Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
1988. április 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mi újság a színháznál? A boltozat __________ m ár nem mozog Vasbeton köpenybe burkolnak minden pillért. „Elmúlt az életveszély, de a bajt még nem hárították el” - így lehetne summázni a Miskolci Nemzeti Színház bejáratánál kialakult állapotokat. Mint arról már részletesen beszámoltunk, március 16-án megmozdult a teátrum árkádja fölött a boltozat, s azt sürgősen aládúcolták a színház homlokzatának megújításán is dolgozó Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat szakemberei. Több, mint két hét telt el az ominózus nap után, érdeklődtünk: mi újság a színháznál? Boncsér László építésvezető és Grand András statikus tervező a fentebb említett mondattal összegezték a jelenlegi állapotot, majd kicsit bővebben elmondották: — Mint látható, a leginkább tönkrement középső két pillért.vasbeton köpenybeburkoltuk — vélhetően az utolsó órákban. A két szélső pillért —, amelyek szemre jobb állapotúak, mint a középső- ek — az ÉMI (az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet) megvizsgálta, de a kivett anyagnak csak mintegy harmadát tudták kontrollálni, a többi egyszerűen elporladt. Nos, ez az ellenőrzés kimutatta, hogy e pillérek teherbírása is meglehetősen csekély, a törési szilárdság 20— 30 kilopond .négyzetcentiméterenként. Nincs mese, ezeket is meg kell erősíteni, hasonló módon, mint a másik kettőt. Ezután kerülhet sor a boltozat megvizsgálására, amely — elmondhatjuk — már nem mozog, nem reped tovább. Ez kétségtelenül az aládúcolásnak köszönhető. Ha ezzel a munkával megleszünk. akkor láthatunk hozzá a nézőtéri társalgó födémcseréjének. Minden valószínűség szerint ebben az évben elkészülünk a színházi munkákkal... (illésy) Miskolci kezdeményezés Nyugdíjas vasutas líjílók vállalkozása A vasutasok jó részét a szolgálati évek, évtizedek letelte után is erős szálak kötik a nagy szállító szervezethez, a MÁV-osok nagy családjához, s mindig készek a segítségre. Kétszeresen is ösztönző a vasutasszív, ha az nyugtalan emberekben, újítókban dobog. Ezt dokumentálja a 21, miskolci ember példamutató vállalkozása. Több, egykori jeles újítóban — köztük Csajka Istvánban — lobbant fel a ten- nivágyás. A Vörösmarty Művelődési Ház, majd a MÁV Miskolci Oktatási Főnöksége vette gondozásba ezt a vágyat. Az első találkozóra az elmúlt napokban az oktatási főnökségen került sor. Azért itt — mint Czimbalmos István, a főnökség vezetője megindokolta — itt műhelyek, gépek, segítő erők állnak az újítók rendelkezésére. Papp Gábor, a MÁV Miskolci Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntötte a nyugdíjas újítókat újszerű vállalkozásukért. Részletesen beszámolt róla, hogy a vasútnál az utóbbi évtizedben milyen technikai, technológiai fejlődést érlek el. Szólt a feszítő gondokról is, amelyek közül néhány sokéves távlatból „visszainteget”. Hangsúlyozta: készséggel várják a több évtizedes tapasztalattal rendelkező műszaki és forgalmi szakemberek ötleteit, tapasztalatait. A nyugdíjas vasutas újítók baráti köre egyelőre 21 főt számlál. (Várják még egy sor szakember jelentkezését.) A testület munkáját öttagú vezetőség irányítja. Az elképzelések szerint havonta, kéthavonta találkoznak. Esetenként a vasútigazgatóság adott osztályvezetője tart előadást, ismerteti az újítási célkitűzéseket. Az első ilyen összejövetelre — várhatóan — áprilisban kerül sor. A felbuzdulás, s az újítók tettvágyát, s hozzáértését kifejező, meggyőződésből fakadó szavak arra utalnak, hogy e vállalkozás nem lesz hatástalan. Csorba A jog egyben kötelesség- - ü r IIIIäI V' Balesetesek ankétja az LKM-ben Ez év januárjának végén az LKM-ben munkavédelmi konferencián értékelték a múlt év tanulságait. A résztvevők akkor megállapíthatták, hogy bizonyos téren javult, más téren romlott a diósgyőri nagyüzemben a munkások védelmének hatékonysága. Mert az igaz, hogy 1987-ben szorították először 500 alá a balesetek számát, de az is tény, hogy heten estek áldozatául a többnyire hanyagul, a szabályokat figyelmen kívül hagyó munkának. A 418, munkával összefüggő baleset közül 150 kézi munkavégzés, 73 gépkezelés, kiszolgálás. 50—50 pedig anyagmozgatás és karbantartás során következett be. Az esetek többségénél kimutatható — 70 százaléknál —, hogy első, vagy másodlagos okuk a sérültek mulasztásával, a munkafegyelem megsértésével függ össze. Mindössze 30 százalékra tehető a vezetői mulasztás, vagy szervezési hiba — mint bajt okozó tényező. Azt az LKM-ben is tudja minden dolgozó, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeihez joga van; de arról bizony közülük is sokan megfeledkeznek, hogy ez a jog egyben kötelesség is — szögezi le röplapjában a nagyvállalat munkavédelmi főosztálya. Nem titok, hogy szeretnék rádöbbenteni munkatársaikat arra, hogy egy életük van, s saját felelősségtudatuktól is függ, menynyiben sikerül azt megóvni. Éppen ezért hívták össze a balesetet