Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. április 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Bruttósítás bonyodalmakkal, avagy... ...milyen ma a miskolci pedagógusok közérzete? Balogh Ákos A bérek, jövedelmek bruttósítása min­den területen, minden munkahelyen kavart kisebb-nagyobb vihart, bár igazából a vi­har kifejezés a pedagógusok bérbruttósítá­sának volt a jellemzője. Olyannyira, hogy ennek hullámai — például Miskolcon — még a mai napig sem ültek el, sőt ismé­telten fel-feltörnek újult erővel. Tulajdonképpen miről is van szó, s ho­gyan látják a prohlémát maguk az érintet­tek? Erről beszélgettünk Miskolcon a Pe­dagógusok Szakszervezete Városi Bizottságán Balogh Ákos, városi titkárral, Borsosáé Parajdi Ilonával, a városi bizottság politi­kai munkatársával. Szabados Rudolffal, a Földes Ferenc Gimnázium szakszervezeti főbizalmijával és Varsás Nándorral, a 104- es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet főbizalmijával, akik a következőkben fog­lalták össze — úgy ítéljük meg, nagyon kritikusan — a véleményüket. Balogh Ákos: — Az első ütem az alap­keresetek bruttósítása tulajdonképpen problémamentes volt, mindenki ki tudta számolni. Az egyéb bérelemek esetében azonban már nagyon sok gond, nehézség keletkezett. Hogy mik ezek a bérelemek? A mozgóbérek, a túlóradíjak. Ezek bruttó- sítási fedezetösszegének szintén meg kelle­ne lenni. Ami miatt szerencsétlen ez az egész helyzet, az, hogy belejött egy zavaró momentum. Az új bórrendelet ugyanis a többletmunka-óradíjnak, a túlóradíjnak csak a .legkisebb összegét szabályozta. Vagyis nem lehet kevesebb 45 forintnál. Nos, a pénzügyes ennek ismeretében mit csinált. Elolvasta a rendeletet, hogy 45 fo­rint és megtervezte a költséget, ö nem differenciált, mert ő nem él benne, ő csak a papírt, az abban leírtat látja. Pedig a 45 forintot nem 45 forintnak kell értelmez­ni, hanem ahogy a minisztériumi rendelet leírja: ennyi lehet az alsó határ. Tehát el­képzelhető, hogy 70—80 forintos óradíjat kell adni ahhoz, hogy egyes pedagógusok­nál változatlan maradjon a nettó jövede­lem. mert hisz’ a rendelet azt is kimondja, a nettó keresete nem csökkenhet az illető­nek. Borsosné Parajdi Ilona: — Mi, a szak- szervezet is azt az álláspontot követjük, hogy csak a sávos bruttósítást lehet elfo­gadni. Nyilván egy hosszabb ideje, mond­juk húsz éve dolgozó pedagógus magasabb alapfizetéssel rendelkezik, tehát neki egy magasabb óradíjat kell megállapítani ah­hoz, . hogy a korábbi nettó keresete ne csökkenjen. A másik véglet, meg a pálya­kezdő pedagógus, mert esetében a 45 fo­Szobados Rudolf rint már fizetésemelést jelent. Az viszont megint kritérium volt, hogy a bruttósítás nem jelenthet fizetésemelést. A lényeg az, hogy az első lépcsőben január elején „meg- saccolt” költségvetés fedezetéről a PM biz­tosított bennünket, ám néhány hét múlva világosan kitűnt, hogy teljesen rossz volt a „saccolás”, s iskolánként 100—200 ezer forint bérhiány jelentkezett. Tehát a ’88-as költségvetés fedezethiányos. Balogh Ákos: — Ekkor újra átdolgoztat­ta a tanács, mert ezt nem a tanács végzi, . ugyanis munkáltatói feladat. Az iskola igazgatójának kell elkészítenie és a jogos bruttósított bérigényt kell leadnia a ta­nácsnak, ahol összegzik, s megkérik rá a fedezetet. Na, most itt nem értjük, miért állunk és várunk. A PM szerint a bruttó­sítás fedezete rendelkezésre áll. Még min­dig megvan a tartalék a minisztériumban, csak a megyéknek kell kérniük. Tudjuk, hogy itt Borsodban ez a helyzet, s mégsem kérik, (vagy kérhetik?). Ugyanis ott van a csápja a PM-nek a revizorok személyében, akik most kimentek az iskolákba, s azt mondták, hogy mégsem jó ez az újonnan elkészített bruttósítás. Már áprilist írunk, de még niincs tisztázva a pedagógusoknál a változó bérelemek bruttósítása. Magyarul, a pénz