Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
1988. március 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 0 z intezmenyrendszer korszerusitese módosítja a tanácsi mankót és szervezetet Beszélgetés dr. Ladányi Józseffel, a megyei tanács elnökével Ahogy az már bevett szokás, minden év elején tartanak egy összdolgozói értekezletet a megyei tanácson. Az idén február elején került sor erre a tanácskozásra, amelyen - mint tudósításunkban megírtuk — megjelent és felszólalt Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára is. A munkaértekezlet előadója dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke volt. Bevezetőben értékelte az elmúlt év tapasztalatait, tanulságait, majd elemezte az apparátus előtt álló idei feladatokat, különös tekintettel a megváltozott viszonyokra, a kedvezőtlen — a tanácsi gazdálkodást is befolyásoló — gazdasági-társadalmi környezetre. Bár természeténél fogva az előadás tartalmazott több olyan elemet, amely a tanácsi apparátus „belügyeként” fogható fel, más részletei annál inkább közérdeklődésre tarthatnak számot. Ezekről kérdeztük beszélgetésünk során a megyei tanács elnökét. — Az idei esztendő terveiről szólva elsősorban a tanácsi gazdálkodás megváltozott körülményeit hangsúlyozta. A feladatok rangsorolása alkalmával, mi került ki a tervek közül és mi az, amit tovább nem halogathatunk? — 1988-ban az alapvető gazdaságpolitikai célokkal összhangban a fő figyelmet a megyében is a népgazdaság külső és belső egyensúlyi helyzete stabilizálásának elősegítésére, az exportképesség fokozására, a költség- vetési kapcsolatok egyenlegének javítására, a termelési és termékszerkezet korszerűsítésére, a területi ipar- szervezés segítésére, s a keletkező szociális, foglalkoztatási feszültségek mérséklésére fordítjuk. Ezek szolgálatában fogadta el a megyei tanács az 1988. évi tanácsi tervet. — A terv a korábbiakhoz képest kevesebb prioritást tartalmaz. — A VII. ötéves terv előttünk álló éveiben csupán néhány program — Miskolcon a lakásellátás javítása, a belváros rehabilitációja, a tömegközlekedés rekonstrukciója, a vidéki városokban a középfokú Oktatást szolgáló tanteremfejlesztések, a megkezdett kórházi rekonstrukciók folytatása, a községekben a víz- és csatornatársulati fejlesztések — viszonylagos védettségét tudtuk biztosítani. Az állami és telepszerű lakásépítések, valamint az általános iskolai fejlesztések visszafogása elkerülhetetlenné vált. Nem épül meg a tervezett körzeti orvosi rendelők jelentős része sem. A fejkvóta csökkentése különösen ott okoz gondot, ahol a beruházásokhoz, a lakosság településfejlesztési hozzájárulást szavazott meg. A tervezettnél jóval kevesebb óvoda épül, a közművelődés tárgyi feltételei nem bővülnek, tovább nyúlik a közműolló, Miskolcon nem épül meg a szociális otthon, a sportkollégium, a hulladékégetőmű, elmaradnak a 'kórházi infrastruktúra fejlesztését szolgáló beruházások. A forgalom dinamikus növekedésével az útkorszerűsítési munkák nem tartanak lépést. Prioritásaink közül továbbra is a működő intézmények fenntartása áll első helyen. Sajnos, azonban a működési és fenntartási kiadásainkat is csökkenteni kell 5—6 százalékkal. j — Ilyen körülmények között megnő a jelentősége a takarékos, ésszerű és rugalmas tanácsi gazdálkodásnak éppúgy, mint annak, hogy a korábban elfogadott célok módosítása a lakossági vélemények előzetes kikérése után történjen. — A foglalkoztatási problémák változatlanul megoldatlanok. A tanácsok milyen eszközökkel enyhíthetnek a munka- nélküliek és a munkanélküliség gondjain? — A megyei tanács munkájában 1988-ban tovább növekszik a területi iparszervezés súlya. Ebben az ipar ágazati aránytalanságaiból, a foglalkoztatási és szociális helyzetből eredő gondok egyaránt szerepelnek. Napjainkban a megyei ipartelepítés fő törekvése a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatása, az Özd és környékén jelentkező foglalkoztatási feszültségek enyhítése, valamint a megye iparszerkezetének átalakítása. Egyértelműen azzal kell számolnunk, és arra kell felkészülnünk, hogy 1988-ban tovább éleződnek a foglalkoztatás feszültségei. Területileg Ózdon, Miskolcon és vonzáskörzetükben, valamint a Bodrogközben jelentkezhetnek súlyosabb foglalkoztatási gondok. A feszültségeket enyhítő intézkedések sorában maximálisan ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a különböző gazdálkodó szervek a megszűnő tevékenységek helyébe — a Foglalkoztatási Alap e célra elkülönített részéből történő támogatás pályázati úton való elnyerésével — új, korszerű üzemeket, munkahelyeket létesítsenek. Tovább kell szélesítenünk a közhasznú munkavégzés kereteit, mind a foglalkoztatott létszámot, mind a tevékenységi formákat illetően. Az 1988. évi előzetes terveink szerint a megye 23 településén évi átlagban 700 személy közhasznú munkavégzésével számolunk. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer új elemeként a legkeresettebb szakmákban meg kell szervezni a munkaviszonyban nem álló, elhelyezkedni nem képes személyek szakmai képzését, illetve átképzését. A megye további körzeteiben is létre kell hozni a Munkaügyi Szolgáltató Iroda területi kirendeltségeit. A területi munkaügyi apparátus, illetve a helyi tanácsok fokozottabb bevonásával el kell érni, hogy a megye munkáltatóival kialakított információs és munka- kapcsolat folyamatos és élő legyen, s késedelem nélkül lehessen előre jelezni a foglalkoztatási helyzetben bekövetkező, előzetes felkészülést igénylő mozgásokat, változásokat. Alapvető követelmény, hogy az átmenetileg elhelyezkedési nehézségek elé kerülő személyek problémáival tanácsi szerveink, ügyintézőink, szakszerűen, gondosan, rugalmasan és humánusan foglalkozzanak. — A mezőgazdaság is egyre inkább munkaerő-kibocsátó lesz a megyében. A gyenge mező- gazdasági üzemek így nem segíthetnek a megoldásban . . . — Ha szeretném a nagy szavakat, akkor úgy kellene fogalmaznom: 1988 legyen a fordulat éve a mezőgazdaságban. Jelenleg a'megyében kialakult gyenge mezőgazda- sági üzemek nemcsak gazdasági, hanem egyre inkább társadalmi problémákká válnak. Különösen a gazdasá- gilag-társadalmilag elmaradott térségekben van ez így, ahol a termelőszövetkezetek — a versenyképtelenségük miatt — nem tudnak szerepet vállalni a térség felemelkedésében. Miért? Mindezekre a kérdésekre az új agrár- programtól várjuk a választ, amelyet a mezőgazdasági osztály elkészített. Éppen a legutóbbi vb-ülésen vitattuk meg, és alkalmasnak tartottuk arra, hogy a szükséges korrekciók után a márciusi tanácsülés elé kerüljön. — Ebben az esztendőben megszüntették a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, s a tanácsok a Belügyminisztérium főhatósága alá kerültek. Várhatóan változás lesz a tanácsok pártirányításában is. Mit jelent mindez az önök számára? — Az Országgyűlés tavaly decemberi ülésszaka óta sokakat foglalkoztat a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának megszüntetése, és az, hogy a Belügyminisztériumhoz került a felügyelet. Ezzel azonban a tanácsok kormányzati irányításának rendje nem változik, — de lényeges tényező, hogy az irányításban közreműködő a kormány tagja — nem csökken az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács hatásköre. A tanácstestületek nem lesznek alárendelve — ahogy az MTTH-nak sem voltak — a Belügyminisztériumnak. A politikai intézményrendszer korszerűsítése nem reked meg a kormányzati szinten, hanem jelentős módosulást hoz a tanácsi munkában és szervezetben is. A tanácsok pártirányításá- nak rendjében változás lesz. A párt — anélkül, hogy lemondana irányító, vezető szerepéről — lényegesen módosítani kíván az irányítás mértékén és módján. Világosabb lesz a párt és a tanácsi szervek közötti munkamegosztás, a hatáskörök és a felelősség elhatárolása. — A módosulások közül második helyen azt emelném ki, hogy a tanácsok önállósága, ezzel párhuzamosan felelőssége tovább nő. A megyei tanács felelőssége elsősorban abban növekszik meg, hogy olyan kádermunkát végezzen, olyan terület- és településfejlesztési politikát folytasson, úgy képviselje a helyi tanácsok érdekeit és úgy törekedjen a kormányzati szándékok következetes végrehajtására, valamint végrehajtatására, hogy közben növekedjen a helyi tanácsok mozgástere és alkalmassá váljanak a nagyobb önállóság fogadására. — Végül a tanácsok önállóságának kibontakozása együtt jár a tanácsi munka nyitottságának növelésével, és demokratizmusa szélesítésével. Az elmúlt években kétségkívül felértékelődött a tanácstestületek jelentősége. Sok tanácsi szakember megértette, hogy egy ütőképes tanácstagság az ő munkájukat is könnyebbé teszi. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy egyetlen tanácsi vezetés sem lehet hosszú életű, ha a lakosság érdekeit, törekvéseit figyelmen kívül hagyja. Ez az eddigieknél színvonalasabb tanácstagi munkát kíván, azaz a tanácstestületekben nyílt, kertelés nélküli vitát, az érdekek ütközését — ez viszont megköveteli, hogy a tanácstagok informáltabbak legyenek. Tovább növekszik a fontosabb tanácsi döntéseket megelőző társadalmi viták, a lakossággal folytatott előzetes konzultációk szerepe is. — Mostanában állandóan napirenden van a politikai intézményrendszer korszerűsítésének kérdése. Erinti-c ez a tanácsokat, s ha igen, mennyiben? — Természetesen a politikai intézményrendszer korszerűsítése nem kerüli el a megyei tanács apparátusát sem. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a megyei tanács apparátusa túlságosan tagolt szervezeti keretekben dolgozik. A racionális szervezeti keretek létrehozása megköveteli a párhuzamos szervezetek, valamint a funkciójukat és feladatkörüket vesztett csoportok megszüntetését. A megújítás folyamata nem állhat meg egy- egy tevékenységi szféra, vagy osztály átrendezésében, hanem a megyei tanácsi szervezet egészében kell gondolkodnunk, mert ellenkező esetben — tapasztalataink szerint — visszarendeződési folyamatok indulnak meg. Mióta világ a világ, az újjal mindig szembesül a megszokás ereje. Ha pedig a változtatás egzisztenciákat érint, részérdekeket sért, az ellenállás törvényszerűen megsokszorozódik. Meggyőződésünk szerint a korszerűsítés nem építkezhet felülről lefelé, mert itt nem taktikai lépésekről, mechanikus létszámcsökkentésről van szó, hanem egy strukturális átalakulási folyamat kibontakozásáról. Ezért szeretnénk, ha az elképzelések az osztályokról indulnának ki. rendszer struktúrájában, felépítésében, módszerében, az érdekek és érdekeltségi viszonyok megjelenésében, a koordinációban új gondolkodást, megújult tanácsi szemléletet igényel. — A megújulás milyen területeket érinthet elsősorban? Hogyan látják, mi az, amiben legfontosabb a változtatás? — Évek óta számos kritika éri a hatósági munkát, az ügyintézést, ezzel összefüggésben a községi, városi dolgozók felkészültségét. Ezzel kapcsolatban is — de más vonatkozásban is — a felkészítésben és a továbbképzések rendjében az ellenőrzésben és a számonkérésben látom a fő okot. Vezető munkatársaimtól, valamennyi dolgozótól az eddigiektől nagyobb öntevékenységet, az új szervezeti keretek kialakítására nagyobb kezdeményezőkészséget várok. Az előttünk álló évben ez elkerülhetetlen feladat, mert a kétszintűség bevezetésére döntést hoztunk, — a nagyközségi tanácsok szerveinek tevékenységét már január 1- jétől közvetlen megyei irányítás alá vontuk — minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy mind a megyei tanács szervezetét, apparátusát, mind a községi tanácsok szervezetét, apparátusát minél rövidebb idő alatt alkalmassá tegyük a feladat ellátására. — A főhatóságok vizsgálatai munkánk nagyon sok pozitív vonását feltárták. Most mégsem ezekről beszélnék elsősorban, hanem azokról, amelyek gyengeségeinkre mutatnak rá, és változtatást igényelnek az elkövetkező években. — Változatlanul problémának tartják a főhatóságok, hogy testületi előterjesztéseink zöme nem tartalmaz alternatív javaslatokat, a döntés-előkészítés mechanizmusa során felvetődött különböző véleményekről a testületek nem kapnak elemző tájékoztatást. A VII. ötéves tervidőszak első két évében a megye gazdálkodására a bevételek kedvezőtlen alakulása volt jellemző, fokozódtak a helyi tanácsok likviditási gondjai. Ennek tükrében különösen szembetűnő, hogy a megyében o helyi tanácsok együttműködésének gyakorlata még nem alakult ki, azaz nem használtuk ki a helyi tanácsok pénzügyi együttműködésében rejlő lehetőségeket. A tanácsi vállalatoknál, költségvetési üzemeknél jelentkező gondok, hiányosságok arra mutatnak, hogy a megyei tanács illetékes osztályai nem fordítottak kellő figyelmet a helyi tanácsok vállalatfelügyeleti munkájára. A főhatósági vizsgálatok nem tartják kielégítőnek a lakóházjavítási munkák előkészítésének, szervezésének és végrehajtásának színvonalát, A felújításokat végző vállalatok ár- és számlázási fegyelme rossz. — Hosszúnak tartja a vizsgálat azt az időszakot, amíg a megüresedett tanácsi bérlakásokat újra hasznosítjuk. Figyelmet érdemel a lakbér, illetve bérleti díj hátralékoknak az utóbbi években bekövetkezett megnövekedése is. — Ellenőrző munkánk hiányosságaként tárják fel a vizsgálatok, hogy a megállapítások realizálása esetenként elhúzódik, a felelősségre vonásban késedelem tapasztalható,' a belső ellenőrzés terén érdemi javulás nem következett be, a kártérítési felelősség érvényesítésére nem mindig kerül sor. — A kétszintű igazgatás feltételeinek bevezetéséhez nélkülözhetetlen a községi apparátus jelentős minőségi megerősítése, a színvonalkülönbségek csökkentése és az igazgatási társulások szélesebb körű megszervezése. — Végül: milyen szerepe lehet a tanácsoknak a társadalmi feszültségek levezetésében, a közjó szolgálatában? — Ma a politikai életben — különösen az MSZMP KB novemberi ülése óta — megerősödött a megújulás, a reformok igénye. Mindezt az magyarázza, hogy a társadalmi életünket minősítő gondok fokozatosan egymásra torlódtak, és stagnált, majd érezhetően csökkent a társadalom működőképessége. Az elmúlt években a mindenáron stabilitásra való törekvés nem tette lehetővé a kedvezőtlen folyamatok megfékezését és visszaszorítását. Ez a politikai vezetésben és a közvéleményben is egy hamis biztonságérzethez vezetett, ugyanakkor megkímélt bennünket a nagyobb nyugtalanságoktól. A társadalmi feszültségek mégis erősödtek. Egyre többen úgy vélték, hogy a stabilitás prioritása miatt a jövőnket kockáztatjuk, s csak elodázunk egy későbbi, válságokkal terhes időszakot. — Nem vitás: a reformok felvállalása átmeneti bizonytalanságokat, nehézségeket, kockázatokat rejt magában. Eközben a politikai vezetésnek minden szinten fel kell vállalnia az olyan lépések sorozatát is, amely nem tarthat igényt népszerűségre, annak ellenére, hogy a közjó érdekeit szolgálja. Ennek következtében régi, megszokott értékrendek bomlanak fel, változik, átalakul a szemlélet- és gondolkodás- mód. Ezzel együtt jár, hogy a folyamatok lényegi ellentmondásai érzékelhetőbbé, élesebbé válnak. — Ismert, hogy az utóbbi időben megsűrűsödtek gondjaink, szinte másról sem hallunk manapság, mint hogy nő az adósságunk, nem gazdálkodunk eredményesen, baj van a közoktatással, csökken a kultúra vonzereje, fokozódik a kiábrándultság és még sorolhatnám. Aligha lehet tagadni, hogy sok nehézséggel és kedvezőtlen jelenséggel, az átalakulás folyamatában határozottabban jelentkező, számos ellentmondással kell szembenéznünk. De az is igaz, hogy temérdek gondunk és bajunk közepette vannak sikereink és vannak örömeink is. Mostanában mintha elfelejtettünk volna örülni, mintha szemünk csak a rosz- szat volna képes látni. Mély meggyőződéssel vallom, hogy az embereknek néhezebb időkben még inkább szükségük van örömökre, biztató sikerélményekre, mint jobb korszakokban. Ez erőt ad a küzdelmekhez, erősíti a hitet, amely nélkül a cselekvés tétova. — Minden alkotó munkához hit kell, a szenvedélyes és elkötelezett kiállás az igazság, a fejlődés, az előremutató célok mellett. S ez a kiállás egyben tiltakozás a félbemaradt programok, végre nem hajtott határozatok, végig nem gondolt gondolatok ellen. — Én azt remélem, hogy a megyei tanács apparátusa 1988-ban is felnő a feladatok nagyságához, és mindent megtesz azért, hogy a megyét jellemző kedvezőtlen helyzet az idén minél nagyobb, s jó irányú fordulatot vegyen. (sz—i) Az új irányítási, felügyeleti Az Autóvillamossági Felszerelések Mezőkövesdi Gyárában indító- motorokat szerelnek Fotó: Laczó Józseí
