Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nehéz találkozni Tóth Györggyel, a BVK műanyag-feldolgozója miskolci gyáregységének igazgatójával. Mindez azért érdemel említést, mert a fiatal vezető egy amerikai rendszerű menedzsertanfolyamra jár. És ez már az új idők új zenéje: aki nem képezi magát, az lemarad. S ha történetesen egy gyár van a gondjaira bízva, szükségképpen az is. Nos, mint beszélgetésünk során kiderült, a röviden csak miskolci műanyag-feldolgozónak nevezett cégnél ilyenről szó sem lehet. Önerőből és hitellel 1 f§ Felfutóban a feldolgozó Kezdjük talán ott, hogy az 1985. évet veszteséggel zárták. Rá egy évre besoroltak a nyereséges gyárak közé, a tavalyi esztendőt pedig már 53 millió forintos plusszal fejezték be. Ä sikerben jól tetten érhető az a bizonyos, sokat emlegetett termékszerkezet-váltás, valamint az emberi és gépi munka hatékonyságának növelése. Tóth György: — Az utóbbi két év alatt a gyár termelési értéke 55 százalékkal nőtt, egy főre vetítve pedig 172 százalékkal lett nagyobb. Mostanában sokan emlegetik a va- gyonarányos nyereséget, ami nálunk szédületesen nagy szám, ötvenszázalékos. Mindez betudható annak, hogy gépeik, épületeik jórészt elavultak, de tükrözi azt is, hogy a meglévő lehetőségeket igyekszenek a lehető legjobban kihasználni. A miskolci feldolgozó termékeivel a fogyasztó főként tálcák, vödrök, műanyag edények képében találkozik. Sikeresnek tartják, hogy tavaly az új cikkek aránya meghaladta a harminc százalékot. Ezen belül piacra dobták az ismert műanyag szandálok kilenc típusát, a Therma nevű fürdőszobai felszerelést, a tv- ben pedig j;gyakran láthattuk a Linea univerzális polcrendszer reklámját. Mivel a fogyasztói igények jelenleg kiszámíthatatlanok, ezért — tíz évre megszabott stratégiájuk értelmébe!^ — . tovább növelik az iparbán 'használatos alkatrészek, tartozékok, burkolok előállítását. Kedvező lehetőséget teremt ehhez, hogy a gyár világbanki hitelhez jutott. * A BVK miskolci gyára két területet is fejleszthet ebből a pénzből. Az első a VÁÉV Bramac és a római tetőcserép műanyag kiegészítő elemeinek gyártását célozza. A 99 és fél millió forint hitelből az ehhez szükséges gépeket, eszközöket vásárolják meg — valamelyik tőkés országtól. Hogy melyiktől, az rövidesen eldől. Maguk részéről a BVK- sok annyit tehettek eddig az ügy érdekében, hogy megvásárolták a régi miskolci vágóhidat, amely a közelükben található. Ez csak mint hely jöhet szóba — mondja az igazgató —, mert a régi épületek alkalmatlanok a feladatra, újakat kell helyettük építeni a korszerű technika befogadására. A másik — 30 millió forint nagyságú — világbanki hitelt ipari és irodai ragasztószalagok szeletelésének, nyomtatásának és vágásának gépesítésére kapják. Az új üzemet is Miskolcon rendezik majd be, működése egy érdekes, nemzetközi kooperáció része. A kazincbarcikai központ készíti a ragasztókhoz szükséges alapfóliát, ezt a svájci Cellux cégnél vonják be ragasztóval, majd ismét Magyarországra hozzák és a miskolciak kis üzemében adják meg neki a végleges formát. De nemcsak ez a kél program szolgálja a szerkezetátalakítást. A gyár Sajó- parti telephelyén február közepéig lezajlik egy újfajta PVC-paszta próbagyártása. Ennek eredményeként olyan pasztát kínálnak a hazai konzervgyáraknak, amit azok korszerű, amerikai technológiával hordanak fel a konzerves üvegeket záró lapkára, a légmentes zárás érdekében. A kilátások ez ügyben kedvezőek, hiszen kilójáért 120—130 forintot kaphatnak, s ami szintén fontos: már az idén helyettesíthetik