Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

1988. április 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Perel a város A minap, a megyei ide­genforgalmi bizottság ülé­sén tette szóvá valaki, hogy évek óta parlagon hever a Miskolc szimbólu­mának kikiáltott avasi té­vétorony, Nem működik a presszó, romlik az épület állaga, szemetes, barátság­talan a környék. Egy-két nappal később a Miskolci Rádióban is hallottam a kilátó presszóját emlegetni. Kiderült, hogy a felújítási munkát végző vállalat olyan anyagot használt a padlóburkolat elkészítésé­hez, amely felpúposodik, újonnan is olyan, mintha évekig koptatta volna egv hadsereg. A beépített új ablakokkal is baj van, nem passzolnak a tokba (ha jól értettem), mellet­tük befolyik a víz. így aztán a presszó (ami­vel főleg az a baj, hogy nem nagyon akad gazdá­ja, aki üzemeltetné, állító­lag nem gazdaságos — a fene tudja, néha már úgy tűnik, nálunk semmi sem gazdaságos) be van zárva, a város pedig — mit tehet mást — perel. Nem tudom, foglalkoztal-e a tanács ,,perügyi előadót'’, szerin­tem feltétlen szükség lenne rá, lassan annyi a hanyag munkából adódó peres ügy. Emlékezzünk csak a leg­nagyobbra: a városi uszo­da sok tízmilliós perére. Ennél szerencsétlenebb épü­let aligha található Mis­kolcon. Már a felépítése pillanatában beteg volt. Sokat cikkeztek róla a la­pok, nem győzték felsorol­ni, milyen bajolk vannak vele, új és új határidőket tűztek ki a megnyitására. Aztán meddig üzemelt? És most mióta van újból zár­va? És mikor nyit ki új­ra? Egyáltalán dolgozik ott valaki? Csinálnak vala­mit, vagy várják mi/ lesz a per Vége? Mert egyértelmű, hogy tervező és beruházó egy­aránt vétett, de talán még nincs eldöntve, hogy 40— GO, vagy 60—40, esetleg 70—30 százalékarányban bűnös az egyik és a má­sik? Az, hogy az uszoda áll (állítólag minden épü­let, gép, berendezés állaga akkor romlik a leggyorsab­ban. ha azt nem használ­ják), hogy megint felnő néhány száz miskolci gyer­mek, aki itt nem tanult meg úszni (egészségmegőr­ző társadalmi program oh!), az más kérdés, az forint­ban ki nem fejezhető vesz*- teség. De beszéljünk másról. Nagy izgalmakat okozott, és okoz még ma is az új avasi gimnázium megsül­lyedt, megrepedt tornater­me. Ha igaz, a vizsgálatok még tartanak, nem tudni, ki, vagy kik okozták a bajt. (Már olyat is hallot­tam, hogy rabok is dol­goztait az építkezésen, azok meg képzelhetni, milyen munkát végeztek. Lehet, hogy így van, de nincs a sok csellengő vállalati em­ber közt egy sem. aki fi­gyelné, ki, mit végez?) Előbb-utóbb olvashatjuk majd, ki és mi okozta a süllyedést. Azaz, dehogy is, az, hogy ki, nem fog szerepelni a jelentésben, legfeljebb egy vállalat ne­ve. Személytelenül. Mi lesz a folytatás? Jó esetben a vállalat elismeri hibáját és kijavítja, ha tudja. (Uramisten! Figye­lik, miket írok: ez a jó eset!) Ha nem ismerik el, vagy csak fele részben, ak­kor megint következik a per. Perel a város, perel a vállalat, az avasi gimna­zisták meg bízhatnak a jó időben, futni az udvaron is lehet. (Borzasztó, nem?) Most meg ugye, itt ez a per, az avasi kilátó ügyé­ben. Hozzáértő ember biz­tosan tudna még néhány példát, de ndkem ennyi is elég. Mert mi következik ezután? Tudjuk, milyen kevés a bíró és sok a per: egy-két év kell, míg jog­erősen eldől, ki a felelős. Egy-két év, míg a hibát helyrehozzák. (Az egysze­rűség .kedvéért: végérvé­nyesen, nem kell tehát új per a rossz helyreállítás miatt, hogy a cikkemnek is vége legyen.) így is több év, míg üzemelhet az uszo­da, a presszó, a tornate­rem. A bűnös pedig egy vál­lalat lesz, amely fizetni fog. Miből? Hát, ahogy a fejlettebb országokban (fej­lettebb ország az, ahol már évek óta bevezették a személyi jövedelemadót és a forgalmi adót) mondani szokták: az adófizető pol­gár zsebéből. Bizony. Csak­hogy, ezekben az orszá­gokban még egy dolgot ki­találtak ám. Nemcsak a vállalatot kényszerítik a hiba anyagi konzekven­ciái vállalására, hanem a vétkes embereket (akiket mindig meg lehet találni) börtönbe csukják. Mert vagy ellopták az anyagot, vagy vétkesen megszegték a legelemibb technológiai szabályzatokat is. És ez (hiszen esetleg emberek életét is veszélyeztetik) büntetendő cselekmény. Perel a város. A lakos­ság már apati'kusan várja a fejleményeket. És fizet. De ki fizeti meg a lakos­ság elvesztett bizalmát? Szatmári Lajos A szakértői munka ösztönzése A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségének sikerült elérnie a tagegyesületeiben végzett szakértői tevékenység díja­zásának kedvező adózási elbírálását. Mindez nem csekélység, hiszen a műsza­ki szakértői szolgáltatás az általános forgalmi adóról szóló törvény értelmében a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke körébe tartozó, amelyet így 25 százalékos ÁFA terhel. Ha ehhez hozzá­számítjuk azt is, hogy az ilyen munkát végző szak­ember az így szerzett pénz után jövedeletnadót is fizet, akkor érthető a szakértők dilemmája: érdemes-e ezt csinálni, van-e rá igény. pontosabban fizetőképes ke­reslet? Ugyanis a szakértői díj bruttósítását azon egy­szerű oknál fogva nem le­het végrehajtani, mivel ez annyira megemelné az árat, hogy az már nem lenne versenyképes. Ezenkívül pe­dig a 0 százalékos adókulcs csak egy igen szűk körű ilyen jellegű tevékenységre vonatkozik. Tehát az így el­ért eredményt, amelyet az MTESZ-nek tagjai számára sikerült biztosítani, megha­tározó jelentőségű. Természetesen a fenti példa csupán egy a sok kö­zül, ám a legfrissebb bizo­nyíték arról, hogy az MTESZ miként segíti a műszaki ér­telmiség alkotó munkáját. to Országos Kereskedelmi és itt ÜL számvetése A bankrendsier reformjára vonatkozó politikai és ál- iami döntést kővető mintegy kétéves elökészitö és szerve zömunka eredményeként 1987. január elsején megkezdte működését az új pénzintézeti rendszer. A kereskedelmi bankok közül az egyik legjelentősebb az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank Rt., amelynek részvénytőkéje el­éri a 6,6 milliárd forintot, a mérleg főösszege pedig az induláskor megközelítette a 141 milliárdot. A bank idei éves közgyűlését a közelmúlt napokban tartotta, amelyen dr. Kis Pál elnök-vezérigazgató számolt be 1987 üzleti ta­pasztalatairól. Szavaiból kitűnt, hogy mű­ködésük alapvetően sikeres volt, az üzleti tevékenységük 14 százalékkal bővült, így a mérleg főösszege a kezdeti 141 milliárd forintról 161 mil- liárdra emelkedett, nyeresé­gük pedig elérte az 5,2 mil­liárd forintot. Az elnök-ve­zérigazgató mégis úgy fogal­mazott, hogy az éves munka nem volt ellentmondásoktól mentes. A népgazdaság hely­zete, a likviditási gond a bankot is nehéz feladat elé állította, s nem lesz köny- nyebb ez az esztendő sem. A beszámoló természetesen kitért arra is, mire számít­hat az idén a bank, a rész­vényes, mint üzletfél. A gazdasági-társadalmi környezet hatásait a kétszin­tű bankrendszerben is figye­lembe kell venni. Tavaly egész éven át. de különösen az esztendő utolsó hónapjai­ban az érdeklődés közép­pontjába került a monetá­ris szabályozás kérdése, az elosztási folyamatok és a gazdaságban levő pénzmenv- nyiség új összhangjának meg­teremtésére irányuló intéz­kedéssorozat. Mindez, az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­telbank Rt. esetében a jegy­banki refinanszírozási hitel többszöri csökkentését jelen­tette, s a folyamat a múlt év végétől drasztikusan fel­erősödött. A bank — érzé­kelve a pénzvisszaszívás ter­heit, a restrikciós elgondo­lást, megértette a célját, ám mértékét és ütemét vitatja. Megértették, hogy a pénz- szűkítés. a túlzott vállalati likviditás, az infláció elleni, harcot, továbbá a hatékony­ság és a szelektivitás ki­kényszerítését szolgálja. De nem hallgathatják el azt, hogy mint minden gazdasági intézkedés, úgy a monetáris intézkedés is, csak akkor le­het jó és hatékony, ha időt enged a bankoknak és a vál­lalatoknak az ésszerű alkal­mazkodásra. Másként, a szán­dékoktól eltérő eredményre vezethet; 1987 végén az év kezdetéhez képest 40 milli­árd forinttal csökkent a Ma­gyar Nemzeti Banknál a ré­ti nanszí rozás i h i telállomány. Ebben az időpontban az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­telbank Rt. ügyfeleinél fenn­álló 63 milliárd forint rövid lejáratú kölcsönből csaknem 50 milliárd forint az ország élelmiszerkészleteit finanszí­rozta. Ilyen körülmények kö­zött ilyen nagymértékű ..pénzvisszaszivás" feszültség nélkül nem valósítható meg. Ma úgy tűnik, hogy külön­böző felső szintű tárgyalá­sok eredményeként a pénz­szűkítés túlfeszített üteméből eredő problémák enyhültek, a mezőgazdaság is hozzájut­hat az időszerű munkákhoz szükséges pénzhez. Ez azon­ban nem jelent biztosítékot arra, hogy a nyári mezőgaz­dasági felvásárlás idején nem éleződik ki ismét a lik­viditási helyzet. Az önálló működés első évének legkedvezőbb vonása: a bank gazdálkodásának eredményessége — állapítot­ta meg az elnök-vezérigaz­gató. Ügyfeleiket megtartot­ták, sőt számuk valamelyest növekedett. A bank ügyfelei a mezőgazdaság nettó árbe­vételének 54 százalékát ad­ják, míg a konvertibilis ex­portból 31 százalékkal része­sednek. Az országos helyzet után pillantsunk be az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. sátoraljaújhelyi igazgató­ságának munkájába is, a ter­melési értekezleten elhang­zottak figyelembevételével. Működését tekintve úgyneve­zett vegyes profilú bank­szervvel van dolgunk. A múlt év elején, azaz az induláskor 75 számlatulajdonos hitel- és pénzforgalmát, számlavezeté­sét látta el, ami az év vé­gére hatvankilencre csök­kent. Ennek oka az, hogy a költségvetési számlákat a Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatóságához telepí­tették át, illetve egy ipar- vállalat a Budapest Bank Rt.- hez távozott, ugyanakkor új számlatulajdonosként fogad­ták a Magyar Hűtőipari Vál­lalat Miskolci Gyáregységét. Az elmondottakból kitűnik, hogy nagyobb mozgás nem ment végbe, ha a költségve­tési számlák áthelyezésétől eltekintünk. A legjelentősebb a hitelüz- letág,4 a hitelkamat-bevétel az összes bevételnek a 87 százaléka. A jelentősnek szá­mító hitelkihelyezés mellett a saját, illetve a betétforrá­sok összege minimális, igya sátoraljaújhelyi bank tete­mes jegybanki refinanszíro­zási hitelre szorul, ami után magas kamatot kell fizetni. Ennek csökkentésére a jövő­ben sem lesz lehetőség. A betétgyűjtésben ugyan értek el bizonyos eredményeket, ám kiugró sikerre nincs re­mény, ellenkezőleg: a betét- állomány csökkenésére kell felkészülni. Egy éve foglal­koznak Sátoraljaújhelyen a kötvényüzletággal, az érdek­lődés azonban mérséklődik. 0 A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. A nagyüzemi szakemberek és a kistermelők által érdeklődés­sel várt könyv a kemikáli­ák teljes választékáról és felhasználás! módjáról ad részletes tájékoztatást. Külön ami a lakossági terhek növe­kedésével függ össze. A szóban forgó bankszerv- nek tizenkét részvényese van, számuk az idén növek­szik. Az Országos Kereske­delmi és Hitelbank részvé­nyei iránti érdeklődés azzal függ össze, hogy minden részvény után 12 százalék osztalékot garantálnak. A bankszerv működési te­rülete hároim tájegységre, az­az Hegyközre, Hegyaljára és Bodrogközre terjed ki. Mun­káját az országos átlagtól el­térő viszonyok közepette vég­zi, a gondok is mások, mint a gazdaságilag fejlettebb te­rületeken. Különösen vonat­kozik ez a mezőgazdaságra, ahol rendszeres a veszteség és az alaphiány. Az üzemek gazdálkodását évek óta sú­lyos elemi csapások hátrál­tatják, s ezeknek a hatásai áthúzódnak a következő évekre is, és nehezítik a bank finanszírozási munká­ját. Folyamatban van a Bod­rogközben a komplex melio-- rizációs beruházás, ami kü­lönben kiemelt nagyberuhá­zásnak minősül. Pályázatok alapján á bank világbanki kölcsönöket folyósított a ga­bonatermés tárolására, gépe­sítésére, tehenészeti telepek rekonstrukciójára, valamint takarmánykeverő üzemek lé­tesítésére. A szövetkezeti iparban a korábbi beruházá­sok eredményeként a textil­ipar termelése megkétszere­ződött, ezen belül a tőkés export két és félszeresére nö­vekedett. Számos példa bi­zonyítja. hogy a hitelekkel támogatott fejlesztések hoz­zájárultak a fizetési mérleg megjelölték a szerzők azokat a vegyszereket, amelyeket kizárólag a nagyüzemek hasz­nálhatnak. A kiadványban szerepel a kistermelésben használható vegyszerek és műtrágyák leírása és az út­baigazítás felhasználásukról. (MTI) javításához. „ L. L. Vita és dialógus ,,A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és leg­biztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a valóság­ban kötelességét saját osz­tálya és a dolgozó tömegek irányában” — írta Lenin 1920-ban. Lehet és kell is meríteni a ma küzdelmei­hez ebből a tiszta forrásból, hiszen az elmúlt években sokszor leírtuk, hogy, a pár­ton belüli demokratikus, nyílt viszonyok hatnak az egész közéletre. Úgy is le­hetne fogalmazni, hogy a szocialista demokrácia min­tája a párton belüli demok­rácia. Legalábbis az lehet­ne, hiszen biztosan vannak, akik szerint ez a sokat han­goztatott tétel a gyakorlat­ban formális vonásokkal és ellentmondásokkal érvénye­sült. Tehát ezért is indo­kolt: az eddigiektől jobban erősítsük a pártdemokráciát és ezzel is segítsük a társa­dalmi demokrácia kiteljese­dését. A közelmúlt tanácskozá­sai, a párt téziseivel kap­csolatos viták és sokféle ta­pasztalat igazolta az elmúlt időszakban, hogy jobbítani és gyorsítani kell a pártde­mokrácia fejlesztését. Töb­bek között bizonyára úgy is, hogy feltárjuk azokat az okokat, amelyek ma még helyenként, és időnként (igaz, egyre kevésbé) gátol­ják a demokrácia érvénye­sülését. Ügy véljük, hogy a továbbfejlesztés egyik fon­tos eszköze vitakészségünk, vagy ahogyan mostanság emlegetjük, vitakultúránk fejlesztése. Ahhoz, hogy tartalmasabban, toleránsab- ban vitatkozzunk, erősíte­nünk kell a pártmunka mozgalmi jellegét. De en­nek részeként, s ettől elvá­laszthatatlanul több infor­máció birtokában „beava- tottabbnaik” kell lennünk. Ennek szaporodó és sokféle jelét tapasztaljuk mostaná­ban, hiszen akik a párt té­ziseiről, a pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-iterve- zetről beszélgetnek, azok a politikát is csinálják. Napjaink eszmecseréinek sokféle véleménye az infor­mációk „felfelé" áramlásá­nak tisztulóbb és közvetle­nebb útján eljut oda, ahol elemzik, összegzik a néze­teket, a vitákban kialakult álláspontokat. A vitának sokféle formája lehetséges, s ez a mostani is viseli majd mindazokat a jegye­ket, amelyek nyilvánvalóvá teszik — a közelmúlt gon­dolatcseréihez hasonlóan —, hogy olyan dialógusról van szó, amelyben nyilvánosság­ra kerülnek különböző, sok­szor egymásnak ellentmon­dó nézetek. De legfontosabb jellemzője az. hogy kollek­tív célú vita és dialógus. Ez az eszmecsere általában és alapvetően arra szolgál, hogy a kisebb-nagyobb cso­portok vitái után egyetértés jöjjön létre a pártban a fejlődésünk fontosabb irá­nyait meghatározó kérdé­sekben. Nemcsak eszmei, politikai, szervezeti, hanem cselekvési egység. A különböző tennivalók determináns módon össze­függnek, s a dialektikus lo­gika szerint sem lehet szét­választani, kiragadni az egészből a pártról, a politi­kai intézményrendszerről, vagy a társadalmi, gazdasá­gi élet bármely területével foglalkozó kérdést, javasla­tot. S mindezek mellett nemcsak a kommunisták vitatkoznak, hiszen nem a párt belső ügyéről van szó. A kommunisták mellett minden olyan ember el­mondhatja véleményét, aki az alapvető kérdésekben egyetértve, alkotó módon akar részese lenni jövőnk jobbításának. A párt politi­kája végrehajtásának egyik fontos feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom megőrzése, megújítása. Mindez csak folyamatos párbeszéddel, és esetenként vitákkal képzelhető el. Mi­nél jobban jellemzi a párt tevékenységét a szabad vé­leménycsere, az alkotó szel­lem, a kritika, és önkritika, az együttes gondolkodás és cselekvés, annál jobban be tudja tölteni vezető szere­pét. Annak a véleményére is szükség van, aki alapvető Szándékainkkal „csak” egyetért, hiszen ezzel is le­het mérni, mennyien és mi­lyen mértékben azonosul­nak célkitűzéseinkkel, a változásokkal, a kibontako­zással. A vitákban bizonyá­ra ismételten felszínre ke­rülnek a céljainknak ellent­mondó vélemények is. De „az egy szóval sem értek egyet azzal, amit mond, de mindhalálig védem azt a jogát, hogy elmondhassa" voltai re-i elve, és a nyíltság erősítésének jegyében ezek a vélemények is segíthetik a problémák, álláspontok tisztázását, a cselekedni, ■jobbítani akaró többség ál­láspontjának kialakítását. Máig helytálló az intelem, amely Platón egyik párbe­szédes művében, a Prolagó- rászban olvasható: „Foly­tassátok a felvetett kérdé­sekre vonatkozó vitát! De vigyázzatok, nem veszeke­désről van szó, vitát ugyan­is kölcsönös jóindulattal szoktak egymással folytatni, a veszekedés pedig azok dolga, akik összekülönböz­tek, vagy ellenségei egy­másnak.” Túl távolinak tűnik az idézett plátoni mű. De két- ezer-egynéhány évvel ké­sőbb Lenin is mindig gon­dos különbséget tett ellen­felei között, aszerint, hogy azok a munkásosztály ellen­ségei, vagy lehetséges szö­vetségesei közül kerültek ki. És megkülönböztette a kí­méletlen kritikát az elvtársi bírálattól. Napjainkban nemcsak vitáról, hanem dialógusról is beszélünk, amikor a pártértekezlet elé kerülő anyagról cseréljük ki gondolatainkat. A véle­mények összecsapásának próbája erősíti vitakészsé­günket, fejleszti vitakultú­ránkat. A legkülönfélébb partnerekhez kell tudni al­kalmazkodnunk, de anélkül, hogy saját, jól megalapozott igazunkból engednénk. A pártszerű, demokratikus vi­ta egyaránt igényli az elvi következetességet, szilárdsá­got és a nagyfokú türelmet. Hiszen ezekben a hetekben olyan program megfogalma­zására törekszünk, amelyet tiszta lelkiismerettel képvi­selhet minden kommunista, s minden jóindulatú, hazá­ja jobb jövőjéért cseleked­ni kész ember. Petra József

Next

/
Thumbnails
Contents