Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
1988. március 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Rendezetlenül... A tájékozódást könnyítik a képen látható útbaigazító táblák Mezőkövesd üdülőkörzetében. Fontosságukat, szerepüket indokoltnak tartjuk. Elhelyezésük, össze-visszaságuk azonban nem méltó a közkedvelt fürdőhelyhez. Fotó: F. L. Január elsejétől irreálisan alakultak a gyermekruházati cikkek árai. Okai ismeretesek. Nem csoda, ha ismét kelendő lett a jó állapotban levő használt ruhanemű és lábbeli. Ismerősök között eddig is volt rá példa, hogy a kinőtt holmikat átadták egymásnak. Ez a cserebere napjainkban felerősödött. Sőt olyannyira — mint azt az Ablak című televízióműsorban is láthattuk, hallhattuk —, hogy egyes területeken a védőnők közvetítésével már szervezett formát kezd ölteni. Ezt látszik igazolni az is, hogy az utóbbi két hónapban felére csökkent a kereslet az új gyermekruhák iránt. Köztudott az is, hogy a jelenlegi árak nem hatnak serkentően a családtervezésre. E kérdéssel számos hírközlő szerv foglalkozott már, de a legfelsőbb szakszervezeti fórumon is napirendi pont volt e téma, s abban látnák a megoldást, ha az áruk nulla forgalmi adóval kerülnének eladásra. Hazánkban csaknem 2 és fél millió nyugdíjas él. Ugyanakkor évente egy középnagyságú város lakóinak számával vagyunk kevesebben. Egyfajta elöregedési folyamatnak lehetünk részesei. Tudom, a gyermekvállalásnak ezen indokon kívül, számtalan kritériuma lehet. Mégis kíváncsi volnék arra, vajon az áremelkedések miatt hányán nem vállalják a betervezett másodikat, harmadikat? Hányán halasztják el bizonytalan időre az első gyermek érkezését? Ki tudja ezt most megmondani? Pásztor György Cikkünkre válaszolták „Postánkból” összeállításunk január 2B-i számában „Házfelügyelő nélkül” címmel közzétett olvasói levélre Nyíri István, ,a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója válaszolt: A Katowice utca 43—45. számú épületben 1983 közepétől nincs házfelügyelő, s az állás betöltésére az elmúlt év végéig arra alkalmas személy nem jelentkezett. Január 15-től alkalmazunk az épületben új ház- felügyelőt, s remélhetőleg bérlőink az elkövetkezendő időszakban érzékelni fogják a változást. Levelekből sorokban Az Edelényi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház közreműködésével jól sikerült falunapot rendeztünk Lakon, — írja levelében Juhász Sándor, a laki művelődési ház igazgatója. A délutáni videovetítésen és a játszóház programján 250 helyi és környékbeli gyermek vett részt. Az esti előadás közönségét az edelényi gyermek citerazenekar és a férfikórus színvonalas műsora szórakoztatta. A napot diszkó zárta. Szíves fogadtatásra talált a falunap, s ezért elhatároztuk, hogy a jövőben is szervezünk hasonló programot. * A mezőkeresztesi nyugdíjasok klubjában vendégszerepeit a közelmúltban 'a me- zőnagymihályi művelődési ház „Harangvirág”, valamint a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz citerazenekara. Ko- lozsi Károly szólista és az ifjú zenészek másfél órás műsorral szórakoztatták hallgatóságukat. Mindkét együttes szakmai vezetője Bakos József, aki nagy hozzáértéssel és szeretettel foglalkozik a középiskolás korú fiúkkal és lányokkal. A fiatalok szereplését felejthetetlen élményként tartják számom a nyugdíjasklub tagjai — írja Berecz Bertalan mezőkeresztesi olvasónk. A bánrévei úttörők és kisdobosok farsangi karneváljának adott otthont, a helyi kultúrház. A tanulók látták el a rendezéssel kapcsolatos feladatokat is, mint például a belépő- és tombolajegyek árusítását, a büfében a kiszolgálást, ötletesebbnél. ötletesebb jelmezekbe öltöztek a gyerekek, nagy tetszést aratva a közönség soraiban. A bálok bevételét az úttörőtanács jutalmazásra és a nyári táborozások költségeinek kiegészít éisére fordítja — írja Murányi Tibor. Bánrévéről. * Borsos István szobrász kiállítását tekintettem meg a közelmúltban Encsen — írja levelében Vermesi Vincéné miskolci olvasónk. Olyan érzésem támadt a szobrokat nézegetve, mintha azok beszélgetnének egymással, rácáfolva arra, hogy kőből vannak. Nagy hatást tettek r.