megvan az egyik oldalon, a másik oldalon meg állítólag nem jó a számítás. Itt .valaki nem mond igazat. Borsosné Parajdi Ilona: — A PM-revi- zorok véleménye szerint az újonnan kiszá­mított bruttósítás nem reális, vagyis na­gyobbak az iskolák követelései. Ugyanis vagy tíznél megnézték a tervezetet szúró­próbaszerűen. Ezek közt találtak, mondjuk három-négy rosszul számoltat, erre fel azt mondták, rossz az egész, s míg rossz, a város nem kap pénzt. Ezt nem‘értjük. Mi­ért nem azt a hármat-négyet adják vissza át­dolgozásra, s helyette miért általánosítanak? Az igazgató, a pedagógus nem pénzügyi szak­ember. Tévedhet. Bár ennek a számolásnak az alapja a tantárgyfelosztás: hány embe­rem van, mit kéül tanítani, ez összesen mennyi órát jelent. Ha ez alapján a közép­fokú végzettségű PM-revizor ki tudja szá­molni a bruttósítás összegét, akkor felté­telezem, hogy egy felsőfokú végzettségű iskolaigazgató is képes rá. Szabados Rudolf: — A gond részben ab­ból is adódik, hogy nem volt egy közpon­tilag elfogadható szisztéma. Nem volt a mozgóbéreknek a bruttósítására sem. Tehát nem kaptak semmiféle mankót az intézmé­nyek gazdasági vezetői arra, hogyan szá­mítsák ki a mozgóbéreket. És ebből adó­dik aztán Olyan eset is, hogy akad általá­nos iskolai igazgató — épp a közelmúltban beszélgettem véle —: ő egyelőre jóval magasabb túilóradíjakat állapított meg, mint amennyit hivatalosan meg lehetne állapítani. Mondom neki, mi lesz, ha no­vemberben már nem tudod kifizetni. Leál­ltunk minden szakkörrel és egyébbel — vá­laszolta —, s csak az alaptevékenységet fogjuk végrehajtani. Ez természetesen a folyamatos minőségi munka rovására fog menni abban az intézményben, mert a te­hetséggondozást egészen biztosan nem tud­ja elfogadhatóan megoldani. Nagyon rossz időpontban jelent meg egy miniszteri ren­delet, a 21'1987-es, amely, azt hiszem, min­den egyes ember fejében, aki ezzel a kér­déskörrel részletesebben foglalkozik, nagy káoszt [kavar. Ez a rendelet előnyös rende­let a pedagógus számára. Ez a rendelet nagyon jó rendelet lenne, ha nemcsak pa­píron létezne, hanem hivatalosan is életbe léphetne, s az intézmények önállóságát megfelelő bérkondíciókkal biztosítaná. Mert ez a rendelet csak az önálló intézményekre érvényes, önálló intézmény pedig a város­ban — kérdem — van? Balogh A kos: — Már kettő. A gépipari, meg a közgazdasági. Szabados Rudolf: — Tehát amíg Buda­pesten minden középfokú .intézmény ön­álló, addig Miskolcon csupán ez a kettő, azok is kísérletkép pen. Pedig az intézmé­nyi önállóságot feltétlenül meg kell terem­teni ahhoz, hogy az oktatási törvénynek a szellemében lehessen az oktatási intézmé­nyekben dolgozni. Nem lehet pedagógiai önállóságról beszélni akkor, amikor más területeken annyira a fenntartó tanácstól függnek az intézmények, hogy egyszerűen nem lehet végrehajtani tisztességesen a szakmai oktatási feladatokat, mert nincs meg rá az anyagi fedezet. Az eddigi gya­korlat nagyon hibás szemléletű volt. Túl­órákkal, eleve bérhiánnyal kellett tervezni, nem pedig teljes állásokkal. Vegyük a mi intézményünket. Nálunk 14—15 álláshely túlórákkal van tervezve, s ez a 14—15 ál­láshely bérigényének egyharmada összegét jelenti. Tehát kétharmad hiányzik ahhoz, hogy főállású pedagógussal ezeket a mun­katerületeket elláthassuk. Nem az intéz­mény akarta, hogy ez a gyakorlat alakul­jon ki. Egyszerűen nem kaptunk státuszt! Mert nagyon jó üzlet volt az, hogy túlórá­val, tehát egyharmad álláshely bérkihata- sával ellláttassunk egy egész álláshelyet. Varsás Nándor: — Az egész pedagógus bérrendszer és ama bizonyos állatorvosi ló közé nyugodtan egyenlőségjelet lehet tenni. Azon a lovon is ki lehet mutatni minden betegséget, ezen a bérrendszeren is. A gond elsősorban abból származik, hogy van egy jó oktatási törvényünk, ami a jö­vőnek készült, de annak reális