gyártmányukkal a hazai pasztaimport nyolcvan százalékát. * Más módon is kívánnak enyhíteni (természetesen nyereség fejében) a népgazdaság külső egyensúlyán, mégpedig exportjuk fokozásával. Tavalyi, szocialista országokba irányuló szállításaikat megháromszorozzák. Tőkés exportjuk eddig meglehetősen alacsony volt és jórészt bérmunkából állt. — 'Nagy örömünkre szolgál, hogy két jelentős tőkés gyártóval sikerült kapcsolatba kerülni — folytatja Tóth György —, mégpedig nem is akármilyennel. A világ egyik legnagyobb háztartási műanyag edényeket előállító amerikai Rubbermaid cég és a hazánkban is jól ismert holland Curver szakembereit látták vendégül. Az üzemlátogatás eredményeként az amerikaiaknak 10 ezres próbatételeket postáztak, a Curver pedig bérmunkát helyezett kilátásba Nekik februárban szállítanak mintadarabokat. Ismert, hogy a nyugati vendégek minden üzemlátogatáson nagyon kritikus szemmel vesznek részt. Betekintenek minden zugba, sarokba, hogy meggyőződjenek, milyen termelési kultúrával rendelkezik a leendő partner, s milyen tiszta környezetben dolgozik. Ez utóbbival is elégedettek lehettek és ezt a vállalat vezetése ölömmel nyugtázta. Terveik között szerepel, hogy sokat javítsanak a munkahelyek küllemén. Ennek a korszerűsítésnek, egyszerűsítésnek a jegyében vették meg a közeli vágóhidat és adják el a perecesi telepet. Ne legyen túl tagolt a vállalat, mert az vagyonvédelmi, irányítási gondokat okoz — vallja az igazgató. Majd hozzáteszi: — Ügy érzem, a tíz évre tervezett vállalati stratégiát 3—4 év alatt végrehajtjuk. M. Szabó Zsuzsa Szokatlan, de nem rendkívüli Tavasz a télben Ezen a télen eddig az ország nagy részén sem hó, sem tartós hideg egyáltalán nem volt. Sőt, a hőmérsékleti átlagértékek december végén, január elején inkább ä tavaszra emlékeztettek — jóval a 0 °C felett —, mint a télre. Mindennek talán örülhetnénk is, ha a legtöbb ember nem e rendkívüli időjárástól fáradtabb, rosszabb általános közérzetű, mint máskor. Egyáltalán rendkívüli-e a mostani időjárás, s hogyan hat az emberek szervezetére? Erről kérdeztük Bártfai Erzsébet orvosmeteorológust, az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének munkatársát. — Ez az enyhe időjárás, amely nálunk már több, mint négy hete tart, nem megszokott, nem átlagos, de nem is rendkívüli. Ugyanis volt már Magyarországon az ideihez hasonlóan enyhe — sőt melegebb.. december vége, január eleje, az azonban igaz, hogy az enyhe periódus nem volt ilyen hosszan tartó. A megfigyelések szerint, az ilyen enyhe téli időszakok általában húszévenként ismétlődnek a mi éghajlati viszonyaink között. Hogy ezt a jelenséget valójában mi is okozza, még nem sikerült kideríteni. Feltételezések vannak ugyan, azonban igazolni egyiket sem tudták hitelt érdemlően. Az ellenben szintén igaz, hogy itt Magyarországon, Közép-Európában létezik a négy évszak, azaz télen hideg van — decemberben, januárban és még februárban is —, ha nem is szélsőségesen hideg, az emberek szervezete itt ehhez alkalmazkodott. Pontosan azért, mert ez a téli hideg létezik, és ezt szokta meg a szervezetünk, ilyenkor egy úgynevezett „medve téli álma” időszakban van. Ez egy bioritmus, erre állt be a szervezet, ezért télen nem hajlandó, nem is képes tartós, nagy erőfeszítésre. Ehhez azonban kell a normális téli időjárás is, a kevesebb napfény, a hó, az alacsonyabb hőmérséklet. Ha az időjárás a szokásostól eltérően alakul, akkor az említett egyensúlyi, nyugalmi állapot felborul. S itt van a baj, mert télen pihenni kéne a szervezetünknek, de nem pihenhet. Az enyhe időjárás több energia- termelésre, több munkára, felfokozottabb tevékenységre serkent, és ez kifáraszt mindenkit. A most tapasztalható szélsőséges időjárás leginkább a betegeket viseli meg. Ök sokkal érzékenyebbek most, mint máskor. De az egészséges embereket is megviseli ez a szokatlan enyheség, mert a több munka, a nagyobb stressz miatt, az ő szervezetük is sebezhetőbb. Ügy érezzük, mintha most jelentkezne a tavaszi fáradtság, pedig még csak a tél közepén vagyunk. Ezért mindenkinek ügyelnie kell arra, hogy a lehetőségei szerint most ésszerűen éljen. Mert nehéz dolog valakinek azt mondani, hogy aludjon többet, dolgozzon kevesebbet, amikor erre nincs lehetősége, azonban arra feltétlenül vigyázni kell, hogy senki se hajszolja annyira túl magát, hogy azután elérjen valami végső határhoz. A táplálkozásra ugyancsak nagyobb gondot kell fordítani, mint máskor. Igaz, szintén nehéz ezt manapság kérni, amikor minden élelmiszer drágább lett, de akkor is ezekben a napokban az energiát adó, nem hizlaló, vitamindús ételeket kell elsősorban fogyasztani. Ezenkívül sokat kell mozogni a friss levegőn: egyszerűen időt kell rá szakítani. Ha mindezt nem tesz- szük meg, akkor tavaszra sok embernél baj lehet, nemcsak a tavaszi fáradtság miatt, hanem azért is, mert a betegségeket könnyebben megkaphatjuk, s ezek közül csak a legenyhébb a megfázás. Intő jel, hogy már most nagyon sokan lesznek rosszul utcán, munkahelyen, egyébként magukat egészségesnek tartó emberek is. Pál háza és Kőkapu között Aranyosi Tibor vonatvezető 1980. november 29- én, este fél kilenc után öt perccel az alaposan teleírt szolgálati füzetben még keresett egy kis üres helyet, s odakanyarította: Vége! Aztán elmorzsolt egy könnycseppet szeme sarkában, s elrakta az irkát. Aznap este megszűnt a hegyközi kisvonat... Majdnem pontosan hét évre rá, 1987. december 21-én ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s a testület tagjai úgy döntöttek, hogy 4,5 millió forinttal — 2,5 millió az idegenforgalmi alapból, 2 millió a megyei tanács tartalékából — hozzájárulnak a hegyközi A kisvonat indulásra készül kisvasút Pálháza—Kőkapu közötti szakaszának felújítási, építési költségeihez. * Február van, hómentes tél, bár Pálházán itt-ott még látni szürkés színű hóbuckákat. A síneken sétálunk, ott, ahol az évtized fordulóján még járt a vonat. Benőtte a gyep, a gyom, a símkorona rozsdásan tünedezik elő, a talpfákat nem is látni, de a csapás egyenes. A természet egyre inkább birtokába veszi, ami egykor az övé volt. Hét éve és néhány hónapja, hogy az utolsó vonat felerőlködött Kőkapuig. Nem nagy idő, de mégis, mintha évtizedek múltak volna már el. A vonatot nem lehet elfelejteni. Hozzátartozott ehhez a tájhoz... És most, igaz, csak egy szeletjét, de visszakapja a nép. Ezt a szakaszt nem a MÁV, hanem a pálházi erdészet üzemeltette. Látszik is. Cserép János, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója mondja: — Mi nem számoltuk fel a vasutat. Csak szüneteltettük az üzemeltetését... Hogy mi a különbség a kettő között? Óriási. Megmaradt a pálya, megmaradtak a mozdonyok, a személykocsik, s egy-két tehervagon is. Gyalogolunk a síneken. Hideg, metsző szél csap arcunkba. A két kis mozdony ott vesztegel egy rövidke vágányszakaszon. A sín megsüllyedt már alattuk, de megvan mindenük. Vallják az erdészetiek: egy alapos kúra után vígan csattoghatnak ismét a gyönyörű, zempléni tájon. És a vagonok. Mállik a festék, a moha tanyát vert rajtuk, a fapadokat vastag porréteg borítja ... — Szocialista brigádvállalásként felújíthatjuk — mondja kísérőnk. Varga László, s hozzáteszi, valamennyien ezt akarják, * Kőkapuig valamivel több. mint hét kilométer a táv. A Károlyi-kúria alatti alagút mind a két végét fakapu zárja, a falakról ölnyi hosszú jégcsapok lógnak, mintha félbemaradt volna 1980 végén valami. Bent, az erdőgazdaság üdülőjében, a falun a nem is oly’ régmúlt képei: hófödte táj, a ház előtt a kisvonat. Szép volt, s most már biztos: az is lesz... S hogy mikortól? A MÁV készíti a felújítás, újraépítés terveit, s ha a BE- FAG számlájára megérkezik a tanács 4,5 millió forintja, akkor az erdőgazdaság is hozzátesz ugyaneny- nyit, s hozzálátnak a nagy munkához. És akkor hamarosan ... a vonat mehet. .. Illésy Sándor íróasztal születik Az átszervezések, racionalizált termelési módok, más közgazdasági kényszerek eredménye is, hogy manapság nem könnyű megyénkben megfelelő álláshoz jutni. Még annak sem, akinek van iskolája, szakmája, hát még annak, aki ír- ni-olvasni is olyan régen tanult, hogy a munkaszerződését is ikszekkei írta alá. Tudjuk, hogy a marinál- megoldottnak, örök időkre kipipált témának hitt analfabétizmus újra napirendre kerül. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik nem végzik el az általános iskolát, s akik tizenhat éves korukig írni- olvasni sem tanulnak meg. Ugyan miféle munkát remélhet az ilyen ember? Ma, amikor nálunk is csak-csak teret hódít a számítógép, a robottechnika, és a legmodernebb technológia is, mire számíthat az, aki képzetlenebb, mint az apja, tudatlanabb, mint a hajdan csak négy elemit végzett őse? Ezeken nem segít az átképzés, mert nincs honnan átképezni őket, mert maga a fogalom feltételez valamiféle alapvető tudás- szintet. ami az ő esetükben hiányzik. Az emberek mindig is hajlamosak voltaik a türelmetlenségből fakadó egysíkú látásmódra. Csak azt látják, hogy ők dolgoznak, hogy tőlük egyre több és több munkát követelnek. A gazdasági helyzet most úgy hozza, hogy ennek ellenére mindig nehezebben élünk. Hát hogy is van ez? Több munka, nehezebb megélhetés? Mi és ki mindennek az oka? Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy az egyik okot megleljék azokban, akik nem dolgoznak. Az már egy idő után mindegy nekik, hogy ezek nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni. De most „ingyenélők”, őket is azok tartják el, akik a családjukat is nehezen, egyre nehezebben tartják a régi, megszokott nívón. Hamar tenni kell hát valamit, hogy a társadalom dolgozó fele ne érezze úgy, hogy még az állásnélküliek gondját is az ő nyakukba akasztják kölöncként. Ideig-óráig jó megoldás a már sokfelé bevált közmunka elterjesztése. Hamar kiderült, hogy olyan munkára is találnak így embert, amire régebben nem volt jelentkező. Miskolc aztán igazán olyan település, ahol van mit eltakarítani a közmunkásoknak ... Hanem a nagy igyekezetbe máris becsúszott egykét ügyetlen megoldás. Az állam pénzalapot teremtett a közmunkák finanszírozására. Nem lehet itt nagy pénzeket keresni, nem is kell, így sincs sok helyen differenciálva a bér a végzett munka értéke szerint. De ez a kevés pénz mégsem arra való, hogy újabb íróasztalokat szervezzünk általa. Olvasom az egyik település jelentésében, hogy a közmunkára foglalkoztatott 10 (azaz tíz) munkás ügyeihez 2 (azaz kettő) admin isztrá tort alkalmaztak! Aki dolgozik, úgy érzi (jogosan), hogy neki kell eltartani azokat, akik nem dolgoznak. Most csak azon töröm a fejem, hogy az előbbi esetben ki kit tart el? A közmunkát végzők az adminisztrátorokat vagy fordítva? Netalán, mi mindnyájan őket? (szatmári)
