Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2. szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nézőpont w 0 Öregesen Pardon, Sz. M.! Sajnál­kozásomat fejezem ki az „Árva öregjeink” című cik­ke miatt. Maga legszíve­sebben ell'öldelné az örege­ket, hogy ki legyen egyen­lítve a számlája. Útjában vannak, unja őket, gúnyos történelmi alakok. A szen­vedésük hihetetlen, túlada- golt, nem hiszi el, hogy éheztek ? Szegény, szegény Sz. M.. akiben nincs egy kis huma­nitás. — Na, nézzen a tü­körbe, ilyen fiatal voltam én is . .. (kicsit szebb). Ha — most nézzen rám, ilyen dokumentumi öreg lesz. De nem biztos, mert magát a múlt már most sem érdek­li, akkor mit vár a jövőtől? Ugyan-ugyan! Múlt nélkül nincsen jelen, a jelen nél­kül sivár a jövő! Talán úgy gondolja, ha majd öreg lesz, az akkori ifjúság szobrot állít magának: vajon mivel érdemli meg? Segített va­lamit az „elárvult öregje­in” a gúnyolódó szavain kí­vül. — Igen. A fűszerezett mondás; ugyan hol olvasta? „Akár a folyóparti kövek, súlyosan csobbannak, nehe­zülnek mélyre a víz sün- dörgő körében”. — Hát, hogyisne! Minden öreg ha­lott. .. vagy ez így: „élünk egymás mellett, sután, bu­tán, lassan elárvulva”. Igaz lenne, hogy ilyen szűk az eszetokja. nincsen benne semmi jó elraktározva? — Szép szavak, nem mondom, ilyen még a szótárban sem szerepel. Nagy kár, hogy Igoromnál fogva nem látom majd, amikor maga is to­pák, szuszák, csőszák, po­csék öregasszony lesz. Most még, ízelt lábú gőggel cso­dálja magát és a mi öreg­ségünk tükre magának mennyei gyönyör, nekünk is, mert tudtunk megöre­gedni. De szerencsére akad még fiatal, aki így szaval: Számomra ti vagytok az ólom, ajkatokon regék forrása fakad, minden, ami szép van ezen a világon, szivetekbe zárva őrzi hét lakat. A mai világban ti vagytok a jóság, szívből fakadt könny, éltető mosoly, fáradt lépteitek lábujjhegyen róják a szobát, ha benne lázas kór honol. Hűvös cseppek vagytok a cserepes ajkon, éhes gyermekszájnak friss, puha kenyér, virrasztva dolgoztok hajnalig kitartón, munkátok áldással, üdvvel is felér. Ti indítjátok el a legelső lépést, az első tétova, gyönge szárnycsapást, öreg kezetekben biztos még a mérték, amivel a gyermek embersorba vált. Kusza gőgicsélést varázsoltok szóvá, öreg karotokban van még oltalom, nincs más, aki a dalt akkor is dalolná, ha ,az óra éjfélt kongat a falon. Ti vagytok a vigasz, ha eltörött a bábú, csatadal, ha lendül a fakard, védőbástya, ha támad a százlábú, ti vívjátok ki a legszebb diadalt. Ti vagytok a balzsam, varázs, a béke, ti vagytok a vigasz és a bizalom, részvétetek üdv az apró ürömcseppben, pergő könnyetekben ragyog a hatalom. „Arcok úsznak a vásznon fájdalmasan, rémülten. Hi­teles történetek, hihetetlenül túlvagdalva. Már nem is fi­gyeljük, nem is hisszük el, hogy szenvedtek, hogy olyanak lehettek, mint mi.” (Na, ez nem szép kijelentés egy tollforgató egyéntől!) Az azonban igaz, hogy mi egé­szen más emberek voltunk. Mi felfigyeltünk a szenve­dő kisöregekre. Nem lógott a cigaretta egész nap a szánkban, nem ittunk öt— hat feketekávét naponta. Nem vedeltük a pálinkát és a sört... örültünk, ha napi tizenhat fillér jutott koszt­ra. Hat fillér a kenyér, tíz fillér a tepertő, vizet in­gyen adtak. Szerencsétle­nek voltak azok, akiknek egy fillérjük sem volt, de nagyon szerencsés ember­nek mondhatta magát az, akit a MÁV alkalmazott havi hatvan pengőért. Űr volt az úrnak asztalánál. A pénztelen állás nélküli mor­zsákat csipegetett, ha en­gedték. Akkor is volt narancs, amikor én fiatal voltam, de csak az eldobott narancshéj jutott az állás nélküli fiatal mérnöknek. Utcaseprésből és hólapátolásból csak az albérleti speizt tudta kifi­zetni, éhezett, mint a ku­tya, mikor már a nadrágból ki volt a feneke, beugrott a Duna vizébe. Én is csak azért maradtam élve. meri túl piszkosnak láttam a Du­nát. Sok-sok dokumentumfil­met lehetne készíteni a hi­tetlenkedőknek. Igaz, mi­nek? Nem figyelik. Kár. nagy kár, valószínűnek tar­tom, maga még nem is tud semmit a volt Cséri-telepi nyomorultakról. Akik a hi­deg esős hajnalon didereg­ve várták a pesti szeme­teskocsikat. Mint a sötét varjak, úgy lepték el a sze­métdombot az éhező gyer­mekek és a felnőttek. Resz­ketve tömték a szájukba a penészes kenyeret és más­milyen hulladékot. A sze- íencséllen, kiéhezett embe­rek, mint a patkányok, egy­formán rágták a csontok­ról és a hurkapálcákról a rajta levő cafatokat. Szür­ke rongyok takarták a szürke, elsajgott testüket, földbe vájt kunyhó volt a palotájuk. Ezt sem hiszi? Kár. hogy nem látta, len­ne élettapasztalata. Nem láthatja, mert eltűnt a nyomortanya. Igyekeztünk, a felszabadulás után össze­fogtunk. idősek, fiatalok, építettük, szépítettük a kol­dusok országát. Van öregek napközi ott­hona, szociális otthon az. „Árva öregjeink” részére. Ahol szeretettel gondoskod­nak róluk .. . Na, de befe­jezem a mondanivalómat, lenne még mit mondanom, de sietek, mert jönnek a Te­levíziótól. Dokumentumfil­met készíteni rólam. Majd úszik az arcom a vásznon. A film címe: „Kár meg­öregedni”. Topák néni „ ... ez olyan tudo­mány, amit nem ma­gától sajátít el az em­ber. Ezt a ritka aján­dékot csak a gyermek­korból vihetjük át a fel­nőttkorba. Ezért olyan fontos, hogy megtanít­suk a gyermeket az ön- tevékenység, a környe­ző világ, a tanulás, és a társadalmilag hasz­nos munka, a viselke­dés és a többi ember­hez való viszony szép­ségeire.” (Borisz T. Lihanov) „Szépséget vinni a mindennapi életbe ff A tudomány kísénletileg igazolta, hogy a legelső évek élményei a legmélyebben rögződnek, a legmanadan- dóbb nyomot hagyják az emberben. Miméi ' fiatalabb a gyermek, annál fogéko­nyabb az őt ért környeze­ti hatásokra, s miután szin­te minden érdekli, nagyon fontos, hogy ezt az érzé­kenységét helyes mederbe tereljük, kiaknázzuk, a szép befogadására, megóvására, és megteremtésére tegyük ké­pessé. Ez a ráhatás a csa­ládban kezdődik, folytatódik az óvodában, majd — mind­ezekre építve — az iskolá­ban. Hatás és hatás között különbség van! Írásunkban többek között erre a különbségre keres­tünk választ, amikor is el­látogattunk a miskolci 7-es Számú Általános Iskolába, ahol harmadik éve oktatják megemelt óraszámban a rajz tantárgyat. A tagozati for­ma nyújtotta lehetőségekről, a tagozatos rajztanítás ta­pasztalatairól beszélgettünk Lázár Gyuláné igazgatónő­vel, Grósz Györgyné városi rajz szaktanácsadóval és Tóth Szabó Istvánná, Kiss- né Demeter Marianna, Her- pai László rajztanárokkal. — Köztudott, hogy sokfé­le tagozat működik az ál­talános és középszintű ok­tatási intézményekben. Mi hívta életre újabb lehető­ségként, a rajz szakosított tantervű osztályokat? Grósz Györgyné: — Kí­sérleti jelleggel vezették be országszerte a Művelődési Minisztérium és az Orszá­gos Pedagógiai Intézet kez­deményezésére. Városunkban az 1985 86-os tanévben in­dult a 7-es Számú Általá­nos Iskolában, ahol mind a személyi, mind a tárgyi fel­tételek adottak voltak, és az iskolavezetés is vállalta ezt a munkát. A legfonto­sabb céljaink: a vizuális művészetek iránt érdeklődő, értő közönség nevelése, a képességfejlesztés, és tehet­séggondozás módszereinek kutatása, a pályaorientáció segítése, és a vizuális-esz­tétikai nevelés folyamatos fejlesztése, tartalmi és mód­szertani korszerűsítése. Az IBM és az Apple har­ca többéves múltra tekint vissza. Amikor a Nagy Kék beszállt a professzionális személyi számítógépek üzle­tébe, sokan temetni kezdték az Apple-t. Később úgy lát­szott, hogy megosztoznak: az IBM, az ügyviteli, az Apple az oktatási-kutatási szférá­ban találta meg a helyét. Azóta a frontvonalak több­ször változtak. Mindkét cég tanult a másiktól, és eköz­ben közeledett is az ellen­lábas rendszer filozófiájá­hoz. A legfrissebb — február 24-i — Computerworld—Szá­— Gyakran hallani, első­sorban szülök részéről olyan kinyilatkoztatásokat. hogy nincs túl nagy jelentősége e tantárgynak, de vannak, akik megkérdőjelezik, kell-e egyáltalán tanítani? Tóth Szabó Istvánná: — Az így vélekedők az embe­ri műveltséget kérdőjelezik meg. amelyre a művészetek ismerete nélkül nem lehet­ne szert tenni. Sajnos nap mint nap tapasztaljuk, hogy nem szükséges és nem is divat kulturáltnak lenni, mindezt bizony fájó szívvel veszik tudomásul az irodal­márok, a képzőművészek, a zenészek, a filmszakma ... Herpai László: — Sokan csak annyit tudnak a rajz­órából, hogy ceruza, papír, rajzot készíteni, amit leosz­tályoznak. Baj, hogy a rajz­tanítást ezekkel azonosítják. Szerteágazó ismeretet igé­nyel: művészettörténeti tájé­kozottságot, műelemző kész­séget, tipográfiai, geomet­riai ismereteket, természet- tudományos gondolkodást, megfigyelő képességet, vizu­ális emlékezetet, logikát, és még hosszasan sorolhatnám. Kissné Demeter Marianna: — A rajzórákon szerzett tudást a tanulók nagyon jól tudják hasznosítani más tantárgyak tanulása során, természetesen ez viszont is igaz, minthogy a valóság tudatos megfigyeltetésével és képi ábrázolásával a ta­nulók látáskultúráját fej­leszti, így a természet és a társadalom teljesebb meg­ismerését segíti elő. Lázár Gyuláné: — Ko­rábban azt hittük, hogy a művelődési igény akár 18 éves kor után is kialakul­hat. Ma már tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Éppen ezért felkeltése fokozottab­ban jelentkezik az általános és középiskolákban, s egy emelt óraszámban tanított rajz hallatlan sokat segít ebben. Igaz, az igény fel­keltésében a családnak len­ne elsődleges szerepe, s ezt támogatná az iskola, de a mai rohanó világunkban mindezt — úgy tűnik — teljes egészében az iskolá­nak kell felvállalnia. Ezért kap egyre hangsúlvozcuttabb szerepet a vizuális nevelés, mítástechnika Köszönő vi­szonyban címmel számol be a két legnagyobb személyi számítógépgyártó párviadalá­ról, s a párharc eredményei­ről. A vetélkedésnek egyér­telműen a felhasználó a nyertese: már az IBM-rend- szerek is grafikus képernyő­vel, könnyen kezelhetőén kerülnek forgalomba: s az Apple is egyre több ügyvi­amely az intellektuális ké­pességeket a manuális kész­ségekkel együtt fejleszti, alapozza. Tudvalevő, hogy a kisgyermek örömmel rajzol, fest, mintáz. Iskolába ke­rülve erre kevesebb lehető­ség adódik. Pedig mennyire szüksége lenne arra, hogy érzéseit, gondolatait, örö­mét, bánatát, véleményét megjelenítse a rajz eszkö­zeivel. Ez egyfajta önmeg­valósítási igény, ezért én nemcsak szakosított tanter­vű osztályokban, hanem a többiben is emelt óraszám­ban tanítanám. Grósz Györgyné: — A művészeti nevelés nem te­kinthető függeléknek, amit meg kell tűrni a praktiku­sabb eredményekhez vezető tantárgyak között, hanem megfelelő együttműködéssel ki kell aknázni azt a sajá­tosságát, hogy sokoldalúan, s egyidejűleg a teljes em­berre hasson. — Mivel nyújt többet a tagozatos forma? Tóth Szabó Islvánné: — Nagyon sok technikát sajá­títanak el az órákon a gye­rekek, de ez nem jelent el­kötelezettséget, tehát nem festőket, szobrászokat, grafi­kusokat, iparművészeket stb. képzünk, de vitathatatlan a pályaorientációs hatása, a különböző mesterségek felé irányultsága. A legfonto­sabb, hogy valahol sikert tudjon elérni a diák, olyat produkáljon, amire azt mondjuk, szép, és örömét lelje benne. Speciális mű­helymunka; is folyik a ta­gozaton, ami lehet például fotózás, grafikai sokszorosí­tás, szövés, textilmunkák . .. Mi az agyagozást és a szö­vést választottuk. Fazekas, szövőnő bevonásával for­máznak, mintáznak, illetve szőnek a gyerekek. Így a pedagógiai, .szaktanári mun­kát. kiegészíti a mesterség­beli tudás. Herpai László: — Sokkal többet lehet, megtanítani, mint a normál osztályokban, s ezeket a gyerekeket nem kell meggyőzni arról, hogy ez jó, fontos. Más a hozzá­állásuk, s ez az eredmé­nyekben, a tudásban hatvá- nyozódik. Mindez a tantárgy folyamatjellegéből fakad, hi­teli alkalmazást fejleszt. Ta­lán jelent valamit az is, hogy a szaklap a témába vágó tanulmányt a „Macin­tosh Today” című kiadvány­ból vette át: mintha az App­le számára lenne fontosabb, hogy mind közelebb kerül­jön az IBM-hez. Persze ez nem véletlen. Az IBM és a vele kompati­bilis személyi számítógépek szén az emelt óraszám lehe­tőséget ad erre. Grósz Györgyné: — Sok- solc közművelődési intéz­ménnyel van kapcsolata a tagozatos osztályunknak. Rendszeresen megtekintik a kiállításokat, a gyűjtemé­nyeket, a galériákat, s a lá­tottakat értő módon elem­zik. Éppen ezért egészen más a kapcsolatuk a bemu­tatott tárgyakkal, és igény­lik is a velük való „találko­zást”. Az esztétikum meg­határozza életüket, magatar­tásukat, értékrendjüket. Ez az iskola egyébként otthont ad rangos művészek kiállí- tásainak, gyermekrajz-pályá- zatoknak. Lázár Gyuláné: — Sokkal hatékonyabb a tehetséggon­dozás, az igazi tehetségek jobban kiugranak. Bizonyá­ra tanulóink között is lesz­nek olyanok, akik művésze­ti pályán indulnak tovább. De szinte minden pályához ad valami pluszt, amit a munkába álló fiatal haszno­sítani tud majd. S nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy korunkban nélkü­lözhetetlen szerepe van az alkotó gondolkodásnak, az alkotó tevékenységnek, a kreativitásnak, amit a rajz­tanítás messzemenően meg­alapoz. — A hatékonyabb oktatási forma feltételezi, hogy a gyermekek munkái szebbek, igényesebbek. Van-e lehető­ség arra, hogy „alkotásai­kat” ország-világ megismer­je? Kissné Demeter Marianna: — Év végén a tanulók mun­káiból kiállítást rendezünk iskolánk galériájában. De szerepeltünk már tárlatunk­kal a Szakmunkás Galériá­ban is. Helyi és országos pályázatokon veszünk részt, igen szép eredményekkel. Legutóbb az „Állat és köly- ke” című országos pályáza­ton jutalmazták képeinket. Az indiai .nemzetközi gyer­mekrajzversenyen is indul­tunk már, ahol második he­lyezést értünk el. Lázár Gyuláné: — Az egész iskola érzi, hogy rajz­tagozat működik berkeiben. Ez elsősorban külsőségek­ben jelentkezik, mint példá­ul az esztétikusabb környe­zet megteremtésében, de sze­repet kap az ízlés formálá­sában, az egymáshoz való kapcsolatokban, az igényes­ségben. Bodnár Ildikó piaca ma már 22 milliárd dolláros értéket képvisel, legalábbis ez derül ki egy másik cikkből. Ezért aztán hiába jelentett be az IBM tavaly áprilisban teljesen új ipari szabványokat, a ver­senytársak lassan a nyomá­ba érnek: néhány kisebb amerikai számítógépgyártó cég bejelentése nyomán bi­zonyosnak látszik, hogy megjelennek a műszaki és jogi akadályok miatt sokáig másolhatatlannak tartott IBM PS '2 gépek utánzatai. —S Lapszemle Köszönő viszonyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents