Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
1988. január 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fizetési boríték a levegőben Sasok, medvék, hiúzok Az elveszett pénz nyomában Még jelentkezhet a megtaláló Ki ne álmodozott volna már róla, hogy tömött pénztárcát talál a járdán? Vajon hányszor szerepelt álmainkban a kép: ezres bankók hullanak alá az égből, s azokat tömött kötegekbe gyűjtjük? A miskolci Ku- ru Attila 1988. január 8-án részesedett ebből a szerencséből. Szemei előtt fizetési borítékok hullottak alá az égből; pontosan négy darabot szedett össze az út sarából. Megszámolta a több mint húszezer forintra rúgó összeget, s valószínűleg úgy érezte, most megfogta az isten lábát. Nem tudni, milyen viharok zajlottak gondolataiban, mindenesetre biztos, végül józan esze kerekedett felül. Megkereste a legközelebb található rendö-járört, s elmondta, pénzes borítékokat talált az utcán, s mint az a becsületes állampolgároktól elvárható, az égből hullott összeget átadja a hatóságnak. Ez az esemény csupán mellékszála, de nem jelentéktelen mozzanata annak az ügynek, amelyben a Miskolci Rendőrkapitányság nagy erőkkel nyomoz. Olvasóink biztosan emlékeznek rá, 1988. január 9-én, szombaton lapunk utolsó oldalán a következő közlemény jelent meg: „1988. január 8-án, pénteken 13 árakor 15 darab boríték kiesett egy személygépkocsiból, amelyekben munkabérek voltak. Kérjük a becsületes megtalálót, hogy a városi rendőrkapitányság, Miskolc, Prieszol u. 4. sz. alatti ügyeletére szíveskedjék leadni." A közleményt a Miskolci Rádió is ismertette, már pénteken este. Olvasóink tájékoztatása, s a megfontolandó tanulságok közzététele érdekében tegnap az elveszett pénz nyomába eredtünk. A nem mindennapi történetről Pető József rendőr őrnagytól, a miskolci kapitányság vezetőhelyettesétől kaptunk tájékoztatást: — A bejelentést január 8-án, kora délután tették meg kapitányságunkon. Eszerint a közleményben is szereplő időpontban, tehát 13 órakor a miskolci Szemere utca és az Eszperantó tér között elveszett az Autóklub miskolci műszaki állomása dolgozóinak fizetése, illetve annak egy része. Forrónyomos csoportunk azonnal a helyszínre sietett, ám a borítékoknak már a színét sem látta. Ku- ru Attila 13 óra 25 perckor jelentkezett a járőrnél a borítékokkal, s a további nyomozáshoz is értékes adatokat szolgáltatott. — Ma január 12-e van. Öt nap telt el a pénz elvesztése óta. Mit állapított meg a nyomozás? — Az ügy kivizsgálásával, felderítésével megbízott nyomozók először alig akartak hinni a fülüknek, olyan történet jutott a tudomásukra. Január 8-án, az Autóklub egyik dolgozóját, B. J. gyakorlati oktatót megbízták azzal, hogy a klub Szemere utcai pénztárából szállítsa el a fizetéseket a műszaki állomásra. Ö elment .a Szemere utcába, a bérjegyzékkel együtt átvette a pénzt. A borítékokat a pénztárossal együtt egy nyitott dobozba tették. B. J. ezzel a dobozzal a kezében átsétált az úttest másik oldalán található parkolóba, ahol összetalálkozott az egyik ismerősével. Elbeszélgetitek, s közben B. J. az autó tetejére helyezte a dobozt. Végül kezet rázott az ismerősével, s beült a kocsiba. Elhaladt a BÁÉV központja előtt, s a Győri kapu irányába hajtott a Tízes honvéd utcán keresztül. Az Eszperantó térnél .járt, amikor fékeznie kellett, s belehasított a felismerés : a pénzesdobozt a kocsi tetején felejtette. Azonnal számba vette a pénzt, s alaposan elhűlve állapította meg, hogy a 24 borítékból kilenc maradt meg, 15 hiányzik. Ekkor visszafelé újra megtette az utat, de nem talált rá egyetlen borítékra sem. Mindezek után elmentünk az Autóklub miskolci műszaki állomására, mert szerettünk volna b,eszélni a feledékeny pénzszállítóval, s kíváncsiak voltunk, vajon miből fizették ki az állomás dolgozóit. Sajnos visz- szautasító válaszba ütköztünk. A helyszínen összetalálkoztunk ugyanis Forgács Jánossal, az Autóklub megyei titkárával. Ö először kategorikusan elutasította, hogy bármit is mondjon az eseményekről, hiszen megítélése szerint „felesleges” lenne nagy port kavarni az ügyből. — Ki bízta meg magát? — kérdezte, végül annyit elárult, hogy a gépkocsivezető a saját: pénzéből még aznap pótolta a hiányt, s így az állomás dolgozói semmiben nem károsodtak. — A pénzszállítás szabályai szerint — vetettük közbe — ilyen jelentős összeget csak az erre rendszeresített táskában szabad szállítani. Miért hiányzott ez a fontos biztonsági eszköz? — Ha a táskában hozza, akkor a táska esik le a kocsi tetejéről. A lényeg szerintem az, hogy a dolgozók megkapták a fizetésüket. Az események krónikájához tartozik: 1988. január 9-én egy miskolci férfi jelentkezett a kapitányságom 12 éves kislányával. A rendőrségnek átadtak egy borítékot, s a fizetési jegyzéket. A férfi elmondotta, kislánya az előző nap találta azokat. — A kislány által megtalált borítékban — mondja Pető József — 6303 forint volt. Tehát összesen öt boríték került meg kedd reggelig, amelyekben összesen 32 ezer 929 forint volt. — A becsületes állampolgárnak megköszönjük a nemes gesztust, s azt. hogy ezzel segítette a nyomozást. Ám, ha a megtaláló saját céljaira kívánja a talált összeget felhasználni, a törvények értelmében jogtalan elsajátítás vétsége miatt eljárást indítunk ellene, vagy ellenük. Egyébként elárulhatom: jó esélyeink vannak a ma még ismeretlen megtaláló, vagi' megtalálók személyének kiderítésére, Íja az szükségesnek bizonyul. — Milyen tanulságokkal jár ez az eset? — B. J. ellen kapitányságunk hanyag kezelés vétsége miatt eljárást indított. Azt nyilván az Észak-Mia- gyarország több olvasója tudja, hogy a feledékeny oktató anyagi felelőssége az utolsó fillérig terjed. A fizetési borítékok szállításakor a pénzszállítás legelemibb szabályait is megsértették. Udvardy József Eltűnt és visszatelepülő fajok Mackó úr szeretné, ha nem puffantanák le a „tiltott" határátlépésért. Hazánk gazdag állatvilágában 42 ezer fajt számláltak össze eddig a szakemberek. Sajnos 569 állatfajt országosan védetté, ezen belül 34 fajt fokozottan védetté kellett nyilvánítani, mert aggasztó mértékben csökkent számuk. A háborítatlan nyugalomra főként a védett területeken (nemzeti parkokban, tájvédelmi körzeteikben) van kilátásuk az állatoknak. Hazánkban jelenleg 530 ezer hektár van a természetvédelem hatáskörében, és minden évben nagy összegeket fordítanak újabb területek vásárlására. Többnyire a gazdálkodás szempontjából kevésbé értékes, például szikes földeket vesznek meg. A védett terület 6 százaléka az ország egész területének, és csak arra elég, hogy a legritkább, leginkább veszélyeztetett fajok megóvását segítse elő. Magyarországról az elmúlt 150 év során több, mint ötven vadon élő állatfaj tűnt el, elsősorban olyan fajok, amelyeknek élőhelyei áldozatául estek az ember táj áta laki tó tevékenységén ek. Kétségtelen tény. hogy állandó ellentmondások forrása a környezetvédelem, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás érdekeinek eltérése. Szántóföld lett a valamikori gazdag rétből, és nagy csapás az állatvilágra, hogy eltűnnek az öreg erdők; az évszázados fák, sűrű bokrok háborítatlan nyugalma, növényi kultúrájának fajgazdagsága, a télre is menedéket nyújtó faodúk, föld alatti járatok, barlangok, a „többszintű” dús aljnövényzet. Bármennyire a figyelem középpontjában van ma már a környezetvédelem, nem sikerült megállítani a negatív folyamatokat, például a fekete gólya napjainkban is rohamosan veszíti el élőhelyét az öreg erdőik kivágásával. De eredményekről is szólhatunk: az erősen lecsökkent állományú fajok megmentésének egyik jó példája a nyári lúd, amelynek „pozíciói" az elmúlt két évtizedben az élőhely véd elem és a vadászati tilalom következtében megerősödtek. A hazánkban .kipusztult állatok közül egyes fajok a környező országokban — a hatékony védelemnek köszönhetően — elszaporodtak, és lassan visszatelepülnek hozzánk —, ha hagyjuk. A h.iúz, a fankas, a medve élőhelyet keresve átlépi határunkat, és a természet védelmét nem azonnali kiirtásuk szolgálja. Megjelenésük gazdagítja az élővilágot, hozzájárul a vadállomány természetes „selejtezéséhez”, illetve a sok kárt okozó kóbor kutyák megfékezéséhez. Szó sincs arról természetesen, hogy egész far- kasfalkák kóboroljanak az erdőkben, állományukat szabályozni tudja a vadgazdálkodás. Egyes állatfajok megmentése érdekében külön védelmi programot dolgoztak ki, közéjük tartozik például a kerecsensólyom, az uhu, a fekete gólya, a vidra és a parlagi vipera, meg a rétisas is, amelyből az NSZK-;ban például csak 5 pár él. Nálunk néhány éve 10 pár fészkelt. Hogy szaporodásukat segítsék, 30 műfészket telepítettek olyan helyre is, ahol húsz éve nem volt már rétisas. Az eredmények azt mulatják, hogy e büszke madarak örömmel fogadták e „lakásépítési” akciót, benépesítik emberrakta fészküket. Visszaesés tapasztalható viszont a jellegzetes magyar madár, a túzok szaporulatában. Bővíteni kell a dévabá- .nyai telepet, emelni a szakmai munka színvonalát, a természetvédelem számára megszerezni a dürgőhelysk tulajdonjogét, és kedvező körülményeket teremteni ott. Veszélyeztetett a denevér is, mert taplálékbázisa lecsökkent, s búvóhelyül faodút alig talál. A • természetvédelem csak akkor tud igazán eredményesen működni, ha a társadalom erői is segítik. A társadalom aktivitása, érdeklődése különösen a mindenki által ismert fajok esetében igán jelentős, ilyen tevékenységre épül például a fehér gólya és az énekes madarak védelme, illetve az esetemként, szükséges békamentési akciók. Hazánkban az áramszolgáltató vállalatok minden ellenszolgáltatás nélkül már eddig 2500 mesterséges gólyafészket szereltek fel a villanyoszlopokra, idén és jövőre még további ezer otthont kínálnak fel kedvenc hosszú lábú madarainknak. A magyar eredmények elismeréseként 1990- ben nálunk rendezik a nemzetközi fehérgólya-vád sírni konferenciát. A békákat pedig nem a gólyák elől mentik, hanem az utakról, ahol tízezerszámra tapossák el őket a kocsik. A Fertő-lónál fóliagáttal vödörbe terelték a békákat, és hat hét alatt 83 ezret hordtak a természetvédők a veszélyes útszakaszon át a vízbe. Hazánkban a Madártani Intézet szervezi, irányítja és hangolja össze az állatok védelmét. Nemzetközileg elismert ez a tevékenység, különösen a madárvédelem világszínvonalú. Vívmány az is, hogy legalább a fokozottan védett állatok elsőbbséget élveznek a gazdálkodás érdekeivel szemben. A magyar szakemberek részt vesznek a Nemzetközi Természetvédelmi Unió szakbizottságainak munkájában, és alapító tagjai vagyunk az 1922- ben életre hívott Nemzetközi Madárvédelmi Tanácsnak. Az utóbbi években a szocialista országok közül elsőként sikerült együttműködni a. Világ Vadvédelmi Alapítvánnyal is, amely a kerecsensólyom-védelmi programot. konkrétan is támogatja. Gyarapodott is ezeknek az értékes madaraknak né-, pessége nálunk. Elmondhatjuk, hogy Magyarországon van mit védeni; a természet védelmét — erejéhez mérten — támogatja az állam, és a társadalom megértése, segítőkészsége sem hiányzik. I. E. if 01. ^ SS Január Hó nélkül értünk el a tel derekához. A hegyekben pár napja ugyan szállingózott, de a Karosok, falvak utcái, a háztetők egyáltalán nem télies képet mutatnak, akárcsak a hőmérők sem. Bizonyos, hogy nem fogy annyi tüzelő, nem használják a drága üzemanyagot a hómarók, hóekék, de azért kis félelem is vegyül ebbe a szokatlan időjárásba: télen télnek kellene lennie, nehogy később szó sze rint: ráfázzunk. (F. I--)
