Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

1988. február 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az egészségmegőrzés tár­sadalmi programjának meg­valósítását segítik elő a mun­kaközösségek, egészségügyi intézmények újabb kezdemé­nyezéseikkel. A Páva Ruhagyárban — az ország üzemei között el­sőként — megtiltották a do­hányzást az összes munkahe­lyen. A Tétényi úti kórház egészségszervezőjének javas­latára a dolgozók többsége úgy határozott: a gyár terü­letén csak a kijelölt helye­ken lehet dohányozni. Ezt a döntésüket munkavédelmi szabályzatukban rögzítették, a gyár vezetői pedig gondos­kodtak a megfelelő dohány­zóhelyek kialakításáról. Ily módon megkímélik a nem dohányzókat a dohányfüst egészségkárosító hatásától. Az egészségügyi tájékoztatás másik eredménye: a gyár dolgozói közül sokan le­mondtak a dohányzásról, vagy csökkentették napi ci­garettaadagjukat. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság a napokban 100 ezer forinttal ösztönözte a Páva Ruhagyár és a Tété­nyi úti kórház dohányzás-el­leni mozgalmát. A ruhagyá­riak most azt tervezik, hogy a rendelkezésükre bocsátott összegből az üzemi orvosi rendelő felszereléseit, gyara­pítják: EKG-, valamint a munkaalkalmassági vizsgála­tokhoz szükséges készüléke­ket vásárolnak. Szegeden megalakították az egészségvédők egyesületét. Ennek „reformkonyháján” zsírszegény, vitaminokban gazdag ételek készítésének módját tanítják. Az úgyneve­zett reflexiós tanfolyamon pedig a reumatikus fájdal­makat enyhítő masszírozást mutatják be. Turisztikai programok, jógatanfolyamok szervezésével rendszeres test­mozgásra szoktatják az egye­sület tagjait. Csongrád me­gyében 67 munkahelyen meg­alakították az üzemi alkoho­lizmus elleni bizottságot. A szeszmentes klubokban csa­ládi programokat szerveznek a gyógykezelt alkoholisták­nak. Tanácsi gazdálkodás A tanácsoknak folyósított költségvetési támogatás az idén tovább csökken, ami aggodalmat és keserűséget vált ki a helyi közigazgatás képviselőiből. Ennek hangot adtak az Országgyűlést elő­készítő bizottsági üléseken, s magában a tisztelt Házban is. Ám ami nincs, .abból nem lehet adni. Medgyessy Péter immár miniszterel­nök-helyettesként is csak azt mondhatta: a kormány­zat biztosítani kívánja, hogy a tanácsok előre számolhas­sanak működésük pénzügyi feltételeivel. Figyeljünk a szóra: felté­teleivel. Ami nem magát a pénzösszeget jelenti, hanem a bevételek forrásainak meg­határozását, a bevételek gya­rapításának módját. Ma már tudjuk, hogy a tanácsi pénzeszközök egyik növekvő fontosságú hánya­dát a személyi jövedelem- adók alkotják. Ezek a kor­mány szándéka szerint már 1989-től közvetlenül a terü­leti tanács kasszájába foly­nak be. Ez — mondotta Medgyessy Péter — növeli a tanácsok érdekeltségét az adó következetes behajtásá­ban. De érdekeltté teszi őket abban is, hogy a maguk eszközeivel növeljék a helyi lakosság adófizető képessé­gét. Ehhez persze újfajta gondolkodásmódnak kell ki­alakulnia. Nemcsak azt kell nézni, hogyan javítja egy- egy fejlesztés a helyi lakos­ság közérzetét, esetleg hogy mennyire növeli a község vagy a város presztízsét, hanem azt is, sőt elsőisor- ban azt, hogy ez hosszabb távon milyen eredményeket hozhat a jövedelemtermelő képességben. Megfontolásra érdemes pél­dául, vajon egy-egy tanácsi tulajdonban álló telekingat­lanon gépkocsiparkolót cél­szerű-e létesíteni, vagy in­kább üzletházat. Amelyben bérbe adhatók az üzlethe­lyiségek esetleg kisvállalko­zóknak. Akik nemcsak a község vagy város önellátá­sát szolgálnák, hanem más környékbeli községekét, vá­rosokét is, azaz optimá­lis hatékonysággal tudnának működni. Cserébe más szol­gáltatósokat igénybe lehetne venni szomszéd községek­ből, városokból. Ehhez csu­pán az eddig nem éppen jellemző kooperációs szelle­met kellene erősíteni. Vállalkozóvá válhat maga a tanács is (van már rá példa!), például üzemtulaj- donosként. A helybeliek el­látásáról gondoskodó üzem is lehet nyereséges, azaz nem támogatásra szoruló, hanem adót fizető, a bevé­teleket gyarapító. Nagyobb keletje támadhat az új körülmények között az eddig talán merésznek, vagy naivnak föltűnő gondolatok­nak, ötleteknek. Olyanok­nak, amelyek a helyi adott­ságokat kihasználva próbál­ják meg előbbre vinni a szűkebb pátria gazdasági szekerét, anélkül, hogy eh­hez elsősorban egy magas pozíciójú pártfogót akarná­nak megnyerni. Ahol sikerül saját erőből gazdasági pezsgést beindíta­ni, oda a jövőben föltehe- tőleg magas pártfogók nél­kül is több pénz kerül. Nem feltétlenül a költségvetésből — bár az sem elítélendő rossz egy teljesítményorien­tált gazdaságban! —, hanem például a pénzintézetekből. Akik viszont továbbra is csak a felső szervek támo­gatására várnak, könnyen hoppon maradhatnak. És a közvélemény átalakulásával még csak sajnálkozni se na­gyon fognak rajtuk. Jeles napok ,,Ai olyon nopot, melyhei évszázadok óta állandósult hiedelem vagy szokás fűződik, jeles napnak nevelik." Gyertyaszentelő Hajdanán a rómaiak minden ötödik esz­tendőben e napon fáklyás felvonulási .ren­dezték Mars isten anyja tiszteletére, akit — mini az a Debreceni Kódexben olvas­ható — „ők Februárnak hinak vala”. Ugyan­ez a kódex említi az ünnep keresztény eredetét is: „A Sergius pápa úgy szerzé, hogy a, keresztyénök mindön esztendőben ez mai napon égő szentölt gyertyával meg- kerülnéjék a szentegyházai.. Az e napon szentelt gyertyának nagyon sok jelképet, értelmet tulajdonítottak. Szá­momra a legjellemzőbb az, ami szerint az égő gyertya a halandóságra, meg a jócse­lekedetre utal, miivel magát felemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Másik régi nyelvemlékünk, a Pray-kó- dex szerint a középkorban nálunk e na­pon először a füzet áldották .meg, majd e szentelt tűzről gyújtották meg a gyertyá­kat. Bár magát a gyertyaszentelést jeles reformátor poétánk, a Tállyán működő Szkárosi Morvát András élesen gúnyolta, katolikus vidékeken régen nemigen akadt olyan ház, ahol ne őriztek volna szentelt gyertyát. A magyarázat igen egyszerű: a gyertyához sok hiedelem fűződött. Például ezt gyújtották ímeg erős vihar idején, s mellette imádkoztak. Belőle egy égő dara­bot tettek a felpuffadt ember köldökére i.s, majd azt pohárral leborították. Az a hiede­lem járta, hogy az így kialvó gyertyavilág kiszívja a toetegbői a betegséget... Volt olyan vidék, ahol torokfájás ellen, egy da­rab szentelt gyertyát nyeleitek a beteggel, máshol a szentelésről hazaérve azon nyom­ban egy csipetnyi gyertyaviaszt kentek a kilincsre, hogy békesség maradjon a ház­ban. Az sem volt ritka, hogy az épülő ház falába falazták be a szentelt gyertyát. Főleg a Délvidéken terjedt el az a szokás, hogy az újszülött gyermek fejénél — amíg meg nem keresztelték — állandóan meg­szentelt gyertyát égettek, mert egyébként — tudni vélték — a gonoszok kicserélik a még pogány gyermeket. Nagyon régi ha­gyomány az is, hogy a haldokló kezébe égő gyertyát adnak. Teszik ezt abból a célból, hogy a sátán ne tudjon rajta győzedelmes­kedni. E naphoz időjósló hagyomány is fűző­dik. Mi több >ez manapság jóval közismer­tebb, mint az előbb említett szentelt gyer­tyával kapcsolatos szokások. Országszerte ismert az a mondás; ha fénylik gyertya­szentelő, az iziket is vedd elő. Vagyis, ha e nap fényes és enyhe, akkor bizony még nagyon hosszú tél várható, s tüzelőként a kukoricacsutka, 'kukoricaszár is jó szolgá­latot tesz. Gyertyaszentelő napján hagyja el bar­langját a téli álmából ébredő medve is. Ám, ha napos időt talált, vagyis meglátja saját árnyékát, ő'kegyeLme bizony vissza­fordul, s még durmol egyet, mert ráér a tavaszra gondolni. Ezen népi időjóslások forrása münden valószínűség szerint egy középkori latin szentencia: sole micante maria purificante: maius érit frigus, quam ante . Magyarra fordítva annyit tesz: ha gyertya szén telekor süt a nap, hidegebb lesz., mint annak előtte. (hajdú i.) Új idők, új jeleként... A Sajólódon terveiett iskola, A mezőgazdaság szolgálatában Agroberi nyitott kapuk A vállalat alakítását 1967- től számítják. Már az idő­pont is mutatja, hogy nagy szerepet tölthetett be a me­zőgazdasági nagyüzemek ki­alakításában, a korszerű el­járások elterjesztésében. Így visszaidézve a múltat, tény­leg szinte mindenben részt vettek, magtárak, szárító- berendezések, állattenyésztő­telepek, gépműhelyek, szoci­ális létesítmények százait álmodták meg. Mezőgazda- sági tervezőkről, a megyei Agrober Vállalat munká­járól beszélgetünk dr. Szi­geti Antal igazgatóval. Régi szép idők Az Agroberrel kapcsolat­ban gyakran említik a régi szép időket. — Ezen nem lehet külö­nösebben csodálkozni. A hetvenes évek elején a szö­vetkezeteknek, s állami gaz­daságoknak még bőven ju­tott pénzük fejlesztésre. Na­gyobi) volt az állami támo­gatás is. Ez lehetőséget adott arra, hogy nemcsak a me­gyében, hanem az országban máshol is tervezzünk. Kevés volt a tervezői kapacitás, de a mi kollektívánknak még így is maradt arra ideije, hogy egészen újszerű rend­szert dolgozzon ki, például a sertéstartásra. (Beléptek a Mezőpamel-társaságba, s an­nak szerkezeti elemeire ala­pozták az istállók, épületek terveit.) Szintén úttörő mun­kát indítottunk a húsmarha­tartásban. A Léhi Állami Gaz­daság tapasztalataira alapoz­va dolgoztuk ki, természe­tesen közösen a tartás el­méleti, gyakorlati alapjait. Annyira el voltunk látva munkával, hogy az ország legnagyobb kirendeltségévé fejlődtünk, háromszáz dolgo­zót alkalmaztunk. Jó hí­rünknek köszönhetően meg­bízást kaptunk egy tunéziai állami gazdaság teljes tervé­nek kidolgozására, de részt vettünk egy mexikói mun­kában is. Tényleg gyönyörű időszak volt, mind tervezői, mind a vállalat hatékonysá­ga szempontjából. — Utána jött a kényszer­leszállás. — Inkább hullámvölgynek nevezném. A megbízások el­maradtak. Várható volt, hi­szen ebben az időszakban csökkentek — a nyolcvanas évek elejéről van szó — a telepek létesítésére nyújtott állami támogatások, s a me­zőgazdasági üzemek pénz­ügyi helyzete is megneheze­dett. Kétszer is meggondol­ták, mire adták ki a pén­züket. Pár év .alatt a lét­számunk felére csökkent, de sajnos nemcsak a leggyen­gébb emberek kérték ki munkakönyvüket. A mag, a törzsgárda azért megmaradt, s állítom, hogy bármilyen feladatot meg tudunk olda­ni, de tény, hogy érzékeny vérveszteség érte vállalatun­kat. A termelőszövetkezetek eb­ben az időszakban mellék­üzemágakat építettek ki. Olyan ágazatokat, amelyek sem épület-, sem technológiai beruházást nem igényeltek — sok helyen a seprű, s a ta­karítószer beszerzése jelen­tette a részleg megalakítá­sát —, így a tervezők eb­ben a furcsa átrendeződés­ben munka nélkül marad­tak. A Bodrogköztől, Budapestig Az igazgató egy pillanatig nem tagadta, hogy akkoriban más cél nem létezh etett, mint futni a munkák után. Ennek a törekvésnek talán legjellemzőbb példája a Me­zőgazdasági Múzeum épüle­tének, a városligeti Vajda- hunyad vár rekonstrukció­jának megtervezése, s lebo­nyolításának irányítása. — Tíz év óta szervezzük innen Miskolcról a kivitele­zést. Nem könnyű munka, hatékonysága alacsony, in­kább erkölcsi sikert jelent. A feltételek kemények, hi­szen például a fűtést is új­szerűén kell megvalósítani, ugyanakkor a műemléki jel­leg jegyei nem szenvedhet­nek kárt; erre bizony kiváló gyakorlati szakemberek kel­lenek. Ezeket felkutatni, s rábeszélni egy-egy faragásra, burkolásra kemény feladat. Eddig sikerült, s nagyon örültünk, hogy arra a már­ványtáblára, amely a felújí­tásban részt vett vállalatokat megörökítette, a mi cégünk neve is felkerült. Változnak az idők. A ko­rábbi mezőgazdasági politi-" kán változtatva, erőteljeseb­ben kezdte a nyolcvanas évek közepén új állatte­nyésztő-telepek létesítését támogatni az állam. Világ­banki keretből korszerű tá­rolók épülhettek, megoldva a búza, kukorica tárolásá­nak már-már kritikus hely­zetét. — Mindkettőből kivettük részünket. Tizenegy üzem­ben terveztünk korszerű magtárakat, tizenhatban pe­dig terményszárítót, A táro­lók nagy része költségtaka­rékosán, Mezőpanel-techno- lógiára alapozva épült meg, tonnánként csak 1500—1600 forintba került, s ez a mu­tató országosan is a legjob­bak közé tartozik. (Zárójel­ben megjegyezve: mivel az idén a hagyományos anya­gok, tégla, cserép megdrá­gultak, a betonelem várha­tóan az érdeklődés homlok­terébe kerül.) Minket is meglepett, hogy megyénk üzemeinek nagy részében habozás nélkül megkezdték az állattenyésztő-telepek re­konstrukcióját, Hogy csak a legnagyobbak közül említ­sek hármait, a Mezőségi Ser­tés Kombinát, a Hejőmenti Állami Gazdaság, s a bor- sodsziráki Bartók Béla Ter­melőszövetkezet rendelt ná­lunk terveket. Ugyanígy megindult a tehenészeti te­lepek rekonstrukciója is. Hosszasan lshet sorolni a megrendelőket. Még a me­gyére nem jellemző barom- fitiartásban is van mozgás, hiszen ilyen telepekre is megbízást kaptunk. Hogyan tovább? Adódik a kérdés, hogyan tovább, hiszen a mezőgaz­dasági üzemek fejlesztési le­hetőségei, a tőkehiány miatt — úgy tűnik — megint szű­külnek, Az igazgató őszin­te: — Amióta tervezői, lebo­nyolítói kisszervezetek is megjelentek a piacon, a ter­vezők között éleződött a verseny. Mint a szövetkeze­tek, amelyek mezőgazdasági termelésből már nem tud­tak megélni, mi is „mellék­üzemág” után néztünk. Ez pedig a tanácsi pályázatok­ra való jelentkezés, illetve ezeknek a megnyerése volt. Így születtek meg azok az iskolák, óvodák, lakások, üzletek, amelyek tervezőink munkáját dicsérik. Éles ver­senyben nyertük meg eze­ket az üzleteket, nem kis fe­lelősséggel, hiszen sok he­lyen régi —• sőt műemlék jellegű — kastélyok átalakí­tásáról volt szó. Olcsóbbak voltunk vetélytársainknál, ugyanakkor szerintem esz­tétikailag, s minőségileg ezek az épületek minden igénynek megfelelnek. Ma már az ilyen beruhá­zások tervezése, kivitelezé­se jelenti a vállalat mun­káinak negyven százalékát! És ez nagy siker. Igaz, olyan alapokra támaszkodnak, amelyek a jövőben is a cég üzletpolitikájához tartoznak. Hogy melyek is ezek? —i Más helyen százezren felül készítenek ajánlati terveket. Mi ingyen. Időben felmérjük a versenypályá­zatokon való indulás lehető­ségét, s ahol siker kecseg­tet, ott tervezünk. Sőt, mi a kivitelezővel együtt indu­lunk, ami időtakarékosság, így előbb fejezhetünk be minden beruházást. Újab­ban megvalósítási szerződést is kötünk ügyfeleinkkel. En­nek lényege az érdekeltségi hányad. Ha sikerül a költ­ségeket lefaragnunk, akkor ennek összegéből, ha sze­rény mértékben is, de ré­szesülünk. Ha nem, akkor a mi díjazásunk csökken. Hajlandók vagyunk együtt­működési megállapodás alá­írására is. Ennek feltételei között • az is szerepel, hogy engedményt adunk díjaink­ból, de csak akkor, ha az illető üzem minden fejlesz­tését velünk készítteti el. Katalógusokat „indítunk út­nak” az egész országba. Eb­ben tájékoztatjuk lehetsé­ges partnereinket, hogy mit. s mennyiből tudunk megva­lósítani. (Szóinokton ebből az ötletből született például egy tonnacsarnok.) De érez­zük, hogy mindez nem elég. Már az idén fővállalkozás- szerűen vállalunk tervezést, lebonyolítást. Magyarán, a megrendelőnek az ígért ha­táridőre, az ígért költség­szinten, kulccsal adjuk át a kért létesítményt. * Az elmúlt nehezebb idő­szakban is kétszer kapták meg a Kiváló Vállalat címet, példázva azt, hogy lehet ru­galmasan alkalmazkodni a piachoz. Az elmúlt év is a sikeresek közé tartozik, hi­szen már januárban, annyi megrendelés volt, hogy az egész év munkáját előre le­köthették. Az idén a széljá­rás ismét fordult. Kevés a megbízás, bár nagyon re­ménykednek abban, hogy az üzletpolitikai munka erőlte­tésével az újabb hullámvöl­gyet elkerülik. És ami bi­zonyos: rosszabb hatékony­sága ellenére, nevéhez, jó híréhez méltóan, minden mezőgazdasági kérés szolgá­latában áll a vállalat. — kármán — / Hi egészségesei)!] emberért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents