Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

1988 március 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 „Gyökeret” ereszt a póló a Vízművek SC-nél? • KIÖREGEDETT ÚSZÓIKAT ÁTKÉPEZIK • ÖSSZESZEDTEK 150 EZRET • BENEVEZTEK AZ OB ll/B-BE Manapság ritkán kapunk hírt szakosztály-alakításról, annál többet hallunk vi­szont átszervezésről, meg­szüntetésről, szüneteltetés­ről . . . A Miskolci Vízmüvek SC egyszer már hallatott, ma­gáról, amikor felvállalta a város úszóéletének (ver­seny- és tömegsportjának) megmentését. Szakosztályuk immáron harmadik eszten­dős, mondhatjuk azt is, hogy valamennyi gyermek- betegségét kinőtte, izmoso­dik, egyre szebb eredmé­nyeket produkál. A „vize­sek” a három évvel ezelőt­ti alakuláskor leszögezték: az úszás után a vízilabda felé kacsintgatnak. A napokban levelet kéz­besített rovatunk címére a posta. Feladója Delneky Miklós ügyvezető elnök volt. Tudatta: megszervez­ték vízilabda szakosztályu­kat és szeretnének kilépni a nyilvánosság elé. — Miskolcon egykor „pezsgő” vízilabdaélet zaj­lott — kezdte Delneky Mik­lós. — Ez persze már a múlté, csak a MEAFC „kü­lönítménye” maradt meg, de az az érzésem, hogy a szak­osztály náluk gyökértelen. Most beszállunk mi is a „ringbe”, reméljük, hogy így, ketten . .. — Honnan varázsolták elő a nélkülözhetetlen pénz­összeget? — Bizony, a forintokon múlt minden! Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy 100, esetleg 150 ezer minimáli­san szükséges. Szerencse, hogy megértő vezetőkre ta­láltunk. Mindenekelőtt Grósz György, a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csa­tornázási Vállalat igazgató­ja adta áldását a tervre, de szponzorként beszálltak a Vízművek SC bázisát képe­ző „vizes” vállalatok és né­hány külső cég is. Egy szó, mint száz, összeszedtük a 150 ezret. Fontos, hogy erre a pénzre — évenkénti „bon­tásban” — hosszú távon ter­vezhetünk. Delneky Miklós ezután arról beszélt: senkinek nem kell kilincselniük azért, hogy gyerekeket adjanak. A vízilabda népszerű a fiata­lok körében, különösen pe­dig a Vízművek SC úszó- szakosztályának berkeiben. Nincs itt semmiféle félre­értés. Természetes, hogy a kiöregedett (vagy az úszás­ra kevésbé rátermett, és te­hetséges) gyerekek átpártol­janak, és vízilabdázóként folytassák pályafutásukat. Az utánpótlás-neveléssel te­hát nem lesz gond. — Miként a létesítmény­nyel sem! — folytatta az ügyvezető elnök. — Az ed­zésekre és bajnoki mécs­esekre Miskolc-Tapolcán ke­rül sor, a „terembérleti” költségeket — kimondva, kimondatlanul — „lenyelik” a bázisszervek. Lényeges, hogy télen-nyáron űzhető sportágról van szó, a ked­vezőtlen időben ugyanis a tapolcai nagymedence fölé sátrat húzunk. — Van tehát gyerek­anyag, pénz, létesítmény. Igen ám, de a 10—14 esz­tendős fiatalokat még alig­ha indíthatják az OB II/B-s csoportos bajnokságban! — Ez igaz. Nem is akar­juk őket mindenféle előké­szítés nélkül a mély vízbe dobni. A bajnoki meccse­ket az első, esetleg második esztendőben az in.nen-onnan kiöregedett, fogalmazhatok úgy is, hogy úszónadrgjukat. már anélkül a szögre akasz­tók szállnak majd vízbe. Összegyűjtöttünk vagy húsz régi motorost, szívesen fo­gadták invitálásunkat, ök kezdenek tehát, aztán he­lyüket és szerepüket foko­zatosan átveszik a fiatalok. Szerencsésnek tartom ezt a „munkamegosztást", persze az igazi döntőbíró az idő lesz. Mire számít, mit remél a Vízművek SC? Azt semmi­képpen sem, hogy hamaro­san megnyeri a Szuper Ku­pát ... Céljuk az alulról va­ló építkezés, a szakosztály tartalommal való megtölté­se, a személyi, tárgyi, anya­gi eszközök biztosítása. — Apropó, személyi felté­telek! Ki vezeti az edzése­ket, ki irányítja a szakosz­tályt? — Szakvezetőkre egyelőre nincs pénzünk — szögezte le Delneky Miklós. — Mert, ha fizetnénk az edzéseket dirigálóknak, akkor abból a bizonyos 150 ezerből nem is maradna. Ami a konkré­tumokat illeti: a felnőttek foglalkozásait dr. Nagy Jó­zsef irányítja, amolyan já­tékosedzőként, hiszen ő „áll” a kapuban is. A gyerekek­kel Hatvani János ügyködik átlagon felüli szorgalom­mal, lelkesedéssel, megszál­lottsággal. Hiszek abban, az utóbbi csoport hamarosan úgy megerősödik, hogy in­dulhat az országom úttörő­bajnokságban. Addig elő- meccseket vívnak, barátsá­gos találkozókat játszanak. A napokban Budapestre megyek, és a Magyar Úszó Szövetség vízilabda szakág- vezetőivel szeretnék egyez­kedni. Számítunk szakmai tanácsaikra, erkölcsi támoga­tásukra, figyelmükre. És ta­lán megajándékoznak min­ket néhány labdával, a jó minőségű technikai kelléke­ket ugyanis a vízilabdázók számára sem könnyű be­szerezni. Az ügyvezető elnök kifej­tette azt is, hogy bíznak a miskolci sportvezetésben és a felsőbb szervekben. Teszik ezt annak ellenére, hogy úgy érzik: az úszó szakosz­tály megalakítása utón ma­gukra maradtak, közel sem esik már rájuk a szervezés idején mellettük bábásko- dók tekintete. A Vízművek SC-nél hisz­nek abban, hogy életre kel­tik a vízilabdát, ha már ugyanerre a „húzásra” ké­pesek voltak az úszás ese­tében. A csapat április 24-én mutatkozik be, aztán még nyolcszor lép a miskolci közönség elé. Kolodzey Tamás TOTÓSAROK, 12. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. MTK-VM—Üjpesti Dózsa. Még nem nyert a tavasszal a kók-feihér társaság, elképzelhető, hogy most sem fog. 2. Siófok—ZTE. A vendégek ké­pesek arra, hogy az egyik pontot megszerezzék, a dunántúli együtte­seknél a döntetlen egyébként sem számít meglepetésnek. 3. Debrecen—Tatabánya. Nagy bajban vannak a hazaiak, szüksé­gük lenne egy kis sikerélményre. 4. Schalke 04— Stuttgart. Közel áll a veszélyes zónához a gelsenkirche- ni együttes, számára csak a győze­lem jó eredmény. 5. E. Frankfurt—Bayern München. A szerdai kupamérkőzés fáradal­maival nem tekinthető esélyesnek a bajor gárda. 6. Kaiserslautern—Hamburg. Bi­zonytalan a találkozó kimenetele, előbb-utóbb a vendégek is feltá­madhatnak. 7. Solingen—Saarbrücken. Gyen­ge csapatok egymás elleni összecsa­pásain a leggyakoribb eredmény a döntetlen. 8. Darmstadt—Düsseldorf. Mind­két együttes a feljutásra pályázik, túl jó a düsseldorfiak eddigi 'tava­szi mérlege. Most aligha gyűjtik be a két pontot. 9. Ascoli—Inter. A döntetlenből lehet kiindulni, de az esélyek közül egyik variációt sem szabad kizárni. 10. Verona—Torino. Bréma után hazai környezetben sem lesz egy­szerű a helytállás a megtizedelt ve­ronaiaknak. 11. Catanzaro—Bari. Jól szerepel idegenben a Bari, de aligha szólhat bele komolyan a feljutás kérdésébe. 12. Padova—Lazio. A fővárosi csapatra jobb napok járnak, telje­síthető cél az A-osztályba kerülés de ezúttal győzelemre nem nagyon gondolhatnak. 13. Taranto—Brescia. A kiesés el­len harcoló hazaiakra voksolunk, de lehet döntetlen is. +1. PMSC—FTC. Két döntetlen utón esetleg megHepetést okozhat­nak a ferencvárosiak?... X 2 X 1 X 1 X 1 X 1 2 X 1 X X 1 2 X X 1 1 X 1 X 2 X 1 Csak röviden... KOSÁRLABDA. Miskolci Postás—Egri Tanárképző 63- 51 (36-22). Eger, NB II., női. Ld.: Nádasi (23), Gál (14). LABDARÚGÁS. Pajtás Ku­pa, nemzetközi teremtorna, Miskolc, városi sportcsarnok. A győztesek: 35-ös Számú Általános Iskola és a DVTK csapata. KÉZILABDA. Nagyszabású női kézilabdatornára kerül sor szombaton az encsi sport­csarnokban. Az eseményen a Debreceni Medicor, a Ka­zincbarcikai Sütőipari Kini­zsi, a Hajdúböszörményi Tex­til, a Kisvárda, valamint a Miskolci Spartacus I. és II. csapatai vesznek részt. Az összecsapások délelőtt 9 óra­kor kezdődnek. sport Holnap: B. Bányász-Vasas Nagy érdeklődés előzi meg a Borsodi Bányász-Vasas NB l-es női bajnoki kézilabda-mérkőzést. Az összecsa­pás! pénteken vívják a miskolci városi sportcsarnokban. Kezdés: 17 órakor. Képünkön: Feketéné tör kapura a piros-feketék egyik korábbi hazai összecsapásán. Magyarország—Törökország 1-0 (0-0) Tájfutás a házak közölt Különleges versennyel vet­te kezdetét Borsodban az idei tájfutószezon. A Mis­kolc Városi Diáksportbizott- ság