ám a művész életszerű alkotásai és a megnyitón elhangzott gondolatai. Borsos István ugyanis „vallott” arról, mi történik közte és az élettelen kődarab között, a témától a megjelenítésig. Akik a kiállítás szobraiban önfeledten elgyönyörködtek, igazi élménnyel térhettek haza. Reggelenként az autóbusz-megállóhelyen várakozom kisiskolások társaságában. A felnőttek hangját legtöbbször elnyomja a gyermekek zsivaja, ezért inkább hallgatnak, de hallanak ... A gyermekek leggyakoribb témája a moziban, televízióban, vagy a videón látottak, s főleg a hátborzongató jelenetek. Nagy élménnyel tárgyalják a durvaságot, a brutalitást. „De behúzott neki. hogy szájon törölte, és így tovább.” Még nem volt rá eset, hogy azt mondták volna: de szépet láttunk, milyen felemelő, humánus volt, hogy tudták tisztelni egymást, milyen megható volt. Ülök a moziban, nézem az ifjúságnak szánt filmet. A jelenet elszomorító, kegyetlen. A nézőtéren kitör a nevetés, nagy a lelkesedés. De jó ez a film! — jegyzi meg barátjának az egyik fiú a hátam mögött. Csak tudnám, mi ezekben a jó? Kerékgyártó Mihály Ózd Gesztus Szomorúan és fáradtan érkeztem január 25-én, fél öt tájban, a miskolci Semmelweis Kórház buszmegállójába. Ez alkalommal is, mint már oly sokadszor, megtört szívvel jöttem el a kórházból, ainyám betegágya mellől. A 34-es buszra vártam, kezemben műanyag táskát tartottam, benne üres termosz, s néhány apróság. Súlyát a bánattól mégis oly nehéznek éreztem. Begördült a járat a megállóba, de felszállás közben kiejtettem a kezemből a táskát. Restelkedtem ügyetlenségem miatt és magamon éreztem az emberek tekintetét. Zavartan pillantottam hol az utasokra, hol a táskára és az ösz- szetört termoszra. A fiatal buszvezető mindezt látva, egy kendőt nyújtott felém, hogy letöröljem magamról és a táskámról a sarat. Ez az együttérző, segítő gesztus meghatott, s néhány könnycsepp szökött a szemembe. A mai érzelemszegény világban sajnos ritka az ilyen figyelmesség. Az ismeretlen fiatalembert nem ismerem, de bizonyára azonos azzal a buszvezetővel, aki vezetés közben üdvözli az utasokat, bemondja a megállóhelyek neveit, óvatosságra inti és jókívánságokkal látja el az embereket. K. M.-nc Miskolc A Vöröskereszt segítségével... Tizenegy éve leszázalékolt, rokkant nyugdíjas vagyok. Édesanyám, aki sajnos mozgásképtelen, a tatai szociális otthon lakója volt. A nagy távolság elszakított minket egymástól, s még reményünk sem volt arra, hogy újra találkozhatunk. A viszontlátást mindkettőnk egészségi állapota, s csekély nyugdíjunk is lehetetlenné tette. Közelebbi hozzátartozónk nem lévén, nem volt kitől segítséget kérnünk. Utolsó reményként fordultam a Vöröskereszt megyei szervezetéhez. Kimondhatatlan örömömre, alig két hónap elteltével ismét találkozhattam édesanyámmal, akit Edelény- Finkére hoztak. Tudomásom szerint hosszú-hosszú hónapokba, sokszor évekbe telik, míg valakit az ország egyik végéből a másikba áthelyeznek, ezért is ért meglepetésszerűen -gyors közbenjárásuk. Seg í tőkészsé gü krő 1, hozzáállásukról csak elismeréssel szólhatok. B. Pál Miskolc Fancsali citerások A fancsali Bokréta citera- együttes 1976-ban alakult. A helyi Egyetértés Termelő- szövetkezet vásárolta meg a zenekari tagok hangszereit. Kun József, az együttes vezetője a 12 év alatt sok sikeres szereplésre készítette fel a zenekart. Számos oklevél, serleg, emléktárgy bizonyítja népdal- és népzene- szeretetüket, jó közösségi munkájukat. Megyeszerte fellépnek műsorukkal a fiatalok. Legszebb emlékeik között tartják számon a Képes Üjság Pusztavacson rendezett békefesztiválját, ahová meghívást kaptak és sikeresen szerepeltek. Az együttes utánpótlásának biztosítására alsótagozatos gyerekeket toboroznak, s nyernek meg a zene szeretettre. A felvétel 1987-ben Abaúj- devecserben készült. Berta József Fancsal Viszontagságos turistaút Iskolánk 40 harmadik osztályos tanulójával Bánkútra indultunk február 19-én. Nagy örömmel és lelkesedéssel szálltunk vonatra, bízván a téli hegyvidék csodáiban, s egy remek hétvégében. Fel sem merült bennünk, hogy utunk viszontagságos lehet A Debrecenből 14 óra 48 perckor induló személyvonat 16 perces késéssel érkezett a Tiszai pályaudvarra, s emiatt lökést ük az utolsó 101-es jelzésű autóbuszt. így 17 óra 50 perc helyett, csak 18 óra 45 perckor tudtunk buszra szállni a Majális-parkban, az ómassai járatra. A végállomásra érve. nekivágtunk a Bánkútra vezető, mintegy ötkilométeres gyalogúknak, ami nem jelenthetett nehézséget diáksportkörös gyerekeinknek, hiszen hasonló távolságot már jó néhányszor sikeresen teljesítettek. Az 5 kilométer végül is — számításaink szerint — 10 kilométer lett, amit a nem megfelelő turistatájékoztatásnak tulajdoníthattunk. Ömassától a sárga kereszttel megjelölt úton haladtunk, de a jelzés megszűnt a Bánkút felé vezető közút és a turistaút kereszteződésénél. Itt egy, KPiM által felállított tábla egyértelműen a közúton jelölte meg a továbbhaladási irányt, holott lett volna egy rövidebb szakasz is; az előzőekben említett turistaút folytatása. A nem megfelelő információ miatt jelentős többlettávolságot tettünk meg 8 éves tanítványainkkal az éjszakában. Fáradtságtól elcsigázva, 21 óra helyett 23 óra 45 percre értünk fel Bánkútra, a Justitia menedékházba. Jó lenne, ha az illetékesek jobban tekintettel lennének arra, hogy a Bánkútra kirándulók közül sokan nem rendelkeznek kellő helyismerettel, s biztonságosabb tájékozódást tennének lehetővé. Szeretnénk még sokszor ellátogatni erre a gyönyörű vidékre, de nem ilyen gyötrelmes körülmények között. Szabó Miklós és Snélecz Zoltán, a debreceni Margit téri 1. Számú Általános Iskola pedagógusai „Elállt út a garázsnál”... ... című írásban olvastam egyik napilapunkban arról, hogy autóstársaink — sokszor kényelemszeretetből — szívesen parkolnak mások garázsa előtt. Az utóbbi idő- hen magám is tapasztaltam ezt. Szinte kaszkadőrmutatványnak is beillik, amint esténként. a munkából hazatérve megpróbálok beállni a garázsomba. Pedig ahol lakom. elég nagy terület áll a parkírozni szándékozók rendelkezésére. Orvos vagyok, s bármikor be, illetve ki kell állnom a garázsból. Tudom, ez sem a „homlokomra”, sem a gépkocsimra nincs ráírva. Mégis arra kérném autóstársaimat; lehetőleg a kijelölt helyen parkoljanak, ne várják meg, amíg az illetékes hatóság jogosanü), büntétőcédulát helyez a szélvédőjükre, hagyják szabadon V. J.-né Miskolc, Toronyalja utca: Alapos a gyanú, hogy félreértette munkatársunk írását, aki nem az állatbarátok ellen emelt szót, hanem azt kifogásolta, hogy egy állami vállalat igazgatója a vállalat felajánlásának, illetve patronáló munkájának teljesítését — állatbarát magánemberi érzületeitől vezérelten — attól tette függővé, hogy a patronált megye vezető szervei megtorolnak-e bizonyos állatellenes intézkedést. A két Rosszabb, mint volt a mások garázsa előtti területet. Dr. Erdei Sándor Kazincbarcika, Móricz Zs. tér 4. * A fenti írás konkrét helyet jelöl meg, de akár más névvel és címmel is közölhettünk volna hasonló észrevételt. Mindazt, amit olvasónk szóvá tesz, nap mint nap tapasztalhatjuk, mert sajnos gyakori az ilyen közömbös, másokat figyelmen kívül hagyó magatartás. Igaz, komolyabb bajt nem okoznak a rövidebb-hosszabb ideig tiltott helyen várakozók, mint esetleg az úton lévő, az éppen közlekedő renitenskedők — de nagyon sok bosszúságot annak, akinek az útját állják, akár a garázsók előtt, akár a parkolókban. dolog nem kapcsolható ösz- sze. Egyéb megjegyzéseivel munkatársunk egyetért. * M. János, Miskolc: A kor- engedményes nyugdíj elvileg más, mint a korkedvezmény. Korkedvezményre a dolgozó jogot szerez, ha megfelelő időn át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott. Ez tehát jár. A korengedmény nem jár, hanem különleges esetekben engedélyezhető. A miskolci Tokaji Ferenc utca elhanyagolt állapotára szeretném felhívni az illetékesek figyelmét. Az elmúlt évben ugyan javították az utat _ értesülésünk szerint — mintegy négymillió forintot költöttek rá, de sajnos egy év után már meg sem látszik rajta a felújít tás, sőt rosszabb, mint volt, Az elhaladó gépkocsik a kátyúkat kerülgetve, az általunk társadalmi munkában készített gyalogjárdára hajtanak, kimozdítva a betonlapokat, sáros latyakot zúdítanak a házak kerítésére. Így még gyalogosan sem lehet az utcában biztonságosan közlekedni. A régi időkben a diósgyőri főutca utón a legjobban karbantartott utca volt. S most? A nagy gépjármű- forgalom ellenére elhanyagolt, nehezen járható. A pár száz méteres út sártól, portól való mentesítésére az itt lakók és itt közlekedők érdekében mielőbb szükség lenne! Székely András Miskolc Ossieállitotta: Bodnár Ildikó. Megjósolni aligha lehet.. Julii - gyermekeknek Szerkesztői üzenetek
