Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19, kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gépgyáriak az állásioglalás-Mról A Diósgyőri Gépgyárban a tegnapi pártbizottsági üléssel befejeződött az MSZMP közelgő országos értekezlete állásfoglalás­tervezetének a megvitatása. Hatvannégy alapszervezet­ben (mint ismert, egyiken miniszterelnökünk is részt vett) taglalták a pártta­gok, szerintük mi a jó a tervezetben, min kellene változtatni, mit tennének ők hozzá. Az érdeklődés igen nagy volt, hiszen a taggyűléseken a tagság 64 százaléka vett részt, s 35 százalékuk hozzá is szólt. Az elhangzottakat az alap­szervezetek összegezték, majd az ezek alapján ké­szült anyagot megvitatta a végrehajtó bizottság, s végül, mint már fentebb jeleztük, a pártbizottság. Mi a végrehajtó bizottság ülésén vettünk részt. CÉL ÉS VÉGREHAJTÁS A végrehajtó bizottság elé terjesztett anyag képet ad arról, hogyan látják je­lenlegi helyzetünket a di­ósgyőri nagyvállalat dol­gozói. -Ezzel egyetértett a testület is, hiszen — mu­latott rá Gáspár József, a pártbizottság titkára — a pártbizottság a pártonkí- vüliak, különböző csoport­jaival is szérvezett^tálál- kozókat a tervezet megvi­tatására. Igaz, egy-két vb- tag, így például Csinos József né úgy vélekedett, hogy a teljes gyári han­gulat sötétebb, mint ami­lyennek az összegzésből kitűnik, ám a többség mégis úgy vélte, hogy a vitaanyag ilyen szempont­ból is megállja a helyét. A taggyűléseken felszó­lalók többsége úgy tartja, hogy kitűzött politikai cél­jaink helyesek. Ugyanak­kor hozzáteszik, hogy sze­rintük a végrehajtási mód­szerek rendkívül szegé­nyesek, s nem találták meg azokat a hatékony eszközöket, amelyek gaz­daságpolitikánkban, társa­dalmi közéletünkben áttö­rést jelentettek volna. Társadalmi, gazdasági in­tézkedéseink — mondják a gépgyáriak — nem ösztö­nöznek kellően az inten­zív kibontakozásra. IGENEK ÉS NEMEK Mint a legtöbb taggyű­lésem a hatvannégy gép­gyárin is tételesen, fejeze­tenként vizsgálták a ter­vezetet. Ezek mindegyikét helyszűke miatt természe­tesen nem ismertethetjük, ám tallózni mindenképpen tanulságos bennük. Mert nem lehet közömbös a fel­sőbb pártszervek számára sem, ha tudják, hogy a gépgyári párttagság több­sége is egyetért például azzal: a politikai irányító rendszer eredményes mű­ködése attól függ. mennyi­re képes megújítani saját tevékenységét a párt. Tel­jes egyetértésre találtak a tervezet olyan tézisei is, hogy az irányítást a vá­lasztott testületek gyako­rolják. az apparátus pedig ezek döntéseit hajtsa vég­re. vagy hogy a veze­tők. megítélésének mércé­je munkájuk eredményes­sége legyen. Igaz, itt már hozzáteszik: ezt a jelenle­gi vezetőkre is alkalmaz­ni kell. Ugyanígy helyes­lik a diósgyőriek a párt­nak azt a véleményét, hogy a szocialista világ fejlődésének új szakaszá­ba lépett, s e szakasz ide­ológiai feldolgozása igény­li az ideológiai munka megújítását. Ám a Digép- ben ehhez hozzátették: le­gyen benne a végleges ál­lásfoglalásban. hogy az egész ideológia megújítá­sára szükség van. VISSZAADNI A MUNKÁSSÁG ÖNBECSÜLÉSÉT A végrehajtó bizottság elé került összegzés és an­nak vitája is újra felszín­re hozta mindennapi éle­tünk számos nehézségét, fonákságát. Egyik ilyen volt a lakáshelyzet. Már a taggyűlési vitákban, de a végrehajtó bizottságén is elhangzott, hogy indo­kolatlan a főváros kieme­lése. Sőt, Szoboszlai János hozzátette: sok más vo­natkozásban sem lenne szabad megengedni a fő- város-centrikusságot, Mis­kolc és Borsod háttérbe szorítását. Szenvedélyessé vált a vita, amikor a nagy­üzemi munkásság helyze­tére terelődött a szó. Az alapszervezeteknél is. hang­súlyozták, Tiógy a nagy­üzemi munkások önérzetét sérti a tanácsi vállalatok­nál alkalmazott, sokszor indokolatlanul magas bér. A tervezet — fejtette ki véleményét a vitában Czö- vek István szb-titkár — nem törekszik arra, hogy visszaadja a munkásság önbecsülését. A pártérte­kezleten erről is kell be­szélni. Mert a munkások többsége nem dolgozott rosszul, noha most a ne­héz helyzet miatt szégyen­kezésre kényszerül. Pázsit János e problémakört vi­szont olyan szempontból is megközelítette, hogy az sem igaz, miszerint „lent” jól dolgoztunk, „fent” pe­dig mindenki rosszul. Mindehhez tette hozzá a fiatalok nevében Hényel Zoltán KISZ-titkár: az ál­lásfoglalásban erőteljeseb­ben kell megfogalmazni a munkásosztály és a párt vezető szerepét, mint aho­gyan azt a tervezet teszi. Mindez csupán ízelítő a gépgyárban lefolyt viták értékeléséből, mondandó­jából. Az ottani párttag­ság és a dolgozók döntő többsége a társadalmi gon­dok. feszültségek növeke­dése ellenére is bízik a szocializmus perspektívá­jában. Ám — fogalmazták meg — joggal várják a párttól és az államtól a kibontakozást, az életkö­rülmények javulását. Eh­hez azonban az országos pártértekezlet végleges ál­lásfoglalásának a tervezet­nél konkrétabban kell megfogalmaznia sok min­dent. Ny. I. Vetés aló készíti elő a talajt a mikóházi határban Olexa Béla. A mikóházi Aranykalász Mgtsz úgynevezett Hosszúk- dülö területe 100 hektár. (Fel­ső képeink.) Az encsi Zója Mgtsz az idén nagy területen vet napraforgót. Képünk az encsi határban készült e fon­tos munkáról. (Balra.) Fotó: Laczó József Eredményes szövetkezetek Befejeződték a lakásszö­vetkezeteknél a köz-, illetve küldöttgyűlések, ahol a ve­zetőség a múlt évi gazdál­kodásról adott számot a tag­ságnak. Egyúttal pedig meg­határozták azokat a felada­tokat is, amelyek például az új adórendeletek következté­ben a lakásszövetkezetekre hárulnak. A lakásszövetkezetek súlya ■ az utóbbi években jelentősen nőtt. Jelenleg ugyanis na­gyobb településeken, váro- ' sokban, mint Miskolcon, Ka­zincbarcikán, Encsen, Ede- lényben, Tokajban és más­hol, 72 lakásfenntartó szö­vetkezet működik, és meg­közelítőleg 21 ezer lakást üzemeltet. Ez majd ugyan­annyi családot jelent. Az igazgatóság által beter­jesztett „zárszámadást” csak­nem kivétel nélkül jóváhagy­ták. A beszámolók és szám­adatok eredményes gazdál­kodást mutatnak. Jellemző, hogy a fűtési, valamint ener­giaköltségek. és egyéb szol­gáltatások árainak növeke­dése ellenére is a költségek csak 5 százalékkal növeked­tek. Az egy négyzetméterre és egy hónapra eső üzemel­tetési költség pedig csak 2 százalékkal nőtt. Ez lényege­sen kedvezőbb, mint az ál­lami lakások hasonló költ­ségtényezői. A nagyobb lakásszövetke­zetek önálló karbantartó részleget üzemeltetnek. Ezek a szervezetek — mint arról is Vasas Sándor, a Mészöv lakásszövetkezeti osztályának vezetője tájékoztatott — az épületek állagmegóvására a múlt évben 24 millió forin­tot, míg felújításokra 37 millió forintot költöttek. Jó munkát végeztek többek kö­zött az ózdi Egyesült Lakás- szövetkezet, a miskolci Avas­dél és a Leninvárosi II. Szá­mú lakáskarbantartó Szer­vezetek. A gazdasági változásokkal kapcsolatban szükséges a to­vábblépés a lakásgazdálkodás korszerűsítésében is. Lehető­ség lesz például az állami lakások értékesítése folytán alakuló társasházaknak már meglévő szövetkezetekhez történő csatlakozására, vagy pedig önálló szövetkezet ala­kítására. De tárgyalásokat folytatnak új formák beve­zetésére is. Ezek között sze­repel például a bérlőszö­vetkezetek megalakítása — egyelőre kísérleti jelleggel. A nagyüzemi gazdaságok a szőlőtáblá'k művelésének fel­adatai mellett sem feledkez­nek meg a múlt téli fagy ókozta károsodás pótlásáról. Minit arról hírt adtunk, a dél-borsodi szőlőket, vala­mint a nagymértékben ká­rosult világhírű tökaj-hegy- aljai ültetvényeket a kor­mány vissza nem térítendő támogatásban részesíti, hogy az elhagyott tőkéket pótol­ják. A két borvidéken a ter­mőre fordult szőlőkben ösz- szesen 3669, a még termőre nem fordult ültetvényeken eddig 566 hektár kerül eb­ből az összegből újratelepí­tésre. Erre a célra több mint 73 millió fcmint áll rendelke­zésre. Ezt az összeget a fel­újítás arányában évente kap­ják meg az üzemek, s az újratelepítést 3—4 év alatt kell elvégezni, összesen 27 üzem kapja ezt a támoga­tásit, zömmel a nagyobb kárt szenvedett toka j-hegyaljai üzemeknél. A kártalanítás már meg­kezdődött, s az üzemek fo­lyamatosan kapják az újra­telepítéshez szükséges össze­get. Ebből a segítségből te­lepít például a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Bőr-1 kombinált csakúgy, mint a tsz-eik, valamint szakszövet­kezetek is. Az elfagyott táblák re­konstrukciójához tartozik az is, hogy a tavaszi metszést a szokásosnál is gondosab­ban végezték. A tőkék újra­éledését, erősödését pedig se­gítette az idei enyhe tél. Bár a fagy okozta károk meg­szüntetése jelentős anyagi áldozattal járó többéves feladat, a borvidék hírneve azonban megköveteli ennek elvégzését. Isi tájékozottság - ti nyeréséi „Ezt most ne írjuk bele a jelentésbe, mert mostanában minden negatívumra nagyon érzékeny a főnök!” Még fél évtizeddel ezelőtt is megszo­kott mondat volt ez külön­böző szervezetekben: válla­latoknál, testületeknél. Így készültek a lényeiben ugyan valós, de az összképet te­kintve a valóságot szebben, kellemesebben ábrázoló je­lentéseik. S ezek a tájékoz­tatók is hozzájárultak ah­hoz, hogy gazdaságunk kü­lönböző szintjein hibás dön­tések szülessenek, mely döntések nyomán országunk a válsághoz közeli állapot­ba került. Nem csoda, ha ebben a helyzetben előtérbe került az információ szere­pe. GYORSABBAN DÖNTHETNEK Látni és látszani! A köz­lekedési alapelvhez először Ágoston Mihály, az Orszá­gos Műszaki Információs Központ és Könyvtár fő­igazgatója hasonlította a korszerű vállalati — talán nem túlzás azt mondani: országos — követelményt. Bővebben kifejtve ez azt je­lenti, hogy a boldoguláshoz nem elég a másokról meg­szerzett ismeret, azért is verítékesen meg kell dol­gozni, hogy mírólunk is re- áLis képet kapjanak mások. Azaz tájékozódni és tájé­koztatni egyaránt, csaknem azonos súllyal kell. Akár az egyik, akár a másik követelmény teljesí­tésekor: hatalmas nehézsé­gekkel találjuk magunkat szemközt. Részben azért, mert már az anyanyelven hozzáférhető gazdasági in­formáció, szakirodalom is áttekinthetetlenné növeke­dett. Részben pedig azért, mert a szakinformáció fel­értékelődésével — s ez az előző tényezővel is össze­függ — fokozódott az igény a teljeskörű és gyors tájé­kozódás iránt. Kidomboro­dott az információ árujelle­ge, létrejött a számítógépes rendszerekre alapozott in­formációs ipar. Az összefüggések igen köz­vetlenek és világosak. A jobban informáltak gyorsab­ban igazodnak a piachoz, hatékonyabbban szerveznek, rugalmasabban használják ki kapacitásukat, ezáltal a náluk nagyobb szervezetek­kel szemben is föl tudják venni a versenyt. KEVESEBBET TÉVEDNEK Nézzük meg egy-egy sikeres kisszövetkezet központját. Szinte állandó működésben a telex, a telefon; CB-rádión élő kapcsolat a „terepen” mozgó munkatársakkal, s az újságból, baráti beszélgeté­sekből nyert hírekre is friss aznapi a reagálás. Nagyvállalati központokban ennél jóval ünnepélyesebb a hangulat, s megfontoltabb a döntéshozatal. Akár a kisebb, akár a na­gyobb szervezeteket nézzük: egy fölf mérés mindinkább tért hódít. Nevezetesen: az információ erőforrás! Éssze­rűbbé, hatásosabbá teszi a cselekvést, javítja a válla­lati — szélesebb értelemben a társadalmi — közérzetet. SZÍVESEBBEN TÁMOGATJÁK A technikai módszerek mellett érdemes szót ejteni arról, hogy az utóbbi egy évben jelentősen, s előnyö­sen módosult a hazai hi­vatalos látásmód az infor­mációval kapcsolatban. Im­már politikai rangra emel­kedett a régi felismerés, miszerint az információ erő­forrás. Az ósdi érthetetlen tabu: az ország adósságállo­mánya nyilvánosságra ke­rült. mind többet tudni a személyi döntések hátteréről is. Mindez erősíti a vezetés normális működéséhez szük­séges társadalmi kontrollt. S ezzel még nem beszél­tünk a iegfontosabb dolog­ról: az emberek szívesebben támogatják azt a vezetőt, aki beavatottabbá teszi őket is. Vagyis, aki világosan megmondja nekik, hogy mit akar. és miért fontos az el­érendő cél. M. P. Tokaj-Hegyalján Jelenítik a szőlőt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents