Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIV. évfolyam, 63. szám 1988. március 15. Kedd Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja • I ....... D obos Klára felvétele esetre is örök igazságként véste papirosra: ha lesz oly kor, hogy a népek előtt (A nemzet és haza összeomolt) S nem lesz hon, csak világ - a magyarnak / Lesz hazája, mert Kossuthra volt!... Sokan a világban úgy fogalmaznak: a magyarság legnagyobb teljesítménye a máig fennmaradás. Tény, ami tény, gyakorta kirobbanó revolúcióban, vagy véres szabadságküzdelemben kellett kiállnunk jövőnkért. Miért fontos ünnep nekünk március tizenötödike, 1848? Mert olyan valamit ünnepelünk, amit mi csináltunk, s nem olyat, ami velünk történt. S az nagyon fontos, hogy egy nemzet saját tetteihez, cselekedeteihez köthessen nemzeti ünnepet. Kis nép vagyunk. Ránk ritkán figyelt, figyel a világ. Ám 1848- ban ilyen kivételes alkalomban volt részünk. Mert akartunk, mert mertünk — másfél esztendőn át - mi adtunk példát az emberiségnek. A gondolat e napon messze elbolyong. Az érzés, ami testünkben, szívünkben zsibong, kegyelettel és büszkeséggel emlékeztet a jeles elődökre. Kőből, ércből emléküknek újabb és újabb jelet állíttat, s virágot rakat jelzett és jeltelen sírokra. Ám a gondolat nemcsak visszafelé forgatja az idő kerekét. Előre is! S látnunk kell: teendőnk konkrétan, más, de nem kevesebb, mint negyvennyolcban! Az ünnepben tehát mindenekelőtt 1848 49 üzenetét, mához szóló tanítását keressük! Hogy mi ez az üzenet? Úgy mint akkor, most is széles nemzeti összefogás, közmegegyezés szükségeltetik. A vezetők és a nép csak közösen tudta, tudja az ország dolgait, közös dolgainkat elrendezni. Higgyük el: nem vagyunk rosszabbak, mint negyvennyolc magyarjai, de tanuljuk el tőlük a haza és haladás jelszavát, együttes akarását, s együttes cselekvését! Éppen Kossuth volt az, aki már az akkori jeles időkben kimondta: „Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet: 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet . . de . . ne civakodjunk afölött, hogy mik voltunk: egyesüljünk arra, aminek lennünk kell.” Hajdú Imre Te izentél... És követett reménnyel a magyar! S zép ez a kép! Bevallom, nem tudok betelni vele. Kolléganőm nem csupán fo- totechnikailag alkotott remeket. Jelkép ez a fotó, hisz úgy vélem, egyetlen pillanatba sikerült beletömöríteni a sok sötétséggel terhelt, de mindig egy éltető reménysugárból táplálkozó ezeregyszóz esztendős, Kárpát-medencei nemzeti történelmünket. A kontúrok ellenére ezer közül is felismerjük: ez a miskolci Kossuth-szobor. Az első, szabadtéren felállított szobra Kossuth apánknak, pátriánk szülöttének, honalapitásunk óta történelmünk talán mindmáig legijelképesebb személyi ségének. Kossuth Lajos . . . mennyit jelent e név! — kiáltotta Ady. — Szeretetet, bízó, honfi reményt, Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog! /... ezerszer szent e név, egy nép szívében élő nagy titok! S nemcsak az ő neve szent és élő! Hisz1 méltó társak, partnerek álltak mellette és az ÜGY mellett. Vasvári. Szemere, Klapka, Damjanich, Bem apó ... s persze Petőfi, a másik jelkép. Petőfi, ki épp akkor 140 évvel ezelőtt jósolta: hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, ' És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. Igen, száznegyven évvel ezelőtt hangzott fel először, mindannyiunk örök verse. Az önzetlen, a mindenkinek szabadságot hirdető magyar vers, amelyben egy nemzet észjárásának és indulatának minden politikai szépsége benne foglaltatik. Amikor e gondolatokat papírra vetettem, a mát még csupán mint a holnapot reméltem. Még nem tudtam, nem tudhattam, hogiy ma, az ünnep napján (mikor e sorok is nyomdafestéket látnak) milyen időre virradunk: szél kavarja-e majd zúgó robajjal az ünnepi zászlóerdőt, vagy talán hó is hull. Vagy fényben megmosakodnak majd a faágakon pattanásra váró rügyek. Mi több, egyszer — s hátha éppen mára — visszatér nagyapáink gyakran emlegette, mezítlábra vetkőztető meleg március tizenötödikéje? Persze, időjárásunk bármelyik arcát is mutatja e napon, tavaszunk száznegyven éve tagadhatatlan, mór. cius tizenötödike örökre a mi tavaszunk. Ady, a későbbi kor forradalmára a legeslegvégső Átadták az Ifjúsági díjakat Mihail Gorbacsov Jugoszláviában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége a jugoszláv állam- és pártelnökség meghívására hétfőn, a kora délutáni órákban Bclgrádba érkezett. Péntek délig tartózkodik jugoszláviai hivatalos baráti látogatáson. Útjára elkísérte Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és több tanácsadó. A belgrádi repülőtéren az IL—62-es különrepülőgépből kiszálló Gorbacsovot, feleségét és kíséretének tagjait ünnepélyes külsőségek között Lazar Mojszov, az államelnökség elnöke, Bosko Krunics. a JKSZ KB Elnökségének elnöke, Marjan Rozsics, a szövetségi parlament elnöke, Branko Mi- kulics, a szövetségi kormány elnöke és más magas rangú személyiségek fogadták. Az idén második alkalommal adták át az Ifjúsági dijakat március 15-e alkalmából. A Parlament Vadásztermében megrendezett hétfői ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára é.s Sólyom Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Varga-Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. — Éveken át úgy említettük március 15-ét — mondotta többek között —, mint az ifjúság ünnepét. Pedig tudtuk, hogy március több ennél: egész népünk, nemzetünk ünnepe. 1848—49 példája, üzenete, áldozatai minden generációt figyelmeztetnek : magyarságunkért. a (Folytatás a 2. oldalon) Az SZKP KB főtitkárának ez az idei első külföldi útja. Először jár Jugoszláviában, ahol a Szovjetunióból utoljára 197fi-ban Leonyid Brezs- nyev tett ilyen jellegű látogatást. Mihail Gorbacsov az ünnepélyes fogadtatás után a repülőtérről belgrádi szálláshelyére, a Beli Dvorba hajtatott. Az SZKP KB főtitkára hétfőn délután a Föderáció Palotájában megkezdte hivatalos tárgyalásait Lazar Mojszovval. a jugoszláv államelnökség elnökével és Bosko Kruniccsal, a JKSZ KB elnökségének elnökével. A napirenden a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi helyzet időszerű témái szerepeltek. A tárgyalások kezdete előtt Mihail Gorbacsov az Avala-hegyen megkoszorúzta a jugoszláv ismeretlen katona emlékművét, majd pedig a Belgrád felszabadításáért vívott harcokban elesett jugoszláv és szovjet hősök síremlékét. Emlékmű-védnökség alakult Megalakult az 1848—49-cs forradalom és szabadságharc mártíremlékművének védnöksége. Az állam- polgári kezdeményezésre létrejött és az állampolgárok egyéni hozzájárulására számító társadalmi védnökség olyan eszmének kíván emléket állítani, amelynek szellemisége a jelenre és a jövőre is hatással van. A 75 tagú védnökség kizárólagos joga, hogy döntsön az emlékmű kivitelezőjéről, a Fővárosi Tanáccsal közösen — s Budapest lakosságának véleményét kikérve — az emlékmű helyéről, és meghatározza az emlékmű-alapítvány, illetve az adományok kezelésének elveit — tájékoztatta az újságírókat hétfőn, a Magyar Sajtó Házában Pozsgay Imre, a védnökség elnöke. Elmondotta: a különböző utakon elindult kezdeményezők vállalták, hogy csatlakoznak e védnökséghez, így most már a nemzeti közmegegyezés szellemében, a legnagyobb nyilvánosság előtt indulhat útjára a kezdeményezés megvalósítása. A védnökség 75 tagja — búr többségük neves közéleti személyiség — magánemberként vállalta ezt a társadalmi megbízatást, nem pedig annak az intézménynek, közösségnek, társadalmi, vagy tömegszervezetnek, szövetségnek a képviseletében, amelynek tagja, illetve, ahol dolgozik. A társadalomban létező különböző áramlatoik, irányzatok, szellemi törekvéseik képviselői jutottak így közmegegyezésre az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékművével kapcsolatban. A védnökség a következő hetekben dönt arról, hogy milyen formában — pályázat útján, vagy személyes felkéréssel — ad megbízást az emlékmű kivitelezőjének, s számba veszi azokat a lehetőségeket, amely az emlékmű elkészülte után esetleg megmaradó pénz fel- használására kínálkozik. Az emlékmű felállítását legkésőbb 1989. október 6-ra tervezik. A társadalmi védnökség felhívást tett közzé az 1848 —49-es forradalom és szabadságharc emlékművének felállítására. (Folytatás a 2. oldalon) Lapközeiben a nyomdászok Gépi szedés a Borsodi Nyomdában. Az ólmot még sokáig nem lehet nyugdíjba küldeni... A nyomdászok munkájával mindennap találkozhat az olvasó, amikor kezébe veszi lapunkat. Tavalyi eredményükről, idei tervükről írunk a 3. oldalon, (laczó József felvétele.)
