Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
/ / Az Észak-Magyarország az innovációról Szerkesztő: Brackó István légy jót és beszélj róla! A tipszterek, a termelésszervezők, a szervezési menedzserek jelszava, ars poeticája ez. Ezek a sokszakmájú szakemberek abból élnek, hogy törik a fejüket, új dolgokat találnak ki, s tippjeik költséget csökkentének, pénzt hoznak, közérzetet javítanak. Tégy jót és beszélj róla! Az Észak-Magyarország szerkesztősége most egy olyan újító kísérletre vállalkozott, amely remélhetőleg elnyeri az olvasó szimpátiáját. Ez a szombati magazin a hétköznapokról szól, politizál, s lehetőségeihez mérten szeretne beleszólni a dolgok alakulásába, oldva gondjainkat, megosztva örömeinket. Egy- egy téma kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet az új gondolatokra, az új módon való gondolkodásra. Részint '.azért, hogy tippeket adjunk, részint azért, hogy ötleteket kapjunk. Most az újításról, a megújulásról lesz szó. Tágan értelmezzük a témát. Ha úgy tetszik, akkor olyan innovációs összeállítás ez, amely mindenkiről szól és mindenkinek. Mert mi az, ami összeköt egy telefonos lelkisegély-szolgálatot vállaló papot és a nagyüzem meósát? Lehetnek-e közös szándékai egy gazdasági társaság vezetőjének és egy iskolai pedagógusnak? Beszélhet-e egy nyelven az Akadémia főtitkára a diósgyőri kohászat híres ötlet-emberével? A kérdések költőiek. Abban az értelemben, hogy magukban hordozzák a választ. Miért ne? Miért ne lehetne közös dolgainkban közös gondolkodással, közösen jobban feltérképezni a jelent, s gondosabban építeni a holnapot? Próbáljuk meg! Várjuk az olvasók véleményét is. A szerkesztőség címére küldött levélre írják rá a TÁJOLÓ jeligét! Mottónk a címként választott mondat: Tégy jót és beszélj róla! Döntsön a piac! Az innovációval foglalkozó szakemberek színe-java találkozott a közelmúltban Miskolcon megrendezett országos tanácskozáson. Az itt elhangzott előadások, vélemények, amelyekből jól kivehető volt gazdaságunk mai állapota, mind a megújulást, a fejlődést elsősegí- tő újszerű megoldásokat sürgették. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, miszerint versenyképességünk javulására akkor számíthatunk, ha a kívánatos megújulás utat tör magának az elbürokratizálódott gazdasági szervezeten. Ezért is alakul mind több menedzservállalat az országban, amelyek a szükséges Változtatásokat siettetik. Az ipari tárca egyik vezetője többek között azt tette szóvá, hogy az utóbbi években az elmaradt technológia, az alacsony feldol- gozottsági szint rendkívül nagy összeget kötött le anélkül, hogy nyereséget eredményezett volna. Amikor az Ipari Minisztérium messzemenően támogatja a vállalatok innovációs törekvéseit, felkarolja az innovációs centrumok kezdeményezéseit, egyben arra is orientál, hogy a szerkezetátalakítás ütemét gyorsítani kell. Ugyanakkor igen nagy fontosságot tulajdonít az anyag- és energiatakarékosság fokozásának, az új eljárások bevezetésének, az elavult, a korszerűtlen technika, technológia megszüntetésének. Apropó, anyagfelhasználás. Enyhén szólva pazarlásra utal az, hogy nálunk az ipari gyártmányok tekintélyes hányada rendkívül túlsúlyos, így az anyagfelhasználás szintje igencsak meghaladja a nemzetközi átlagot, de még a hozzánk hasonló szerkezetű, gyártási hátterű országok nívóját is. Vannak például olyan területek, ahol egy termékegység előállításához húsz százalékkal több anyagot használnak, mint a nálunk fejlettebb európai országokban. Ám elmozdulásra van szükség a gyártástechnológia korszerűsítésében is, hiszen ma már tömegáruval, úgynevezett kommersz termékkel nem lehet versenyezni a piacokon. Az egyik előadó például azt fejtegette, hogy milyen kedvezményekben részesülnek több országban, mindenekelőtt a délkelet-ázsiai államokban alakult innovációs parkok. Például adó- kedvezményt biztosítottak számukra, de egyéb gazdasági könnyítésekkel is hozzájárultak az innovációs centrumok fejlődéséhez, aminél? végeredményben az adott ország gazdasága látta a hasznát, hiszen viszonylag rövid idő leforgása alatt a fejlett országok sorába küzdöttek fel magukat. Hallhattunk véleményeket egy-egy vállalati vezetés úgynevezett innovációs „klímájáról”, amelyet helyenként még a biztonságra való törekvés jellemez, ami végső soron nem is megvetendő. Az viszont már hiba, amikor a döntéseket nem előzi meg alapos, körültekintő információgyűjtés. Pedig a műszaki, gazdasági előkészítésnek meghatározó szerepe van egy újdonság létrejöttében. Az MTESZ főtitkárhelyettese nagy teret szentelt a piac szerepének egy-egy újdonság megjelenésében. Véleménye szerint nem minden újdonság születik kutatásból, vannak esetek, amikor a piaci igények is életre keltenek újat, régi megoldások révén is hozzájuthatunk valami egészen nagyszerű dologhoz, csak fel kell fedezni azt. Ebben viszont a piac értékítélete segíthet sokat, ugyanis korszerűnek általában azt az emberi terméket tekinthetjük, amelyet megvesznek, amely iránt az átlagosnál nagyobb igény mutatkozik. L. L. Az újítók hármas törvénye szerint: 1. Egyszeres újító nincs. 2. Az újító embernek éppen annyi barátja van, mint haragosa. 3. Az ötletgyártót nem lehet any- nyira megbántani, hogy „káros szenvedélyével” fölhagyjon ... A jó A drótgyár jó példa. ötlet aranyat ér Ezek az alapigazságok nem a közelmúltban tartott megyei újítási konferencián hangzottak el. A hely szelleme határozta meg, hogy ez a roppant racionális, mégis álmodozó kollektíva nagyon is kemény tényekkel operált, s tett tanúságot az elmúlt év eredményeiről... Jól esik ezt lleírni ebben a gondokkal küszködő, megtépázott gazdasági hírnevű megyében. Sok-sok mutató alapján ugyanis a borsodi újítók dobogósak. Többet és jobbat produkáltak, mint amilyen ipari és mezőgazdasági teljesítményről a statisztikai hivatal beszámolt. Így aztán 'ellentmondásos a kép, s nehezen formálódik a dicsérő szó egy olyan helyzetben, amikor a kép inkább fekete, mint rózsaszín. Ám tudjunk, merjünk örülni! A jogos siker öröme, híre, s híresztelése olyan valuta, amely bárhol és bármikor, bármire beváltható. Csak a rend kedvéért írjuk le, hogy tavaly megyénkben 25 ezernél többen mondták azt, hogy újítani akarnak. Az elért gazdasági eredmény — s ez is rekord — meghaladta az egymilliárd forintot. Nagy szó ez egy olyan gazdasági körzetben, amelyben korábbi nagyhírű cégek sikernek könyvelik el, ha nem veszteségesek. A konferencián részt vett és felszólalt Szűcs Erika, az MSZMP Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának titkára. Néhány gondolatát idézzük, abban a reményben, hogy véleménye nemcsak az újítási iroda ostromlóit érdekli. — Vannak jelenségek, amelyek állandó figyelmet igényelnek, amelyek alakulását a politikának is nyomon kell követni, s rendszeresen értékelni kell az elért eredményeket. Én ilyen „örökzöld” témának tartom az újító mozgalmat is. A műszaki fejlesztés dinamizálásának a jelentőségét és szükségességét már felismertük. Határozatok és intézkedések .is születtek, de ezek eddig csak részeredményeket hoztak. Pedig a fejlődés irányát, a szükséges teendőket meghatározza számunkra a fejlett ipari országok termelésében végbemenő struktúraváltás, amelyben a szellemi tevékenységre alapozott, érték- termelő munka kerül előtérbe. Felismertük, és szinte minden fórumon megfogalmazzuk, hogy a legszükségesebb erőforrás ma már nem a többféle energia- hordozó és a nyersanyag, hanem a kreatív gondolkodás. Ezekben az összefüggésekben különösen fontos a találmányok és újítások hasznosítása. Egy vállalat vezetési színvonalát minősíti az újító mozgalom mikéntje, ösztönzöttsége, eredménye. A gazdasági és a tudományos műszaki haladás csak olyan munkahelyi és politikai légkörben biztosítható, amely kedvez az újításnak, bábáskodik a tehetségek születésénél, bátorít a merész gondolatok megfogalmazására. Az ötlettelenséget, a passzivitást viszont anyagilag és erkölcsileg bünteti, s ezért vállalja a felelősséget. Nyilvánvaló, hogy a műszaki fejlődést alapvetően meghatározza a létező társadalmi, közgazdasági közeg. Igaz az .is, hogy ezeknek a viszonyoknak az alakításában a politikának, a kormányzatnak meghatározó szerepe van. De ez nem jelenti azt, hogy a vállalat vezetése minden felelősséget a körülményekre háríthat, hiszen a körülmények alakításával csak a feltételek változnak meg, — a konkrét fejlesztéseknek a vállalatoknál kell megvalósulniuk. Leegyszerűsítés lenne azonban az elszalasztott, kihasználatlan lehetőségért csak a központi szervezetet. illetve a vállalatvezetőket elmarasztalni. A szűkebb társadalmi közeg — értem ezalatt a régiót: a megyét, a várost —, amelyben a vállalat él — éppúgy lehet ösztönzője, mint fékezője a fejlődésnek. Sok kezdeményezés indulhat el a mikrokörnye- zetből, a vállalati kapukon túlról, amelyek az adott környezet szellemi erőit összefoghatják, meghatározott célok kitűzésével, az ú.j ötleteket ösztönözhetik, akár például pályázatok meghirdetésével is. Az eredmények mellett azonban szólni szeretnék arról a hiányérzetemről, amelyet a találmányok, szabadalmak alakulása kelt bennem. Akkor, amikor 7500 felsőfokú műszaki szakember dolgozik a megyében, nem lehetünk elégedettek a 40—45 találmányi bejelentéssel. Az ipar súlya, szerkezete, a megyében meglévő oktatóikutató létszám alapján ettől lényegesen többet várnánk. De nemcsak az iparban dolgozókat, hanem az agrárértelmiséget is kötelezi a diplomája. Hiszen messze nem lehetünk elégedettek a termelési és termékszerkezet korszerűsítésének az ütemével. Széles skálájú a termék- választék, de a gyártott termékek számának szaporodása önmagában nem egyértelműen kedvező folyamat, mert — nem já.rt együtt a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésével, — a gyártásból kivont termékek értékesítési aránya pedig évente 0,1—0,5 százalék között ingadozik. A megyei vállalatok megítélése szerint a termékek 40 százaléka versenyképes — ezek zömében vegyipari termékek. Drágán, nagy anyag- és energiahányaddal történik a termelés. A fejlesztési ráfordítások és az eredmények összevetése azt igazolja, hogy a közgazdasági megfontolások még mindig nem elég hangsúlyosak a' műszaki-fejlesztési döntéseknél. Megyénk vállalatainak többsége fejlesztési forráshiánnyal küzd. Márpedig az elmozdulást, a jövőt csak az jelentheti, ha a gyengébben prosperáló vállalatoknál is fejlesztenek. modernizálnak. N agyvállalatainknál a gazdálkodással, termeléssel, üzemeltetéssel, a szerkezetváltással összefüggő* számos probléma tapasztalható. Ezek megoldása a kutató-oktató intézményekkel együttműködve, a műszaki alkotó tevékenység kibontakoztatását ösztönözve a jelenleginél jobb találmányi tevékenységet is lehetővé tenne. Érdekes, hogy a legtöbb próbálkozás, a legélénkebb tevékenység elsősorban a közepes méretű vállalatoknál van. Itt jelentősek az eredmények is, hogy csak a December 4. Drótművek KORAL-kábeljét említsem. Ezek azt igazolják, hogy a sikeres fejlesztő munka nemcsak az igénybe vehető pénzeszközök nagyságán múlik. A témák jó megválasztása, az értelmes kezdeményezések, ötletek félkarolása, és a meglévő eszközöknek az eredményt ígérő kutatásokra való koncentrálása esetén a sikernek is jelentkeznie kell. Határozottabb változás, javulás szükséges a találmányok számának növelése terén, s ennek érdekében a megyei pártvezetésnek is vannak teendői. Tisztában vagyunk azzal, hogy az innovatív jellegű fejlesztést nemcsak ágazati vonatkozásban, hanem a településfejlesztésben is érvényesíteni kell. A településeik szellemi urbanizáltsága, a szellemi élet intézményeinek megléte, színvonala, kisugárzó hatása meghatározó feltételei az innováció követelményeitől vezérelt intenzív iparfejlesztés fogadásának. A szellemi urbanizációt elősegítő folyamatok kibontakoztatása kiemelt politikai feladatunk. Meggyőződésem, az igazi, nagy alkotásokhoz nem elég egyesek tudása és kevesek kockázatvállalása. Ehhez nagyon sok ember együttes munkája szükséges. Csak olyan feltételek mellett jön létre az új alkotás és gyorsul fel az innováció folyamata, ha a tudás, a kockázatvállalás és a munka harmonikusan összeolvad. Ha mindegyik megkapja a maga rangját, és ha akadálytalanul eljátszhatja a maga sajátos szerepét. Ez valamennyiünk közös akaratán és szemléleti egységén múlik! B. I.
