Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
1988. március 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A munkanélküliség kezelést Elvileg és nagy általánosságban — ahogy mondani szokás: országosan és „globálisan” — semmi gond a munkaerőpiacon. A kereslet ugyan lassan csökken, és a kínálat is növekszik lassan, de a legutóbbi adatok szerint még mindig több mint 55 ezer szabad munkahely jut mindössze alig tízezer munkát keresőre. Csakhogy: „elvileg” és „általában” nem létezik a munkaerőpiac. Vagyis az iménti — látszólag megnyugtató — adatok semmit nem mondanak, és legfőképpen nem megnyugtatóak. Egyrészt azért nem, mert ez az 55 ezres munkahelykínálat egyetlen év alatt 26 ezerrel csökkent, s a rövi- debb-hosszabb ideig munkanélküliek száma háromezerrel volt több az elmúlt év utolsó negyedében, mint egy évvel korábban. Az országosan még mindig bőséges álláskínálat ellenére is az elmúlt, év végét több mint tízezer munkanélküli regisztrálásával kellett zárni, s egyre többen vannak azok, akik egy hónapnál hosz- szabb idő alatt sem tudnak elhelyezkedni. S azért sem lehetünk nyugodtak, még általában sem, mert a legmértéktar- tóbb prognózisok szerint is az év végére minimum 30 —40 ezres munkanélküli tartaléksereggel kell számolni, kikerülhetetlen következményeként a remélhetően most már egyre jobban felgyorsuló szerkezetátalakítási program végrehajtásának. A szakmunkásoknak, és általában a szakképzetteknek nincs mitől tartaniuk: annál inkább fenyegeti a munkanélküliség a szakképzetleneket, és főleg a segédmunkásokat. De ez sem általánosítható. Mert például Nyíregyházán, a legutóbbi jelentések szerint, majdnem 400 munkanélküli szakmunkásra 89, de mellettük több mint 250 állás nélküli szellemi foglalkozásúra mindössze 20 szabad munkahely jut. És Borsodban, meg Szolnok megyében ugyancsak nagyon kiélezett a munkaerőpiaci helyzet, de például Hajdú- Biharban, Csongrádban vagy Bács-Kiskunban és főleg Budapesten, még a szakképzetlenek is megnyugtatóan bőséges munkahelykínálatból válogathatnak. Ezt tudván is még nyugtalanítóbb, hogy valójában nem ismert pontosan a pillanatnyilag is munkanélküliek pontos száma, területi és földrajzi megoszlása. Az eddig idézett adatok ugyanis csak a közvetítőirodák jelzései. De hányán és hányán vannak, lehetnek, akik — állásukat elveszítve — nem keresik fel a munkaközvetítőket? Vagy azért, mert azt sem tudják, hogy ilyesmi létezik, vagy azért, mert egyszerűen röstellik, hagy munka- nélküliek, s abban bíznak, hogy e hirtelen rájuk szakadt gond valóban csak átmeneti, és hivatalos segítség nélkül is megoldható. Ám tudniuk kell(ene), hogy reményeik hiábavalónk. Ezért is, és érdekükben is formálódik egyre határozottabban a munkaügyi kormányzat által szorgalmazott foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, csak hát félő, hogy e törekvésekkel jócskán megkéstünk. Az átképzési támogatás mindaddig nem igazi megoldás, amíg a szándékolt átképzési rendszer tökéletlenül működik. A költség- vetésből elkülönített foglalkoztatási alap — összegét tekintve — inkább csak kormányzati gesztus, semmint érdemleges segítség a munkanélküliek számára. A meghosszabbított felmondási idő után is járó anyagi támogatás lényegében diszkriminatív jellegű: csak azoknak — lehet, esetleg — kedvező, akiket legalább tízesével bocsátanak el a munkahelyeikről. (És milyen fura: a vállalatoknál előszeretettel élnek az egy időben tíznél kevesebb ember elbocsátásának gyakorlatával ...) És van ugye a legújabb — kísérleti jellegű — megoldás: az úgynevezett újrakezdési támogatás. A még munkaképes, ámde fölösleges embereknek, hogy valamiféle vállalkozásba kezdhessenek, legfeljebb 150 ezer forintnyi kedvezményes feltételekkel felvehető kölcsöntőke juttatható. Csoportos vállalkozás esetén ez az összeg valamit talán segít. Egyénenként azonban mintha nem is lenne. Végtére is: mit lehet manapság kezdeni 150 ezer forinttal? Legfeljebb és esetleg berendezni valami kis, primitív kócerájt — feltéve, ha e . kóceráj falai már állnak —, s valami nagyon kezdetleges kisipari tevékenységbe fogni, vállalva ennek a gyengécske felszerelés, a rendkívül alacsony technikai színvonal miatti megannyi kockázatát. Megoldás? Nem igazából! Kezelhetetlennek látszik tehát a mind nagyobb arányú munkanélküliség? A kérdés valójában azért nem kérdés, mert ezt az újabb kori — és a gazdaságossági törekvésektől sajnos, elválaszthatatlan — társadalmi jelenséget mindenképpen és minden körülmények között kezelni kell. Nincs vagylagos lehetőség, nincs alternatíva. Vagyis? Vagyis — mondják, s újabban megint, egyes szakemberek — ki- kerülhetetlennek látszik a szabályos munkanélküli segély bevezetése. Mások meg ugyancsak ódzkodnak ettől, kimondatlanul is azért, mert a munkanélküli segély egyszersmind elismerése lenne a teljes foglalkoztatós, mint szocialista vívmány föladásának. Csakhogy: a teljes foglalkoztatás manapság inkább csak elvi lehetőség. Feltételei nagy általánosságban és „globálisan” megvannak, helyenként, földrajzi körzetenként. szakmánként és foglalkozásonként egyre inkább hiányoznak. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni! Rég nem időszerűek azok a — politikai színezetű — viták, hogy lehet-e Magyarországon munkanélküliség, vagy sem? Magyarországon ugyanis megjelent — és csakis növekvő mértékű lesz — a munkanélküliség. Kezelési módszereinek eszköztárához sok minden tartozik, de a munkanélküliek napi megélhetését biztosító segély nem hiányozhat ebből az eszköztárból. Be kellene látni ezt már most, mert ha ez ügyben újabb, hosszú ideig tartó — és a dolgok végkimenetelét tekintve csakis értelmetlen — viták kezdődnek, akkor ezért tár- sadalompolitikailag ismét csak nagyon nagy árat kell fizetni. V. Cs. Március közepére elkészül a villamosvágány, de a sárga szerelvények csak május végén közlekednek majd két vágányon. Készül a díszburkolat. Ezúttal vörös színű lesz. A felújítás folytatódik Színes lesz a sétálóutca Ez az enyhe tél, a mezőgazdaságon kívül, valószínűleg az építőknek kedvezett leginkább. Nem kellett fagyszabadságra küldeniük az embereket, ugyanúgy dolgozhattak a szabadban, mint a többi évszakban. A miskolci főutca építői is teljes elánnal vetették magukat a munkába, s bár eddig soha nem látott „felfordulást” tapasztalhat a járókelő a Széchenyi úti rekonstrukciónál, de egyértelműen megállapítható: jól haladnak az építők, napról napra változik a kép, s minden valószínűség szerint május végéig elkészül a sétálóutca Pátria-házig terjedő szakasza. Addig persze sök víz lefolyik a Szinván, ami fölé a Bodnár közben ugyanolyan hidat vertek a héten az építők, mint amilyent a Royal közben készítettek el. Amikor .a sétálóutca ezen szakaszának építéséhez nekifogtak az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói, vélték: nem ütköznek nagyobb nehézségekbe, ugyanúgy túl lesznek rajta, mint az eddig elkészült Ady híd—Szemere utca közötti részen. — Nos — mondja a kivitelező, ÉÁÉV építésvezetője, Boncsér László —, természetesen túljutunk ezen is, állítom, jó minőségben, de most feladatunk közé tartozik a színház homlokzatának megújítása is, itt pedig előre nem látható akadályokba ütköztünk, a pillérek megbontása után derült ki, mekkora munkát kell elvégeznünk. A tervezők nem is álmodták, hogy milyen rossz állapotban van a ház, ennek helyrehozatala, megszépítésé több időt vesz igénybe, s így minden bizonnyal a május végi határidőre a színház munkálataival nem tudunk végezni... Egyébiránt a színház az „oka” annak a „felfordulásnak” is, amely jellemzi ezen szakasz rehabilitációját. Ugyanis a pillérek annyira benyúlnak a villamosvágá- nvókig, hogy a leszűkült úttesten dolgozni és közlekedni meglehetősen körülményes, mindenesetre eddig baleset még nem történt, s ez elsősorban azt hiszem a villamosvezetőkön és az építőkön múlott, mert a gyalogosok meglehetősen figyelmetlenek. * A kivitelezők gyors és minőségi munkáját megerősítette a beruházást lebonyolító MIBER képviselője, Andrássy Károly is, aki hozzátette, hogy a Széchenyi út sétálóutcává történő átalakítása tovább folytatódik, a jövő év májusáig a Tanácsház térig kívánnak éljutni az építők. Jelenleg, a színház felőli villamosvágányt építik át, Boncsér László szerint március közepére elkészülnek vele, s ha az idő engedi, akkor közvetlen utána a burkolásához is nekilátnak, s ezáltal a gyalogosforgalom biztonságosabbá válhat. A villamosközlekedés egyébként csak május vége után áll helyre, igaz nem sokáig, hiszen utána, a Pátriától a Tanácsház térig terjedő szakasz sínpárját is kicserélik. A villanyrendőr melletti részen már a díszburkolatot fektetik le az építők, ezúttal a vörös szín dominál majd. Elmondhatjuk, igazán színes Sínhegesztés... A villamosforgalom két vágányon május végétöl indul meg. lesz a főutca, hiszen a .szürkétől, a sárgán át, a feketén keresztül a vörösig, minden megtalálható majd. A színház felőli oldalon pedig a közműveket cserélik ... *\ A főutca felújítása tehát tovább folytatódik, a jó időt kihasználva jó ütemben. Ám mielőtt a teljes sétálóutca elkészülne, érdemes egy-két dologra felhívni a figyelmet: a díszburkolattal valóban — persze ez csak esős időben látszik, amikor a víz élmossa a port — éke, dísze lesz ez a rész Miskolcnak, ám ha a posta, a víz-, a gázművek, s az áramszolgáltató is szíve ügyének tekintené a megyeszékhely belvárosának megújítását, akkor — hasonlóan a budapesti Váci utcához — az ak- nafedlapok is díszesebbek lehetnének, ezáltal még szebb lenne a sétálóutca. És még valami: a Szemere utcáig terjedő résszel már régen végeztek az építők: utcabútor még mindig nincs, s nem is tudni, mikor lesz! Épp ezért, nem ártana a bútorok tervezőinek, kivitelezőinek is lépést tartaniuk a főutca átépítőivei... (illésy) Cserélik a közmüveket... Még az idén továbbállnak az építők. Lapszemle Borsodi Műszaki-Gazdasási Élet „A népgazdaság, és ezen belül az ipar fejlődése 1985- ben és 1986-ban nem felelt meg az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak ...” — olvasható a Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet 1988 1. számának első, dr. Vörös Árpád: Az öntvénygyártás feladatai az ipari szerkezetátalakításban című írásában. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Borsod Megyei Szervezetének közleményeit tartalmazó kiadványban ezenkívül számos olyan, a műszaki szakembereket érdeklő cikk olvasható, melyek a megyében élő és dolgozó műszakiakat foglalkoztatja. tgv az egyre többet emlegetett innovációs centrumokról ír dr. Csornai Zoltán, ezen belül az 54 részvényes belföldi jogi személy által 1987, szeptember 29-én, 147 millió forint alaptőkével létrehozott Észak-.magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt.-ról. Továbbá megtalálják a műszákiak, az ez iránt érdeklődők az ipari robotok alkalmazási igényének felméréséről, a termelésirányítás eszközbázisairól, az ellenőrzés tipizálhat óságáról szóló anyagokat. Dr. Tóth Árpád- né és dr. Síkora Gizella a közgazdaságtudomány gazdasági-társadalmi kibontakozási folyamatában betöltött szerepéről ír. „Mennyi érték, mennyi lappangó lehetőség van a könyvekben, könyvtárakban” — írja dr. Horváth Béla a műszaki és közgazdasági könyvnapok ’87. évi megnyitójáról szóló cikkében. mely egyben eme rendezvény megnyitóján hangzott el. Ehhez kapcsolódik dr. Czekkel János A modern információtechnika a könyvnap kiadványaiban című írása. Az említett cikkeken kívül olvasható még a kiadványban az ívelt profilú csiga- hajtásról, az operatív disp- lay-lapok rendszeréről, az automatizált frekvenoiavál- tós aszinkron motorhajtá- sokiól szóló cikk, valamint arról, hogy intézőbizottság alakult a Lenin Kohászati Müvekben.