alapjai, feltételei nincsenek megoldva, nincsenek megteremtve. Halljuk a tévében — például az országgyűlési közvetítésből —, hogy a bruttósítás fedezetét megadták. Ez a peda­gógusoknál is biztosítva van. Városi szin­ten meg teljesen más a gyakorlat, és ak­kor a pedagógus kapkodja a fejét, joggal. Nekünk határidőket adtak meg, hogy a bruttósítást mikorra kell megcsinálni, ám volt rá precedens, hogy bizalmi testületi értekezletre a tanács gazdasági ügyintéző'- je úgy jött el, hogy itt hallott a rendelet­ről, ami szerint minket irányítani kellene. Gondot és problémát okoz, hogy van egy olyan rendelkezés, miszerint a pedagógus a kötelező óraszámának 50 százalékáig túlórára fogható, kötelezhető. Ez azt jelen­ti tehát, hogy elvileg minden pedagógust a kötelező óraszám feléig kényszeríteni lehet 45 forintos túlórára. Ez a modem kizsák­mányolás egyik formája. Állandóan beszé­lünk a kibontakozásról. Ez a mi esetünk­ben csalt úgy lehet, ha az iskola a gazda szereppel léphet fel, s az iskola vezetői ténylegesen gazdáivá válnak az iskolának. Ez azonban csak úgy lehet, ha a költség- vetés vonatkozásában is önállóvá válik az iskola, s nem kötik meg a kezét, mint most az esetünkben is. Ugyanis a mostani költségvetés, amit biztosítottak, elegendő a fűtésre, a közművekre, a kötelező jellegű kiadásokra, a fizetésekre, de már karban­tartásra, munkavédelemre, fejlesztésre egy fillér nem jut. A tanács dolga a fedezet biztosítása. Ezt nem én találtam ki, ezt Spengler Györgyné, a Művelődési Minisz­térium osztályvezető-helyettese mondta az Adyban megtartott kibővített igazgatói ér­tekezleten. Sajnos, ezt városi szinten nem kívánják tudomásul venni. Más logika sze- ' rint működik a tanács, és más logika sze­rint működnek az intézmények. A másik fájó pontja a pedagógusoknak, az interka- láré. Minket nagyon szépen felhomályosí­tottak, hogy mi is az. Előre kifizetett bér- fejlesztés, aminek fedezete nincs. Több évre visszamenőleg meg lehet nézni a sta­tisztikákat: Borsod megye jelentősen vezet a bérmegtakarításban. Ez onnan is adódik, hogy elnőiesedett a pálya, s nagyon sok nő elmegy gyesre, szülni, beteg a gyerek, ilyenkor a bértömeg megmarad. Ezt év vé­gén ki kell osztani, vagy valahogy fel kell használni. Az igaz, a szakszervezet is tá­mogatta, hogy ennek egy részét bérfejlesz­tés formájában adják ki. Idén megkaptuk a 4 százalékos bérfejlesztést, ugyanakkor 4 százalékos kötelező bérmegtakarítást is előírtak. Tehát tulajdonképpen bérfejlesz­tés a pedagógusoknál Miskolcon 1988-ban nem történt. S 1988-ban az iskoláknál be­szerzés nincs, karbantartás nincs. Tehát most megint ott tartunk, hogy ez így ol­csóbb, de rá fogunk jönni, hogy majd ez lesz a drága. A bruttósításról konkrétan. A szakoktatókat idáig, bérvonatkozásban legalábbis nem úgy kezelték, mint a peda­gógusokat. Ez azt jelentette, hogy körülbe­lül a szakoktatónak az óradíja, mondok egy átlagszámot, 25 forint volt. Most az új rendelet szerint az ő óradíjuk sem lehet 45 forintnál kevesebb. Következésképp a bérhiány egyik oka a szakoktatóknál bur­kolt formában végrehajtott bérfejlesztés. Szabados Rudolf: — A túlmunkadíj a brut­tósítás egyik fő problémája. Itt van a legna­gyobb káosz, a legtöbb bizonytalanság. Le­hetetlen állapot az, hogy álékor, amikor a kö­telező óraszám feléig a pedagógus túlmun­kára fogható, akkor ezt a túlmunkát kö­rülbelül segédmunkás óradíj színvonalon próbálják megfizetni. 'Vagy nézzük a mel- lékfoglalkoztatásúak ügyét. Például itt van a nyugdíjasok problémája. A nyugdíjasok nálunk eddig a gyesen lévő pedagógusokat helyettesítették. Van olyan kolléga, akinek a nyugdíja eléri, vagy megközelíti az évi 120 ezer forintot. Munkájára szükség van, Varsás Nándor Borsosné Parajdi Ilona mert egyszerűen nem tudjuk a szaktárgyi órákat túlmunkában ellátni. Egy példa: a gyesen lévő kolléga bére 6 ezer forint volt, ezt bruttósítottuk, ha jól emlékszem, 6450 forintra. Eddig a helyettesítő kolléga, a nyugdíjas a 6 ezer forintból megkapott 5600-at, most a 6450-ből még 5 ezret sem, mert olyan adósávba esik a jövedelme, hogy neki végeredményben nem kifizetődő ezt a feladatot ellátni. Végeredményben az ilyen anomáliák orvoslására mindenképpen szükség lenne. Az intézmény sajnos, semmi­képpen nem tud több összeget biztosítani a mellékfoglalkozásúaknak már csak azért sem, mert eleve bérhiánnyal küzd. Az in­tézményvezetők jelentős része azt sem tud­ja, mi lesz decemberben. Hogy tud-e fizet­ni, vagy nem. Borsosné Parajdi Ilona: — Legegysze­rűbb mindenre odavágni, hogy ki kell gaz­dálkodni. Kérdem én, etikus arra várni, hogy majd öt kolléga megbetegszik, s meg­marad a pénze? A bérnél egy olyan prob­léma is jelentkezik, mint a továbbtanulók esete. Mert eddig mi volt? Volt mondjuk, heti nyolc túlórája a továbbtanulónak, ha elment konzultációra, akkor ezt a túlóra­díjat nem kapta meg, hanem kifizették annak, aki helyettesítette. Most viszont átalánybért kap, tehát nem vonjuk el tőié, de ugyanakkor annak is bért kell fizetni, aki helyettesíti. Vagy itt vannak a szak- szervezeti beutalók. A rendelet szerint az igazgató tíz nap szabadságot adhat a peda­gógusnak, ha a beutalója szorgalmi idő­szakra esik. Eddig meg is adták ezt az igazgatók. De ezután nem fogják, mert majd azt mondják, miből fizessem ki a helyettesítést. A dolog másik oldala az, hogy mi ez évre is zömében szorgalmi időszakra szóló beutalókat kaptunk. Balogh Ákos: — A szakszervezetnek a bruttósításnál semmi különös szerepe, funkciója nem volt. Mi csak a közérzetet jeleztük, hogy itt probléma van, hogy az emberek elégedetlenek. Felelős tanácsi ve­zetők erre úgy reagáltak: dolgozzanak, ne siránkozzanak! De amikor a pedagógus naponta érzi a bőrén, hogy nem kapja meg a megérdemelt fizetését, akkor a gond élő, és ilyen válaszokkal nem lehet lerendezni. Egyébként ez az előbb is említett, és egyes helyekről előszeretettel hangoztatott „ki­gazdálkodás" egy nonszensz. Például egy gyesen lévőt nyugdíjas helyettesít, akinek egész éves szerződése van. Ám a nyári szünetre a gyesen lévőnek jogában áll megszakítania a gyest, és visszajöhet. A két fizetést ugyan miből fogja kigazdálkod­ni az iskola? Szabados Rudolf: — Az intézmények nem rendelkeznek önálló bérgazdálkodás­sal. Az intézményből nyugdíjba vonulók bére, s az új dolgozók bére közti különb­ség 50 százalékát a tanács elvonja, s ez már nem átmeneti bérmaradvány. Az in­tézményből eltávozok — lehet, hogy más megyébe mennek — bérét teljes egészében elvonja. Ezek a bérek mire lettek felhasz­nálva? Erre millió alkalommal kerestük a választ, eddig még nem kaptuk meg. Most viszont azt mondják, a tavalyi bérfejlesz­tések nem törvényszerűen hajtódtak végre (ez a 4 százalékos intarkaláré), hanem a nem állandó megtakarítások terhére. A tanácsi vezetőket én azért hibáztatom maximálisan, mert eddig a bérterületről tisztességes tájékoztatást nem adtak. Varsás Nándor: — Felvetődik egy olyan gond is, és ez bizalmi testületi értekezlete­ken csaknem mindig előjön: a tanács mit tesz a „pénzünkkel"? Mert mi úgy tudjuk, föntről leadták, a pedagógus meg nem kapta meg, akkor hová tűnt? Valahová, valamire el kellett költeni a városban. Ezeket azért is kellene tisztázni, hogy tüs­ke ne maradjon az emberekben. Hogy ne azt rebesgessék, a Béke mozit is a pedagógu­sok béréből újították fel... * Kemény kritikák, megválaszolatlan kér­dések. Így summázhatnánk e beszélgetés lényegét. Nem célunk e vitával a téma le­zárása. Sőt, ezen írásunkat vitaindítónak szántuk, s lapunkban fórumot kívánunk biztosítani minden, a pedagógus közérzet­tel kapcsolatos észrevételnek, véleménynek. Hajdú Imre Fotó: Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents