Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A „sárga Sátán

Jack London, a jeles amerikai író „hobo". azaz országúti csavargó korszakában — és később is — nemegyszer nézett a pohár fenekére. A ..Sárga Sátán" című munkájában ad számot a „Sárga Sátánnal", azaz „Mister Alkohollal’’ vívott küzdelmeiről. Az elárvult, otthontalan lelkek menedéke a csapszék voll. Az ivócimborák alkalmi közösségeit egy nyájba toborozta az alkohol, melynek közismert ártalmai mellett van egy „áldásos" tulajdonsága is: feloldja a lélekben meggyűlt feszültségeket. (A sok antialkoholista plakát egyikén ösz- szegubancolt madzagcsomó látható, ezzel a figyelmeztető mondattal: „Az alkohol nem old meg semmit!" Ez így igaz, azt viszdnt kevésbé tudjuk, hogy a végveszélyt megérző ember válsághelyzetében végül is mit nyújt?) Sajnos, nemcsak feszültséget, hanem az embert emberként megtartó gátlásrendszert is feloldja; az ember „bolondokat" kezd fecsegni és cselekedni.

Az író kalandos esetei jól példázzák, hogy az ivócimboraság, mámorban testvérekké váló piások közössége a kijózanodással szertefoszlik. A mágnás, magas beosztású köztisztviselő, aki este még ölelgette és „nyálas puszikat" adott neki, másnap nem .haver", átnéz a feje fölött, s ha megszólítaná: „Pajti, adj egy . pohárra- valót", behúzna neki: „Pajti neked a . .

S ami fokozza a bajt: a részegnél alig van alávalóbb, legtöbbször sorsára hagyja a nála is Utasabbat, mert >az alkohol a felelősségérzetet is „fellazítja”. Érthető is.. Ittasan saját érdekeinket se tiszteljük, mire fel termők a másokéval?

A „sárga Sátán" korunk nagy veszedelme. Az alkalmi lerészegedők — az ember önmagát se vonhatja ki a statisztikai átlagból azzal „vigasztalódik", hogy „aki amúgy istenigazábul még nem itta le magát, valójában nem is tudja értékelni a — józanságot. . ."

Mi tagadás, bele vagyunk „szerkesztve” egy olyan társadalomba, amely társas kapcsolatait el se tudja képzelni alkoholfogyasztás nélkül. A keresztelő csakúgy ok rá, mint a temetés, „kólás lagziról" egyszer hallottam (jehovis- ták tartották). Név- és születésnap — ivászat.

Visszaemlékezve gyerekkoromra, túdom, hogy a falusi kocsmárosok hamarább keltek a szántó-vetőknél. Feltehetőleg nem törvény, hanem megszokás (haszonszerzés is) kötelezte őket a korai nyitásra.

Ma már a falusi kocsmák se nyitnak !) óra. előtt. Mert közben a világ

— úgymond — változott, az italfogyasztás szokásrendje nem. A kor földművese nem jámbor ló után lépeget, az eke szarvát fogva — traktorra ült vagy gép mellett dolgozik. Ha a kocsis, netán, felöntött a garatra, az okos ló

— „lelkes állatnak" is nevezték — nem fordította be az árokba, hiszen volt „magához való esze". A gépnek nincs csak kezelőjének, s ha elissza, a traktor nem hőköl vissza a szakadék szélétől.

Itt a bökkenő. A motorizáció és az alkohol nem fér össze.

Egy vasutas panasza késztet e cikk megírására. Reggel 8 óra körül megszondázták, ' és a szerelőüzem vezetője hazaküldte.

Elmondása szerint a délutánt ásózással töltötte. Megivott kb. fél liter kisüstit. Az utolsó „adagot" röviddel este tíz előtt eresztette le a torkán. A szondázásig tehát kereken 10 óra telt el, és az az „átkozott" szonda elszínező- dött.

Rákérdeztem:

— Nem kaptak valamiféle „kioktatást", hogy munkakezdés előtt hány órás az italfogyasztási tilalom?

Válasza elgondolkoztatott. Amikor még nem „harcoltak" annyira a „piálás" ellen, a műhelyben ott függött egy tábla, amiről leolvashatták: a különböző italféléknek mekkora a lebomlási ideje. De még a mennyiséget is feltüntették. Esküdözött, hiába „csúszott" annyira, ha tudatában van, hogy fél liter kisüsti „kiürülése" ilyen sokáig eltart, kevesebbel beéri. De hál az a figyelmeztető tábla már réges- rég eltűnt.

Ott az a sok gépkocsivezető, vasmunkás, darus ... Ülje végig a lagzit vagy a karácsonyt „szárazon"? A legtöbb ember nem akarja saját kárát.

Nos, mit felelhettem a „kárvallottnak"? Panaszát, természetesen, nem orvosolhattam, de észrevételeit nem engedhettem el a fülem mellett.

Az alkoholizmus elleni harc általános elveinek hangoztatásával eddig nem sokra mentünk. A riasztó plakátok hatástalanok. Az ártalmak diagnózisainak nincs foganatja.

A fél arcával „elhülyült" plakátember (pálinkás üveget tart oda) semmit se mond. De az a vasutas még emlékszik arra a korábbi plakátra, mely nem azt „kürtölte”, hogy egyáltalán ne igyál. Ismereteket nyújtott, amelyeket meg lehetett tanulni. De egy kártyanaptár méretű, levéltárcában elférő, esetleg kétlapos ismeretterjesztő kiadvány is hatásos lehelne. Ki-ki addig nézegetné, amíg betéve tudná a tilalmakat. Esetleg az asszony kezébe is kerülne, és együtt ülve a terített asztalnál, órájára pillantva rászólna „emberére": „Pista! Vedd csak elő azt a papírt!" Hiszem, sok-sok „Pista” keze letenné a poharat.

És miért ne lehetne efféle ismeretterjesztő plakát az ivókban, kocsmákban is? Az is megeshetne, hogy némelyek rászólnának „nekilendült" embertársukra, s az intelmes „szövegre” mutogatnának. És a zsebben hordható „tízparancsolaton" na legyen „csúf" rajzolat (a szívünk fölött nem szívesen hordanánk!), statisztika viszont lehetne: évente hány emberéletet követel az alkohol.

A „sárga Sátán”, „aki" szüntelenül azon mesterkedik, hogy a „Teremtés Koronáját". az embert romlásba taszítsa, közössége és önmaga előtt megalázza.

Lucifer kaján vigvorral vágja az „Alkotó" szeme közé: „Ez volna az, akit saját képmásodra teremtettél?!" Gulyás Mihály

Kritikus napok és órák

így védik a munkást az LKM-ben

„Munkatársak, dolgozó kollektívák! Gondolták már, hány-hány család tragédiája bújik meg a sokszor hallott szó mögött - BALESET!” Ezekkel a drámai szavakkal kezdődik az a szórólap, amelyet az LKM közelmúltban megtartott munkavédelmi konferenciáján minden résztvevő megkapott. A munkavédelmi főosztály propaganda anyaga jól tükrözi azt a szemléletet, ahogyan a munkavédelmet kezelik a diósgyőri nagyüzemben: ésszel és érzelemmel próbálnak hatni a dolgozókra — mint a felmérésekből kiderül, több, kevesebb sikerrel.

Kezdjük a sikerrel. A nagyvállalat történetében először lí)87-ben érték el, hogy a balesetek számát ötszáz, s ami ennél fontosabb. harminc ezrelék alá tudták szorítani. Az eredményt ellentmondásossá teszi, elhomályosítja, hogy öten vesz.tették életüket munka közben, s hogy 11 dolgozó valamelyik testrésze csonkulás áldozata lett.

A sok szám ellenére érdemes idézni a bekövetkezett balesetek elemzéséből. Eszerint, munkával összefüggésben 418 baleset történt — ezen belül kétszer annyian sérültek meg kézi munkavégzés során, mintha gépet kezeltek, szolgáltak volna ki. Figyelmet érdemlő az is. hogy duplájára (44) nőtt az előző évinek a nem munkával kapcsolatos, többnyire figyelmetlenségből származó elesések és más hasonló balesetek száma. Pozitív, hogy mindössze két esetben játszott szerepet az alkohol!

Sokat mondanak azok az adatok is, amelyek azt mulatják. mikor esnek a legtöbben áldozatául — többAz értelmiségi dolgozók keresetének színvonala az utóbbi közel másfél évtizedben lassabban növekedett, mint a többi dolgozóé. Emiatt elfogadhatatlan és tarthatatlan aránytalanság alakult ki az értelmiségiek és a többi dolgozó keresete között. Bár az értelmiségiek egyes rétegeit, csoportjait érintő központi bérpolitikai intézkedésekkel a kormány törekedett a lemaradást mérsékelni, s az utóbbi időben a gazdálkodó szervezetek egy részében a korábbiakhoz képest és a többi dolgozóhoz viszonyítva gyorsabban emelték az értelmiségiek bérszínvonalát, az aránytalanságokat nem sikerült megszüntetni.

Az értelmiségiek anyagi- és erkölcsi elismerésében tapasztalható jelenségek ■ következtében két évvél ezelőtt a magasabb vezetőál- lásúak keresete, 2,8- a középvezetőké mintegy 1,7-szerese, az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező nem vezető beosztásúak keresete pedig mindössze 1,1-szerese a szakmunkások átlagkeresetének. Különösen kedvezőtlen az egyetemi, főiskolai végzettségű pályakezdők bér- színvonala. Az 1987. évi adatok szerint a munkába lépett pályakezdő értelmiségiek átlagos havi alapbére 4600 forint-volt.

Az értelmiségiek nem megfelelő anyagi elismerése összefügg azzal, hogy a magasan kvalifikált munka leértékelődött. s ebben a ideológiai és politikai tényezők is közrejátszottak. A téves szemlélet megváltoztatásáért és az ebből kialakult hibás gyakorlat megszüntetéséért sem az állami, sem pedig a politikai szervek nem tettek kellő időben intézkedéseket.

A problémák a műszaki

nyíre saját figyelmetlenségüknek. A hónapokat -tekintve a legveszélyesebb a szeptember, 53 feljegyzett balesettel. Azt hihetnénk, hogy a napok közül a hétfő vezet vagy a péntek (hét eleje, hét vége), a tapasztalatok szerint a kohászoknál a -kedd a fekete nap. Az órákat tekintve a munkaidőn belüli 4„ 5. óra a legkritikusabb. A műszakok között még mindig a délelőttös a legveszélyesebb — egymaga produkál annyi sérültet mint a délutános és az éjszakai műszakok együtt véve. A testrészek közül a kéz vezet — majdnem az esetek felében sérül meg. Hasonlóan gyakori a lábat ért balesetek száma, a fej — nyilván a sisakviselésnek köszönhetően — ritkán sérül meg.

Összességében elmondható, hogy a kohászatban a műit évben végre a bűvös ötszázas szám alá csökkent a balesetek száma, azonban nőtt a sérülések súlyossága és az az idő, ami alatt az emberek meggyógyultak. Mindebből az következik, hogy van mit tenniük a munkavédelmiseknek és a gazdasági vezetőknek.

Akiknek javukra szól, hogy nemcsak utólag, már évközben is beavatkoztak. Az említett öt halálos baleset ugyanis az év első felében következett be, s felfigyeltek erre nemcsak helyben, hanem a vasasszakszervezetnél is. Az egyik legfontosabb belső intézkedés volt. hogy tavaly június 15-én rendkíértelmiség körében jelentkeztek legélesebben. A vállalkozó típusú értelmiség jelentős hányada helyezkedett el más, szakmailag igénytelen, de jól fizető munkakörökben, a műszaki értelmiség alkotókészsége a termelőszférában az elégtelen ösztönzés következtében visz- szaesett, a műszaki pályára jelentkező fiatalok száma csökkent, ugyanakkor egy részüknek a képessége egyre kevésbé felelt meg a követelményeknek. Ráadásul, a vezetők egy része nem támasztott megfelelő feltételeket a felsőfokú végzettséggel rendelkező műszakiakkal szemben, emiatt nem tudták hasznosítani felkészültségüket, tudásukat a gazdálkodásban.

Az utóbbi években több felmérés, tanulmány látott napvilágot, amelyben a műszaki értelmiség helyét, szerepét, az anyagi és erkölcsi megbecsülés gondjait körvonalazták. Valamennyi vizsgálat, állásfoglalás tükrözte azt az igényt, miszerint a fejlődés meggyorsításának fontos feltétele az innovatív, a kreativitásra ösztönző társadalmi és vállalati magatartás kialakítása és erősítése. E cél elérése, továbbá az innovációban kulcsfontosságú szerepet betöltő szakértelmiség helyzetének, anyagi és erkölcsi megbecsülésének javítása széles körű szemléleti, magatartásbeli változásokat és változtatásokat igényel.

Persze nemcsak a közvetlen anyagi elismerés terén érte hátrány a műszaki értelmiséget, hanem a munka- viszonyhoz kapcsolódó más jogosultságokban is (például a tanulmányi idő beszámítása a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati időbe, a lakáshoz jutás feltételei) gyakran indovüli munkavédelmi konferenciát hívtak össze. Ezen elhatározták, hogy 11 feladatot tűznek ki a helyzetet javítandó — természetesen úgy, hogy mindegyik végrehajtásáért felelőst neveztek ki. Ugyanakkor megszigorították a munkavédelmi ellenőrzéseket, a különböző védőeszközök, -ruhák használatát, a technológiák betartását. Különösen azokon a helyeken tartottak — a munkavédelmi szabályzatban egyébként is előírt — felsőszintű ellenőrzéseket, ahol az előző évihez képest romlott a helyzet.

Nyilván ennek is köszönhető. hogy a második fél évben már senki sem vesztette az életét munka közben, viszont tovább szaporodtak a súlyos esetek. Említést érdemel, hogy a harmadik negyedévben végrehajtott — a hengerműben, a kombinált acélműben és a III. sz. kohónál folyó — felújítási, átépítési munkák alatt jelenr tős sérülés nem történt. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy nem az intenzív munka, hanem az emberi figyelmetlenség, a felelőtlenség okozza a legtöbb bajt. Kicsit keményen fogalmazva: a munkást legnehezebb saját magától megóvni, a saját lazaságától, nemtörődömségétől.

Tisztában vannak ezzel a kohászat munkásait védők, mégis, megpróbálnak tenni ellene. A vállalat vezetése elemezte a súlyos eseteket, amelyek nem ritkán a munkavédelem hatékonyságának megtorpanásából következkolatlanul háttérbe szorult.

A műszaki értelmiség fokozottabb megbecsülését az MTESZ különösen szívügyének tekintette. Számos fórumon, az egyesület, által végzett különböző vizsgálatokon sürgette, hogy a reálértelmiség tudásának és képességének hasznosításához elengedhetetlen az alkotó munka feltételéinek javítása, a társadalmi értékrendben meglévő torzulások felszámolása. Ez egyben azt a követelményt is jelenti, hogy a reálértelmiség képzettségét, képességét és alkotókészségét elsősorban a főmunkahelyen kell hasznosítani.

Az MTESZ legutóbbi. 1986- ban megtartott tisztújító közgyűlésén elfogadott határozatban már szó esik arról, hogy kormányzati és munkahelyi intézkedésre van szükség annak érdekében, hogy a helyes irányban változzon az alkotó tevékenység ösztönzése, amitől mindenekelőtt a reálértelmiség teljesítményének növekedése remélhető.

Az utóbbi években az MTESZ sokat tett azért, hogy a párt- és állami szervek valós képet kapjanak a reálértelmiség helyzetéről; nemcsak feltárta a meglévő hiányosságokat, hanem következetesen képviselte a reálértelmiség érdekeit, majd egyeztette azokat az illetékes szervekkel.

Sok kérdésben teljes volt az egyetértés az illetékes párt- és állami szervekkel de valahogyan a gondold gyakorlati megoldása nem haladt zökkenőmentesen. A felgyülemlett problémák végül is arra késztették a kormányzatot — jóllehet a feszültségek feloldása alapvetően a gazdálkodó szervezetek feladata —, hogy központi intézkedésekkel is seték. Ezért az idén a tavalyinál még szigorúbb fellépést terveznek. Annak tudatában, hogy a múlt év második felében érvénybe lépett intézkedéseknek tavaly jórészt csak morális hatása érződött, a valódi eredmények várhatóan ez év elején kezdenek mutatkozni.

Az 1988. évi legfontosabb feladatok közül kiemelést érdemel a halálos és csonkulásos balesetek számának jelentős csökkentése — a munkavédelmi szemlélet és a fegyelem erősítésével, a szabályos munkavégzés megkövetelésével; a munkástól egészen a felsőszintű vezetőkig. Az LKM valamennyi szervezeti egysége még ebben a hónapban munkavédelmi konferenciát tart, amelyen mindegyik saját feladatait határozza el.

Az idén is folytatják a rendkívüli, komplex és szigorított ellenőrzések sorozatát. Külön érdekessége az évnek, hogy első negyedében megtartják a „balesetezők konferenciáját”, amelyre a 463, tavaly . balesetet szenvedett dolgozót és az egyes szervezeti egységek vezetőit, szakszervezeti képviselőit is meghívják. Továbbra is versengenek az egyes üzemegységek, szocialista brigádok a „balesetmentes” címért, amelynek elnyerői az erkölcsin túl anyagi elismerésben is részesülnek.

Az éves „Dolgozz baleset- mentesen !” munkavédelmi verseny az tovább él, irányelveit és az értékelés módszerét kidolgozás után minden szervezeti egység megkapja. A dolgozók talán nem örülnek neki, de szigorítanak a munkavédelemmel kapcsolatos vizsgákon is — elképzelhető, hogy többen kerülnek pótvizsgára az idén mint máskor. A szakvezetés ettől is a munkavédelem szintjének emelését várja, s azt, hogy sikerül mind több embert rádöbbenteni, hogy leginkább ő felelős saját épségéért.

m. sz. zs.

gítsen a műszaki értelmiség anyagi helyzetén. Mint ismeretes, a közelmúltban a Minisztertanács ajánlásokat fogadott el az alkotó reálértelmiség anyagi és erkölcsi elismerésének javítására. Ennek lényege, hogy a vállalatok és a társadalmi szervezetek testületéi támogassák az innovációs tevékenységben élen járó, képességeiket a társadalom céljainak érdekében kifejtő műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi elismerésének fokozását.

Ugyanakkor a kormány a kutató-fejlesztő munkában kiemelkedő eredményt felmutató értelmiségieknek jelentős anyagiakkal járó címek adományozását javasolja.

Az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére a kormányzat központi forrásokból finanszírozott bérpolitikai intézkedéssel is segíteni igyekszik az alkotó műszakiak anyagi elismerését. Azoknál a vállalatoknál és költségvetési intézményekben, amelyekben a műszaki értelmiségiek aránya magas, meghaladja az összlétszám egyhar- madát, a saját források mellett szükség van a központi támogatásra is. Az idén mintegy háromszázmillió forint az az összeg, amely központi béremelés címén szétosztható. Az intézkedés, amely ez év nyarán lép életbe, az előzetes számítások szerint tizenkétezer értelmiségit érint. S nem szóltunk még a pályakezdő értelmiségiekről, az ő bérük szeptember elsejétől átlagosan hat- száz-nyolcszáz forinttal emelkedik.

A kormányzat is tisztában van vele, hogy a mostani központi intézkedések szerények, nem oldják meg teljesen a hosszú évek során át felgyülemlett gondokat. Bízni lehet azonban benne, hogy a gazdasági kényszer olyan helyzetet teremt, amely az alkotó munka, a tudás még nagyobb elismerésére ösztönöz. L. L.

Az alkotó munka elismerése