általános iskolások ré­szére rendezett alapfokú ver­senyére ugyanis nem erdős­hegyes vidéken, hanem a Vo­logda-lakó telepen került sor. A szokásos erdei tereptár­gyak helyett most olyan ob­jektumokra kerültek az el­lenőrzőpontokat jelölő piros­fehér bóják, mint poroló, mászóka, csúszda, vízcsap, postaláda, pad. A metsző szél és a hirtelen jött hózápor sok nevezőt el­riasztott, de így is 15 iskola 80 tanulója futott végig a be­tonházak között vezető pá­lyákon, térképe alapján tá­jékozódva. Ez a kísérleti verseny is mutatta: a tájfu­tás gyerekekre (is) szabott sportág. Eredmények, fiúk: F 13, 1350 méter, 12 ellenőrző pont: 1. Lasztóczy (34. Sz. Ált. Isk.) 11,40; 2. Hajdú (34.) 13,47; 3. Józsa (11.) 14,53. F 11, 1050 méter, 10 ell.-pont: 1. Kiss (3.) 8,37; 2. Kajdy (6.) 8,43; 3. Krajnyák (4.) 9,39. Lá­nyok, N 11, 900 méter, 8. eil.-pont: 1. Szemán (4.) 6,27; 2. Lubinszki (21.) 8,02; 3. Machán (21.) 8,27. N 13, 1000 méter, 8 elí.-pont: 1. Tóth (8.) 8,16; 2. Tarpai (4.) 8,24; 3. Menyhért (11.) 8,49. Bombariadó Madridban Szerdán, hajnali fél egykor bombariadó volt a madridi Hotel Monte Realban. A szállóvendé­gek között voltak az esti, Bayern München elleni BEK-negyeddön- tőrc készülő Real Madrid labda­rúgói Is. Keddről szerdára virradóra éj­jel a rendőrség telefonhívást ka­pott, hogy bombamerénylet ké­szül a Real Madrid csapata el­len. A hatóságok azonnal kiürí­tették az épületet, de nem talál­tak semmilyen robbanószerkeze­tet. A vizsgálat befejeztével a vendégek — így a játékosok is — visszatértek lakosztályaikba. „Nem fázunk!” Fotó: Mák Népstadion, 2000 néző, ve­zette: Diakonowicz (lengyel). Gólszerző: Kiprich (91. p.). Magyarország: Szendrei Jó­zsef — Farkas Tibor, Kovács Ervin, Balog Tibor, Sass Já­nos — Herédi Attila, Fitos József, Bognár György — Kiprich József, Szabadi Lász­ló, Kovács Kálmán. Törökország: Fati Uraz — Ismail Demiriz, Mucahit Yalcintas, Gökhan Keskin, Semih Yuvakuran — Ali G Ultikén, Unal Karaman, Ridvan Dilmen, Gökhan Ge- dikali — Selcuk Yula, Tanju Colák. A magyar válogatott idény­nyitóján kísértett a tavaly decemberi, az Üllői úton Ciprussal vívott EB-selejtező emléke. A lényegesen esélye­sebb hazai csapat ugyanis a mérsékelt tudású török vá­logatott ellen favoritként lé­pett pályára, és akárcsak ta­valy, ezúttal is időn túl, Kiprich József szemfíilessége révén harcolta ki a győzel­met. Március 18—23. között, a MIKRO ’88 kiállítás kereté­ben, a BNV 24. pavilonjá­nak első emeletén Kovács Attila sakkprogramozó bemu­tatja a Saitek-gyártmányú Leonardo sakkszámítógépet, amely ellen a látogatók játszhatnak is. Bemutatják továbbá az ATARI ST 1040- es számítógépen működő CHESSBASE sakkjátszma adatbankot, amely több mint tízezer játszmát tartalmaz. Az első félidőben nem so­kat mutatott meg abból a tervezett, új stílusból a ma­gyar válogatott, amiről Bá­lint László technikai igazga­tó előzetesen szólt. Bognár feladata lett volna a táma­dások szervezése, de egy­két épkézláb akciónál többre nem nagyon futotta. Csak a második félidei formák alapján dicsérhető Sass, Fitos, Gyimesi és Kip­rich, míg a törököknél egy- egy megugrás, felvillanás mi­att érdemes emlékezni Sel- cukra, Tanjura, és a véde­lemben nagy munkát vállaló Semihre. A 91. percben az időt hú­zó törökök még a kapusu­kat is lehozták. FatihotOkan váltotta fel. Néhány másod­perccel ezután Kiprich óriási forgolódás, hatalmas, tumul­tuózus jelenet végén, 7 mé­terről megmentette a ma­gyarok becsületét, a kapu közepébe vágta a labdát. A partikat folyamatosan gyűjtik, és ezzel segítik a versenyzők felkészítését. El­készült az adatbank IBM- verziója is. Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a 24. pavilon elő­adótermében Polgár Zsófia és Polgár Judit vak villám­játszmákat váltanak tíz kü­lönböző típusú Saitek szá­mítógéppel, majd ugyan­azokkal időellenőrzéses szi­multánt is játszanak. Sakkszámítógépek a tavaszi fesztiválon

Next

/
Thumbnails
Contents