Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1988. április 16., szombat A tanácselnököt mulattatja az ötlet, s nem rest elmagyarázni. — Ha mint páciens jövök, ak­kor doktor úrnak szólítom. Ha az új képekre vagyok kíváncsi, akkor a művész úr titulus du­kál. De egyébként keresztnéven, Gyurinak, Miklósnak nevezzük egymást. Bényei Miklós beszél így dr. Bárány Györgyről. Nap alig mú­lik el, hogy ne találkoznának, hiszen kicsi a falu, s itt min­den mindenkit összeköt. Aligha véletlen, hogy a tanácselnök főiskolai dolgozatát a körzeti orvosról írta. így kezdődik a reggel... Már persze akkor, ha nem hívják sürgősen beteghez. • A társközséggel, Tiszatardossal együtt Ladány ezer lelket számlál. Kicsi, híres, gazdag település ez, bár lakói nem köny- nyen keresték kenyerüket. Mindig is fo­gékonyak voltak az újra, mindig is mo- corgott bennük valami. A két háború kö­zött itt álmodtak a kert-Magyarországról, bújtatták a menekülő Darvas Józsefet, s literátus ember nem jöhetett ide úgy, hogy valamelyik könyvét ne ismerte vol­na a falu. Veres Péter, Féja Géza neve nyitja a névsort, de a hagyományosan itt nyíló tokaji írótábor jóvoltából hosszú azok nevének a listája, akiket a falu keb­lére ölelt. (Fekete Gyula, M. Pásztor Jó­zsef, Jókai Anna, Gergely Mihály, Raífai Sarolta, Kalász László, Ratkó József, Papp Lajos, Fábián Zoltán, Baráth Lajos.) Van persze egy másik névsor is. Már évek óta létezik és él a tiszaladányiak baráti köre. A községből elszármazottak (van közöttük pap, egyetemi tanár, kor­mánytisztviselő, újságíró) rendszeresen ta­lálkoznak, az összekötő múltra építkezve hagyományt ápolnak, s új hagyományo­kat teremtenek. A falu lakói részesei a közös rendezvényeknek. A hatezer köte­tes könyvtárban nem porosodnak a könyvek. Ilyen előzmények ismeretében nem le­het meglepő, hogy a falu orvosa szabad­idejében fest. A körzeti orvos egy napja Gyógyít, fest ós zongorázik Az öregek napközijében a jó szó is gyógyít. Modell a kép előtt... A portrét a tokaji mester, Tenkács Tibor festette. rél. Sokáig a ladányiak sem sejtették, hogy a doktor úr milyen szenvedélynek hódol. Ám itt egyáltalán nem meglepő az, ha valaki, csak úgy a maga kedvére, má­sok épülésére művészkedik, s mást csi­nál, mint ami a kenyérkereső mestersége. A Bárány-képek áprilisban két kiállításon is szerepelnek: Tokajban és Szerencsen. Alkalmilag tehát megfogyatkozik az ott­honi gyűjtemény. tát evett... így van ez. Kávét nem iszom, pengével borotválkozom, bekapcsolom a rádiót, s a reggelit sosem hagyom ki. Ál­talában én viszem és hozom a fiamat az óvodába, illetve haza. Délelőtt látogatom végig a fekvő betegeket, de előtte még rendelek. Délután is ez a program: 5 és 6 óra között rendelés, aztán betegláto­gatás. Tardosra hivatalosan hétfőn és csütörtökön megyek át, s természetesen akkor is, amikor hívnak. Este szoktam festeni, de a hétvégeket jobban szeretem. A televízióból csak azt választom ki és nézem meg, ami érdekel. Legutóbb pél­dául A klinika. Szórakoztatott is, szak­mailag is kíváncsi voltam rá. Általában éjfélig olvasok. Szakkönyvet és szépiro­dalmat, felváltva, kedvemtől függően. Most már nyakamon a kert is, de szíve­sebben bíbelődöm a fákkal és a virágok­kal, mint a konyhakerti növényekkel. ízléssel berendezett lakásban beszélge­tünk. A bútor, ha jól sejtem, kolóniái, a szőnyeg sem alkalmi kiárusításról való. A kád nagyságú akváriumban színes ha­lacskák libegnek, a jól ápolt, rengeteg szo­banövény egy mini-füvészkert benyomá­sát kelti. A miliőt mégis a képek sokasá­ga határozza meg. Nemcsak a „Bárány” szignójú alkotások, hanem a kollégák, az ismerősök, a cseretársak művei is. Az egyik legbecsesebb, a tokaji mester, Ten­kács Tibor portréja, amelyet a piktor­A 86 éves Juliska nénihez házhoz megy az orvos. Ám a nap csak 24 órából áll. Mit csi­nál a doktor reggeltől estig? — Olyan pontos menetrendet nem tu­dok mondani, mint aki dudaszótól duda­szóig dolgozik ... Általiban fél hétkor ke­lek, de például ma is hajnali háromkor ugrasztottak ki az ágyból egy heves epe­görcs miatt. Az idős beteg töltött káposz­doktorról festett. Bárány György — pedig a profik és az amatőrök sem hagyják ki ezt a lehetőséget, — még nem készített önarcképet. — Hiába próbáltam, hiába akartam, magamat nem tudtam megfesteni. Min­dig apám képe formálódott meg az ecset nyomán a vásznon. Mély benyomást tett rám életében, saját életemben pedig min­dig rá gondolok, ha a tükörbe nézek. A rendelési idő annyiban formai, hogy az ajtó mindig nyitva áll. Gazdag életet élt, szép gyermekkorom volt. A kezem között halt még ... A doktor 1971 óta él Tiszaladányban. Zárt közösség ez, de befogadta, elfogadta a falu. Debrecenben szerzett diplomát. A kézművességgel már gyermekkorában el­jegyezte magát. Kezdetben csontfaragás­sal próbálkozott, majd egyre inkább a rajzszén és az ecset kezdte érdekelni. Or­vosként sem lett hűtlen a piktúrához. A rendelő melletti kicsi sufniban műtermet rendezett be. Fest, megszállottként. Ké­pet nem ad el, csak ajándékoz, vagy cse­Mit kell még tudni a reggeltől estig nyomon követett doktorról? Hogy hajdan focizott, hogy alkalmilag sportvezetőnek is szegődött, hogy szőlészeti tanfolyamot végzett, hogy máig sem felejtett el zongo­rázni, hogy új Ladája van? Érdekes, de nem túl fontos információk ezek. Utolsóként egyetlen fontos, de nem túl érdekes vonással csak így fejezhetem be ezt az írógéppel rajzolt képet: a tisza- ladányi orvos nem folytat magánpra­xist . .. Brackó István Fotó: Balogh Imre Este együtt a család.

Next

/
Thumbnails
Contents