Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

1988. március 26., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 március 15—31-ig Viszontlátásra az üzletekben! Dz OKISZ Labor tavasMri iataiánlata 1919. márc. 15-én nyílt meg a Miskolcra menekült eperjesi ősi kollégium jog- akadémiája. Alapkövét még 1666. ápr. 6-án helyezték el Eperjesen, és 1667. ápr. 16- án el is készült az intézet épülete. A kollégium akkor 10 osztályból állt, melyből a 9. a jogi ismeretekre szako­sodott. Első rektora Pomári- us Sándor volt, akit Mag- deburgból hívtak meg, első jogtanára Pankrátus Mihály, kinek 1668-ban gr. Thököly Imre is tanítványa volt. 1673-ban gr. Volkra Nándor császári hadvezér elfoglalta Eperjest, és a kollégium működését beszüntette. Po- márius 60 teológus- és jogász- tanítványával Szepesváral jó­ra menekült. A kollégiumot jezsuiták foglalták el 1682- ig, majd Thököly Imre ad­ta vissza rendeltetésének. 1687-ben a kollégium újra katolikus kézre került, 1705- ben II. Rákóczi Ferenc ad­ja vissza, majd 1710-ben gr. Pálffy János újra a jezsui­táknak adományozza. Így marad 1784-ig, de a jog ta­nítása csak 1815-ben indul meg újra. A kollégium ta­nulója volt 1816—19-ben Kossuth is. 1951. márc. 15-én, a ma­gyar—szovjet barátsági hó­nap keretében avatták fel a miskolci Petőfi-szobrot, Ko­csis András alkotását. A szobor két domborművét Danó Károly, az alapzatot Menner László, a kőfaragó­munkát a Szántó Testvérek cég végezte. 1920. márc. 18-án Sztami- rovszki Tadeusz konzul veze­tésével Miskolcra költözik a lengyel konzulátus " (a mai Akadémiai Bizottság székhá­zába) 1921. jan. 1-jén Buda­pestre teszi át székhelyét. 1923. márc. 19-én a Bor- sod-Miskolci Közművelődési Egyesület felveszi a- Lévay József Közművelődési Egye­sület címet. 1919. márc. 22-én Miskol­con is megalakult a mun­kástanács', mely proklamaciót bocsátott ki a város népé­hez. A nyilatkozatot Grosz- mann Zsigmond, Pelyhe Já­nos, Szeder Ferenc és Rei- singer Ferenc népbiztosok írták alá. 1938. márc. 22-én a városi közgyűlés határozatot ho­zott, mely szerint a Koronát 10 évi időtartamra a Janits testvéreknek adja bérbe. (Janits József 1932 májusá­tól volt bérlője „az 1891-ben épült 30 szobás Lilla szálló­nak, a Palotaszállót 1948 szeptemberében veszi keze­lésbe az állam, 130 000 Ft-os bérhátrálék ellenében meg­vásárolja a szálló és étte­rem berendezéseit.) 1945. márc. 25-én Gergely Sándor író, a Dózsa-triló’gia híres szerzője választói nagy­gyűlést tartott Diósgyőrben, képviselői választókerületé­ben. 1930. márc. 27-én ünnepé­lyes keretek között rakták le a Palóczy utcán az új ref. elemi iskola (ma: Egressy Béni Zeneiskola) alapkövét. 1945. márc. 25-én titokza­tos körülmények között meg­gyilkolták v. dr. Borbély- Maczky Emilt, Borsod vár­megye és Miskolc város volt főispánját. Apropó: Borbély-Maczky! Bóta „mintafalu” földesura, Gömbös Gyula kebelbarátja, az ex-vitéz és párbajhős, a dél-borsodi falvak „meg- mentője”, a daróci Mikszáth- falva alapítója, a numerus clausus és a zsidótörvények élharcosa, munkásmozgalmi vezetők Véres kezű Pilátusa 1944 decemberében már volt áldozatai kezébe került, de magas összeköttetései révén szabadlábra került. 1945. március elején aztán újra letartóztatták, s félve a ki­terjedt, „szabadító” kapcso­latától, a rendőrségen (a Kálvin utcai székházban) nem cellába, hanem egy fél­reeső, és titokban tartott iro­dahelyiségben szállásolták el. Itt folytak a kihallgatások heteken át; mígnem ... 1945. március 25-én titok­zatos politikai merénylet ál­dozata lesz. 24-én éjjel ugyanis (alkalmasint erre időzítették a szökési tervet) szovjet bombázórajok húztak el az éji sötétbe burkolt vá­ros felett. Ekkor hangos ki­áltásokkal, lövöldözésekkel keltett pánik alatt, (hogy, hogy nem) eltűnt a fogoly. tNyoma nincs azonban a rendőrség rémületének: a 27-i Szabad Magyarország hozza a hírt: a főispánt alig­hanem egy reakciós trupp szabadította ki, s még az éj leple alatt egy vallatóhelyre vitték, ahol a kihallgatáso­kon „beköpött” adatokról faggatták. S a kivallott ada­tok úgy látszik, terhelők vol­tak, hát több gépfegyverből leadott sorozattal megszaba­dultak tőle. Az újság sze­rint 27-én reggel 7 órakor egy, a Népkertben sétáló (!) nő akadt a holttestre a Vi­gadó épületében (!). A téli­kabáttal letakart holttest meztelen mellén gyűrött cé­dula, rajta kék ceruzával írott fenyegetés: „Így járnak az árulók”. (A holttestet egy szalmásszekéren szállították a Vigadóba.) S hogy a sajtó (és a rendőrség) ilyen köny- nyen napirendre tért e „re­akciós” merénylet „tényálla- déka” fölött, a szóbeszédben kialakult a gyilkosságnak egy másik (valószínűbb) ver­ziója is: e szerint az akkori pártviszályok idején a volt áldozatok „nem bízván” a még polgári igazságszolgálta­tásban (április 21-én volt az első • népbírósági tárgyalás Miskolcon), ilyen törvényen kívüli módon szolgáltattak igazságot (és elégtételt) az elszenvedett meghurcoltatá­sokért. Ezt a verziót több momen­tum igazolja, mint az előb­bit: a túl könnyű szöktetési manőver, a szalmásszekér, a megtaláló nő személye stb. mind elejtett nyomai J bűn­esetnek. Dr. Kárpáti Béla A Budapesti Ruházati Szövetkezetek és az OKISZ Labor március első hetében a Duna Intercontinental Szálló báltermében mutat­ták be a több mint 200 da­rabos tavaszi-nyári kollek­ciójukat. A Labor új művészeti ve­zetője, Horváthné Balogh Mária által összeállított di­vatszemle modelljeit ahord- hatóság jellemezte. A terve­zők a világ nagy divatcégei­től beszerzett információk alapján figyelembe vették a magyar alkatot, s a kettő ötvözetéből alakították ki elképzeléseiket: így születtek meg a praktikus, jól visel­hető tavaszi-nyári öltözékek. ■ Az alapanyagok finomodó talk. Sláger a kasmír, a moher, az alpakka, s is­mét előtérbe került a hur­kolt kelme, ezen belül a fő­szerep a vékony pamutdzsör- zéé. Látható volt selyem, karton, régi .szaténkanton. . . A formákra a nőiknél a karcsú sziluett, a jellemző. A vállak már nem annyira hangsúlyosak, mint az előző szezonban. A mini újból di­vatos, de nem kötelező! A színek változatosak. Vi­selik majd a pasztell árnya­latokat ugyanúgy, mint az élénk konkrasztosat, például a pirosat a feketével, a cit­romsárgát a napsárgával. Új árnyalatok e szezonra a tejeskávé- és a krémszín. A háromnapos esemény- sorozaton számos újdonság­gal találkozhatott a közön­ség. Olyan hordható dzsörzé- ruhákat is bemutattak, ame­lyék március közepétől (két méretben) az OKISZ Labor OL’D márkajelű üzleteiben kaphatók. Készült kollekció kifejezetten a kereskedelem számára is. A férfiak a hagyományos egy- és kétsoros öltönyök mellett gyűrt vászonból ké­szült — kis válitömős — zákókat is nyugodtan felve­hetnek. A nyári pólókhoz íz­léses bermudákat húztak magukra a férfi manöke­nek. A gyerekek ez alkalommal is élénk színű, bő fazonú holmikban pompáztak. Az általuk bemutatott model­lek jelentős része a közel­jövőben megnyíló butikban, az Úttörő Áruház földszint­jén . kaphatók lesznek. Alkalmakra, estére elegáns viseletnek mindkét nem szá­mára ízléses kollekciót mu­tattak be. A hölgyeknél nagy divat a tengerészstílus. Emellett elegáns modellek készültek madeiráiból és se­lyemből. A férfiak esti öl­tözéke könnyed, elegáns. A teljesség igénye nélkül néhány olyan, tavaszi-nyári modell kisszériában a be­mutatóból, amit szívesen lát­nánk viszont az utcán, szín­házban,- munkahelyen és strandon: a Graboplast-alap- anyagból készült esőkabá­tok, a gyapjúdzsörzé tubus­ruhák, valamennyi egy- és ikétrészeses fürdőruha, a Minta KTSZ férfias stílusú női kosztümjei, nadrágkosz­tümjei, az QKISZ Labor se­lyem alkalmi ruhái, a Hódi­köt türkizkék és zöld csí­kos összeállításai, a Ciklá­men Ruhaipari Szövetkezet pamutdzsörzé női ruhái, a FÉKISZ férfikollekciója ... Az QKISZ Labor tavaszi- nyári bemutatóját röviden úgy lehet jellemezni, hogy viszontlátásra az üzletekben. Képeink a divatbemutatón készültek. Emlékeim MuhibóL. A jogász írja: A személyi jövedelemadó alól mentes vagyoni értékek A törvényjavaslat vitája idején a maganszemelyekkel kapcsolatos jövedelemadó kivetésének kérdésén belül nagy lázban tartotta az or­szágot a jövedelemadó-men­tes vagyoni értékek köre. A kispénzűek, akik nem lát­hatatlan jövedelemforrásból teremtették elő a megélhe­tésükhöz szükséges minden­napit, elkeseredetten talál­gatták, vajon az ő kis tár­sadalmi tiszteletdíjukra is kivetnek-e adót, vagy a csa­lád anyagi javaihoz épp­hogy hozzájáruló gyes, gyed is az új rendelkezések alá esik-e? A sajtóból kapott tájékoz­tatás mellett mindenki meg­bízható forrást is meg akart szerezni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Magyar Köz­lönyt árusító hírlapboltok előtt kígyózó sorok álltak. Nos, ezúttal azt a megoldást vállaljuk, hogy a megjelent törvény indoklási részét kö­zöljük saját elemzésünk he­lyett. Ez részletessége mel­lett közérthető is, tehát a jogban nem kifejezetten jár­tas olvasók számára is „emészthető” olvasmány. A mentességek legjelentő­sebb csoportja szociális, szo­ciálpolitikai indíttatású. A társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatások je­lentős részének mértéké ugyanis nem függ jövede­lemtől, így a keresetek úgy­nevezett bruttósítása nem vonja maga után ezeknek az összegeknek az emelke­dését is. Ebben a körben je­lentősége miatt a családi pótlékot, a gyermekgondo­zási segélyt és a szociális segélyt kell kiemelni. A társadalom segítőkész­ségét fejezi ki az a szabály, hogy a súlyosan testi fogya­tékosok jövedelméből — sa­játos kiadásaikra figyelem­mel -- . 12 000 forint adó­mentes. Közvetettebb eszkö­zökkel, de szintén szociál­politikai célt szolgál az, hogy például az ösztöndíj, a sorkatonai illetmény, a diákok pénzbeli támogatása, a volt állami nevelt részére megállapított önálló életkez­dési támogatás is mentes az adó alól. Nem kell továbbá jövedelemadói fizetni «/ örökség, az ajándék, a nye­remény után sem, mivel ezek a jövedelmek vagy il­letékfizetési kötelezettséggel járnak, és ezért adózásuk kettős elvonást jelentene, vagy olyan kismértékűek, hogy az adórendszer szem­pontjából figyelmen kívül hagyhatók. A jogszabály mentesség adásával is segíti és támo­gatja a jövedelmek lakás­célú felhasználását, és azt, ha a jövedelem valamilyen kiemelkedő tevékenységgel összefüggésben keletkezik. Ilyen például a kitünteté­sekkel járó pénzjutalom, de adómentes a társadalmi munkáért kapott jutalom is, évi kétezer forint összegig. Mentes az adó alól a mező- gazdasági kistermelésből származó, ötszázezer forin­tot meg nem haladó árbe­vételből származó jövede­lem, továbbá a földjáradék, a háztáji és az illetmény- föld megváltásának összege is. Ezek a mentességek a mezőgazdasági és az élelmi­szer-termeléshez fűződő ér­dekeket szolgálják. A ki­emelkedő műszaki alkotás­nak minősülő találmányi díj részbeni adómentessége a műszaki fejlesztés meggyor­sításához fűződő érdekein­ket' szolgálja. A természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás, illetve — jogszabályban meghatáro­zott — természetbeni jutta­tások mentesek az adó alól. Mivel a jövedelmek meg­szerzőiknél adóznak, ezek­nek a juttatásoknak az adó alá vonása gyakorlatilag megszüntetné azok ingye­nességét. Egyes megtakarítási for­mák jövedelmei (KST-betét, iskolai takarékbélyeg, stb.) a kis volumen miatt adó­mentesek, de itt a kamatok sem emelkednek. A deviza- számlánál és az ifjúsági ta­karékbetétnél ösztönzési cél­ból nincs adókötelezettség. Dr. K. fi. A muhi csata közelgő 750 éves évfordulója kap­csán az Észak-Magyar- országban kibontakozó vita írásra késztet. Nyolc éven át Muhi község tanítója vol­tam. (1945—53). Bár nem vagyok történész, kutató, de a hely szelleme és leletei (Kocsmadomb) szoros kap­csolatba hoztak a múzeum akkori nagyszerű munkatár­saival, Leszih Andorral és Megay Gézával. Többször jártak nálunk és sokat be­szélgettünk Muhi történel­méről. Idézek néhányat: Leszih Andor a 700 éves évforduló idején kutatásához néhány Muhi községi férfit is alkalmazott segítségül az igénybe vett katonák mellé. Elsősorban a várost kereste és találta meg a mai 35. sz. közút Nyékládháza—Muhi közötti szakaszától északra, kb. az 5. km-től Ónod felé húzódó dombon. A falubeli •emberek az ásatás után 4— 5 évvel pontosan megmutat­ták ezt a helyet. Emlegették a felégetett város templomá­nak ajtóvasalását, a megol­vadt perselyt stb. Erre a dombra állították akkor a faragott kopjafát. Muhi város mindenképp 1241 után kdletkezh etett. A csatáról írt feljegyzések vá­rost mem említenek. így „Mu­hi puszta” vésődött történel­mi tudatunkba. Leszih Andor többször ki­fejtette, hogy a mai környe­zet lényegesen eltér a 700 év előttitől. Ez a táj a Sajó, Hejő, Hernád törmelékkúp­ján fekszik, s lerakott ka­vicsait bányássza a környék minden kavicsbányája. Ezek a vizeik annak idején rakon­cátlanul kanyarogtak, válto­gatva medrüket. Ezért több­nyire vizenyős, mocsaras tá­jék leheteti. Ezt az emberi emlékezet is megőrizte a föld­rajzi helynevekben. „Ken- gyeMó dűlő”, „Jászol-tó dű­lő” neveit 4 évtizede rend­szeresen használtuk Műhi­bán. Az előbb említett — Ónod felé húzódó — domb vi­szonylag vízmentes területe jő pozíciót nyújthatott IV. Béla táborának a szekérvár felállítására. Amivel a táborvezetés nem számolt, a hadászati mód különbözősége. A magyarok már az európai lovagi, pán­célos, lassú, nehézkes harc­modorával szemben, előde­ink és a tatárok keleti, könnyű fegyverzetű, gyorsan mozgó harcmodorának ez a terep különösen kedvezett. Leszih Andorral arról is beszéltünk, miért nem kutat- _ ja a csatamezőt. (Nem tu- " dók arról, hogy azóta ez megtörtént volna.) Magya­rázata egyszerű és kézen­fekvő. Míg Mohácson nagy­szabású és jól szervezett te­metkezés következett, addig Muhinál ez teljesen elma­radt. A környék lakosait vagy kiirtották, vagy a Bükk rengetegeibe menekültek. A tatárok pedig viharos szá­guldásaik miatt nem törőd­tek a munkaigényes és időt- rabló temetkezéssel. így minden a föld felszínén ma­radt. Mint régész tudta, hogy ez pedig elpusztul. A tete­meket eltüntették a réti far­kasok, ragadozó madarak. A tárgyi emlékeket pedig az idő vasfoga hamar megemészti a szabadban. Épp Muhi Kocs­madombja igazolja, hogy csak a temetkezéssel szá­raz földbe került szerves és szervetlen anyagok marad­nak meg évszázadokra. A csatamezőről ezért igen ke­vés tárgyi lelet került elő, amit Papp Arzén hejőkeresz- túri tanító évtizedeken át gyűjtögetett, -s helyezett el helytörténeti kis múzeumá­ba. (Ügy tudom, azóta ezek is a H. O. Múzeumba kerül­tek.) Ezért nem állapítható meg teljes pontossággal a csata színhelye. Múzeumunk akkori vezető­je egy csatatérképet is szer­kesztett. Eredetije, hagyaté­kában a Herman Ottó Mú­zeumban lehet. 40 éves má­solatát az ónodi róm. kát. plébánia őrzi. A „muhi csata” elnevezés több évszázada használatos és belerögződött történelmi tudatunkba. Nem lenne sze­rencsés új elnevezést beve­zetni, még ha történetileg pontosabb is lenne. Megza­varná amúgy sem erős tör­ténelmi ismereteinket. A pontatlan névadásra egyéb­ként kézenfekvő példa az „ónodi országgyűlés” amely a Sajó túlsó partján, Köröm község mezején ütött sátor­táborban folyt. Azt hiszem, senki sem szeretné ezután „körömi országgyűlés”-ként emlegetni. A mai „muhi csata em­lékpark” kopjafái a csárdánál, jó szándékú és áldozatkész emberek mun­kájának gyümölcse. De a 750. évforduló ettől jelentő­sebb és jobb helyen elhe­lyezett emlékművet is meg­érdemelne. Ennek helyét — a helyi hagyományok és az előbb leírtak nyomán — a 35-ös közút 5. km táján ja­vasolnám én is. Megépíté­séhez magam is szívesen hozzájárulnék. Kisgyörgy István

Next

/
Thumbnails
Contents