szenvedett dolgozókat, hogy ankéton elemezzék a balesetek körülményeit, okait, hogy tanuljanak saját és mások példáján. Az országban elsőként megrendezett tanácskozás jelszava is ezt tükrözi: „A védelem igénye jog — élni vele kötelesség !", Készülnek a válaszfalak. „Öröm nézni őket, ahogyan dolgoznak...” Kőművesek számológéppel (Folytatás az J. oldalról.) Jó kőműves? Van ilyen? Van bizony! No, rendben, most „még” van — akadékoskodik bennem a kisördög — de lesz-e? Lesz. Erről tanúskodott az a verseny, melyet az elmúlt hét csütörtökén, péntekén rendeztek meg Miskolcon, s melynek során kiderült, hogy ki a legjobb kőművestanuló az országban. Akikből majd jó mester lesz, később. A versengés házigazdája a miskolci 114. Számú Eötvös József Szakmunkásképző Intézet volt. ahová az ország minden részéből érkezett 25 tanuló, hogy számot adjon elméleti és gyakorlati tudásáról. — Külön örömünkre szolgál — mondja Forrai Já- nosné, az intézet műszaki igazgatóhelyettese —, hogy a mi iskolánkból is indul két tanuló, akik a megyei versenyen első, illetve második helyezést értek el. Egyébként az elmúlt években min_ dig jól szerepeltek diákjaink a Szakma Kiváló Tanulója versenyein. írásbeli is volt. Az első hat kőműves tan ufónak nem kell majd szakmunkásvizsgát tenni. Mikor bekukkantunk a terembe, már csak néhányan számolnak, rajzolnak. A versenyzők mindegyike számológépet használ (ezt a szabályok megengedik természetesen), itt-ott értékes rajzeszközöket is felfedez az idegen. — Némelyik gyereknek olyan felszerelése van, amilyen nekem sincs — mondja későbbi beszélgetésünk alkalmával Magyar János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztály- vezetője, aki egyébiránt a zsűri elnöke. Az elméleti tudás számbavételekor a diákoknak meg kellett mutatniuk, hogyan sajátították el a szakismereMór a milliméteres eltérések is számítanak. tét, az anyagismeretet és a szakrajzot. Medve Lajos, az egyik borsodi versenyző ez utóbbiból mar tavaly is bizonyított, hiszen az országos építőipari szakrajz tantárgyi versenyén harmadik lett. Vele akkor beszélgettünk, amikor már túl volt az írásbelin. — Nehéz volt? — Nem túlságosan — válaszolja. — Én (kicsit nehezebbet vártam. Ö egyébként eredetileg szobafestő-tanulóként kezdte középiskolai tanulmányait, ám később meggondolta. Ügy tűnik ez a váltás szerencsés volt, hiszen nem mindenki jut el ilyen országos versenyre ... Amiből már egyenesen lehet következtetni arra, hogy ezt a szakmát szereti, s várhatóan nemcsak úgy ímmel-úmmal fogja gyakorolni. S hogy erre milyen nagy szükség van, azt nem is kell különösebben bizonygatni. De azért álljon itt Balajti László, a MIÉP csoportvezetőjének véleménye, aki a gyakorlati vizsga lebonyolításának segítője volt: — Én nagyon fontosnak tartom a szakmaszeretetei. Hiszen egy munkacsoportban nem mindegy, hogyan dolgoznak az emberek. Szívesen látnék ezek közül a gyerekek közül többet is a brigádunkban, hiszen a jókezű, jó szellemű ^munkásokra nagy szükség yait Az az igazság, hogy öröm nézni őket, ahogyan dolgoznak ... A gyakorlati feladatokat a Pátria üzletházzal szemközti épületben végezték el a tanulók. Hogy pontosak legyünk: 10-es válaszfalat, húztak fel, majd következő teendőjük a falvakolás volt. Szorgoskodtak, ügyesen illesztették egymásra a gázblokkot. Valami furcsg azért volt, miközben a mind magasabbra „növő” falakat mustráltuk. Mi hiányzik itt? Aztán rájöttem. A kőművesektől megszokott fütyöré- szés, dúdolás. Olyan csöndben dolgoztak ... Persze, persze. Az izgalom, az erős koncentrálás. Mert itt aztán figyelni kell, hiszen, mint azt Venczel Károly gyakorlati szakoktatótól megtudtam (Medve Lajos egyik fel. készítő tanára), itt bizony néhány milliméteres eltérés is számít, „törékeny” ez a vékony fal... Talán egy fürdőszoba falát építi Bódi Csaba, a másik borsodi versenyző. Nagy igyekezetében még a védősisakot is elfelejti levenni. Izzad is erősen ... — Nyugodtan leveheti, hiszen épületen belül nem muszáj viselni — figyelmeztetik. Neki az iskola elvégzése után még további tanulási tervei vannak. Szeretné a technikusminősítőt is letenni, s aztán még az egyetemről is szó lehet. — Az az igazság, hogy elméletből jobb vagyok — mondja. — Igaz, a gyakorlatot is szeretem, vagyis dolgozni. Nyáron rokonoknál segítettem az építkezésnél, ám úgy akarom alakítani a sorsomat, hogy mire megnősülök az én saját házam is elkészüljön. A verseny első és második helyezettje a díszoklevélen kívül kéthetes belföldi üdülést és pénzjutalmat, míg a harmadik helyezett a díszoklevélen kívül pénzjutalmat kap. Gondolható azonban, hogy az igazi nagy díj az lesz, hogy elmondhatják: én vagyok a legjobb kőműves az országban! Ahogyan azt Bódi Csaba megfogalmazta: — Ha sikerül, az lesz az igazán jó, hogy majdan megmutathatom az unokáimnak az oklevelet... Mészáros István Fotó: Laczó József in. sz. zs. A munkaterületet a MIÉP biitositotta. Allványerdőben ... A boltozat már nem reped tovább. Fotó: Balogh lm
