Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
1988. április 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gazdaságpolitikai szándékaink A Magyar Siocialista Munkáspárt májusban összeülő országos értekezletének állásfoglalás-tervezete a legnagyobb hangsúlyt a párt vezető szerepének érvényesítésére, a politikai intézményrendszer működésének fejlesztésére helyezi. A Központi Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy mind a valóság komplex megközelítése, mind a társadalom széles köreiben tapasztalható várakozás indokolttá teszi, hogy az állásfoglalás terjedjen ki a gazdasági helyzet értékelésére és a legfontosabb cselekvési irányok megerősítésére is. politikájának felülvizsgálata megtörtént. Az adóreform megvalósításával is összehangoltan, a központi támogatáspolitika és magatartás erőteljes változása is megkezdődött. A belső egyensúlyi viszonyok javíTUDOMÁNYOS IGENVESSÉGÖ ELEMZÉST latilag nem érződött, hogy a magyar gazdaság teljesítményét a nemzetközi változások és körülmények együttese leértékelte. S minthogy ez nem érződött, nem is váltotta ki a védekezés igényét, reflexét. Az elmúlt másfél évtizedben gazdasági fejlődésünket befolyásoló külső tényezők és gazdaságpolitikánk cél- és eszközrendszere mélyenszántó, tudományos igényességű, és ezért időigényes elemzést igényel. Az már ma is a tévedés kockázata nélkül megfogalmazható, hogy helyzetünket igen erőteljesen befolyásolták a nemzetközi munkamegosztás feltételeiben, a tudományos-műszaki fejlődés ütemében megkezdődött és egyre gyorsuló, minőségi ugrást jelentő változások, melyek a jövedelem világméretű újraelosztásához vezettek. Ez az újraelosztás azon az erőn alapult, amit az egyes országok gazdasági potenciálja, és nem kisebb mértékben a változásokhoz való alkalmazkodóképessége testesített meg. A magyar gazdaság a 70- es évek elején felszálló ágban volt ugyan, de nem volt erős, ellenkezőleg: nyersanyagokban, energia- hordozókban, élen járó technológiában szegény volt, és.mint hamar kiderült, kellő ütemű alkalmazkodásra sem volt képes. Kezdetben ennek még a szükségességét sem ismertük fel, sőt tagadtuk. Bíztunk a szocialista gazdálkodási rend felsőbbrendűségében, válságmentességében, és mindenekelőtt a szocialista gazdasági együttműködés erejében. Ez utóbbi valóban segített abban, hogy a kívülről jött- csapás erejét lefékezze, de nem volt elég ahhoz, hogy a megfelelő válaszhoz tá maszt adjon, és erre — főként az együttműködés mechanizmusának korszerűtlensége miatt — sajnos még ma sem képes. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a világméretű jövedelem-átrendeződésben valamennyi szocialista ország a rosszabbul járók táborába került. Ezek az objektív körülmények rávilágítanak: annak elismerése, hogy hibákat is elkövettünk, még nem jelenti azt, hogy ha a legjobb megoldásokat is választjuk, fejlődésünk töretlen maradt volna, s a nép jóléte a jelenleginél magasabb szinten lenne, de minden bizonnyal kedvezőbb lenne a stabilizálás, a kibontakozás bázisa. Mikor a lehetséges legjobb megoldás hogyanjára kerestük a választ, azt a növekedési ütem ' gyorsításában véltük megtalálni, így remélve forrást az egyensúly helyreállításához, és az életszínvonal növeléséhez. Csaknem öt évig jártunk ezen az úton, s bár a vége felé — 1977- ben — már felismertük, hogy a struktúra átalakítása nélkül ez nem vezethet sikerre, gyakorlati lépéseinkben ez a felismerés nem tükröződött. A változatlan struktúrában megvalósított növekedés — melynek feltételezett hozamát közben el is osztottuk — súlyos egyensúlytalansághoz, a külső adósság erős növekedéséhez vezetett. Eddig a pontig a belső felhasználásban gyakorELMÉIYULT ELLENTMONDÁSOK Mai helyzetünket — és nagymértékben a közhangulatot is — negatívan befolyásolja, hogy az 1982— 84 közötti időszakban a külső és belső egyensúly javításában elért eredményeket nem reálisan értékeltük. Azok ugyanis nem a szerkezeti változásokon, a teljesítmény, a verseny- képesség javulásán, hanem az akkor még megvolt, gyorsan mozgósítható tartalékok felélésén alapultak Túlértékeltük tehát a rész- eredményeket, és a XIII. kongresszuson túlságosan ambiciózus gazdasági célokat fogalmaztunk meg: az egyensúly további javítását, az infláció mérséklését, a teljes foglalkoztatottság fenntartását és a műszaki fejlődés dinamizálását. Ez némi zavart okozott, és a prioritások összhang- hiányát eredményezte. A VII. ötéves terv cél- és eszközrendszere tükrözte az ebből fakadó ellentmondásokat, amelyeket az azóta végbement gazdasági folyamatok elmélyítettek. AJ párt ezek elemzését részben elvégezte, a Központi Bizottság határozataiban a következtetéseket levonta, a követendő irányokat kijelölte. Ezt a munkát a pártértekezleten, majd a XIV. kongresszuson is folytatni kell. A helyzet okainak világos megértésével azonos fontosságú, hogy a kibontakozást szolgáló programtól várható eredmények alatt mitértünk, illetve mikorra várjuk azokat Máris tapasztalható ugyanis türelmetlenség, hogy van program, határozat, és a stabilizálásnak még mindig semmi eredménye. Közhely, de mégis ismételni kell, hogy évtizedek alatt, kialakult folyamatokat nem lehet hónapok, vagy 1—2 év alatt megfordítani, s a gazdaság helyzetében gyökeres fordulatot elérni. De még ennek tudatában sem állítható, hogy nem történt semmi! Megkezdődött a népgazdaság helyzetének stabilizálását célzó kormányzati program végrehajtása, ami , egyúttal a párt által megfogalmazott gazdasági-tár- sadalmi kibontakozási program megalapozását szolgálja. Az 1988. évi terv alapvető feladataként megjelölt külső egyensúlyi helyzet javítása, a fizetőképesség fenntartása, és egyidejűleg a belső egyensúlyi viszonyok romlásának megakadályozása érdekében a kormány már markáns gazdaságirányítási intézkedéseket hozott. A nem rubel elszámolású export ösztönzése és az import gazdaságos kiváltása minden eddiginél erőteljesebben és összehangol- tabban került a szabályozás középpontjába. A struktúrapolitika követelményeinek megfelelően, a központi beruházási feladatok és az állam fejlesztéstása érdekében történtek erőfeszítések a gazdaság pénzellátásának kívánt keretek között tartására. A gazdaságpolitikai szándékok következetes érvényesítése érdekében történtek meg a kormányzati szervezet és a munka átalakításának első jelentős lépései. A haladást gátló jelentős fékező tényezőket azonban még nem tudtuk elhárítani. A bankreformmal létrehozott monetáris rendszerünkben és irányításban csak kezdeti tapasztalatokkal rendelkezünk. A szerkezetváltás ütemét fékezi, hogy nem sikerült határozottan előrelépni a veszteséges tevékenységek felszámolásában. A hatékonyságot a gazdaság pénzbősége, helyenként az exportkényszer, de a költségvetés támogatáspolitikája és a termelői árak alakulása iránti várakozások sem kényszerítik kellően. Az egyéni teljesítmények nagyobb ösztönzését bérrendszerünk és a kereset- szabályozásba kényszerűen beépített korlátozások is fékezik. A szabályozásban megtett lépések hatásfokát gyengíti, hogy csak nemrég indultak meg azok a munkálatok, amelyek az ezekhez kapcsolódó további szükséges változásokat hordozzák. Ilyenek mindenekelőtt a költségvetés, a jegybanki szféra és a tervezés összehangolt továbbfejlesztése, egy korszerű társasági törvény megalkotása, a bér- és árreform kérdése, a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer reformja, valamint a lakásgazdálkodás korszerűsítése. A strukturális átalakulást fékezi a szociális biztonság rendszerének és a társadalmi támogatás hátterének sok bizonytalan tényezője. Társadalmunk széles köreiben fogalmazódik meg és hangzik el a kérdés: mi a garancia arra, hogy a jövőben nem követjük el a korábbi hibákat, s programjainkat, határozatainkat jobb hatásfokkal valósítjuk meg? Erre ma általános érvényű garanciát senki nem tud adni. Meg tudjuk természetesen fogalmazni azokat a szándékainkat, melyek társadalmunk mozgásformáinak átalakítására irányulnak, s megvalósításukkal kiküszöbölhetők, illetve csökkenthetők azok a hibalehetőségek, melyek a döntéselőkészítés, a döntéshozatal és gyakorlat láncolatában a társadalmi részvétel és kontroll korábbi korlátozásából fakadtak. A soron következőd országos pártértekezlet ennek feloldásában végezhet korszakos jelentőségű munkát, s ha ezt sikerrel teszi, akkor az eddiginél eredményesebb gazdasági tevékenységhez is iobb feltételeket teremt. Mohai László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Védik, keresik a vizet Dívánk a Bükk alatt A Palotaszálló alatti Anna-forrás mélyére készül a búvár. A Miskolc vízellátását szolgáló bükki ka rszt forrásokat, hatalmas felszín alatti tárolóit tisztítják, mélyítik, új, víz alatti járatokat tárnak fel az MHSZ Debreceni Klubjának barlangi búvárai. Az igen jól felszerelt, 14 tagú, víz alatti bányászcsoport a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat megbízásából az iparváros egyre növekvő vízigényeinek jobb kielégítéséért munkálkodik. A búvárcsoport jelenleg a diósgyőri vár szomszédságában lévő Tavi-forrás, a lillafüredi Palotaszálló alatti Anna-forrás, a miskolc-tapolcai hidegvizek forrás, az Olasz-kút és a Termál-forrás legmélyebb rétegeiben dolgozik A mostanihoz hasonló hóolvadás okozta tavaszi áradások idején több ezer köbméter, kiváló minőségű karsztvíz még mindig veszendőbe megy. A karsztfor- rásokra telepített vízművek a hegy mélyén lévő barlangi, természet adta tárolók nem képesek felfogni a vizet. túlfolyik a patakokon. A város tavaszi vízfogyasztásánál több a rendelkezésre álló karsztvíz, és nincs hol tárolni. Pedig jó lenne elraktározni a nyári vízhiányos napokra. A csoport feladata, hogy a meglévő karsztforrások legmélyebben lévő, víz alatti járatait feltárják, s megteremtsék a szivattyúk beépítésének lehetőségeit. Minél mélyebb járatokat tudnak feltárni, annál több víz tárolására nyílik lehetőség a föld alatti rétegekben, természetes víztárolókban. A búvárok jelenleg néhol 24 méteres mélységben, 9 fokos hőmérsékletű karsztvíz alatti bontás a Tavi-forrásban. vízben dolgoznak. Szigorú biztonsági intézkedések betartáséval munkájuk során a külszíni bányászat hagyományos módszereit is használják, kiegészítve azt a legmodernebb svéd búvártechnikával. speciális eszközeivel. A víz alatt működnek a különleges légkalapácsok, levegős fúrószerkezetek, de víz alatti robbantásokat is végeznek. Víz alatti „porszívókat” használnak a források járatainak iszaptalanítására. A karsztok bükki búvárai máris jelentős eredményeket értek el. Arra számítanak, hogy a bükki karsztvizek hozama egész évben egyenletes lesz. és a nyári csúcsfogyasztási időszakban is elegendő kristálytiszta forrásvizet kap az iparváros. A bükki források napi vízhozama több tízezer köbméterrel növelhető ezzel a módszerrel. A víz ugyanis a hatalmas barlangok, sokszor százezer köbméter befogadóképességű járatok mélyén rejtőzik, csupán meg kell találni ezek legmélyebb pontjait, hogy onnan juttathassák el a hálózatba. Ezek kiürítése esetén ugyanis elegendő szabad tárolótér alakul ki a tavaszi olvadások okozta áradások felfogására. T. Gy. Fotó: Kozma István Gyógykezelések a méhészetekben A MÉM Állategészségügyi és Élélmiszerhlgiéniai Főosztálya közleményt adott ki a méhészetekben tavaly jelentős veszteséget olkozott var- roia-atka fertőzésekkel kapcsolatban. A tavaszi gyógykezelések szükségességét illetően a vélemények — a gyakorlati szakemberek körében — meglehetősen eltérőek. A főosztály azt javasolja: azokban a méhészetekben, ahol tavaly nem volt atka miatt elhullás, s az őszi gyógykezelések eredményesen megtörténtek, továbbá más méhállományból úgynevezett visz- szafertőződés sem következett be, nem indokolt a tavaszi gyógykezelés. Ám ott, ahol az atka tavaly károkat okozott és bizonytalannak tűnik az őszi kezelés eredménye, vagy a visszafertőző- dés nyomai mutatkoznak, célszerű tavasszal megismételni a kezelést. (MTI) Leszállás előtt ellenőrizni kell a szerszámot, a különleges légkalapácsot.
