Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Borsod-Abaúi-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Az űrhajózás napja A Szovjet Űrhajózási Ál­lami Bizottságot 1965-ben alapították, s első számú feladata a Szojuz űrhajó ki­próbálása volt. Mint ismere­tes, 27 évvel ezelőtt Jurij Gagarin elsőként jutott fel a világűrbe, ahol azóta 19 or­szág 204 űrhajósa járt. Az APN tudósítójának az űrha­józás napja alkalmából nyi-> latkozott Kerim Kerimov, az űrhajózási bizottság elnöke.- Hogy mostanában mi­vel foglalkozunk? Most dol­gozik a harmadik állandó expedíció a Mir állomáson;- Ez a csapat - akárcsak az előző, amelynek vezetője (,Ju- rij Romanyenko volt - szin­tén hosszú időt tölt a Koz­moszban. Hogy milyen hosz- szú lesz ez az idő, erre az első két Mir-expedíció mun­kája eredményeinek gondos tanulmányozása alapján tu­dunk választ adni. Ez az egyik fő feladatunk. A másik, hogy megvonjuk a Jurij Romanyenko vezette expedíció közel egyéves re­pülése során végrehajtott tudományos kísérletek mér­legét. A bizottságnak továb­bi fontos feladata az ember tartós űrbéli tartózkodására vonatkozó kutatások ered­ményeinek értékelése. A Naprendszer kutatásáról van szó, amely csak hosszú idő­tartamú expedíciók segítsé­gével valósulhat meg. Első­sorban egy Mars-utazás sze­repel a tervek között, de persze még a Holdon sincs minden felkutatva. Tisztázni kell tehát azokat a feltételeket, amelyek lehe­tővé teszik, hogy az ember kibírja az ilyen expedíciókat. Jurij Romanyenko közel egy évet töltött az űrben, és jól van: erről tanúskodnak az orvosi és biológiai vizsgála­tok. De nem csak az adott űrhajós szervezetének sajá­tosságairól van szó, hanem elsősorban azokról a komplex feladatokról, amelyeket a re­pülések elmélete és gyakor­lata alapján állítunk össze. Szó van itt a fizikai előké­szítésről, az orvosi ellátásról, a lélektani kikapcsolódásról, és természetesen a komfort­ról és az élelmezésről. Ennél bonyolultabb prob­léma a súlytalanság. Arról van szó, hogy a hajón, vagy az állomáson meg kell te­remteni a mesterséges ne­hézkedést. Sokaknak meg­győződése, hogy csak így lehet megoldani az ember tartós űrutazását. Hogy iga­zuk van-e azoknak, akik így vélekednek, azt majd a kí­sérletek döntik el.- És hogy állunk a Mars­ra repülés műszaki feltételei­vel? Elképzelhető, milyen hatalmasnak kell lennie an­nak az űrhajónak, vagy komplexumnak ahhoz, hogy eljuttassa az expedíciót a Marsra és vissza. Hogyan képzelik el egy ilyen • hatal­mas test felbocsátását? — Valóban, a bolygóközi komplexum tömege lényege­sen eltér majd azoktól, ame­lyeket most állítunk össze a Föld körüli pályán. Az össze­kapcsolt Mir-Progressz- Kvant-Szojuz együttes töme­ge 50 tonna körül van, a Marsra pedig mintegy 800 tonnás szerelvényt kell kül­deni. Ez technikailag megva­lósítható. Az Energia hordo­zórakéta tavaly májusi fel­bocsátása bebizonyította, hogy képesek vagyunk ilyen „vonatot" összeállítani. Eh* hez az kell, hogy a Föld kö­rüli pályán 7-8 elemet kap­csoljunk össze, s úgy indít­suk el a Mars felé. Meg­oldhatók a repülés többi mű­szaki feltételei is, és az egész kivitelezhető lenne a jövő század elején. A távolabbi űr kutatása pedig ugyancsak több ágra bomlik majd. Az egyik ezek közül a világűr, a Kozmosz kutatását szolgálja majd, a másik pedig a Naprendszer feltérképezésében segíti az embert. Az emberek hozzá­láthatnak majd az új lakhe­lyek kereséséhez, lakhatóvá teszik az emberi életre egye­lőre alkalmatlan bolygókat, mini például a Holdat, a Marsot és a Vénuszt. Egyszó­val: utódaink nem maradnak munka nélkül. Búvárok a Bükk alatt r A bükki kaisztforrásokat, felszín alatti barlangi tárolókat, víz alatti járatokat tisztítják, mélyítik, újakat tárnak fel az MHSZ debreceni klubjának barlangi búvárai. A feladat: minél több, jó minőségű karsztvizet megfogni a tavaszi olvadások alkalmá­val a borsodi megyeszékhely ellátására. Róluk szól írásunk a 3. oldalon. Magyar—jugoszláv tárgyalások Kádár lies és Grósz Károly Mjtezftei a jugoszláv hnánylőviil Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn, a Központi Bizottság székházában fogadta Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó. Tanácsának elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagját, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Magyarországon. A nyílt, szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen véle­ményt cseréltek a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság belső fejlődésének kér­déseiről, az előttük álló fő feladatokról, a két ország közötti kapcsolatok alakulásáról, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzet legidő- szerűtbb kérdéseit, hangsúlyozva a béke megőrzésére, a le­szerelésre és a nemzetközi együttműködés erősítésére irá­nyuló erőfeszítések fontosságát. A találkozón részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Györke Sándor, hazánk belgrádi és Rudolf Sova, Jugoszlávia buda­pesti nagykövete. KGST­tanácskozás Tíz ország minőségügyi szakembereinek részvételé­vel hétfőn Budapesten meg­kezdődött a KGST Szab­ványügyi Együttműködési Állandó Bizottsága .minőség­ügyi szekciójának ülése. A tanácskozáson részt vevő szakemberék elemzik az idén január 1-jén bevezetett kölcsönös minőségtanúsítási rendszer — 5z úgynevezett SZEPROSZEV-rendszer — gyakorlati alkalmazásának eddigi tapasztalatait. Az ülé­sen döntenek arról is, mi­lyen tanúsító jelet alkalmaz­zanak, amely bizonyítja, hogy megfelelő a minőség, s összeállítják azoknak a termékeknek a listáját, ame­lyeket 1989-ben és 1990-ben kölcsönösen tanúsítanak, az­az a külkereskedelmi áru­csere során nem lesz szük­ség ismételt vizsgálatukra. (MTI) Elutazott hazánkból Viktor Kulikov Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek fő- parancsnoka hétfőn elutazott Budapestről. (MTI) Hétfőn délelőtt a Parla­ment Delegációs-termében magyar—jugoszláv plenáris tárgyalást tartottak. A Grósz Károly vezette magyar tárgyalócsoport tag­ja volt Villányi Miklós pénzügyminiszter, Őszi Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes, Dunai Imre kereskedel­mi miniszterhelyettes, vala­mint Györke Sándor. Branko Mrkulics vezetésé­vel Egon Padovan, a szövet­ségi kormány tagja, a Ma­gyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnöke, Trajko Traj- kovszki külügyminiszter-he­lyettes és Rudolf Sova fog­lalt helyet a tárgyalóasztal mellett. Az MTI tudósítójának ér­tesülései szerint az őszinte, nyílt légkörű, kötetlen meg­beszéléseken a kormányfők tájékoztatták egymást orszá­gaik helyzetéről. Fontossá­guknak megfelelően foglal­koztak a gazdasági együtt­működés kérdéseivel, bőví­tésének lehetőségeivel, illet­ve az ezzel kapcsolatos fel­adatokkal, hangsúlyozva tar­tós érdekeltségeiket ennek fejlesztésében. A kereske­delmi forgalom helyzetét át­tekintve, annak alakulását — a megtorpanás ellenére — biztatónak tartották. Rá­mutattak a kooperációk és a tartós együttműködési for­mák jelentőségére, és fon­tosnak tartották az új for­mák keresését a gazdasági kapcsolatokban. , Hangsúlyosan szóltak a kulturális, az oktatási, a műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztésének fon­tosságáról. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyarországon élő horvát, szerb és szlovén, illetőleg a jugoszláviai magyar nemze­tiség az együttműködés ösz- szekötő szálait erősíti. Mind­két részről figyelmet fordí­tanak arra, hogy megőriz­hessék kultúráikat, hagyo­mányaikat és megfelelő kap­csolatot tarthassanak az anyanemzetekkel. Grósz Károly a Parla­ment Vadász-termében dísz­ebédet adott Branko Miku- lics tiszteletére. Az ebéden a magyar miniszterelnök és a jugoszláv kormányfő po­hárköszöntőt mondott. Grósz Károly kifejezte meggyőződését, hogy e mos­tani látogatás a két ország közötti hagyományosan jó kapcsolatok újabb kiemel­kedő eseménye. Hangoztat­(Folytatás a 2. oldalon) József Attiláról Lillafüreden itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám ...« Azoké vagy, Jó­zsef Attila, akik soraidból jelmondatokat teremtenek, önigazolást és igazolást nyernek belőle; akik a Ma­ma halhatatlan-szép sorait még a betűkkel küszaödve olvassák az iskolapadok­ban; azoké is, akik soha­sem tudják kimondani úgy a szerelmet, ahogyan te tudtad ... S azoké is vagy — bár ők nem tudnak ró­la —, akik nem olvasnak soha verset.” Hagyományos módon a helyi párt-, tanácsi és tár­sadalmi szervek, intézmé­nyek képviselői megkoszo­rúzták József Attila em­léktábláját. A hívogatóan sütő tava­szi nap, valamint a költé­szet szeretete mintegy 50 embert csalogatott ki teg­nap délután Lillafüredre. Kulcsár Imre. színművész mondotta el Nagy László: József Attila című versét. Ezt követően Csorba Pi­roska olvasta fel Levél Jó­zsef Attilához című írását. Ebből idézünk néhány gon­dolatot: „A mai napon — szüle­téseddel együtt a költésze­tet is ünnepeljük. Az igaz és szép szavakat, a hittel és tartalommal telt szava­kat. A költészet ünnepévé vált a születésnapod. Azok­nak a szavaknak az ünne­pévé, amelyek ősi, romlat­lan hittel bírnak. A köl­tészeté, amelyben a szó képes tetté válni, tettet ki­váltani. A költészetben a szó IGE — eszme, gondo­lathordozó —, amely képes megigézni. Nyolcvanhárom esztendős lennél, ha él­nél . . . Nem tudlak téged öregembernek elképzelni. Attila .. . Szomorú tekinte­tű, magányos, félve-mo- solygós fiatal arcod van előttem, s nem is tudnálak látni soha másnak: örök­ké csak ilyennek. Fiatal vagy ma is: tele hittel, amely fájdalommal teli va­lóságba torkollik. A sza­vakról szóltam neked, ne­ked, aki pontosan tudtad használni a szavakat, aki ismerted a költők minden mesterségbeli fogását, s minden mesterségen túli művészetét. Az elkoptatott, megszokott; szavakat úgy kapcsoltad össze, hogy azok új fényt, új színt, új tartalmat nyertek. Nem­csak jelentenek, hanem je­lenítenek is...” Beszédét ezekkel a gon­dolatokkal zárta: „Tudd meg, József Attila, hogy nem kell szenvedned töb­bé magánytól, kivetettség- től... Tudd meg, hogy mára mindenkié vagy ..., azoké, akik verseidet értve értelmezik; akik tanulmá­nyokat írnak soraidról; azoké, akik fennhangon mondjál^ vagy csak ma­gukban dúdolják a versei­det, akik magukra találnak benne; akik veled együtt mondják ebben a neheze­dő, meghasonlással fényé gető világban: »Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak

Next

/
Thumbnails
Contents