Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIV. évfolyam, 30. szám 1988. február 5. Péntek Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempíén Megyei Bizottságának lapja Közgazdasági gondolkodás és kultúra Az Akadémia elnöke Miskolcon Az Akadémia elnöke a MAB-székházban Erősödjék a szakszervezetek gazdaságsegítő tevékenysége Ülést tartott az SZMT Miskolc vendége voll tegnap Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A kora délelőtti órákban fogadta őt Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára és eszmecserét folytattak a megye társadalmi-gazdasági helyzetéről, megkülönböztetett figyelemmel a tudományos életről. A jeles gazdaságtörténész a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában találkozott a három észak-magyarországi megye tudósaival. A megjelenteket Zambó János akadémikus, a MAB elnöke köszöntötte, majd Terplán Zénó tudományos titkár számolt be a regionális tudományos bizottság tevékenységéről. Az Akadémia elnöke aktuális tudománypolitikai kérdésekről tartott ismertetőt. Nem hallgatta el, hogy az ötlettől a tettig gyakran még mindig hosszú az út, s a viszonylagos anyagi szűkösség nehezíti a kutatómunkát. Ám az országos tudományirányítási rendszer átalakítása — a kormányzati munka átalakulásával összefüggésben — a korábbinál nagyobb haszonnal szolgálhatja a gazdasági, társadalmi kibontakozást, a tudomány eredményeinek gyorsabb gyakorlati megvalósulását. Az elmúlt esztendőben a vezető párt- és államigazgatási szervek minden alkalommal kikérték az MiTA szakembereinek véleményét. így például a kormányprogramról, az adóreformról, és az új gazdálkodás bevezetésének várható hatásáról. Kétségkívül erősödött a tudósok véleményező, döntést előkészítő szerepe, más kérdés, hogy sok témában nem értettek egyet az akadémikusok és a politikusok. Berend T. Iván véleménye szerint hasznos lenne az előkészítő szakasz polémiáit nyilvánosságra hozni, vagy a vitát a nyílt színen folytatni, részint a nagyobb demokratizmus, részint pedig „a több szem, többet lát” — praktikussága miatt. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke délután a megyei pártbizottságon előadást tartott Közgazdasági gondolkodás, közgazdasági kultúra Magyarországon címmel. Népgazdaságunk négy évtizedes, ciklusoktól, kitérőktől nem mentes fejlődése, valamint a közgazdasági gondolkodás, a közgazdasági kultúra viszonylata, egymásra hatása és egymásra utaltsága, s mindezek bele- illeszkedése egy világrendszer, egy nagyobb közösség hol serkentő, hol gátló kereteibe — ezt az összetett kapcsolatrendszert elemezte az Akadémia elnöke, a felépítését, metodikáját tekintve történeti megközelítésű előadásában. E négy évtized gazdasági fejlődésében, s az ezzel szorosan összefüggő közgazda- sági szemlélet alakulásában több, egymástól jól elkülöníthető szakasz figyelhető meg. A fordulat éve (1948) nyomán nálunk, de valamennyi szocialista útra tért országban, a gazdasági fejlődés szovjet modelljét tekintve példának (figyelmen kívül hagyva nemzeti sajátosságokat és a gazdaság korábban kialakult hagyományait, szerkezetét) e fejlődési vonal sémáit másolták. S ez az uniformizálódás vált uralkodóvá magában a közgazdasági elméletben, közgazdasági gondolkodásban is. Csak 1953 után — a gyakorlat hibáinak felerősödése nyomán — kezdett fordulni a közgazdászok figyelme például a 20-as évek szovjet közgazdasági vitái felé, amelyekből a szocializmus építésének többféle útja, koncepciója rajzolódott ki. A hazai közgazdasági irodalomban 1954 után (elsősorban Péter György jóvoltából) születtek meg az első reformkoncepciók, s ezzel kezdetét vette a közgazdasági gondolkodás átalakulása. Ezek az elméleti megfogalmazások akkortájt a gyakorlatot még nemigen tudták befolyásolni. Például még a gondolata sem merült fel, hogy a szocializmust lehet- (ne) építeni más gazdaságirányítási rendszerben is. Kormányzati szinten ekkortájt maximum addig jutottunk el, hogy kevesebb terv- utasításra van szükség a gazdaság működtetéséhez, mint egy-két évvel korábban. Tulajdonképpen az ellen- forradalom után — részben politikai kényszerből — az MSZMP kezdett hozzá a gyakorlat radikális változtatásához. A gazdaságirányítás új módja, új formája, a reform, az 1966-os központi bizottsági határozat nyomán tört utat magának. Ez a határozat történelmi horderejű dokumentum, hisz olyan szocialista gazdálkodási rendszert vázolt fel, amely e gazdálkodás lehetőségeinek teljesen ' új keretét teremtette meg. Árutermelő gazdaságra alapozott, szocialista rendszert vázolt fel, s egy megkövesedett szemlélet revízióját jelentette. Nagyon sok eredménnyel járt e változás, hiszen a reformfolyamat keretében például teljesen átalakult a szocialista mezőgazdaság. A korábban állami kontroll alatt álló, nagyon is regulázott, gúzsba- kötött szövetkezetek r reform nyomán nagyfokú önállóságra szert téve, szinte minden kérdésben maguk döntöttek. A szövetkezeti modellnek ez az új formája, a közgazdasági gondolkodástól a szocialista tulajdonviszonyok újraértékelését követelte meg, megszüntetve a korábban kialakult értékhierarchiát, mely szerint az állami tulajdon fejlettebb, magasabb rendű a szövetkezeti tulajdonnál. A reform hasznának és értékének egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy a szövetkezeti önállóság megteremtésével, a korábban élelmiszerhiánnyal küszködő országban kiegyensúlyozott lett az ellátás, az agrárszféra néhány év elteltével világszínvonalra emelkedett. Természetesen a tulajdonviszonyok átértékelése, újragondolása, s ezzel együtt a különböző szektorokkal kombináltan terebélyesedő magántevékenységek (a szolgáltatások területén például 60 százalékos az arányuk) sok emberben ideológiai zavart okozott. Visszatérési folyamat játszódik le a kapitalizmus irányában ? Az ilyen, s hasonló kérdések megszületése nem volt véletlen, hisz miként a gazdaság egészében, úgy a magántevékenység megítélésében is, az évtizedekkel korábban kialakult szovjet modell szolgált mintául. Ez pedig a magántulajdon csak két-háromszázalékos részarányával számolt. Holott a kapitalista világ fejlődése is mutatja: a koncentrációval és centralizációval létrejövő hatalmas multinacionális vállalatok mellett törvényszerűen él, s virul a kis- és középgazdaság. E téren is érvényes az a megállapítás, hogy az elveket nem szembesítettük eléggé a hazai és nemzetközi realitásokkal. Márpedig azt tudomásul kell venni, (Folytatás a 2. oldalon) Tegnap, csütörtökön tartotta soron következő ülését a Szakszervezetek Borsod- Abaúj-'Zemplén Megyei Tanácsa. Első napirendi pontként jelentés hangzott el a megye gazdálkodó szervezeteinek múlt évi eredményeiről, a szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő munkájáról, valamint javaslat az idei feladatokra. Megyénk ipari termelésének volumene az előző évhez viszonyítva nem változott, ám a folyó áron számított bruttó termelési érték a vállalatok többségénél növekedett. A vállalatok többségének nyeresége nőtt, nulla eredménnyel zárta azévet az LKM és az ÓKÜ, valamint a Borsodi Szénbányák Vállalat. A mezőgazdasági nagyüzemek mérleg szerinti nyeresége várhat óan 360 millió forint körül alakult, sajnos, 16 százalékkal kevesebb, mint a korábbi évben. A megye foglalkoztatási helyzete tavaly tovább romlott. A gazdasági szabályozórendszer szigorítása jelentős átrendeződéseket indított el a munkaerőpiacon. Az SZMT elnöksége és az érintett ágazati szakszervezetek kiemelt feladatuknak tekintik a foglalkoztatási feszültségek kialakulásának megelőzését, hangsúlyozzák, hogy a gazdaságtalan termelés visszaszorítása stratégiájának együtt kell járnia a munkahelyfejlesztés stratégiájával. Kiemelt feladatDicsérendő hagyománnyá válik Miskolcon, hogy az eddig számmal jelölt általános iskolák városunk, történelmünk egy-egy jeles személyiségének a nevét veszik fel. Tegnap délelőtt a Rónai Sándor Művelődési Központban a 22. Számú Általános Iskola (Szentpéte- ri kapu) ünnepélyes keretek között vette fel az ifjú, kommunista mártír, Rónai Ferenc nevét. Az ünnepségen — amelyen az iskola régi diákjai ismertették a névadó életútját — jelen volt Rónai Ferenc édesanyja és a testvére, Rónai Rudolf is. Köszöntőt Gépelné Tóth Rózsa, a Miskolc Városi Tanács elnökhelyettese mondott. Ebből idézünk: „Elindult egy fiú Miskolcról, nem akarta értelmetlenül veszni hagyni életét. Rónai Ferencnek hívták. 1925. február 3-án született városunkban. A család, melyből származott, régi miskolci munkáscsaíád. Rónai Sándort egész életében az emberek sorsának jobbá tétele vezérelte, öt és fél évtizedet töltött a munkásosztály ügyeinek szolgálatában. Álként kezelik a SZOT elnökségének tavaly márciusi határozata szellemében a dolgozók érdekképviseletét, érdekvédelmét, a törvények betartását. Gulyik Zsolt, az SZMT leköszönő titkára, a napirend előadója hangsúlyozta, hogy a jövőnket meghatározó, társadalmi-gazdasági kibontakozás érdekében a szakszervezeteknek erősíteniük kell a gazdaságot segítő tevékenységüket, a hosz- szú távú és a rövid távú, érdekvédelmet, és az egyének védelmét egyaránt. Egyéni érdekvédelem illessen meg minden munkást, akinek önhibáján kívül kellett megválnia munkahelyétől. A szükségszerű szerkezetátalakításnak ne az egyedüli eszköze legyen a létszámleépítés, csak akkor éljenek ezzel a lehetőséggel a vállalatok, amikor már minden más közgazdasági módszert kiaknáztak. A szak- szervezeteknek a munkás- szolidaritás jegyében meg kell akadályozniuk, hogy a módszer divattá váljék, ki kell állniuk a teljes foglalkoztatottság mellett. A vitában felszólalt Tóth Ferencné, a KPVDSZ megyei titkára, aki elmondta, hogy a múlt év vége és az évkezdés nagy munkát rótt a kereskedelmi és pénzintézeti dolgozókra, az utóbbiakra az új bankrendszer kialakulása és a megnövekedett hiteligény miatt. Egyre kotó munkájának eredményei jelen vannak napjainkban, rendíthetetlen hűsége a nép ügye iránt ma is példa számunkra. Rónai Sándor felesége és gyermekei a családban meghonosodott szocialista elkötelezettséget követték. A család legtragikusabb sorsú tagja a mártírhalált halt Rónai Ferenc, kinek nevét a mai napon szülővárosának egy iskolája felveszi. Mindössze húsz évet élt. E rövid kor azonban igen tartalmas, példamutató. Az általános iskola elvégzése után a Királyi Katolikus nehezebb az árualap biztosítása, a csecsemő- és gyermekruházati cikkek árának növekedése miatti lakossági felháborodás a boltokban csapódik le. Sok a jogos fogyasztói reklamáció is: a felnőtt méretűnél pár száz forinttal drágább a kamasznadrág. A vendéglátóipar olcsóbb ételekkel kíván kedvezni a fogyasztóknak, a Zöldért úgynevezett nyugdíjasstandot létesít a Búza téren, ahol olcsóbb áron kínálnak zöldséget, gyümölcsöt. A 125 éves Borsodnádasdi Lemezgyár szb-titkára, Bartók István arról számolt be, hogy nehéz körülmények között termeltek az öreg gyárban tavaly, nekik is meg kellett szüntetniük néhány gazdaságtalan termék gyártását. aminek során 60 munkahely felszabadult. Mégsem bocsátották el a 60 munkást, átképzéssel megoldották további foglalkoztatásukat. Szabó József, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének területi szervezője arról szólt, hogy a vegyipar továbbra is húzóágazat, átlagon felül tud bért fejleszteni, tavaly 11 százalékot. Nagy Béla. az Építők Szak- szervezetének megyei titkára hangsúlyozta, hogy a szak- szervezeteknek ellenőrző és jelző szerepük van, ezekkel jobban kell élni a jövőben. Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára is felszólalt a vitában. Elmondta, (Folytatás a 2. oldalon) Fráter György Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol kitűnő eredményeket ért el, sokoldalú tehetség volt. Hetedikes gimnazista korában első versei könyv alakban megjelentek. A munka szeretetét a családból hozta, a nyári szünetekben munkát vállalt Diósgyőrben. Már itt, Miskolcon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Érettségi után foglalkozott Budapesten újságírással, volt színész Veszprémben, majd 1944-től a Vörös Brigád tagja lett. Ez (Folytatás a 2. oldalon) Iskolanévadó a Rónaiban k Virággal köszöntik Rónai Ferenc édesanyját
