Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

1988. március 10.. csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Nem történt csoda... A mire évekkel ezelőtt még csak gondol­ni sem mertünk, az most bekövetke­zett. A magyar asztalitenisz váloga­tott elbúcsúzott a Szuper Liga elit csoport­jától, s alighanem kínos-keserves küzdelem vár majd legjobbjainkra, hogy a visszake­rülést kiharcolják. A sorozat huszonegy éves története során a magyar együttes öt­ször végzett az első helyen, s rendre a leg­jobbak közölt emlegették. A kiesést sokféleképpen lehet magyaráz­ni, de igen nagy hibának számítana, ha a szakemberek, szövetségi vezetők részéről elmaradna az önvizsgálat. Vajon a saját posztján mindenki megfelelt a követelmé­nyeknek? Képesek voltak megfelelően ösz­tönözni, előretekinteni, magukkal ragadni? A felvetésekre tiszta lelki ismerettel aligha felelhet bárki is igennel, hiszen a gyökerek nagyon mélyre nyúlnak. Nem olyan régen Európa-szerte rettegtek a magyaroktól, hi­szen három világhírű klasszis ütötte a lab­dát. A Jónyer, Klampár, Gergely trió min­den megnyerhetőt bekasszírozott, magasan ragyogott a honi asztaliteniszezés fénye. Szívesen hívták külföldi viadalokra a mieinket, látni akarták őket és tanulni sze­rettek volna tőlük. Akadt, akik a sikerek tetőpontján előho­zakodtak aggodalmukkal, mondván: nincs a klasszisok mögött az a mag, a feltörekvő tehetségekből álló üldöző boly, amely átve- hetné a stafétabotot. Most már értelmetlen dolog Bérezik Zoltán felelősségének mér­tékén vitatkozni. Az ő helyében talán más sem szavazott volna bizalmat a .Tónyerék utáni generációnak, hiszen a határokon túl csak a nagy trióra voltak kíváncsiak. Bér­ezik irányításával férfiválogatottunk meg- mászla a csúcsot, „besöpört” mindent, so­kan sütkéreztek a sikerek fényében. Eset­leg olyanok is, akik vajmi keveset tettek ezek elérése érdekében. A sportban tör­vényszerűen követik a hullámvölgyek a hullámhegyeket. Akik előre tekintenek, s időben lépnek, nem kerülhetnek olyan kí­nos helyzetbe, mint amilyenbe most az asztali teniszezők jutottak. Meglepő mindez? A sportág berkeiben járatosak számára aligha. Azt évekkel ez­előtt világosan lehetett érzékelni, hogy mé­lyül a szakadék Európa legjobbjai és a ma­gyarok között. Azt is észre kellett venni, hogy a fiatalok játékából hiányzik a tűz, s amíg mások újítottak, nálunk maradt minden a régiben. Miért voltak képesek biztosítani a folyamatosságot a svédek? Alser és Johansson után következett Stel­lán Bengtsson, aztán pedig Ulf Carlsson, Persson, legújabban meg Waldner. A fia­talítás sikerét nem fedi titok. Gyakorlás, edzés, munka — ezek a perdöntő tényezők, túl persze a kiválasztáson, a szorgalmon, a tehetségen, az elhivatottságon. De a jugo- szlávok is jó úton járnak, Bulgáriában is akadnak jegyzett sportolók, a lengyelek pe­dig biztosan nem jönnek zavarba, ha majd Grubba és Kucharski évek múlva lelép a színről. Nehéz osztani annak az egykori szövet­ségi vezetőnek az álláspontját, aki szerint „... lejárt a magyaros stílus ideje.” Való igaz, gyorsabbá vált a játék, az adogatás után szinte azonnal következik a hatalmas erejű befejező ütés, de az ereje teljében levő, újításra bátran vállalkozó, rendszere­sen kísérletező, fiatal Jónyer István való­színűleg mostanság is képes lenne felvenni a harcot a maiakkal, s talán cseppet sem esélytelenül. Persze, a pörgetés akkor ha­tékony fegyver, ha erős, van benne elegen­dő fals. Jelenlegi élsportolóink labdáit az ellenfelek valósággal „visszafújják”, a hárí­tás egyáltalán nem jelent gondot a szá­mukra. De pillanatnyilag álcád egyéb fo­gyatékosság is, mert az adogatás egysíkú, az adogatásfogadás rendkívül gyenge, a küz- denitudásról, a koncentrálóképesség hiányá­ról már ne is szóljunk. A válogatottat irányító szakemberek a klubokból válogathatnak. Jelöltjeik ott vég­zik edzéseiket, ki így, mások másképpen. Ezért határtalanul nagy a szakemberek fe­lelőssége, hogyan és mennyit követelnek. Az élvonalra nézve, megítélésünk szerint súlyos kritika, hogy negyven felé közeledő, deresedő halántékú, érett férfiak akadnak a mezőnyben (nem kevés a számuk), s ál­talában együttesük húzóemberének számí­tanak. Vannak, akik szerint a sportágat em­lékezetből (is) évekig lehet művelni vi­szonylag magas szinten. Mégis sokkal töb­bet ér a rendszeres, hatékony, megtervezett edzésmunka, a napi négy-hat órás (szükség van ennyire!) gyakorlás. Nem a régieket kívánjuk elmarasztalni, a maiakat szeret­nénk nagyobb áldozatvállalásra serkenteni. Nyakunkon az Európa-bajnokság, s a nyári olimpia, amelynek műsorán első al­kalommal szerepel az asztaliteniszezés. A jelek arra utalnak, hogy nem lehetnek vér­mes reményeink. Az ok egyszerű: sokkal jobbak a vetélytársak. Felvillanásaink le­hetnek, de ebben a sportágban nincsenek csodák — mint az igazolódott a Szuper Li­ga-sorozat közben. S eszünkbe jut, hogyan indokolta lemondását az edzőbizottság élé­ről dr. Ormai László mesteredző, aki a szét­húzást, a féltékenységet, az irigységet, a szakmai hozzá nem értést ostorozta legin­kább, s úgy vélekedett: a mélypont csak ezután következik. Lehet, hogy a napjainkra kialakult álla­potokra célzott? Arra ugyanis következtet­ni sem merünk: mi történik, ha a folya­mat, a lefelé süllyedés megállíthatatlannak bizonyul. .. Doros László Egy szőke ámulatba ejtette Frankfurtot... Az Eintracht Frankfurt-Bayer Uerdingen (4-2) labdarugó NSZK Kupa-negyeddöntőről tu­dósító DPA-jclcntés a Frank­furtban játszó Détári Lajost dicséri. „Détári Lajos: egy szőke ma­gyar ámulatba ejtette Frank­furtot” — ez az összefoglaló címe. Az értékelés a továbbiak­ban is elsősorban Détárival fog­lalkozik. „A frankfurti labdarúgó-ínyen­ceknek az utóbbi időben Détári Lajos jelenti a csemegét — írja a DPA szaktudósítója. — A ta­lálkozót megtekintő 11 000 néző hatalmas ünneplésben részesítet­te csapatát, s különösen a mér­kőzés bősét, a technikás Détárii Az, amit a szőke irányítójátékos a Waldstadionban bemutatott, pompás élmény volt, olyan tel­jesítmény, amely felmclegítcttc az egyébként didergő szurkoló­kat. Játéka a régi szép idők emlékét idézte fel, amikor az Eintracht Grabowski és Hölzcn- bein vezetésével elhódította a kupát. Csak Détári álomgólja 40 ezer nézőt érdemelt volna. A frankfurtiak további három gól­jában is döntő érdemei voltak azonban a magyar labdarúgó­nak, aki irányítási művészetét csillogtatva, vezette társait a győzelemre”. TOTÓSAROK, 11. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. FTC—BP. HONVÉD. Minden csapatrészében jobb a kispesti együttes, veresége kizárt a gyenge ferencvárosi gárda ellen. 2. BÉKÉSCSABA—RÁBA ETO. Egyik csapatot sem jellemzi az óva­toskodás, így valamelyik fél nyer­het. 3. KAPOSVAR—BP. VASAS. Ki­számíthatatlan az angyalföldi tár­saság, a sereghajtó pedig okoz még egy-két meglepetést. 4. STUTTGART—BREMEN. Egyet­len vereséget szenvedett eddig a lis­tavezető', idegenben is mer ját­szani. 5. B. DORTMUND—E. FRANK­FURT. Nagyon kell a pont a hazai együttesnek. 6. BAYERN MÜNCHEN—MÖN- CHENGLADBACH. A kupafellépés előtt álló münchenieknek sok gon­dot nem okozhat a ikúbban lévő vendégcsapat. 7. F. KÖLN—S. KICKERS. Mind­két félnek megfelelő eredménynek tűnik a döntetlen. 8. AACHEN—BLAU WEISS. Ide­genben a legtöbb esetben az egyik ponttal is beéri a Blau Weiss. 9. TORINO—MILAN, javítani akarja hazai pontvesztését a Mi­lam. 10. AVELLINO—JUVENTUS. A torinóiakra az idei bajnokságban csak a háromesélyes tipp a meg­bízható. 11. COMO—ROMA. Kétszer egy­más után nem nyernek idegenben Olaszországban a csapatok. 12. MESSINA—BOLOGNA. Min­den elképzelhető, s egyik eredmény sem jelentenie igazi meglepetést. 13. PARMA—CAT AN ZARO. Ven­déggyőzelem kizárható az esélyek közül. + 1. TATABÁNYA—MTK-VM. A bányászok ezúttal is elveszik a két pontot a fővárosiaktól. X 2 1 2 1 X X 2 1 2 1 X X X X 1 X 2 X X 1 2 1 X _J __ _ J__ 1 s port Cfio Jong Ki Budapestre látogat Április 8—10. között Bu­dapest láthatja vendégül a világ legjobb taelcwon-dós sportolóit. A szakág hatodik világbajnoksága ritka sport- csemegének ígérkezik. Ed­dig 35 ország 400 verseny­zője nevezett, de a szerve­zők még legalább további öt nemzet jelentkezését vár­ják. A hatalmas mezőnyben valamennyi világ- és Euró­pa-bajnoki címvédő rajthoz áll. A háromnapos viadalra Budapestre érkezik Cho Jong Hi, a taekwon-do stí­lus kilencdanos mestere, a szakág megalapítója. Érde­kes egybeesés: a díszven­dég éppen budapesti tartóz­kodása idején ünnepli 70. születésnapját. Tűzijáték, reklámkampány, tévéközvetítés Érdekességek a sítájfutó VB-ről A finnországi Kuopio adott otthont a 7. sítájfutó világbajnokságnak, melyen részt veitek a miskolci Bok­ros-testvérek is. Hazaérkezé­sük után élményeikről, be­nyomásaikról és a verseny - nyel kapcsolatos tudnivalók­ról készséggel számoltak be. FOGADÁS. „Repülőgépünk a legjobbkor landolt — kezd­te Bokros István. — Akkor, amikor Calgaryból érkezett haza a finn olimpiai kül­döttség. A légikikötőt szinte le kellett zárni, mert foga­dásukra olyan tömeg gyűlt össze. Volt éljenzés, taps, té­vé és rádióközvetítés, meg minden, amit az ember csak el tud képzelni. Csomagja­inkra nagyon sokat vártunk, miként a parkolóba is alig- alig jutottunk ki. Jóllehet, néhány órát elfecséreltünk, de nem bántuk, hasonló él­ményekben még nem volt részünk. Ezek után pedig természetesnek vettük, hogy Koivisto államfő fogadta az olimpikonokat. Azt a cere­móniát már csak a képernyő előtt ülve néztük végik, de legszívesebben belopóztunk volna az elnöki hivatalba.” A SlTÁJFUTÁSRÓL. „Ez a sportág a sí és a tájfutás keveréke — vette át a szót Bokros György. — Döntőnek számít a sífutás, az erőnlét és kissé háttérbe szorul a tájékozódás. Joggal vetődhet fel a kérdés: télen, vagy nyáron könnyebb versenyez­ni? A sítájfutás abból a szempontból egyszerűbb, mint a nyári, „valódi” tájfu­tás, hogy lefektetett nyomo­kon lehet és kell haladni. Az ellenőrző pontokat összekötő, kitaposott sínyomok közül olykor nem is egyszerű ki­választani a legcélravezetőb­bet ... Befagyott tavakon futottunk, 80 centiméteres volt a hó, így igencsak ke- restük-kutattuk azokat a bi­zonyos nyomokat. Az egyé­niben hét, váltóban 11 pon­tot kellett felkutatnunk, a táv 10, 12 és 22 kilométe­res volt. Egy-két kivétellel valamennyi érmet a házigaz­dák szerezték meg. A VB-n egyébként 17 nemzet spor­tolói mérték össze tudásu­kat. A váltóban elért tize­dik helyezésünk értékesnek mondható és egyéniben ki­tett magáért Szöllősi és Do- sek is.” A FELKÉSZÜLÉSRŐL. „Ma már világos, hogy eb­ben a műfajban azok szere­pelhetnek jól, akik remek sífutók — folytatta István. — Magyarországon, az eddigi tapasztalatok alapján na­gyobb szerepet tulajdonítot­tak a tájékozódásnak, s ezt tettük személy szerint mi is. Most rájöttünk, hogy nem így van. A sífutók könnyeb­ben megtanulták a tájékozó­dást, mint a sífutást. Mi ál­talában nem hibázunk tájfu­tásban, de a másik részben nem rúgunk labdába. Egyéb­ként is csak itthon tudunk készülni, hó pedig tulajdon­képpen nem volt. Majd ta­lán 1090-ben, Svédország­ban, a nyolcadik VB-n ... Itt kell megemlíteni, hogy a sí­tájfutás erősen ostromolja az olimpiát, remény van arra, hogy bekerül az ötkarikás versenyek műsorába. Az pe­dig közismert, hogy Magyar- országon csupán a Bükkben akad a sportághoz alkalmas, ideális bázis, terep. Érdemes lenne a sportág fejlesztésére áldozni! Kuopióíban megkér­dezték tőlünk, hogy nem vállalnánk-e Európa Kupát? A RENDEZŐ: EGY KLUB. „A skandináv országokban hatalmas tábora van a sízés­nek, a tájfutásnak, így érte­lemszerűen a sítájfutásnak is — sorolta György. — Jel­lemző, hogy a Világbajnok­ságot a kuopioi klub is ké­pes volt megrendezni. A te­levízió rendszeresen közvetí­tett az eseményről, volt ban­kett, fogadás és apróbb ajándékokat is kaptunk. No, és a reklám, a hirdetés!? A sífelszereléseket gyártó cé­gek mindent megtettek an­nak érdekében, hogy termé­keiket népszerűsítsék. Az egymással versenyző gyárak nagyon sokat fordítanak fej­lesztésre, kutatásra, a vég­termék pedig újabb és újabb „sícsodákban” ölt testet. Az Exel cég például egy külön­WORLD CHAMPIONSHIPS ^ KUOPIO ^ IN SKI* ORIENTEERING leges markolattal rukkolt elő, Dosek Ágoston kipróbá­lásra és véleményezésre ka­pott is belőle. Calgaryban egyébként csak azért nem engedték meg azoknak a bo­toknak a használatát, mert valamennyi szereplő még nem tudta beszerezni, és az olimpián csak egyenlő felté­telek között lehet versenyez­ni. A tudomány már ebbe a sportágba is betört. A své­dek, vagy a finnek például műszerrel mérik be a sí­gyorsaságot, s utána választ­ják meg a megfelelő viaszt.” KÖZLEKEDÉS. „Kuopio finnországi viszonylatban nem számít nagyvárosnak — szögezte le István. — Ott az egyik legfontosabb közleke­dési eszköz a siléc. A tele­pülést széltében-hosszában behálózzák a sínyomok, az egész olyan mint egy úthá­lózat. A „rendszert” karban­tartják, a nyomokat, járato­kat egy-egy nagyobb hava­zás esetén újra lefektetik, szélesítik. Magyarországon a kerékpár számít népi közle­kedési eszköznek, Finnor­szágban pedig a siléc. El sem tudom képzelni, hogy valakinek esetleg nincs a tulajdonában ebből a „jár­műből” .. KORCSOLYAVERSENY. „Már hazafelé készültünk, amikor számunkra rendkívül különös viadal kezdődött Kuopio közvetlen közelében, egy tavon. Korcsolyaversenyt szerveztek, 50 kilométeres pályát alakítottak ki, a részt­vevőknek nem kevesebb, mint 200 kilométert kellett megtenniük. Több ezren ne­veztek, s köztük fiatalok és idősek egyaránt voltak. Ha­talmas munkát jelentett a jégre fagyott hó eltakarítá­sa, de a finnek nem ismer­nek lehetetlent, ha a sporto­lási feltételek megteremtésé­ről van szó. A rajtot meg­előzően olyan megnyitó ün­nepséget rögtönöztek, hogy látva maradt a szánk. Még tűzijáték is volt!” Kolodzcy Tamás Csak röviden... ASZTALITENISZ. A fő­városban rendezték meg a serdülő asztáliteniszező Hú- szak-bajnokságot. A leányok mezőnyében Simon Nóra az 5., a fiúknál Tóth Zsolt a 7. helyen végzett. Mindket­ten a Borsodi Építőik Volán sportolói. Sátoraljaújhelyen lebonyo­lították a serdülő Tízek- bajnokságol. Eredmények, leányok: 1. Esztergomi, 2. Kruj, 3. Mészáros. Fiúk: 1. Barnóth. 2. Nagy, 3. Lipusz. SAKK. Befejeződött Mis­kolc város egyéni bajnok­sága. Harmincán vetélked­tek, s az első öt került a megyei egyéni versenyre. A végeredmény: 1. dr. Juza (M. Spartacus) 8, 2. Landen- berger (Borsodtávhő) 7.5. 3. Fekete (M. ’Spartacus) 7.5, 4. Szanyi (M. Spartacus) 7, 5. Lőrincz (Borsodtávhő) 7, 6. Orgován (M. Spartacus) 7, 7. Bernáth (SÜMSE) 7, 8. Rezső (Miskolci Közúti Igazgatóság) 7 ponttal. SÚLYEMELÉS. Nyolc fia­tallal vett részt a Kazinc­barcikai Vegyész súlyemelő szakosztálya a Kassán meg­rendezett Szilovák Úttörő Nagydíjon. A barcikaiak jól szerepeltek, értékes győzel­meket arattak és néhány he­lyezést is szereztek. Eredmé­nyek. 36 kg: 1. Sántin, 40 kg: 2. Bene. 44 kg: 1. Hor- nyák, 2. Virágh. 52 kg: 2. Illés. 56 kg: 1. Zsuga P. 60 kg: 1. Goór. TÁJFUTÁS. Március 12- én. szombaton Miskolcon, a Vologda lakótelepen alapfo­kú tájfutóversenyt rendez­nek. Kezdés: 14 óra 30-kor. A viadal központja a 4-es Számú Általános Iskolában lesz, jelentkezni is ott lehet 13.30—14 óra közölt. Az in­dulók számára térképet biz­tosítanak. Az eseményen bárki részt vehet! TENISZ. A DVTK elnök­sége értesíti tenisz-szakosz­tályának korábbi és leendő tagjait, hogy a bérletek áru­sítását megkezdte. Az egész- és félszezonra, valamint az egy hónapra érvényes bér­letek a DVTK tenisztelepén (Miskolc, Sétány u. 3.) reg­gel 8 és este 20 óra között vásárolhatók. Telefon: 52-344 17-es mellék. A DVTK egyben értesíti tenisz-szakosztályának tag­jait, hogy részükre március 14-én, hétfőn 16.30-kor az egyesület klubjában tájékoz­tatót tartanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents