Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-14 / 62. szám
1988. március 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Orvosi rendelőben. Ösztöndíjasok Egészségügyi ellátásunk íejlesztéséért Évek óla jól bevált gyakorlat, hogy a megyei egészségügyi ellátás javításához szükséges pályakezdő orvosokat a megyei tanács ösztöndíjával segíti tanulmányaik elvégzésében, akik aztán a diploma megszerzése után megyénk kórházaiban kezdik meg munkásságukat. Ez a gyakorlat jól bevált, s ha nem is szüntette meg, de legalább mérsékelte .a mu- tatikozó orvoshiányt. A múlt évben is több mint 20 olyan orvos került megyénk kórházaiba, akik ösztöndíjjal végezték el az egyetemet, s telepedtek le megyénkben. A megyei tanács külön alapot biztosított erre a célra, s ennek alapján évente 30—40 hallgató részesül ösztöndíjban. Ezt a támogatást nemcsak az orvostanhallgatók kapták, hanem kiterjesztették az egészségügyi főiskola hallgatóira is. A pályázatokat a tanulmányi eredmény alapján bírálják el és ítélik oda. A pályázatot elsősorban az úgynevezett hiányszakmákra írják ki, figyelembe véve azokat az állásokat, amelyekből az utánpótlásra elsődlegesen szükség van. Ezek közé tartozik többek között a traumalológus, a kórboncnok, rehabilitációs orvos, röntgenorvos, nemkülönben pedig az üzemorvosi szakma. Az ösztöndíjaikat a megyében levő kórházaik orvosi ellátásán a.k f i gyelemb evét el é- vel hirdetik meg. Ösztöndíjasokat támogatnak például azok közül, akik Miskolcon, a megyei kórházban kezdik majd meg pályájukat, de ösztöndíjasok foglalják majd el az üres állásokat például a kazincbarcikai, vagy pedig a mezőkövesdi reumatikus betegségek gyógyítására szolgáló kórházban is. Ezenkívül természetesen más kórházak is foglalkoztatnak pályakezdőket. Öntevékeny diákmozgalom a középiskolákban Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Művelődési Minisztérium, a KISZ és a tanácsok közreműködésével különös figyelmet fordít a középiskolákban a diákönkormányzatok és öntevékeny diákkörök kialakulására. működésére. Saját feladatait együttműködési megállapodásokban, s ajánlásokban is rögzítette. Elsősorban az öntevékeny diákmozgalom kialakításában és fejlesztésében, a jó kezdeményezések, modellértékű kísérletek felkarolásában vállal koordináló és ösztönző szerepet. Mindenekelőtt arra vállalkozik, hogy segítséget nyújtson a nevelési-óktatási intézmények számára az új oktatás- politikai dokumentumokban megfogalmazott tételek, szabályozások értelmezéséhez. Láncot szakítottam Nincs másodállásom vagy mellékfoglalkozásom egyetlen cirkusznál sem, vagyis nem vagyok eröbűvész, aki magát megfeszítve pattintja el a testére hurkolt láncköteget. Nem is elsza- kiloltam a láncot, hanem megszakítottam. Annak ellenére. hogy időnként, bizonyos helyzetekben babonás vagyok, s ismeretlen ismerősöm keményen figyelmeztetett, ne szakítsam meg. E rövid bevezetőből már kitűnhet, hogy levelet kaptam. pontosabban, találtam a levélszekrényünkben. Természetesen névtelen levelet, amivel valójában nem is illene foglalkozni. De hát az én munkám kemény hét éven át az volt, hogy olvasók leveleit bontsam, olvassam, válaszoljak rájuk, ügyeiket intézzem. S megtanultam, hogy olykor a névtelen levél mögött is megbújhatnak komoly dolgok. Mint ahogyan ez a névtelen levél, vagy fohász, ahogyan írója nevezi, sem teljesen komolytalan ügy. Még akkor sem. ha jómagam tartalmát butaságnak ítélem. Akkor hát miéri foglalkozom vele mégis? Azért mert kitalálói, mint már annyiszor, most is az emberi butaságra, hiszékenységre, a lelkekben lappangó keserűségekre, félelmekre, a babonák felélesztésére utaznak. De hát mi is ez a fohászlevél tulajdonképpen? Egy badarságokkal teli szöveg, amelyet ha a címzett 16 óra elteltével sokszorosítva 20 embertársának továbbküld, a levél vétele után !) nappal szerencse éri. Továbbiakban kell figyelni, mi történik a 11. napon, s még továbbiakban egy pár napon belül is meglepetés érhet . .. S hogy mi a szerencse? Erre példákat is felsorol a fohász. Valakik, valahol több százezer dollárt, sőt milliókat kaptak valahonnan. Igaz. egy bizonyos, Fiilöp-szigeti tábornok pedig meghall, mert késett a levél továbbításával, ámbár közvetlenül a halála előtt ő is kapott potom 775 ezer dollárt valakitől, de hogy kitől, vagy honnan, az már nem derül ki. Még szebb egy fura nevű, akár- hová való illető esete, aki megfeledkezett a levélről, s ezért elvesztette állását, majd amikor mégis elküldte, néhány napon belül jobb álláshoz jutott. Hadd ne soroljam tovább. mert még belém száll a félsz, vagy a gyors meggazdagodás reménye, s megcímzek húsz borítékot. Ennyi költség terheli ugyanis csupán a válaszadót. Mert ez esetben, ellentétben más, korábbi levél-láncoktól, pénzről nincs szó. Sőt, a kitalálok nyomatékosan felhívják a figyelmet: „Ne feledje, ne küldjön pénzt.". Akkor hát mi értelme az egésznek? — kérdezem magamtól én is. Csak a játékért van az egész? Akkor viszont miért a burkolt, sőt, nyílt fenyegetések, hogy ez. meg az történik azzal, aki nem továbbítja. Hiszen napjainkban korántsem üres ijesztgetésnek számit a munkanélküliségre hivatkozás, az állástalanság, vagy a pénz. Mindenesetre ünnepélyesen bejelentem, hogy láncot szakítottam. Igaz, most számolgathatom a napokat, egészen a 11-ig, s reszkethetek, milyen sorscsapásoknak vagyok kitéve. És reménykedem is, hogy mások szintén csak anyagira veszik komolyan a fohász-levelet, mint jómagam. Noha tudom, hogy mai világunkban nem vagyunk híján a már csak a szerencsében, vagy csodákban bízókban sem. Mert el tudom képzelni, milyen megváltás lenne mondjuk egy mérleghiányos vállalat, vagy mezőgazdasági üzem főkönyvelője számára, ha sokszorosítaná és élkülde- né a levelet húsz példányban, majd kilenc nap elteltével kapna valahonnan, valakiktől néhány millió, avagy csak néhány százezer dollárt is. Nyikes Imre Aki fegyverre való, fegyverre Tokaj és a szabadságharc Most. amikor országszerte megemlékezünk az 18411,4S)-es szabadságharc 140. évfordulójáról. joggal kérdezheti bárki: miért épp Tokajról írunk? Ha csak a megye területét nézzük is, van számtalan olyan település, mely ugyanúgy számításba jöhet a szabadságharc felelevenítésében, mint Tokaj. Ez így is van. Az ok azonban nem a múltban keresendő: egy köztünk élő „aktív nyugdíjas" kutató személye a magyarázat, Papp Miklós, nyugdíjas múzeumigazgatóé, aki egy tanácskozáson elhitette velem; most Tokajban érdemes körülnézni. A hadtörténeti levéltárból hozott 288 mikrofilmet. olyan okmányok, levelek, nyomtatványok, iratok felvételeit, melyek mindegyike Tokaj és környéke és a szabadságharc kapcsolatát dokumentálja. Ez a tekintélyes szám már önmagában megér egy ,,misét", egy tokaji utat, nem beszélve még a hely- történeti múzeumban őrzött értékekről. Végül épp a mikrofilmre vett anyagot nem tudtuk megnézni, megfelelő alkalmatosság (például írásvetítő) híján. Láttuk azonban azt a korabeli röplapot, mely 1849. május 21-én tudatta: Budavára a miénk! Láttuk azt a kéziratot, mely a tokaji református lelkipásztor prédikációjának vázlatát tartalmazta, aki a szószékről buzdított a cselekvő hazaszeretetre. Így kezdődik: „Tárgy: A hazáért, melyet ellenség akar leigázni, meghódítani, v. kiirtani, minden hazafinak fegyvert ragadni, életét áldozatul adni legszentebb kötelesség. Alapige: Jeremiás 15:2. Ha pedig ezt mondják: Hová megyünk? mondják nékiek: Így szól az Úr: Aki halálra való, halálra, aki fegyverre való, fegyverre." Bizony sokan voltak akik halálra, még többen, akik fegyverre valók. Láttuk azt az ágyúgolyót, melynek történetét emléktábláról olvashattuk: „Klapka György ezredes a szabadságharc folyamán 1849. január 1 - jótól 27-ig Tokajban rendezte be főhadiszállását. 13-án itt vette át a hadsereg fövezérletét. 22-, 23- és 31-én olasz és lengyel önkéntesek részvételével visszaveri Schlick támadásait. E csaták emlékét őrzi e ház falába csapódott ágyúgolyó. Ez időben Szemere Bertalan is sokat ténykedik Tokajban." Láttunk egy emlékoszlop-maradványt is. a bodrogkeresztúri csata első emlékoszlopának darabját, oldalában a Kossuth-címer- rel. Láttuk Zákó Soma honvéd hadnagy emléklapját (elbocsátó levelét). Kimentünk a tokaji temetőbe is, ahol Angyal Dániel honvéd hadnagy pihen, aki 21 évesen halt meg, a bodrogkeresztúri csatában. Melletto nyugszik 16 olasz és lengyel légionista is. Egy másik nyomtatvány — talán falragasz — magyar, német és szlovák nyelven Az eredeti Kossuth-cimer. Angyal Dániel honvéd hadnagy sírja a tokaji temetőben. Fojtán László felvételei közli a „katonai rögtönbírósági ítéletet" Juhbál Károly és Andrásffy Károly halálos ítéletét, akik azzal vádoltattak, hogy a íel- ségsértő Kossuth Lajossal az 1850-es években is kapcsolatban álltak, egy „újabban kiütendő forradalom" tervét ismerték és támogatták. íme, néhány lapon a szabadságharc egész története. És még valami. Ugyancsak Papp Miklóstól kaptuk annak a két korabeli mondának a kéziratát, melyből az egyiket, a Szirmay-mondát most változtatás nélkül tesszük közzé. A Szirmay-monda: Hej bizony senki sem él oly mélyen a nép szeretetében, mint Kossuth apánk. Büszke is mindenki rá, éppúgy, mint a szabadságharc ragyogó ha- ditényeire. Tokajnál dőlt el a ragyogó bodrogkeresztúri csata is, melyben Klapka hadserege megfutamította Schlick seregét. De itt tartotta fel alig 200 emberével és 2 ágyújával Zöldi százados Tscodajeff herceg 48 ezer főnyi orosz seregét, ugyancsak itt a Tisza jegére előretolt állásokból lőtte ki Máté tokaji tűzmester Schlick röppentyű- telepét. Sokan megemlékeznek a legendás hírű tokaji Zákó őrnagyról is. De nem mindenkire gondol ilyen szeretettel a nép. Mert a harcnak árulói is voltak. Ilyen volt Szirmay Ödön gróf is, akiről a tokaji nép ajkán a következő monda maradt fenn: Nem bírt a császár a magyarral. A muszka cárhoz fordult hát segítségért. Jött is belőlük annyi mint a fűszál. De nem tudták az utat. A császár ezért vezetőket küldött eléjük. Szirmay Ödön grófot. De meg is büntette az Isten, mert amikor a Vereckei- hágónál találkozott a muszkák seregével, és kinyújtott kezével mutatta nekik az utat a magyar róna felé, keze bénává merevedett így büntette Isten az árulókat! Jól tette! Szatmári Lajos Klapka György tokaji emléktáblája. A falban az ominózus ágyúgolyó. Uj tömegtakarmány: a cukorkukorica Minőségi váltás kezdődött a tömeg taka rm á ny- te rmesz- tésben a Tiszai öntöző Gazdaságok együttműködésének kezdeményezésére és irányításával. Hazánkban a siló- kukorica hozama évtizedek óta 20—25 tonna körül van hektáronként, ami indokolatlanul alacsony. A terméshozamok növelésére az együttműködés olyan nemesített cukorkuikorica-fajta elterjesztését kezdte meg, amely egyéb hasznos tulajdonságai mellett igen nagy zöldtömeget produkál, potenciális termőképessége a hektáronkénti száz tonnát is elérheti. Ez a cukorkukorica a felhalmozott energiát nem keményítőként a szemekben, hanem a teljes növényben, a szárakban és a levelekben egyszerű és összetett cukrok formájában raktározza. Előnye, hogy szárazságtűrő, másodvetésre is alkalmas, s a magas cükortartalom a kora őszi fagyokig zölden tartja a leveleket. Az új, intenzív tömegtakarmányt a tavalyi kísérletek során az ország 46 gazdasága 2500 hektáron termelte sikerrel. A Solti Szikra Tsz-ben például hatvan tonnát meghaladó, a gáva- vencsellői határban 76 tonnás termést értek el hektáronként a kései vetés ellenére, öntözés nélkül. A cu- korkukorica-hibrid összességében hatvan százalékkal adott nagyobb zöldtömeget, mint a hagyományos silókukoricafajták.
