Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

1988. április 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 „Az ilimpiai mozgalom a világbéke utelsé kikötője ff Beszélgetés Schmitt Pállal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagjával K ilencvenkét éve, 1896-ban 13 országból 286 sportoló utazott Athénbe, hogy 9 sportágban összemérje erejét. Az el­ső újkori olimpián 45 számot rendeztek. A világ ifjúsága most ismét ötkarikás játékra készül. Szeptember 17-től október 3-ig nem­csak a sport barátai figyelnek Szöulra. A XXIV. nyári olimpiára 161 ország küldte el jelentkezését, a szervezők 10 ezernél több indulóra számítanak, s 24 sportágban 237 aranyérmet osztanak ki. A fejlődés rohamos, s a kisebb-nagyobb hullámvölgyek ellenére dinamikusnak minősíthető. Grafikonon ábrá­zolva, egyenletes felfelé Ívelést regisztrál­hatnánk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság­nak 167 ország a tagja, a legapróbb rez­düléseire is élénken figyel, reagál a világ. Ahogy közeledik a versenyek nyitánya, egyre több szó esik az előkészületekről, ha­marosan megkezdődnek az esélylatolgatá­sok, szaporodnak az olimpiával kapcsolatos tanácskozások, megbeszélések, előadások. A hét elején Miskolcon, az Olimpiai Klubban Schmitt Pál, a NOB magyar tagja vendé­geskedett. A Magyar Olimpiai Bizottság fő­titkára, a Magyar Olimpiai Akadémia elnö­ke nem szorul különösebb bemutatásra. Jog­gal nevezik az első számú magyar sportdip­lomatának. Kétszeres olimpiai bajnok pár- bajtörvivásban, kivételes tudású és felké­szültségű, több nyelven beszél. Előadásmód­ja egyenesen lebilincselő. Olyan egyéniség, akire oda kell figyelni, akinek véleménye perdöntőén esik latba. Rendkívül elfoglalt, kérésünkre mégis szakitott idejéből, hogy az olimpiai mozgalomról, a szöuli játékok elő­készületeiről tájékoztassa az Észak-Magyar- ország olvasóit. — Calgaryban került sor a NOB 93. ülésszakára. Milyen témákat vitattak meg? — Az ülés elsősorban technikai jelle­gű volt. Köztudott, hogy a NOB külön­böző bizottságokat működtet. A téli olim­pia színhelyén jó néhány beszámolót hall­gattunk meg. Eljöttek az albertville-i té­li, valamint a barcelonai nyári játékok rendezői, mindketten első alkalommal szerepeltek a NOB előtt. De a szöuliakat is hatalmas figyelem kísérte. Mostani ülé­sünkön különleges, nagy érdeklődést ki­váltó döntés nem született, a nyitott, fon­tos kérdések a 94. ülésszakra maradtak. — Milyen álláspontot képvisel jelenleg a NOB a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság által támasztott közös rendezés­sel kapcsolatban? — A KiNDK kifejezte szándékát, mely szerint részt kér a rendezésből. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Olimpiai Charta előírásai szerint a játékokat soha nem egy ország, hanem egy város rendezi. Az észak-koreaiak részére előbb három, az­tán négy, később pedig öt sportágban va­ló részvételt ajánlott fel a NOB, de kö­zölték, hogy nem akarnak Szöul előváro­sa lenni ... Az idő elszaladt, megítélésem szerint most már nem valószínű a közös rendezés. Szöulban kijelölték a versenyek helyszínét, megkezdődött a jegyek árusí­tása, aligha van mód újabb tárgyalásokra, s technikailag is lehetetlennek tűnik az elképzelés kivitelezése. — Igaz-e az a hír, hogy a magyar kül­döttség a dél-koreai légitársaság gépeivel utazik majd Szöulba? — Valószínűleg így lesz. Több társaság­tól kértünk ajánlatot, a KAL adta a leg­kecsegtetőbb választ. Ha velük repülünk, forintban fizetünk. Az utazási kérdések egyébként lényegesek, hiszen a verseny­zőkön kívül igen sok mindent kell az olimpiára fuvaroztatnunk. Például lova­kat,' hajókat, az utóbbiak közül egyik­másik hosszúsága eléri a 25 métert.. . HÁNYÁN UTAZNAK SZÖULBA? — A magyar sportolók olimpiai kerete 378 főből áll. Reálisan, hányán utazhat­nak közülük az olimpiára, milyen elvek alapján történik a kiválasztás? Es még valami: a keret névsorát nem hozták nyilvánosságra. Mi volt ennek az oka? — Ügy ítéltük meg, hogy fölösleges, a túl sok név, a felsorolás nem éppenség­gel olvasmányos. Szöulban körülbelül 200 résztvevővel képviseltetjük magunkat, de ez a szám változhat, hiszen egy-két sport­ágban még tartanak a selejtezők, s ha két együttesünk kiharcolja a részvétel jo­gát, akár 250 versenyzőnk is indulhat. Ti­zenhat sportágban rajtolnak legjobbjaink, de ott tartózkodik majd 10 magyar gye­rek az ifjúsági táborban, fellép a Győri Balett és mások. Olyanok utazását támo­gatjuk, akiknek reális esélyük van az el­ső nyolc közé kerülésre. Itt jegyezném meg, hogy át kellene gondolni a pontozás módját, jelenleg ugyanis csak az első hat szaporíthatja országa pontszámát, akad­nak azonban számok, ahol nyolcán, eset­leg még többen kerülnek a fináléba. — Elképzelhetö-e, hogy 1996-ban, az új­kori olimpiák történetének 100. évfordu­lóján nem Athén lesz újból a házigazda? — Nem olyan egyszerű a helyzet, ami­lyennek látszik. Athén erős „ellenfelet” kaphat Torontó „személyében”. Az előb­bi mellett elsősorban az érzelem és a hu­manitás szól, az utóbbi javára a mai irányzat — a gigantizmus, az üzlet, a mindent elsöprő látványosság — dönthet. Hiszem, hogy végül a humanitárius szem­pontok játsszák majd a főszerepet. SZAZHATVANEGY ORSZÁG JELENTKEZETT — Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke „kifelé” nagyon óvatosan fogal­maz, a világért sem bántana meg senkit. Azt viszont nem tudja a közvélemény, hogy valójában milyen. . . Például egy zárt tanácskozáson!? —- Azzal kezdem, hogy nagyon pontos ember. Nála másodperces késés — mond­juk egy konferencia megnyitásakor — egyszerűen elképzelhetetlen. Ha megkez­dődik a diskurzus, jegyzőkönyv rögzít mindent, egy témához egyszer lehet hoz­zászólni, olyan nincs, hogy „elnök úr, eszembe jutott még valami, szeretném el­mondani, ismét szót kérek”. Van egy ka­lapácsa, ha valaki sokat fecseg, mellébe­szél, egyszerűen „lesújt", és finoman meg­köszöni ... Egyébként közvetlen, segítő­kész, türelmes, diplomatikus. Samaranch urat szerte a világon végtelenül tisztelik, többek! között a felsoroltakért, és nem utolsósorban azért, mert jó értelemben véve munkamániás. — Január 17-ig 161 ország küldte el je­lentkezését a NOB-hoz. Lehet-e annak valamilyen következménye, ha közülük valamelyik szeptemberig visszalép? — A NOB tagországai közül hatan nem jelentkeztek. Sajnálatosnak tartjuk, hogy olyanok is vannak közöttük, mint példá­ul Kuba, amely sikereivel nagyon sokat tett a sport asztalára. Elhatározásukkal kizárják magukat ebből a nagyszerű ün­nepből, pedig ezúttal egy témában ugyan­ahhoz az asztalhoz ül a világ legtöbb or­szága. A NOB egyébként nem képvisel merev álláspontot, ha valaki menet köz­ben meggondolja magát, változtathat alapállásán. Szankció nincs, de a befolyt pénzekből való részesedés természetesen ilyen esetekben eltérő módon alakul. — Nem is olyan régen Samaranch el­nök mondta ki, hogy az újságírók is hoz­zátartoznak az olimpiai családhoz. Azt felesleges hangsúlyozni, hogy ezzel a ki­jelentésével újabb híveket szerzett magá­nak! — Nem hiszem, hogy ez a cél vezé­relte volna. A tömegkommunikációs szer­vek képviselői nélkül elképzelhetetlen a mi mozgalmunk. Volt. aki ezt megkérdő­jelezte, éspedig azért, mert egy-egy játé­kon már több újságíró vett részt, mint versenyző. A NOB elnöke — az őt jel­lemző határozottsággal — tett pontot a vita végére. — A moszkvai olimpiát sok nyugati or­szág bojkottálta. Los Angelesben viszont a szocialista országok nem vettek részt a versenyeken. Mi a különbség a két „nem” között? — A bojkott mögött politikai szándék áll. Nevezetesen az, hogy tiltakoztak az afganisztáni szovjet jelenlét miatt. A szo­cialista „szektor” — például Magyarország — távolmaradása mögött nem húzódott meg politikai szándék. Előre bejelentet­tük a szervezőknek, hogy nem megyünk, ezáltal a keletkezett rést „betömhették”, a hiányzókat pótolhatták. — Mit jelent az ön számára egy olim­pia? — Ünnepet, a béke demonstrációját, a népek barátságát, kézfogását, nemes ve­télkedést, felejthetetlen emlékeket, és még sorolhatnám. De felelhetek úgy is, ahogyan Francois Mitterrand, Franciaor­szág köztársasági elnöke fogalmazott: „ ... lehet, hogy az olimpiai mozgalom a világbéke utolsó kikötője.” FOKOZÓDIK A TÉVÉTARSASAGOK SZEREPE — Egy olimpia rendezése általában ki­fizetődő, s az utóbbi években egyre in­kább nyereséges. A pénz betört a sport- mozgalomba, az üzleti szellem teret hódí­tott. Nem kell attól tartani, hogy eljön az az idő, amikor a hatalmas televíziós társaságok diktálnak majd? — Nem félek ettől, noha a megállapí­tásban igen sok az igazság. Az olimpiá­kon mostanság gyakran változik a műsor, új sportágak, versenyszámok kerülnek elő­térbe, olyanok, amelyeket a tévétársasá­•* gok szórakoztatónak tartanak. Az olimpia idején félperces hirdetés 360 ezer (!) dol­lárba került Los Angelesben, s a tarifa bizonyára emelkedik Szöulban. Az ame­rikai városban írtak az égboltra, légha­jókra, léggömbökre. Csak ízelítőül emlí­tem: Moszkvában 80, Szarajevóban 85, Los Angelesben 225, Calgaryban 309, Szöulban pedig 400 millió dollárért kelt el az olimpia közvetítési joga. Ennek el­lenére versenyeztek érte, hatalmas elő- csatározás után dőlt el a „viadal”. Ügy gondolom, mindenki megtalálja a számí­tását, jól járt a sportmozgalom is, de az elosztás esetenként gondokat vet fel, mert nincs abszolút igazság. — Országonként hányán vehetnek részt térítésmentesen a nyári olimpián? — A NOB minden részt vevő nemzet 8 sportolójának és 2 vezetőjének fedezi az összes felmerülő költségét. — A játékokon a tökéletesen felkészült sportolók között hajszálnyi különbségek döntenek. Eljutottak-e már teljesítőképes­ségük határára a világklasszisok? — Ügy érzem, igen. A mostani teljesít­ményeket már nem nagyon lehet fokozni. A hajszálnyi különbségekre pedig hadd említsek egy példát. Az óriás műlesiklás­ban annyi eltérés van az első és a tize­Hodori — a stöuli játékok kabalafigurája. dik között, mint amilyen széles egy pénz­érme — az élére állítva. Század- és ez- redmásodpercek döntenek. — A sportolók szinte önkizsákmányoló életmódot folytatnak annak érdekében, hogy teljesítményüket javítsák ... — Hazai esetet említek, Darnyi Tamá­sét. Naponta nyolc órát gyakorol, utána pedig létszükséglete a tízórás alvás. Két­szer 60 percet táplálkozással tölt, mert a nélkülözhetetlen minőséget és mennyisé­get el kell fogyasztania. Szintén 120 per­ce megy rá az utazásokra. A maradék két óra pedig a kiegészítő sportoké. En­nek következtében egész egyszerűen nincs kapcsolata a külvilággal. . . — Itt kell említést tennünk a dopping­kérdésről is ... — A dopping sötét felhő a sport egén. Mivel manapság érdemes bajnoki címet szerezni, sokan mindent megpróbálnak. A sport! a tudományt hívta segítségül a szer­vezet manipulálása érdekében. Megren­dült a bizalom, eltűnt az egyenlő esély, mert közbeszólt a dopping. A vegykony­hákban gyártott csodaszerek megszüntetik a fáradtságérzetet, alkalmazója átlépheti azt a bizonyos küszöböt, és mosolyogva futhat a halálba, mint ahogy ez már megtörtént. Az emberi képzeletet felül­múló ötletek születtek egy doppingvizs­gálat „túlélésére”. Szinte hihetetlen, hogy egyesek honnan tudnak vizeletet — mint - vizsgálandó anyagot — manipulálni. Egy út van csupán: sokszorosára kell növel­ni az ellenőrzésre fordítandó összeget. Nem olcsó mulatság, mert egy, a kor kö­vetelményeinek megfelelő laboratórium létesítése 1 millió dollárba kerül! — Az esztendő jelentős hányadát kül­földön tölti. Hol járt már az idén? — Az Egyesült Államokban — köze­lebbről Alaszkában — „kezdtem”, aztán következett Calgary, a téli olimpia. Majd a franciaországi Albertville-ben és a svéd­országi Ostersundban tettem látogatást. Most április végéig itthon leszek, aztán a NOB központjába, Lausanne-ba me­gyek. „MEGSZOKTAM EGY TEMPÓT” — Van-e önálló irodája a svájci ká­rosban? — Nincs. Viszont a székházhoz vala­mennyi NOB-tagnak, így nekem is kul­csom van. A kaput persze nem a szó szo­ros értelmében vett kulccsal nyitjuk, ha­nem egy kártya segítségével. Miután egy okos szerkezet azonosítja, máris meg­emelhetjük a „kalapunkat”. — Jut-e elegendő ideje a családjára, a szigorúan vett magánéletre? — Huszonhárom esztendős munkavi­szonnyal rendelkezem, és mindig vezető állásban dolgoztam. Megszoktam egy tem­pót, felvettem egy lendületet, tudatosan felpörgettem magam. A legnehezebb dol­gom akkor volt, amikor a Népstadion és Intézményei főigazgatói funkcióját töltöt­tem be. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most „szanatóriumban” tevékenyke­dem. Erről nincs szó. Nagyon sok helyre hívnak, magától értetődik, hogy az isko­lákban, gyárakban, egyesületekben sze­retnének találkozni egy NOB-taggal. Ren­geteg telefont kapok, a postám sem napi két levélből áll. Gyakran járok ülésekre, azokra fel kell készülnöm, se szeri, se száma a nemzetközi megbízatásaimnak. Most készítem a doktori disszertációmat, és könyvet is írok. Ezek után mindenki elképzelheti, hogy nem ülhetek túlságo­san sokat otthon. — Nem ejtettünk még sok szót a Ma­gyar Olimpiai Bizottságról. Elmondaná, miből, milyen bevételi forrásokból gazdál­kodnak? — A különböző sportrendezvényekre szóló belépőkön szerepel az olimpiai hoz­zájárulás, aztán az átigazolási díjakból, edzők külföldre szerződéséből befolyó összegekből is részesülünk. A legjelentő­sebb bevételünk a borítékos sorsjegyek eladásából származik. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy az Olimpiai Alapít­vány nem váltotta be hozzá fűzött remé­nyeinket. — Köszönjük a válaszait! Doros László Kolodzcy Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents