Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. február 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 nem jó ? ■ ■ ■ A családomról nagyon szívesen beszélek, roppant jó hátterem van a munkához — mondja az ötödik X felé ballagó képzőmű­vész. — Nagy örömmel beszélek a csalá­domról — mondja a főiskolai tanárnő —. nálunk tradíciója van annak, hogy a csa­ládban több generáció él együtt. Térben sem sok a távolság a két meg­nyilatkozó között: időben alig napokkal számolható. Érdemben és lényegben pedig „fedik egymást" a családról mondottak. Most persze — hallgattassák meg alapon — meg kellene kérdezni a kél családban élő tizen- és huszonéveseket is. Az ö ifjúságuk­nak mit jelent ez a „felnevelő élettér"? Minden szülőt és minden egyes fiatalt képtelenség a családsorsról és a jó családi háttérről faggatni. Képtelenség az is. hogy minden, kátyúba keveredett szülőt megkérdezzünk az útról. Ugyanígy lehetetlen, hogy minden csellen­gő-csavargó. megveszekedetten züllésnek indult fiataltól választ kapjunk arra. mi vezényelte őket a lejtőn lefelé. Arról nem beszélve, hogy a jók meg a rosszak közöli ott vannak a sokak: akik se letűnni a negatív, sem feltűnni a pozitív végen nem látszanak. Ők, gondolom, a so­kat emlegetett „átlag". Fiatalok. Az örökké, tehát ma is sokat emlegetettek. Akik azt látják — hallom egy minapi tanácskozáson —, hogy „Az ügyes­kedő boldogul a felnőtt életben; a tudás nem hatalom az értékek között; a nagy el­szántságok sokszor nem térülnek meg ..." A fiatalok küszködnek a lakásproblémával, családalapítással, a pályakezdés, többnyire mondottan, gondjaival. Ők próbálják ki a mérgező drogokat, ők csápolnak a kemény fémzenét játszó együtteseknek... És — hallom ugyancsak egy szociológiai felmé­résre hivatkozott adatból — ők között van az „átlag fiatal", aki havonta négyszáz fo­rintot tud félretenni a fizetéséből. Az iskolákban most zajla­nak a jelentkezések a to­vábbtanulásra, s ez jó alkal­mat kínál arra, hogy röviden áttekintsük megyénk fiatal­jainak elmúlt évekbeli pá­lyaválasztási szándékait, il­letve tényleges beiskolázási lehetőségeit és problémáit. A következőkben bemutatott statisztikai adatok tálán ar­ra is hasznosak lesznek, hogy még egyszer átgondolják ta­nulók és szülök egyaránt a várható esélyeket, elkerülve az esetleges csalódásokat. A megyében az utóbbi idő­ben az általános iskolát évi 10—11 ezer, a középiskolát 4200—4500 tanuló fejezi be eredményesen. Az általános iskola 11. osztályát végzett fia­taloknak általában 95—97"o-a jelentkezik továbbtanulásra, lí)71-ben ez az arány még 90" I, volt. A jelentkezők va­lamivel több mint fele a kö­zépiskolai oktatást, a többi­ek a szakmunkás-, szakisko­lai képzést választják. A kö­zépiskolát választók kisebb hányada — az összes tovább­tanulni kívánók 17—111%-a — szeretne gimnáziumba jár­ni, a többiek az érettségi mellett szakmai képzést is nyújtó szakközépiskolák iránt érdeklődnek. Ezek az ará­nyok már hosszabb ideje vi­szonylag stabilak, jóllehet a tényleges beiskolázási lehe­tőségektől jelentősen eltér­nek. A felvételi döntések, át­irányítások végső eredmé­nyeként a gimnáziumokba és szakmunkásképzőkbe az oda jelentkezőknél egyhatodával- eg.vnegyedével több, a szak- középiskolákba egyötödével kevesebb tanulót vesznek fel. A jelentkezési és felvételi arányok fiúk és lányok te­kintetében különbözőek. A lányoknál valamivel maga­sabb a továbbtanulni nem szándékozók hányada, mint a fiúknál, a jelentkezők iskola­típusok szerinti összetételé­ben pedig náluk sokkal meg­határozóbb a középiskolák iránti érdeklődés. Ezen belül különösen a gimnáziumokba jelentkezők aránya (23—24" n) haladja meg lényegesen a fiúkét (10—12"„). Mivel összességében ebbe az isko­latípusba a lehetségesnél ke­vesebben jelentkeznek, a szakközépiskolákba bejutni nem tudók itt továbbtanul­hatnak. így a felvett fiúk száma általában 1—2" „-kai, a lányoké egynegyedével- egy harmadával meghaladja az ide jelentkezőkét. Jelen­leg a gimnáziumok első év­folyamán tanulók háromne­gyede leány. Ez az arányta­lanság nemcsak elhelyezke­dési gondot von maga után, hanem a két nem műveltsé­gét, továbbtanulási esélyeit is differenciálja. (Országosan is jellemző a leányok túlsú­lya, de arányuk kisebb a megyeinél.) A szakközépisko­lák a jelentkező fiúk R5— 87%-ának, a leányok ennél valamivel kisebb hányadának továbbtanulását tudják biz­tosítani. A szakmunkáskép­zés főleg a fiúk számára nyújt tanulási lehetőséget, a növekedés ellenére az ide felvetteknek csak egyharma- da leány. A szakképzést nyújtó is­kolatípusoknál a lehetőségek és a pályaválasztási igények, elképzelések között szakok és szakmák szerint további aránytalanságok tapasztalha­tók. A szakmunkásképzést tavaly befejezők közül pl. a vállalati igényekhez képest hiány mutatkozott bányász, kohász, gépgyártás, építő­anyag-ipar (fiúk), vegyipar (fiúk), bőr-, szőrme-, cipő­ipar, építőipar, állattenyész­tő (fiú) és vendéglátó (le­ány) szakmát végzettekből, míg sok más szakma esetén a vállalati igényeiknél jóval több volt a végzett tanulók száma. A pályakezdők szakkép­zettségének és keresletének mennyiségi és szerkezeti kü­lönbségei túlmutatnak a to­vábbtanulási igények és az iskolahálózat adta lehetősé­És természetesen a fiatalok azok, akik friss tudással és lendülettel akarják a cse­lekvési terepen megmutatni, mire képes az ember. Ök azok. akik szépek, vidámak, akik gyűlölik a szómágiákat, a mellébeszé­lést: akik még az első pofon után is men­nek a hitük vezette úton .. . Ők: a rosszak, a jók, az átlag — örökké a tanácskozások témája, a mindennapi be­szélgetések szócsavarás-lehetöségei. Ma és itt, persze ..új helyzet van” — mondják, mondjuk: írjuk és olvassuk. Azt olvasom például egy jelentésben: „Az ifjúságnál a türelmetlenség magas fokú. Ügy érzik, hogy az önállóvá válás, a családalapítási lehető­ség éveket eltolódhat. Több bizonyítási le­hetőséget igényelnek, s ezért egyre kriti­kusabban nyilvánulnak meg a tehetetlen­séggel és a felnőtt társadalommal szemben." Hát van új a Nap alatt? Most nehezebb a helyzet. Tudjuk. Bőrü­kön és érzékeikben, szívdobbanásaikban tudják ír fiatalok. Tapogatózva igyekszem előrehaladni a miskolci főutca egy szakaszán, ahol lekerí­tették a járda egy részét. A konkrét fiatal jön mögöttem, lány, a hangjából könnyű megítélni. Keserves... én még ilyen ... árul sose éreztem magám ... borzalom az élet... — ejtegeti el a szavakat, mint­ha gép mondaná. Azon töprengek, miköz­ben majdnem egy helyben haladunk, mi nagy csalódása van ennek a konkrét fia­talnak? A csizmám sarkára lép közben — gondolom, még eléri az esküvőmet —, az­tán megritkulunk hirtelen a kiszélesedett járdányi lehetőségen, s megelőz a lány. Így hál látom, egy konkrét fiatal fiú kezét szo­rítja, s ismételgeti a szavakat a keserves életről. Most tehát, kérdezem magamban, jó-e fiatalnak lenni, avagy olyan ... ar. ahogy mondják? ... (t. n. j.) geken, a megfeleléshez a munkáltatók tervszerűbb, előrelátóbb munkaerő-gazdál­kodása is szükséges. Az is fontos azonban, hogy a to­vábbtanulásra jelentkezők is jobban figyelembe vegyék a realitásokat. A megye középiskoláiban érettségizőknek évente 22— 23 százaléka nyer felvételt az ország valamely felsőfo­kú oktatási intézményébe. A megyében lakó összes egye­temi, főiskolai hallgatók száma az országos létszám­nak tavaly 7,8 százalékát tet­te ki, s ez kedvezőbb a né­pességi arányunknál. Fel kell azonban figyelni arra, hogy a továbbtanulók között az országosnál jobban nőtt a rö- videbb képzési idejű főisko­lába járók száma. A felsőoktatásnak elsősor­ban a gimnáziumok a bázi­sai. Az itteni kiegyensúlyo­zatlan nemi arány révén a felsőoktatásban is többségbe kerültek a nőhallgatók. Az ország nappali tagozatos hallgatóinak harminc évvel ezelőtt egyharmada, 20 év­vel korábban 45 százaléka, tavaly pedig már 52 száza­léka nőhallgató volt. A mű­szaki. a mezőgazdasági jel­legű egyetemek és főiskolák (főiskolai karóik), a termé­szettudományi karok és a Testnevelési Főiskola kivé­telével minden szakon a nő­hallgatók vannak többség­ben. A nők megnövekedett aránya a közép- és felsőfokú oktatásban elősegítette az iskolázottságukban koráb­ban kialakult hátrányuk lé­nyeges csökkentését, mun­kavállalási esélyeik növeke­dését. A képzés nemek sze­rinti torzulásai azonban a gazdasági és társadalmi szféra számos területén ma már olyan gondot jelente­nek, amelyek indokolják az atányok újragondolását. Ruhatárból számítógépes szaktanterem „H komputer mellett megváltozik a tanár-diák viszony” Lukács Jánosné dr. statisztikai főtanácsos Az avatóünnepséget a napokban tartották. Büsz­keségük lett a tizenhét komputerrel felszerelt szá­mítógépes szaktanterem, és az ugyancsak korszerű gé­pekkel ellátott mérőterem. A tulajdonosok pedig: a miskolci 101-es Számú, Sze­mere Bertalan Ipari Szak­munkásképző Intézet peda­gógusgárdája és tanulóifjú­sága. Akik, hogy tulajdo­nosi funkciójukat elnyer­jék, csaknem félmillió fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek a termek kialakításánál, berendezésé­nél. Nagy szükség volt er­re, hiszen meglehetősen költséges vállalkozásba kezdtek: a számítógépes szaktanterem kialakításá­hoz, felszereléséhez egy­millió-kétszázezer forintra, a mérőterem „beruházásá­hoz” kétmillió ötvennégy­ezer forintra volt szükség, amelyhez jelentős összeg­gel járult hozzá a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nács, és tizenhat helyi nagyvállalat. Köztük a Le­nin Kohászati Művek, az ÉPFU, a Miskolci Közle­kedési Vállalat, a Húsipari Vállalat, a Pamutfonó Mis­kolci Gyára, a Posta —, hogy csupán néhányat em­lítsünk a sorból. Az intézetben — hang­zott el az avatóbeszéden — az 1980-as beköltözés óta a tanárok és a diákok segít­ségével mindenkor nagy fi­gyelmet fordítottak a fej­lesztésre és bővítésre. Ered­ményeként, az egykoron hó­fehér falak egyhangúságát ma sötétbarna faborítás, a folyosókat lambériák díszí­tik. Hosszú időn át kihasz­nálatlanok voltak a ruha­tári helyiségek. Egyszer- csak valaki azt kérdezte: miért ne alakíthatnák ki ezekben a számítástechni­kai szaktantermet és a mé­rőtermet? ... A hely tehát adva volt, ám a felszere­lések, a televíziók, a zárha­tó asztalok, a számítógé­pek beszerzése, illetőleg a szükséges pénz előteremté­se még sokáig tartott. A vállalkozás végül sikerrel járt. Sokuk örömére, hi­szen most már az iskola bekapcsolódhat abba az or­szágos kísérletbe, amelyet a számítógépes matemati­kai és fizikai, tanterv sze­rinti oktatás .érdekében in­dítottak be. Az öröm és a lelkesedés érződött Bódy Attila sza­vaiból is, amikor elmagya­rázta az ünnepség vendé­geinek, hogy valójában mi mindenre képesek a látha­tó masinák. Hozzáértésé­nek bizonysága, hogy ő maga készítette el a szá­mítógépek rendszerprog­ramját. Mint mondja: — A NETWORK fantá­zianevet adtam neki, ami azt jelenti: hálózat. Ma­gyarul azonban ezt nem le­hetett a floppylemezre fel­venni, mert ékezet van ben­ne. Anélkül meg furcsa lett volna. Attila a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium­ban szerezte meg az érett­ségi bizonyítványát. Szá­mítógéppel a középiskola első osztályában találkozott. Ez volt a kezdet. És idő­vel hobbija, az elektronika mellett döntött. így ke­rült be a miskolci 101-esbe, ahol most első éves elekt­ronikai műszerész. — Most már van otthon egy Atari 800-as számító­gépem. Azon dolgozni, ját­szani, kedvenc időtöltésem lett. Ha befejezem itt a ta­nulmányaimat, szeretném folytatni Gödöllőn az egye­temen, ahol az Alkalma­zástechnikai Tanácsadó Szolgálat szervezésében — önképző jelleggel — felső­fokú végzettséget szerezhe­tek a számítástechnikából. Szüleim megígérték, hogy támogatnak anyagilag. Ugyanis a beiratkozáson túl, a szükséges felszerelé­sekhez, könyvekhez és egy­általán, a képzéshez több tízezer forintra lesz szük­ségem. Jó lenne, ha ebbe magam is besegíthetnék. Talán sikerül. Az általam kimódolt NETWORK rend­szerprogram ugyanis vé­dettséget élvez. Ha megve­szik, az nekem pénzt je­lent majd. Az pedig jól jön a továbbtanuláshoz. Attila földije és barátja Vasvári Gyula, az egyik osztálytárs. A társadalmi munkán túl mindketten alaposan kivették részüket a számítógép-beszerző kőr­útból is: — Az alapvető számítás­technikai ismereteket sze­rintem a jövő szakmunká­sai sem nélkülözhetik. Mi jó úton haladunk. A kom­puterek világa igen nép­szerű a fiatalok körében. Jóllehet, van akit csupán a játék szintjén érdekel. So­kan azonban még többet szeretnének tudni. Én pél­dául a számítógépes fény­vezérlővel kezdtem. Nekem is van otthon egy Sinclair ZX spectrumom. A szabad­időm nagy részét „vele” töltöm. — Nem csoda hát, ha ezek a fiúk lefőznek ben­nünket — szól közbe Bu- lyáki Lajos, matematika— fizika szakos tanár. — Per­sze, így van ez/ rendjén. Hol ők tanulnak tőlünk, hol meg mi a tanulóktól. És ez egyáltalán nem szé­gyen. Itt, a számítógépek­nél valahogy megváltozik a tanár—diák kapcsolat. Ben­sőségesebb, barátibb lesz. A pedagógusok örülnek az újabb lehetőségnek, amely igencsak megkönnyíti mun­kájukat. A számítógépek segítségével megszerettet­hetjük a gyerekekkel a ko­rábban népszerűtlenebb tantárgyakat is, mint pél­dául a matematikát, vagy a fizikát. Egyszerű prog­ramokkal késztetjük őket arra, hogy elsajátítsák azt a szaktantárgyi tudást, amely a programok meg­oldásához nélkülözhetetlen. Márpedig a gyerek szeret játszani. Különösen, ha számítógépet kezelhet, amely nem utolsósorban megtanítja őt helyesen és rendszerben gondolkodni. Hogy mennyire várták a két újdonságot, annak bi­zonysága volt a lázas ké­szülődés. Esténként úgy kel­lett őket hazazavarni a tár­sadalmi munkáról. Pedig végül is élmehettek volna helyette moziba, színházba, vagy éppen a diszkóba is ... Monos Márta Fotó: Balogh Imre Mindennapos jelenet: nagymama száll föl a busz­ra, villamosra, kézenfogva a kis unokáját. A kicsi vizslatva nézi, hol van üres hely, s már rohan is oda, „Én ülök le!” — felkiáltás­sal. A nagymama (és a szatyrokat cipelő nénik, bá­csik) fáradt mosollyal né­zik. hogy áll föl a kis ara­nyos a sáros cipöcskékkcl az ülésre, s bámul ki az ablakon. Milyen felnőtt lesz belőle? Más. Hajdanán (hajaj!) az ifjak, lányok azért (is) jártak táncolni, mert ille­delmesen, azaz legálisan csak ott, a táncparketten érinthették meg egymást, Ú, azok a tangók! Tessék megnézni a mai tánc-mó­dit! Fiú, lány — mintha utálnák egymást — dobál­ja kezét, lábát a fülsiketí­tő zenére, azaz ki-ki ma­jának ugrabugrál. Ezzel szemben, mit látunk a bu­szon, villamoson? Ketten szoronganak az egy sze­mélynek is szűk ülésen — a fiú ölében a lány —, s önfeledten (?) nyalakod- nak, „eszik egymást”. Né­zem őket (irigyen?), s el­tűnődöm az idők, szokások, erkölcsök változásán. Tet­szenek érteni: mit, mikor, hogyan? Ne ott, azon a szűk ülésen ... h. s. Továbbtanulni, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents