Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Húsbavágó beszélgetés A M 0 mm mm g w ##« A nehez orok seg rol Az elmúlt tíz esztendő alatt a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot több megrázkódtatás is érte. Gazdálkodását ugyan nem tarkították veszteségek, de nem dicsekedhet sikerekkel sem. Néhány év leforgása múltán, immár a harmadik igazgató igyekszik megbirkózni a gondokkal, amelyek közül ma talán a leglényegesebb: miként sikerül talpon maradnia a vállalatnak a tröszt megszűnése után az önállóság kényszerében. Nehéz örökségről beszélgethettünk tehát Faragó Károly igazgatóval, Iczkovits László igazgató- helyettessel. Amiből tavaly a térségben túlontúl kevés volt: a vágóskész, hízott sertés... Faragó Károly: — A tröszt megszűnésékor az akkor 'kedvezőtlen (helyzetiben lévő vállalatokat úgymond kista- fírungoztálk, aimi azt jelenti, hogy ezék az üzemek három esztendőn keresztül vissza nem fizetendő támogatást élveznek. IMi tavaly 130 millió forintot kaptunk, s ennek segítségével lett több, mint G1 millió forint nyereségünk. Az idén 90 milliós segítséget élvezünk, jövőre pedig ötvenet. Aztán? Már a saját lábunkon kell megélni. Az idei esztendőt tehát rögtön egy 40 milliós tárno- gatáskieséssel kezdtük, ehhez jön a 25 százalékos állami export szubvenciószű- tkülés, ami esetünkben 30— 40 millió forint. Felemelték ugyanakkor a felvásárlási áfákat, ami sertésnél, szarvasmarhánál egyaránt 25—25 millió forint 'többlet- kiadást jelent, amit „le kell nyelni”. A bérbruttósítás terhe 14 millió forint, ösz- szességében, az induláskor 14(1 milliós hátrányt Ikell-legyűrni, melyet nem pótol a termékek 10—15 százalékos árnövekedése. Vállalatunk termékeinek köre zömmel az úgynevezett olcsó áruk kategóriájából Ikerül ki, amelyéknek kilónkénti óra 90 forint alatt van. Hasonlítson össze bennünket például a Gyulai Húskombináttal, ahol ugyanez 180 forint feletti. Tehát a 15 százalékos áremelkedés 90 forintos áruk esetében nyilván kevesebb bevételt jelent, mint a magasabb árfekvésű áruk esetében. A kérdés adott: mit lehet és mit tudunk tenni helyzetünk javításáért? —, Tulajdonképpen ez lett volna az első kérdésem, is. Ön, az új igazgató milyen termelési koncepciókkal szeretné megoldani a jövő feladatait? Faragó Károly: — Amikor a vállalathoz ikerültem, az első dolog, ami megdöbbentett. hogy mennyien dolgoznak itt. Meggyőződésem, ennyi dolgozót nem tudunk eltartani. Ha hiszi, ha nem, az úgynevezett improduktív munkát végzők száma meghaladja az összlétszám 25 százalékát. — Tehát minden negyedik ember adminisztrál, akkor, amikor ennek a vállalatnak az adminisztrációt helyettesítendő ügyviteli gépesítettsége köztudottan kimagasló. Faragó Károly: — Igen, bár ezért az elődök nem feltétlenül vétkesek. A tröszti irányítás mellett ugyanis nem volt kényszer a hatékony és nyereséges gazdálkodás, mint szemlélet. Az önállóság ugyanakkor teljesen más feladatok megoldására készteti a vállalatot. A jövőben tehát lényeges létszámcsökkentést hajtunk végre, s elsősorban az adminisztráció területén. — Készítettek-e olyan számítást, amely alapján megállapítható, hogy ilyen ügyviteli gépesítettség és termelési háttér mellett mekkora improduktív létszám lenne az optimális? Faragó Károly: — Tulajdonképpen nem, de a többi, tőlünk jobban működő húsipari vállalat esetében ez az érték 15 százalék. Aim nem is ez a mi legnagyobb gondunk. Amikor ugyanis a munkaerő-összetételt vizsgáltam, igen meglepődtem, mert vállalatunknál három közgazdász dolgozik csupán. A legfontosabb feladatunk tehát, hogy a létszámleépítések mellett létrehozzunk egy olyan csoportot, amely elemzéssel, szervezéssel foglalkozik. Ezzel egy időben a termelőmunkában úgynevezett önelszámoló egységeket kívánunk kialakítani. A hatékony belső termelés megszervezésén túl azonban a vállalatnak továbbra is az a legnagyobb gondja, hogy honnan szerezze be a termeléséhez szükséges állatokat. — A megyei húsipari vállalatot annak idején évi 560 ezer sertés vágására és feldolgozására tervezték. A küszöbérték — az akkori megállapítások szerint — 360 ezer. Tehát ez alatt csak veszteséggel lehet üzemeltetni a vágósort. Kérdésem: tavaly hány sertést vágtak le és dolgoztak fel? Faragó Károly: — Kettő- százhatvanezret. — Tehát veszteséges volt a sertésvágás? Faragó Károly: — Ilyen megközelítésben igen, de most nem ez a lényeg. Megkezdődött ugyanis a rekonstrukció, melynek során új vágóvonallal, korszerű feldolgozó gépekkel szereljük fel az üzemet. így 300—340 ezer sertés feldolgozására nyílik lehetőség, jó körülmények között. — Visszautalva az előbb meghatározott küszöbértékhez .... Faragó Károly: — Rossz nyomon jár. Igaz, a jövőben csak 300—340 ezer sertés feldolgozásával számolunk, de a feldolgozás egy műszakos lesz. S igazán nem ez a lényeg, hiszen 1984-ben, amikor a vállalatnál a legtöbb sertést vágták, akkor keletkezett a legtöbb veszteség is. A nyereséget alapvetően az határozza meg, hogy mekkora az az új érték, amelyet a levágott állatokból elő tudunk állítani. Ezért a rekonstrukció során, amelyet világbanki hitelből valósítunk meg, külön hangsúlyt kap a csomagolástechnika, illetve annák fejlesztése. — Van-e olyan elképzelésük, mely szerint a jövőben márkajellegű terméket állítanának elő? Faragó Károly: — Sajnos, nekünk tényleg nincs olyan vezértermékünk, amely csak ránk jellemző. Ezért, amikor elhatároztuk a szerkezetváltást, e gondolatot előtérbe helyeztük. Örömmél mondhatom, hamarosan megjelenünk a piacon egy újfajta sonkával, és az újhelyi egység fejlesztette félszáraz jellegű szalámival. S nem titkoljuk, szeretnénk felvenni a versenyt a házias jellegű termékek gyártóival is. Továbbra is cél azonban az olcsó áruk arányainak megtartása, de elsősorban olyan áruféleségek termelésében gondolkodunk, amelyeknek a nyereségtartalma kedvező. — A teljes láncolat úgy hangzik: állattenyésztés, azaz termelő — felvásárlás, feldolgozás — kereskedelem — fogyasztó. Véleményük szerint, kié ma a kulcsszerep? Faragó Károly: — Egyre inkább a termelőé. Sajnos, ma Magyarországon úgy sertésekből, mint szarvasmarhából ikínálathiány tapasztalható, ugyanakkor a regionális üzemek létesülésével a feldolgozók köre növekedett. Hihetetlen versenyfutás van ma a feldolgozó vállalatok között egy-egy termelőért. Ahhoz tehát, hogy megnyerjük a termelőt, a jövőben többet kell áldozni a termeltetésre. Nekünk ez különösen fontos, hiszen mi nemcsak hogy távoli tájakról, magas költségeken szerezzük meg a szükséges alapanyagot, de a szállítás is állandó bizonytalanságot jelent. Iczkovits László: — Az elmúlt évben több mint 200 ezer sertést vásároltunk meg más megyéből. A helyi regionális üzemek működésének tiszteletben tartása mellett tehát, mind több figyelmet kell fordítanunk a megyei alapanyag-növekedésre. Á termelési kedv serkentésére olyan szerződéseket kötünk, amelyben megvalósul a közös érdekeltség, valamint a hosszú távú kapcsolat. E gondolatok jegyében alakult meg a Borsodi Sertéshústermelő GT, melynek keretében a szerződések ötévesek, s a vállalat a minőség függvényében olyan magas felárat kínál, amely vonzóvá teszi a GT-tagságot. Faragó Károly: — Amikor termeltetésről beszélünk, figyelembe kell venni adottságainkat és lehetőségeinket. Borsod-Abaúj-Zemplén- ben számos termelőszövetkezet kritikus helyzetbe került. Ezek a szövetkezetek tagjaiknak csak alacsony jövedelmet tudnak biztosítani. A tagok, mint kistermelők pedig szívesen foglalkoznak állattartással, ha abban hasznot látnak. Tulajdonképpen nincs új a nap alatt, most azt a gyakorlatot folytatjuk, amely korábban mindennapos volt az állatforgalmi vállalatnál, csak elfelejtődött. Szóval, megvásároljuk a piacon a felkínált malacokat, vagy borjakat, s bérhizlalásba kiadjuk kisüzembe, például Cigándna, vagy Kiesére. Nem beszélve arról, hogy az új adózási rendszerben a háztájiban termelt termék kedvezőbb helyzetben van, mint a nagyüzemiben. — A termelői kedv megtartását, illetve továbbélesz- tését segítené a vemheskoca- kihelyezési akció. Az elmúlt időszakban ugyamkkor a jobb minőség programját hirdető, s rendkívüli kedvezményekkel kiadott vemhes kocasüldők éppen a minőségben nem tudtak megfelelni a kívánalmaknak. Sok esetben jó tenyészállat helyett termékenyített végterméket, hízóállatot kaptak az akció iránt érdeklődők. S a kistermelő a Várt nyolc-tíz kismalaccal szemben — nemritkán — két- három csökött újszülöttel „gazdagodott". Faragó Károly: — Az, hogy a vemhes kocasüldő kihelyezése helyes, jó dolog, nem kérdőjelezhető meg. Tény viszont, hogy e téren nem sikerült előbbre lépnünk. A hibás — ne kendőzzük el a dolgot — a vállalat; még akkor is, ha a valóban gyenge minőségű állatokat nem itt állították elő. Ám kötelességünk, hogy mindenképpen megpróbáljuk „kifényesíteni” a megkopott hírünket. Ezért néhány nagyüzemmel megszüntettük a termeltetési kapcsolatot. A továbbiakban pedig arra törekszünk, hogy megyén belül módot találjunk a jó minőségű, tovább tartásra érdemes állatok tenyésztésére. E munkában számítunk a mezőgazdasági üzemekre. S ha már a nagyüzemeknél tartunk — miután a feldolgozott állataink zömo onnan kerül ki —, a jövőben több figyelmet Ikell fordítanunk a kapcsolattartásra, illétve annak fejlesztésére, ápolására. Nem sajnáljuk a fáradságot, s most minden mező- gazdasági nagyüzemet felkeresünk. Elbeszélgetünk mindenkivel, megpróbáljuk feltérképezni, milyen az adott szövetkezet, vagy állami gazdaság elvárása velünk szemben, de ugyanakkor ma már mindenkinek tudomásul kell vennie — s ez nemcsak a vállalaton belüli dolgozókra érvényes —, mi, a húsipari vállalat felelős vezetői, igen magas szintre állítottuk a követelményrendszert, s nem elsősorban a versenyben maradásért, hanem főiként a továbblépésért. — Elmondta, a jövőben az adminisztráció drasztikus leépítésével számolnák, miközben a kvalifikált dolgozók számát feltétlen növelni szükséges. Szerkezetváltásra készülnek, s mindezek mellett elkezdődött a világbanki rekonstrukció is. Javítani szeretnék ä szerződéses fegyelmet, s egy időben növelni — amennyire lehet — a helyi termeltetést. A termeltetési munka alacsony színvonalának oka — mint említette — a tröszti irányítással magyarázható, azaz a tröszt innen oda, onnan ide irányította a szükséges mennyiségű állatot. Ennek ellenére a vállalat fenntartott és fenntart egy hatalmasra duzzadt termeltetési és félvásárlási szervezetet. Az elmúlt években, amikor is jelentősen csökkent a megyei felvásárlás, ehhez igazodóan csökkent-e a felvásárlói létszám? Igaz-e, hogy tavaly az összes megyei felvásárolt sertés, illetve munkanap figyelembevételével egy felvásárlóra egy nap egy sertés megvétele jutott? Igaz-e, hogy a felvásárlók a kistermelőktől kapott csúszópénzből élnek? Faragó Károly: — Tény, hogy az elmúlt években nem csökkent a felvásárlói létszám. Tény, hogy ilyen kigyűjtés szerint egy felvásárlóra egy nap valóban egy sertés jut. Ám a kérdést ko- rántsenT ilyen egyszerű megválaszolni. S most nem is az a lényeg, hogy mi volt, hanem, hogy mi lesz. Ennek •megfelelően az idén már olyan feladatot kapnak felvásárlóink, amely szerint ugyancsak fel kell kötni azt a bizonyos nadrágot. Pontosabban: a felvásárlói apparátust is csökkenteni szeretnénk, s ennek megfelelően a felvásárlók követelmény- rendszerét több mint húsz százalékkal növeltük. A csúszópénzekről. Biztos, hogy előfordul nálunk. Sajnos, ott, áhol azon múlnak forintok, hogy egy-két kilogrammal több, vagy kevesebb a sertés súlya, mint a megadott súlyhatár, ott előfordul, hogy a kistermelő a felvásárlónak „a jóindulatú mérésre” csúszópénzt ad. Etekintetben én optimista vagyok. Meggyőződésem ugyanis, hogy a csúszópénz előbb-utóbb eltűnik a felvásárlási szervezetből. Az igazi minősítés nem a felvásárlási helyen történik, hanem itt, benn a feldolgozás során. Az objektív minősítés kiszélesedésével, illetve ha bent tisztességesen végezzük a minősítést, akkor a csúszópénz adásának nem lesz semmi értelme. — Az állattenyésztés sikeréért dolgozó termelési rendszereknek az a célja, hogy mind jobb minőséget tudjon előállítani egy adott üzem. A feldolgozó, felvásárló vállalatoknak is ez ia céljuk. Gondoltak-e arra, hogy a jövőben a termelési rendszerekkel valamilyen érdekközösség alapján folytassanak termeltetést? Faragó Károly: — Nem. Szerintünk ugyanis a termelési rendszer csak azt a sertést, illetve vágómarhát ajánlhatja fel, amelyet az előállító szövetkezet, vagy állami gazdaság már leszerződött valamely felvásárló vállalattal. Tehát: valamilyen pluszpénzért csak az átkötésről lehet szó. Erre pedig nincs szükség. — Említette, verseny van a felvásárlásban. A jobb pozíciókért a lehetőségeket meg kell ragadni... Faragó Károly: — Ne is folytassa. A véleményünk változatlan, a termelőnek és a feldolgozónak kell egymást megtalálni, s ebben nincs szükség közvetítő láncszemekre. Iczkovits László: — Olyannyira igaz ez, hogy 1988- ra a feldolgozáshoz szükséges árualapot szerződésileg már biztosítottuk. — S ha már a szerződéseknél tartunk. Az idei esztendő áttörést jelent, hiszen például vágómarha esetében hatósági tájékoztató árról beszélhetünk a régi, rögzített árformával szemben. Azaz: akár tíz százalékkal is többet adhat a vállalat a korábbi árnál. A megyei húsipari vállalat a hírek szerint igen szigorú feltételek mellett köt szerződést. Csak annak hajlandó ugyanis öt százalékkal, és csak öt százalékkal magasabb alapárat fizetni, aki három évre előre megköti a szerződését. Iczkovits László: — Pontosan így van. A vágómarha felvásárlási árát alapvetően a világpiaci árak határozzák meg. Amennyiben tehát javul a világpiacon az ár, úgy mi is tudunk emelni öt és a tíz százalék között. A rendelet egyébként plusz- mínusz tíz százalékot ír elő. Mi azért határoztuk meg az öt százalékot, hogy ameny- nyiben árcsökkenés következne be a világpiacon, ezt ne érezzék a termelők. Tehát a szerződésünkben csak pluszt rögzítettünk, mínuszt nem. — összességében megállapítható: a Borsod-AbaújZemplén Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazodva a gazdasági körülményekhez, a lépésváltás küszöbén áll. Illetve túl is jutott már rajta, s lépéseit most úgy rendezgeti, hogy kialakítson egy egységes, majdan saját lábon járó, eredményesen működő vállalatot. A tervezés időszakában tartunk, s bár még nincsenek készen a vállalati tervek, milyen eredményt tartanak az idén reálisan elérhetőnek és sikeresnek? Fara@ó”'károly: — A tavalyi esztendő nyereségének felét. Iczkovits László: — Azt hiszem, 30 millió forintos nyereséggel elégedettek lehetünk. ' Balogh Andrea Amiből viszont a térségben túlontúl sok van: regionális vágóhíd ... (Képeink a Hejőmenti Állami Gazdaságban készültek.)
