Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

1988. március 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Rendezetlenül... A tájékozódást könnyítik a képen látható útbaigazító táblák Mezőkövesd üdülőkörzetében. Fontosságukat, szerepüket indo­koltnak tartjuk. Elhelyezésük, össze-visszaságuk azonban nem méltó a közkedvelt fürdőhelyhez. Fotó: F. L. Január elsejétől irreálisan alakultak a gyermekruháza­ti cikkek árai. Okai ismere­tesek. Nem csoda, ha ismét kelendő lett a jó állapotban levő használt ruhanemű és lábbeli. Ismerősök között ed­dig is volt rá példa, hogy a kinőtt holmikat átadták egy­másnak. Ez a cserebere nap­jainkban felerősödött. Sőt olyannyira — mint azt az Ablak című televízióműsor­ban is láthattuk, hallhattuk —, hogy egyes területeken a védőnők közvetítésével már szervezett formát kezd ölteni. Ezt látszik igazolni az is, hogy az utóbbi két hónapban felére csökkent a kereslet az új gyermekruhák iránt. Köztudott az is, hogy a je­lenlegi árak nem hatnak serkentően a családtervezés­re. E kérdéssel számos hír­közlő szerv foglalkozott már, de a legfelsőbb szakszerve­zeti fórumon is napirendi pont volt e téma, s abban látnák a megoldást, ha az áruk nulla forgalmi adóval kerülnének eladásra. Hazánkban csaknem 2 és fél millió nyugdíjas él. Ugyanakkor évente egy kö­zépnagyságú város lakóinak számával vagyunk keveseb­ben. Egyfajta elöregedési fo­lyamatnak lehetünk részesei. Tudom, a gyermekvállalás­nak ezen indokon kívül, számtalan kritériuma lehet. Mégis kíváncsi volnék ar­ra, vajon az áremelkedések miatt hányán nem vállalják a betervezett másodikat, har­madikat? Hányán halasztják el bizonytalan időre az első gyermek érkezését? Ki tud­ja ezt most megmondani? Pásztor György Cikkünkre válaszolták „Postánkból” összeállítá­sunk január 2B-i számában „Házfelügyelő nélkül” cím­mel közzétett olvasói levélre Nyíri István, ,a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat igaz­gatója válaszolt: A Katowice utca 43—45. számú épületben 1983 köze­pétől nincs házfelügyelő, s az állás betöltésére az el­múlt év végéig arra alkal­mas személy nem jelentke­zett. Január 15-től alkalma­zunk az épületben új ház- felügyelőt, s remélhetőleg bérlőink az elkövetkezendő időszakban érzékelni fogják a változást. Levelekből sorokban Az Edelényi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház közreműködésével jól sike­rült falunapot rendeztünk Lakon, — írja levelében Ju­hász Sándor, a laki művelő­dési ház igazgatója. A dél­utáni videovetítésen és a játszóház programján 250 helyi és környékbeli gyer­mek vett részt. Az esti elő­adás közönségét az edelényi gyermek citerazenekar és a férfikórus színvonalas mű­sora szórakoztatta. A napot diszkó zárta. Szíves fogadta­tásra talált a falunap, s ezért elhatároztuk, hogy a jövőben is szervezünk ha­sonló programot. * A mezőkeresztesi nyugdí­jasok klubjában vendégsze­repeit a közelmúltban 'a me- zőnagymihályi művelődési ház „Harangvirág”, valamint a mezőkeresztesi Aranyka­lász Tsz citerazenekara. Ko- lozsi Károly szólista és az ifjú zenészek másfél órás műsorral szórakoztatták hall­gatóságukat. Mindkét együt­tes szakmai vezetője Bakos József, aki nagy hozzáértés­sel és szeretettel foglalkozik a középiskolás korú fiúkkal és lányokkal. A fiatalok sze­replését felejthetetlen él­ményként tartják számom a nyugdíjasklub tagjai — ír­ja Berecz Bertalan mezőke­resztesi olvasónk. A bánrévei úttörők és kis­dobosok farsangi karnevál­jának adott otthont, a he­lyi kultúrház. A tanulók lát­ták el a rendezéssel kapcso­latos feladatokat is, mint például a belépő- és tombo­lajegyek árusítását, a büfé­ben a kiszolgálást, ötlete­sebbnél. ötletesebb jelmezek­be öltöztek a gyerekek, nagy tetszést aratva a közönség soraiban. A bálok bevételét az úttörőtanács jutalmazásra és a nyári táborozások költ­ségeinek kiegészít éisére for­dítja — írja Murányi Tibor. Bánrévéről. * Borsos István szobrász ki­állítását tekintettem meg a közelmúltban Encsen — írja levelében Vermesi Vincéné miskolci olvasónk. Olyan ér­zésem támadt a szobrokat nézegetve, mintha azok be­szélgetnének egymással, rá­cáfolva arra, hogy kőből vannak. Nagy hatást tettek r.ám a művész életszerű al­kotásai és a megnyitón el­hangzott gondolatai. Borsos István ugyanis „vallott” ar­ról, mi történik közte és az élettelen kődarab között, a témától a megjelenítésig. Akik a kiállítás szobraiban önfeledten elgyönyörködtek, igazi élménnyel térhettek ha­za. Reggelenként az autó­busz-megállóhelyen várako­zom kisiskolások társaságá­ban. A felnőttek hangját legtöbbször elnyomja a gyermekek zsivaja, ezért inkább hallgatnak, de hal­lanak ... A gyermekek leggyako­ribb témája a moziban, te­levízióban, vagy a videón látottak, s főleg a hátbor­zongató jelenetek. Nagy él­ménnyel tárgyalják a dur­vaságot, a brutalitást. „De behúzott neki. hogy szájon törölte, és így tovább.” Még nem volt rá eset, hogy azt mondták volna: de szé­pet láttunk, milyen feleme­lő, humánus volt, hogy tudták tisztelni egymást, milyen megható volt. Ülök a moziban, nézem az ifjúságnak szánt filmet. A jelenet elszomorító, ke­gyetlen. A nézőtéren kitör a nevetés, nagy a lelkese­dés. De jó ez a film! — jegyzi meg barátjának az egyik fiú a hátam mögött. Csak tudnám, mi ezekben a jó? Kerékgyártó Mihály Ózd Gesztus Szomorúan és fáradtan ér­keztem január 25-én, fél öt tájban, a miskolci Semmel­weis Kórház buszmegállójá­ba. Ez alkalommal is, mint már oly sokadszor, megtört szívvel jöttem el a kórház­ból, ainyám betegágya mel­lől. A 34-es buszra vártam, kezemben műanyag táskát tartottam, benne üres ter­mosz, s néhány apróság. Súlyát a bánattól mégis oly nehéznek éreztem. Begördült a járat a megállóba, de fel­szállás közben kiejtettem a kezemből a táskát. Restel­kedtem ügyetlenségem miatt és magamon éreztem az em­berek tekintetét. Zavartan pillantottam hol az utasok­ra, hol a táskára és az ösz- szetört termoszra. A fiatal buszvezető mindezt látva, egy kendőt nyújtott felém, hogy letöröljem magamról és a táskámról a sarat. Ez az együttérző, segítő gesztus meghatott, s néhány könny­csepp szökött a szemembe. A mai érzelemszegény világ­ban sajnos ritka az ilyen fi­gyelmesség. Az ismeretlen fiatalembert nem ismerem, de bizonyára azonos azzal a buszvezetővel, aki vezetés közben üdvözli az utasokat, bemondja a megállóhelyek neveit, óvatosságra inti és jókívánságokkal látja el az embereket. K. M.-nc Miskolc A Vöröskereszt segítségével... Tizenegy éve leszázalékolt, rokkant nyugdíjas vagyok. Édesanyám, aki sajnos moz­gásképtelen, a tatai szociá­lis otthon lakója volt. A nagy távolság elszakított minket egymástól, s még reményünk sem volt arra, hogy újra ta­lálkozhatunk. A viszontlátást mindkettőnk egészségi álla­pota, s csekély nyugdíjunk is lehetetlenné tette. Közelebbi hozzátartozónk nem lévén, nem volt kitől segítséget kér­nünk. Utolsó reményként fordultam a Vöröskereszt megyei szervezetéhez. Ki­mondhatatlan örömömre, alig két hónap elteltével is­mét találkozhattam édes­anyámmal, akit Edelény- Finkére hoztak. Tudomásom szerint hosszú-hosszú hóna­pokba, sokszor évekbe telik, míg valakit az ország egyik végéből a másikba áthelyez­nek, ezért is ért meglepetés­szerűen -gyors közbenjárásuk. Seg í tőkészsé gü krő 1, hozzáál­lásukról csak elismeréssel szólhatok. B. Pál Miskolc Fancsali citerások A fancsali Bokréta citera- együttes 1976-ban alakult. A helyi Egyetértés Termelő- szövetkezet vásárolta meg a zenekari tagok hangszereit. Kun József, az együttes ve­zetője a 12 év alatt sok si­keres szereplésre készítette fel a zenekart. Számos ok­levél, serleg, emléktárgy bi­zonyítja népdal- és népzene- szeretetüket, jó közösségi munkájukat. Megyeszerte fellépnek műsorukkal a fia­talok. Legszebb emlékeik között tartják számon a Ké­pes Üjság Pusztavacson ren­dezett békefesztiválját, aho­vá meghívást kaptak és si­keresen szerepeltek. Az együttes utánpótlásának biz­tosítására alsótagozatos gye­rekeket toboroznak, s nyer­nek meg a zene szeretettre. A felvétel 1987-ben Abaúj- devecserben készült. Berta József Fancsal Viszontagságos turistaút Iskolánk 40 harmadik osztályos tanulójával Bánkútra in­dultunk február 19-én. Nagy örömmel és lelkesedéssel száll­tunk vonatra, bízván a téli hegyvidék csodáiban, s egy re­mek hétvégében. Fel sem merült bennünk, hogy utunk vi­szontagságos lehet A Debrecenből 14 óra 48 perckor induló személyvonat 16 perces késéssel érkezett a Tiszai pályaudvarra, s emiatt lökést ük az utolsó 101-es jelzésű autóbuszt. így 17 óra 50 perc helyett, csak 18 óra 45 perckor tudtunk buszra szállni a Majális-parkban, az ómassai járatra. A végállomásra ér­ve. nekivágtunk a Bánkútra vezető, mintegy ötkilométeres gyalogúknak, ami nem jelenthetett nehézséget diáksportkö­rös gyerekeinknek, hiszen hasonló távolságot már jó né­hányszor sikeresen teljesítettek. Az 5 kilométer végül is — számításaink szerint — 10 kilométer lett, amit a nem meg­felelő turistatájékoztatásnak tulajdoníthattunk. Ömassától a sárga kereszttel megjelölt úton haladtunk, de a jelzés meg­szűnt a Bánkút felé vezető közút és a turistaút keresztező­désénél. Itt egy, KPiM által felállított tábla egyértelműen a közúton jelölte meg a továbbhaladási irányt, holott lett volna egy rövidebb szakasz is; az előzőekben említett tu­ristaút folytatása. A nem megfelelő információ miatt jelen­tős többlettávolságot tettünk meg 8 éves tanítványainkkal az éjszakában. Fáradtságtól elcsigázva, 21 óra helyett 23 óra 45 percre értünk fel Bánkútra, a Justitia menedék­házba. Jó lenne, ha az illetékesek jobban tekintettel lennének arra, hogy a Bánkútra kirándulók közül sokan nem ren­delkeznek kellő helyismerettel, s biztonságosabb tájékozó­dást tennének lehetővé. Szeretnénk még sokszor ellátogatni erre a gyönyörű vidékre, de nem ilyen gyötrelmes körül­mények között. Szabó Miklós és Snélecz Zoltán, a debreceni Margit téri 1. Számú Általános Iskola pedagógusai „Elállt út a garázsnál”... ... című írásban olvastam egyik napilapunkban arról, hogy autóstársaink — sok­szor kényelemszeretetből — szívesen parkolnak mások garázsa előtt. Az utóbbi idő- hen magám is tapasztaltam ezt. Szinte kaszkadőrmutat­ványnak is beillik, amint es­ténként. a munkából haza­térve megpróbálok beállni a garázsomba. Pedig ahol la­kom. elég nagy terület áll a parkírozni szándékozók ren­delkezésére. Orvos vagyok, s bármikor be, illetve ki kell állnom a garázsból. Tudom, ez sem a „homlokomra”, sem a gépkocsimra nincs rá­írva. Mégis arra kérném autóstársaimat; lehetőleg a kijelölt helyen parkoljanak, ne várják meg, amíg az il­letékes hatóság jogosanü), büntétőcédulát helyez a szél­védőjükre, hagyják szabadon V. J.-né Miskolc, Torony­alja utca: Alapos a gyanú, hogy félreértette munkatár­sunk írását, aki nem az ál­latbarátok ellen emelt szót, hanem azt kifogásolta, hogy egy állami vállalat igazga­tója a vállalat felajánlásá­nak, illetve patronáló mun­kájának teljesítését — állat­barát magánemberi érzüle­teitől vezérelten — attól tette függővé, hogy a patro­nált megye vezető szervei megtorolnak-e bizonyos ál­latellenes intézkedést. A két Rosszabb, mint volt a mások garázsa előtti terü­letet. Dr. Erdei Sándor Kazincbarcika, Móricz Zs. tér 4. * A fenti írás konkrét he­lyet jelöl meg, de akár más névvel és címmel is közöl­hettünk volna hasonló ész­revételt. Mindazt, amit olva­sónk szóvá tesz, nap mint nap tapasztalhatjuk, mert sajnos gyakori az ilyen kö­zömbös, másokat figyelmen kívül hagyó magatartás. Igaz, komolyabb bajt nem okoznak a rövidebb-hosszabb ideig tiltott helyen várako­zók, mint esetleg az úton lévő, az éppen közlekedő renitenskedők — de nagyon sok bosszúságot annak, aki­nek az útját állják, akár a garázsók előtt, akár a par­kolókban. dolog nem kapcsolható ösz- sze. Egyéb megjegyzéseivel munkatársunk egyetért. * M. János, Miskolc: A kor- engedményes nyugdíj elvi­leg más, mint a korkedvez­mény. Korkedvezményre a dolgozó jogot szerez, ha megfelelő időn át korked­vezményre jogosító munka­körben dolgozott. Ez tehát jár. A korengedmény nem jár, hanem különleges ese­tekben engedélyezhető. A miskolci Tokaji Ferenc utca elhanyagolt állapotára szeretném felhívni az illeté­kesek figyelmét. Az elmúlt évben ugyan javították az utat _ értesülésünk szerint — mintegy négymillió fo­rintot költöttek rá, de saj­nos egy év után már meg sem látszik rajta a felújít tás, sőt rosszabb, mint volt, Az elhaladó gépkocsik a ká­tyúkat kerülgetve, az álta­lunk társadalmi munkában készített gyalogjárdára haj­tanak, kimozdítva a beton­lapokat, sáros latyakot zú­dítanak a házak kerítésére. Így még gyalogosan sem le­het az utcában biztonságo­san közlekedni. A régi időkben a diósgyő­ri főutca utón a legjobban karbantartott utca volt. S most? A nagy gépjármű- forgalom ellenére elhanya­golt, nehezen járható. A pár száz méteres út sártól, portól való mentesítésére az itt lakók és itt közlekedők érdekében mielőbb szükség lenne! Székely András Miskolc Ossieállitotta: Bodnár Ildikó. Megjósolni aligha lehet.. Julii - gyermekeknek Szerkesztői üzenetek

Next

/
Thumbnails
Contents