak tartom azt, hogy a gyakor­latilag rendelkezésünkre álló költségvetés rendkívül minimális, már-már a szakmai munka rovására megy. Például ebben az évben a szükséges költsé­geken (bérek, kötelező ét­kezés, fűtés stb.) túl 199 ezer forintot tudtam el­osztani a vezetőtársaimmal a szakmai beszerzésre, az ingatlan fenntartására. Ezt a pénzt úgy osztottuk el, hogy tízezer forintunk lesz néhány szemléltetőeszköz vásárlására, 20 ezer fo­rintunk könyvekre, mivel a jelenlegi könyvtárunk­ban csupán 90 ezer forint értékű könyv van, s a fenntartáson belül csak a tisztasági festésre jut pénz. De míg erre is tavaly 300 ezer forintunk volt. most csupán 170 ezer forintot tudunk rá költeni. Vagyis, csak a társadalmi erőik mozgatásával tudjuk az iskolát kifesteni. Fiatal iskola lévén, fia­tal a tantestületünk ;is. Ed­dig. míg nem voltunk önál­ló bérgazdák, a bérfejlesz­tésre, jutalmazásra a bértö­megünknek egy bizonyos százalékát 'kaptuk meg. Egy ilyen fiatal tantestü­letnél. ahol volt olyan év, hogy hét pályakezdővel kezdtünk, bizony ez cse­kélyke összeg. Egy új in­duló iskolában, ahol a pe­dagógusok többleteket vál­lalva, mindent megtesz­nek a jó „beüzemelésért”, azt lehet mondani, ennek anyagi elismerése, „béka- perspektívában” van. Ez a fiatal tantestület most még nem azt nézi, hogy kapok-e ezért 45 vagy 50 forintot, hanem hi­vatástudattal végzi a mun­káját. Most még. Ám nem tudom, hogy meddig lehet ezt így csinálni? Mert na­gyon sokan vannak, akik most vettek lakást, vagy még albérletben laknak, s a jelenlegi árviszonyok mellett csak hivatástudat­ból megélni képtelenség. , Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents