Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

1988. január 13., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Hz áttörés hosszú, szívós munkát igényel

A gazdálkodásról tárgyalt a megyei pártbizottság

(Folytatás az 1. oldalról)

Kulcskérdés az egyes emberek és csoportok gazdálkodó képességének fejlesztése, a gazdálkodási konfliktustűrő és -megoldóképességének fokozása. A ’87-es eredmények és a ’88-as előrejelzések szerint minden ágazatban és területen vannak kiválóak és gyengébbek. Vannak koncentrálódó problémák, de talán nincs válságágazat és válságtérség. Elsősorban vállalati problémák vannak, amelyeken teljes egészében, vagy nagyobb részben vállalati eszközökkel úrrá lehet és kell lenni. Ehhez meg kell szabadulnunk a szellemi megrekedéstől, az «egyszerűsítő elméletek első pillantásra csábító következtetéseitől. Attól például, hogy nem érdemes jól dolgozni, mert az állam elvonja az eredményt; mert nem lehet, mert nincs rendes utánpótlás, és így tovább. Szerencsére a megyében is van több ellentétes példa. Sőt arra is, hogy igényes és következetes vezetés mellett ugyanazok az emberek is képesek többre, másra. Számtalan múlt évi példa bizonyítja, hogy a leggyengébb pontok és a legköny- nyebben felszabadítható anyagi erőt is teremtő tartalékok az érdekeltségi rendszerben és a vezetés színvonalában vannak. Bizonyos, hogy kedvező változást jelentene a gazdálkodásban a regionális szemlélet, a térségi szemlélet erősítése is. A régi irányítási szisztéma, -.-ágazatok, szektorok, sőt különböző társadalmi feladatok szerint szétszabdalta közösségünket, és másfelé orientálta kapcsolatainkat. Ma még nem olyan kemény a forint, hogy a térségi együttműködés gazdasági hasznát érdemes lenne számolni, a térségi szolidaritás mégsem jótékonykodás. Mint régió, csak egymással összefogva, egymás törekvéseit megértve, és a kölcsönös előnyök határáig egymást segítve juthatunk előre.

Végül az előadó hangsúlyozta: az 1988-as esztendő különleges jelentőségét az ország és a mi számunkra az adja meg, vajon sikerül-e kitörni a gazdaság működését évek óta jellemző hibás körből, sikerül-e egyidejűleg szilárd alapokra helyezni az egyensúlyt, és gyorsítani az olyannyira szükséges szerkezeti átalakítást. A gazdaság- irányításban végrehajtott nagy átalakítások ugyanakkor a szokásosnál jóval több bizonytalanságot rejtenek magukban, s az ezekből adódó nehézségek, főleg az év elején várhatóak. A napjainkra jellemző nemzetközi pénzügyi zavarok, amelyeknek folytatódása még nem ítélhető meg, tetézik gondjainkat. A kormányzat tehát nehéz helyzetben van, sikere azonban mindannyiunk legalapvetőbb közös érdeke. Ehhez viszont konstruktív politikai, társadalmi légkör is szükséges, legelsősorban a pártszervezetek politikai aktivitásának, dinamizmusának, kezdeményező erejének növekedése.

Szűcs Erika szóbeli kiegészítője után a vitában elsőként Bős ti János, az SZMT

vezető titkára kért szót: Fontos kérdés volt 1987-ben a szakszervezeti mozgalom . számára — mondotta —, hogy a napi feladatokon túl mit terveznek a vállalatok a hosszú távú talpon maradásért, hogyan akarják biztosítani dolgozóik jövőbeni kenyerét, hogy ne érjen csapásként bennünket a felszámolás, az üzemek leállítása, a kényszerű létszámleépítés. Ehhez elengedhetetlen az innovációs és megújulási készség .fokozása. Ebben a jövőben a szaksaervezeteknék is nagyobb szerepet kell vállalniuk, támogatva a szerkezetátalakítási törekvéseket is. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez foglalkoztatási feszültségeikkel jár, különösen ott, ahol veszteséges üzemeket, termelési folyamatokat kell leállítani. Ezzel együtt kiállunk a teljes foglalkoztatottság mellett, mert meggyőződésünk, hogy az nincs ellentmondásban a hatékony foglalkoztatással.

Osztafi Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Özdii Kohászati Üzemek csoportvezetője azt a tapasztalatát fogalmazta meg, hogy az ország vezetői ugyanúgy látják a helyzetet, mint a széles közvélemény. Egység van a helyzet értékelésében. A sokrétű érdekek egyeztetése azonban nem könnyű feladat. Kitért az Ózdi Kohászati Üzemek helyzetének alakulására. Az ózdiak örülnek annak, hogy a gyár veszteség nélkül zárhatta az évet, és ez „tiszta eredmény”, nem valamiféle pénzügyi machinációk eredménye.

Tóth Istvánt, a karcsai pb- titkárt a párttagsággal folytatott széles körű eszmecsere ösztönözte hozzászólásra. Részletesen foglalkozott a bodrogközi tsz-eik, konkrétan a karosai helyzetével. A szövetkezetben mára sajnos megbomlott az egység, ösz- szekuszálódtaik az emberi viszonyok, elégedetlenség van, sok a panasz. Ez évben különböző új vállalkozási formákkal akarnak felülkerekedni a nehézségeken, ennek azonban jelenleg még sok feltétele hiányzik. Bíznak azonban ábban, hogy összefogással, segítséggel felülemelkednek a nehéz helyzeten.

Drótos László, az LKM vezérigazgatója többek között a gyár múlt évi gazdálkodásával foglalkozott. Elmondotta, hogy az előzetes számítások szerint elérték legfőbb céljukat, az 1987-es esztendőt veszteségmentesen, alaphiány nélkül zárják. Ezt úgy érik el, hogy az eredetileg 800 millió forintra tervezett eredmónyjavító intézkedéseiket 140 millió forinttal túlteljesítik A külkereskedelmi egyensúly javításához azzal járultak . hozzá, hogy teljesítették szocialista exporbkötelezettségelket, a a nem rubelelszámolású exportjukat 3,8 százalékkal túlteljesítették. Jelentős a tőkés imp or tmeg takar í t ásuk. 8 százalékos energiamegtakarítást értek el, amely egy kisebb, mintegy 30 ezer lakosú város energiaellátásának felel meg. Az LKM-ben ez évben folytatják a tavaly megkezdett racionalizálást. A szorosan vett alapvertiikum kivételével új szervezeti formákat keresnék az egységeknek azzal a céllal, hogy közvetlenül érezzék a piac hatását. Minden eddig'nél jobban építenek az önszerveződésre, a személyes felelősségre és kezdeményezésre.

Monos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat nyugalmazott vezérigazgatója a lakosság hangulatának alakulásával foglalkozott. Tapasztalata szerint más alternatívával, mint az Országgyűlésen elhangzott, amit a párt és a kormány megfogalmazott, a lakosság körében sem találkozunk. Nagy a várakozás: miként lábalunk ki ebből a nehéz helyzetből.

Dr. Molnár László, az Ózd Városi Pártbizottság első titkára beszámolt arról, hogy Ózdon és a térségben — mint az ismeretes — igen mozgalmas, több vonatkozásban kritikus volt az elmúlt esztendő. Több pozitív részeredményről számolt be, de az igazi áttörés még hosszú és kemény munkát igényel. Beszámolt arról, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek veszteség nélkül „nulla szaldóval” zárta az évet, és nagymértékben javította költség- vetési kapcsolatait. A Bor- sodnádasdii Lemezgyár pedig várhatóan a terv szerint 115 millió forintos eredménnyel zár.

Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója is jó eredményekről szólhatott. A tavalyi bruttó árbevételük 6 százalékkal haladta meg a bázist, s ennél nagyabb mértékben növekszik az árbevételük. 16 százalékkal túlteljesítették tőkés exportjukat, és kedvezően alakult a dollárki termelési mutató is — 85 százaléka a korábbi évinek. Tovább nőtt a termelékenység és a termelés komplex hatékonysága. Mindezek nyomán a nyereség meghaladja a bázisszintet, és megközelíti az 1700 millió forintot. A kollektíva keresetszintje 11 százalékkal nőtt adómentesen. Tolnai Lajos arról tájékoztatta a testületet, hogy folytatják a szerkezetváltást, és 1992-, ig ’80-ihoz képest 20 százalékkal csökkentik az energiafelhasználást, miközben megkétszereződik n termelés.

Gyárfás János, a Borsod- nádasdi Lemezgyár nyugalmazott igazgatója szóvá tette, hogy zajlik az arlói tsz felszámolása, és eközben a zárolások miatt a kistermelők, a becsületesen végzett munkájuk után nem kapták meg pénzüket.

A vitát Szűcs Erika összegezte. Az elnöklő Dudla József konstruktívnak és tartalmasnak minősítette a jelentés megtárgyalását. Annak a véleményének adott hangot, hogy az áttörés a gazdaságban nem lesz látványos, azt csak lassú, szívós munkával lehet fokozatosan kivívni. A testület a jelentést elfogadta és a beterjesztett javaslatot határozattá emelte. Végül dr. Kun László, megyei titkár előterjesztése alapján a megyei pártbizottság elfogadta az 1988. évi munkatervét.

Nagy Zoltán

A MÉM és a 101 vezetőinek megbeszélése

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa vezetői Ván- csa Jenő miniszter és Szabó István elnök vezetésével az agrár- és szövetkezetpolitika időszerű kérdéseiről tárgyaltak.

Áttekintették az adó- és árreform várható hatását a mezőgazdasági szövetkezetekre. Megállapították, hogy a szövetkezetek egy részében gondot okoz a munkabérek bruttósítása, s ezt a feladatot esetenként csak a

belső és a külső pénzügyi források együttes igénybevételével tudják megoldani. A két szerv vezetői ilyen körülmények között is fontosnak tartják, hogy a szövetkezetek a tagság érdekében, mindenütt hajtsák végre a munkadíjak bruttósítását. Ahol emiatt a szövetkezetek számára megoldatlan gondok keletkeznek, felsőbb szintű intézkedéseket kezdeményeznek. Megállapod-tak abban, hogy a MÉM és a TÓT vezetői rendszeresen értékelik az adó- és árreformnak a gazdálkodásra és a jövedelemtermelésre gyakorolt hatását.

Külön is foglalkoztak a nehéz gazdasági helyzetben lévő szövetkezetekkel. Szükségesnek tartják, hogy az eredményesen működő szövetkezetek vezetői, szakemberei az eddiginél szervezettebben nyújtsanak segítséget az arra rászoruló szövetkezeteknek. Ennek szervezeti és anyagi feltételeit a vezető testületek rövid időn belül kidolgozzák.

Pártmunkánk megújításáért

írta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője

E

zekben a napokban jutott el a párt- szervezetekhez a Titkári Tájékoztató című kiadvány legújabb száma, amely a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló téziseket tartalmazza. A Politikai Bizottság azzal a szándékkal és kéréssel bocsátja pártvitára az anyagot, hogy a kommunisták ismerjék meg',' beszéljenek, vitatkozzanak róla, és javaslataikkal, véleményükkel segítsék a Központi Bizottságot a lehető legjobb állásfoglalás kialakításában.

A párttagok és a politika iránt érdeklőlő pártonkívüliek joggal kérdezhetik, hogy miért csak most adják ki ezeket a téziseket, hiszen azok témája már régóta közbeszéd tárgya; illetékesek és illetéktelenek írnak, szónokolnak róla, a párttagok pedig nem tudják mihez tartani magukat. Kétségtelen tény: jobb lett volna korábban megjelentetni, de a munka üteme ezt nem 'tette lehetővé, és a nem eléggé kiérlelt javaslatokkal komolytalanság, mi több felelőtlenség lett volna a párt tagjai elé állni. Ugyanakkor a sajtóban megjelent jó szándékú publikációk — még ha nem is a párt álláspontját tükrözték — sok tekintetben hozzájárultak a párton belüli gondolkodáshoz is.

Amint az a dokumentumból kiderül, a fő cél a párt munkájának megújítása, a vezető szerepének erősítése. Miután a párt képezi a szocialista politikai intézményrendszer legfontosabb és egyben meghatározó elemét, centrumát, a párton belüli változások kihatnak az intézmény- rendszer más elemeinek, az állami, társadalmi szervek és szervezetek működéséi-e is, egyben feltételezik annak változását, fejlődését.

A politikai intézményrendszer fejlesztése, működésének módosítása nem öncélú. Nem is azért történik, mert valami külső, szubjektív akarat erre kényszerít bennünket. A fejlesztést a szocialista építés objektív körülményeinek változásai indokolják. Megváltoztak a szocializmus építésének külső és belső feltételei. Enyhült a nemzetközi helyzet, jó irányú reformpoli- tika kezdeményezése és megvalósítása jellemzi a szocialista országok belső életét, ugyanakkor szigorúbbá váltak a nemzetközi gazdasági feltételek, magunk is belső gazdasági gondokkal küzdünk, és mindezek új követelményeket, új kihívásokat jelentenek az országgal, a pártunkkal és népünkkel szemben. Ezeknek a követelményeknek kell megfelelnünk, és ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha változtatunk szemléletünkön, munkastílusunkon, módszereink, eszközeink tárából kidobjuk a ma már használhatatlan elavultat, és újjal, fejlettebbel cseréljük ki azokat.

A változások rendező elve: tovább kell fejleszteni és szélesíteni a szocialista demokráciát és demokratizmust, ezen belül mindenekelőtt a pártdemokráciát. Még inkább fel kell szabadítani az emberi alkotó erőt, mint legfőbb tartalékunkat, lehetővé tenni az újat, a jobbat akaró és alkotni tudó szellemiség érvényesülését és értékesülését, amelyek nélkül nem képzelhető el a szocializmus további eredményes építése.

Hazánkban négy évtizeddel ezelőtt a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó nép került hatalomra. A két munkáspárt egyesülésével létrejött marxista— leninista párt, mint a hatalmat gyakorló osztály pártja, vállalta és átvette az ország vezetését, és politikai programjává avatta az új típusú társadalom, a szocializmus építését. Az 1956-os ellenforradalom leverése után az MSZMP szakított a korábbi évek torz politikájával, helyreállította a pártélet lenini normáit, az államéletben a törvényességet, és korszerű, új pályára vezette a szocialista építést. E politika eredményeként fejlődött, gazdagodott az ország, és benne az állampolgár. Hazánk ma is nemzetközi tekintélynek örvend. Határainkon túl gyakran többre becsülnek bennünket barátaink és ellenfeleink, mint amennyire mi önmagunkat. Az utóbbi időben mutatkozó valóságos gondjaink ezeket a történelmi vívmányokat nem feledtethetik senkivel, és főleg nem engedhető meg, hogy azok kérdőjelezzék meg eredményeinket, akik mindezért vajmi keveset tettek. Akik ennek alkotó részesei voltak, a dolgozó emberek és köztük a kommunisták, ma is vállalják a terheket, és készek szólni és tenni a kibontakozás, a jobbítás érdekében.

Ezért világossá és egyértelművé kell tenni: Magyarországon továbbra is a dolgozó nép fogja gyakorolni a hatalmat, és szocializmus épül. Szó sem lehet a polgári társadalmi rend restaurálásáról. Ennek megfelelően a dolgozó nép marxista—leninista pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorolja a történelmi hivatásából adódó társadalomvezető szerepét, és ennek nem lehet alternatívája a polgári értelemben vett többpárt-rendszer! Mint alapokon, ezeken áll a szocializmus épülete, és ezért ezeket csak szilárdítani lehet!

Szükség van viszont az új követelmények által kívánt megújulásra, a más módon való munkálkodásra — az előbbi példánál maradva — a szocializmus épületének komfortosabbá .tételére, korszerűsítésére. A társadalom tagjainak nagy többségével egyetértve — ezért akarnak fáradozni a kommunisták — ez a párt szándéka. Mindenekelőtt a pártnak kell alkalmasabbá tenni önmagát arra, hogy irányítani tudja ezt a folyamatot. Arra van szükség, hogy mindinkább politizáló, politikát alkotó és formáló és ne operatív „ügyintéző” párt legyünk. Ehhez lényegesen fejlesztenünk kell a pártdemokráciát. Érdemben kell beavatnunk a párttagságot, a pártszervezeteket a politika alakításába azáltal is, hogy a központi döntéseket megelőzően széles körű pártvitákat kezdeményezzünk a lehetséges alternatívákról. Gyakorlattá szükséges avatni a párton belüli felelős vitát, elismerve azt a tényt, hogy a párt tagjainak is, csakúgy, mint a közéletben aktívan részt vevő pártonkívü- lieknek, van és lehet eltérő véleménye egy-egy jelenség megítélésével vagy a megoldás módjával kapcsolatban. Az érdemi javaslatokat, nemcsak meghallgatni, de a döntéseknél figyelembe is kell venni. Ugyanakkor fenn kell tartani a döntést hozó testületnek azt a jogát, hogy felelősségük tudatában egyes véleményekkel ellentétben is dönthetnek, de azok meghallgatása nélkül nem.

A 'pártdemokráciának lényeges eleme, egyben a pártegység alapvető feltétele, hogy a többség akarata jusson érvényre. A döntések előtt nélkülözhetetlen a vita, de legalább ennyire fontos a döntések egységes képviselete és végrehajtása. Tudatosítanunk kell, hogy a párt tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is az eltérő vélemények kifejtése, ütköztetése a pártfórumokon, mint ahogy kötelessége a hozott döntések, határozatok képviselete, megvalósítása. Ez ma nélkülözhetetlen feltétele a párt hadrafoghatóságának, ütőképességének, és aki ezt nem tudja vállalni, az jobban teszi, ha — állampolgári jogainak sérelme nélkül — kilép a pártból, és pár- tonkívüli szimpatizánsként támogatja politikánkat.

Fejlesztésre vár a párt belső működési mechanizmusa is. A demokratikusan megalkotott pártpolitika kei'etei között fokozott önállóságot igényelnek és kapnak az irányító pártszervek és alapszervezetek. Fel kell oldanunk a felesleges kötöttségeket, a szervezeti élet túlszabályozottságát, radikálisan szakítani a formalizmussal és a papírtengerrel küszködő bürokratizmussal. El kell érnünk, hogy minden alapszervezet maga döntse el — működési területének politikai szükségletei szerint — mikor és mivel foglalkozik. Az alapszervezetek legyenek élő kommunista közösségek, amelyeket emberi, elvtársi szálak fűznek össze, és amelyeknek politikai jelenléte működési területükön folyamatosan érzékelhető. Legyenek nyitottak politikai munkájukban és a környezetük is érzékelje, valósághűen ismerje, hogy a kommunisták mit akarnak, mit képviselnek. Az irányító pártszervek kötelessége, hogy minden eddiginél több, tartalmasabb és gyorsabb információval (és nemcsak kötelező feladattal) lássák el az alapszervezeteket. A pár t mozgalom életének élénkítésére, megújítására van szükség, mert ez nemcsak egy jogos igény kielégítését jelenti, hanem elmozdulásunk, munkánk hatékonyságának feltétele is.

A pártmunka fejlesztésének feltétele és egyben következménye is, hogy a politikai intézményrendszer minden egyes eleme — a pártpolitika fő céljainak megfelelően és annak valóra váltása érdekében, a törvények keretei között — önállóan és felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vonatkozik az Országgyűlésre, a kormányzatra, a helyi tanácsokra és gazdasági vezetésre, valamint a társadalmi és tömegszervezetek központi, területi és helyi szervezeteire. Eredményes választások bizalmát élvező működésük nélkülözhetetlen feltétele, hogy szüntelenül az állampolgárok, illetve tagságuk demokratikus kontrollja alatt dolgozzanak.

A párt politikai befolyásoló, irányító munkájának szükségességét az említett szervek önállóságának fejlesztése nem zárja ki. A módszernek azonban itt is változnia kell. Elveinknek megfelelően: politikai befolyásolásunkat a különböző szervezetekben dolgozó kommunisták útján gyakoroljuk. Felértékelődik tehát a különböző testületekben a kommunista csoportok (frakció) szerepe. Érdemi működtetésüktől. az alapvető kérdésekben tanúsított egységes fellépésüktől egyre kevésbé tudunk eltekinteni. Ezért nagyon lényegessé válik a kommunista csoportok rendszeres érdemi tájékoztatása, összefogása, munkájuk folyamatos értékelése mind a pártbizottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékenységében.