Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. január 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Csak így érdemes Újság — elmélázok a szó jelentéstartalmán, pontosabban tartalmain, újság - milyen kifejező megjelenítése a napilap, a hírlap lényegének. Jóllehet, a szakma, almanachnak minősít egy-egy nem éppen újságtartalommal jelentkező hírlappéldányt, epésen utalván a frissesség, a gyors híradás, reagálás hiányaira. Most azonban saját szakmai berkeinken túli, pontosabb talán, hogy azt megelőző, általánosabb tartalma szerint fogott meg az újság (új-ság?) varázsa. Tudósok, művészek, politikusok megnyilatkozásait mindig érdeklődéssel fogadja a világra, az országra nyitott ember. Kivált jellemző ez napjainkban, amikor „fokozott helyzetben' élünk, mind a nemzetközi politika, mind belső dolgaink alakulása folytán. Jó dolog, hogy vezető politikusaink eme jogos és egészséges várakozásunknak egyre gyakrabban felelnek meg és élnek a televízió, a rádió, az írott sajtó adta kommunikálás lehetőségeivel. Újév estjén Grósz Károly miniszterelnököt invitálta kamera elé Vitray Tamás, az ismert tv-személyiség. Grósz Károlyt sokszor hallhattam (hallhattuk) beszélni az évek során — hiszen e táj szülöttje, mint szólt erről ezúttal is. Eddig is tudtam, hogy szókimondó politikus. Most mégis, vagy pontosabban ismét megragadott a grószi interjú. Nemcsak mondandójának tartalma, még inkább a gondolkodásmód, a stilus újsága, bátorsága. Ugyanakkor bevallom: miközben örülök ennek, zavar egy másik érzés: hiszen ez így természetes, a politikus is ember, mégpedig szerencsés esetben markáns személyiség, egyéniség, és ebből következően sodró lendületűek, magával ragadóak megnyilatkozásaik is. Sajnos, gyakran az ellenkezőjét tapasztaltuk. Politikusaink nem kis hányada kalapjával, felöltőjével együtt egyéniségjegyeit is az előszobában hagyta, mielőtt a politika szentélyébe lépett. Nem kevés az olyan kesernyés, lehangoló élményem, hogy a civil életben művelt, szellemes, eredeti gondolkodású ember is szürke gondolatok, közhelyek ismétlőjévé vált a közélet kisebb-na- gyobb fórumán. Vagy, mintha az igényesség görcseiben rángatóznának: abból kiindulva, hogy a nyilvánosság előtt csak megfellebbezhetetlen, avagy már bevett, elfogadott igazságokat lehet közreadni. Úgy vélem: a gondolkodó, politizáló ember szívesen figyeli politikusaink töprengéseit, akár a nagy nyilvánosság előtt is. Ez a „műfaj" ugyanis nagyon alkalmas arra, hogy betekintést nyerjünk , a politika műhelyeibe. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy amolyan misztikum lengje körül a politika csinálását. Hacsak nem a szektariánus politika maradványaiként még ma is tovább élő rossz beidegződések, bizalmatlanság, azaffajta szelektálás, hogy ki, mire tartozik, és nem tartozik. (Nagyon remélem: senki sem gondol valamiféle parttalanságra, felelőtlen hebehurgyaságra.) A nyilvánosság, a nyíltság, a szocialista demokrácia erősítése viszont jó ideje országos programunk, és igénye mind több szocialista országban erősödik fel, nem is akármilyen vehemenciával. Az élet azonban ilyen: régi beidegződések sokáig együtt élnek a jogait mind erősebben követelő újjal. Mondja a miniszterelnök: némelyek messzemenő következtetéseket is megkockáztatnak, ha másként fogalmaznak politikusok vagy uram bocsá’ másként vélekednek egy-egy kérdésről, dolgainkról. Ez bizony vastagon utal mucsaisá- gunkra politikai kultúránk tekintetében, bár úgy gondolom, a jelenség nem mentes némi sandaságtól sem. Ez a — meggyőződésem szerint —, jócskán visszahúzó szemlélet nem tiszteli az eredeti egyéni gondolkodást, érzéketlen a személyiség színei iránt, és ellentétet keres ott is, ahol az egység új útjait tapossák. Az újév esti miniszterelnöki interjú dinamikus, bátor, magával ragadó gondolkodást tükrözött. Remélhetőleg a jó példa ereje hathatós lesz 1988- ban. Sajnos, a bátor és önálló gondolkodásra még nem árt buzdítani magunkat. Pedig ezt az összekuszált világvalóságot csak így érdemes, csak igy célszerű vizsgálni, és csak így érdemes keresni a válaszokat a megoldásra ugyancsak megérett kérdésekre. Azt aligha vitatja bárki is az országban: bátor gondolkodás nélkül nincs kibontakozás az anyagi, gazdasági szférában sem. A szellemi szférában megindult kibontakozás viszont jótékonyan hat az egész társadalomra. Nagy Zoltán Sikeres pályázat Eredményesen zárult a fogyasztási szövetkezetek munkáját segítő számítógépes programok kidolgozására meghirdetett pályázat. A Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központjának Commodore klubja felhívására csaknem harminc pályaművet készítettek el a programszerzők, számítástechnikai csoportok, gmk-k és egyéni pályázók. A bírálóbizottság a benyújtott munkák kétharmadát hasznosítha tónak találta; tizenhatot már át is adtak a klubtagsággal rendelkező áfészeknek és takarékszövetkezeteknek. Így, vagyis pusztán tagságuk révén, több mint száz szövetkezet ingyenesen jutott a programhoz-, a többiek díj ellenében kaphatják meg azokat. A bevezetésre ajánlott számítástechnikai modellek átfogják a szövetkezeti kereskedelem, a pénzügyi és a szervezési munka fontosabb területeit. A programkészítők gyorsan alkalmazkodtak a gazdálkodás új igényeihez, így máris több olyan program van a szövetkezetek birtokában, amely a bérek bruttósítását, vagy a személyi jövedelemadó számítását könnyíti meg. A pályázók készítettek programot az árukészletek értékének gyors felméréséhez, továbbá a jövedelemérdekeltségi rendszerben üzemeltetett áfész- boltok és vendéglők munkájának folyamatos értékeléséhez is. A szövetkezetek nagy része szerződéses termeltetést folytat, zöldségtermelésre és állattartásra köt szerződést a kistermelőkkel, szakcsoportokkal; e munka nyilvántartására szintén elfogadtak egy újszerűén kidolgozott számítógépes programot. A pályázatot kiíró Commodore klub — amelyhez 1987-ben több mint 30 áfész, illetve takarékszövetkezet csatlakozott — már csaknem másfél száz tagot számlál. A klub újabb programok elkészítését rendelte meg a sikeresen szereplő számítás- technikai szakemberektől. (MTI). Szénhidrogénipar A szénhidrogénipar, amely az ország energiaellátásának 60 százalékát fedezi, 1987- ben is túlteljesítette tervét. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől kapott- adatok szerint kőolajból az előirányzott 1,9 millió tonnán felül több mint 10 ezer tonnát termeltek, földgázból a 7 milliárd köbméteres tervet mintegy 20 millió köbméterrel tetézték meg, gazolinból, propán-butánból és egyéb gáztermékből pedig 800 ezer tonnát állítottak elő, ami csaknem 60 ezer tonnával haladja meg az előírtat. Építők — téli szünet nélkül Nemcsak a szokatlanul enyhe decemberi időjárás miatt nem tartanak téli szünetet a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, hanem azért sem, mert olyan munkaszervezést vezettek be, hogy a keményebb hidegeikben is tudnak dolgozni. Ha a hőmérséklet mínusz 15— 20 fok körül jár, természetes, hogy a külső szereléseket abbahagyják, de — számítások szerint — a belső munkálatokat gazdaságosan tudják végezni. Számba véve a különböző munkaterületeket, úgy osztották el a dolgozókat, hogy a feladatokat folyamatosan végezhessék. Dolgoznak majd Budapesten, a lakásépítkezéseken csakúgy, mint ahogy lakásokat építenek Sátoraljaújhelyen is. A megcsappant lehetőségek szükségessé teszik, hogy ott vállaljanak munkát, ahol a foglalkoztatottságot biztosítani tudják. Feladataik vannak Miskolcon is. Így a téli hónapokban is folytatják például a megyei könyvtár szomszédságában a technika háza építését. Folytatják a Szentpé- ter.i kapuban, a megyei kórházban az új sebészeti paA legjövedelmezőbb vadászat az eleven mezei nyulak zsákmányolása — exportra. Csongrád megyében ezért ma már elenyésző számú tapsi- fülest lőnek ki, s egyre több puska nélküli vadászatot szerveznek. Ez úgy történik, hogy erre a célra készített, ötszáz méter hosszúságú hálókat kifeszítenek, s azokba hajtők serege tereli — nagy zajt csapva — a vadnyulakat. A száguldó állatok be- letekerednék a rugalmas hálóba, a közelben rejtőző vadászok pedig pillanatok alatt kiszabadítják és szállítólávilon építését, amelynek váz- szerkezetét elcce gyártott elemekből, helyszínen összeszerelve készítik. Ugyancsak a megyei kórházban végzik a főépület átalakítását, ahonnan a Köjál költözött el. dákba rakják a zsákmányt. A különböző külkereskedelmi vállalatok Svájcba, Franciaországba és Olaszországba szállítják a magyar mezei nyulakat az ottani gyérülő állomány felfrissítésére. Csongrád megyében a mostani idényben a tervek szeriint legalább tízezer tapsifülest hálóznak be. Az exportból származó bevételt a vadgazdálkodás fejlesztésére, elsősorban a megritkult fácánállomány gyarapítását szolgáló nevelőtelepek építésére fordítják. (MTI) Élő nyulak exportra Nagyjavítás az Ércelökészitöben. Még sokat kell tenni a munka körülmények javításáért. (F. L.) Mire készül az Ércelőkészítő? Kereken két évtizede lesz ebben az évben, hogy átadták és üzembe helyezték a Sajókeresztúr határában gazdálkodó Borsodi Ércelőkészítő Művet, amit lehet, a miskolciak azóta is fájlalnak. A Szentpéteri kapu környékén élők ugyanis „kedvező” széljárás esetén alaposan kapnak abból a vörösesbarna porból, ami a BÉM kéményéből gomolyog elő. „Tulajdonképpen amióta beindították az Ércelőkészítő kemencéit, berendezéseit, azóta jóformán semmiféle állagmegóvó, szin- tentartó beruházás nem történt — írja egy 1986 közepén kelteződött, az SZMT munkavédelmi bizottsága által készített jelentés —, ezért mind a főtechnológiai, mind a segédüzemi, építészeti, gépészeti és légtechnikai berendezésekben nagyfokú spontán leépülés következett be. Az 1300 embert foglalkoztató gazdálkodó egységben csaknem ezren veszélyes és ártalmas munkahelyen kényszerülnek dolgozni, sok területen igen nehéz fizikai munkával terhelve.” Jóformán tehát csak irodisták érezhetik magukat „biztonságban”, ámbátor ... Szóval a BÉM nemcsak a környezetére káros, hanem az ott dolgozókra is ... A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi és környezetvédelmi bizottsága a közelmúltban ismét napirendre tűzte az Ércelőkészítő ügyét, abból az apropóból, hogy az 1986. júliusi SZMT- vizsgálat állásfoglalásának végrehajtását ellenőrizzék. Érdemes tehát pár mondat erejéig visszakanyarodni a másfél évvel ezelőtti állapotokhoz ! EGYMILLIÁRDOS BERUHÁZÁS Bár 1982-ben a BÉM-ben több, mint egymilliárd forint értékű nagyberuházás kezdődött, ez a környezetre, a munkások munkakörülményeinek javításában nem sokat jelentett. A beruházás —, amelynek pénzügyi terheit igencsak megsínyli a cég — ugyanis az energiaracionalizálási program kelletében valósult meg, célja a termékek minőségének javítása volt. Az 1986-os szak- szervezeti állásfoglalás nyolc pontban foglalta össze a halaszthatatlan tennivalókat, azokat, amelyeknek megoldása elengedhetetlenül fontos a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében. Ezekből idézünk: „...az üzemcsarnokok rekonstrukciója elengedhetetlen, a közvetlen életveszély és baleset- veszély érdekében. A gépek, gépcsoportok, berendezések, szállítószalag-rendszerek felújítása, javítása feltétlenül szükséges. A szállítójárművek, speciális vasúti kocsik nem biztonságosak, baleset- veszélyesek, fejlesztésükről, cseréjükről intézkedni kell. Az energiaellátást szolgáló villamos- és gázberendezések, vezetékek és hálózatok sem az üzembiztonságot, sem a munkavédelmi körülményeket nem elégítik ki. A környezetvédelem és a dolgozók egészségvédelme érdekében, egyfelől a nagyfokú üzemi port elszívó berendezések, másfelől az elektrofil- teres porleválasztó berendezések kiépítése elengedhetetlenül szükségesek. Az öltö- ző-fürdőkomplexumot bővíteni kell és alkalmassá kell tenni a munkások építészeti és egészségügyi normatívák szerinti elhelyezésére.” A sort — azt hisszük — fölösleges folytatni, hiszen aki még nem járt a BÉM- ben, az ezekből a mondatokból is világosan érzékelheti, micsoda állapotok uralkodtak itt. Ezt, szerencsére mondhatjuk félig-meddig múlt időben, mert azért már valamelyest javultak a körülmények. TALPON KELL MARADNI Amikor a szakszervezet napvilágra tárta az .Ércelőkészítő állagát — persze tudták ezt a BÉM vezetői is —, akkor a felvetett problémák enyhítésére, részben megszüntetésére intézkedési tervet dolgozott ki a vállalat. Ez a dokumentum három év alatt több, mint négyszázmillió forint invesztálását teszi szükségessé — minimálisan —, a helyzet javítása érdekében. Igen ám, de a műnek —, amelyet kohászati vállalatok hívtak életre, s állapotával a két évtized alatt nemigen törődtek, a fő dolga csak az volt, hogy megfelelő minőségű érczsugorítvánnyal és koksz- szál lássa el a kohókat — erre édeskevés pénze akadt. Tóth Lajos igazgató azt mondja, hogy mindössze 123 millió forint értékű felújítást tudnak saját erőből elvégezni, s még hitelt sem képesek felvenni, mert a javuló gazdálkodásuk ellenére sem hitelképesek. Amit megtettek, az dicséretes, de korántsem elegendő: — A fokozottan baleset- veszélyes épületek, valamint a termelőberendezések felújítását megkezdtük 1987-ben — magyarázta az igazgató a közelmúltban a szakszervezetisták újbóli látogatásakor. — Ám jó néhány olyan 5tj^- log van, amelyhez pénz híján hozzá sem férhettünk. Az idei esztendő fenntartási költségeinek nagy részéből a szállítószalag-rendszer felújítását, és esetleg a gázszolgáltató-rendszer üzemzavar- elhárítását tudjuk reálisan tervezni. A többi pénzt a termékszerkezet váltására, a mű rentábilitásának biztosítására kívánjuk fordítani. Mert ezt kívánja a talpon maradás érdeke... A MUNKÁSOK ÉRDEKE IS Gulyik Zsolt, az SZMT titkára is valami hasonló állásponton van: — A majd’ két évtizede felhalmozódott problémákat a BÉM-nek úgy kell megoldania, hogy fokozza a munkabiztonságot, s ugyanakkor legyen működőképes. Ezer- háromszáz ember munkájáról, munkahelyéről van szó ... Tény, az Ércelőkészítő saját erőből megoldott néhány problémát, ám az is tény, hogy nagyon sok mindent kell még megcsinálni itt, hogy a munkások elmondhassák : megfelelő körülmények között dolgoznak. A BÉM gazdasági helyzetének ismeretében, csak külső anyagi támogatás mellett látszik biztosítva a munka- körülmények javítása. Feltétlenül folytatni kell az épületek felújítását, rekonstrukcióját, a közvetlen baleset- veszélyes gépek, gépcsoportok karbantartását, cseréjét, meg kell kezdeni a villamos- energia- és gőzrendszer ellátását biztosító objektumok javítását, cseréjét, az erősen porkibocsátó berendezések korszerűsítését. A kohászati vállalatok anyagi helyzetét látva, erre nem nagyon adnak majd pénzt, épp ezér.t a SZOT segítségét is kértük annak érdekében, hogy a BÉM elkerülhesse a részleges leállítást. Mert mondanom sem kell, ha a jövőben sem javul a helyzet, néhány termelőegység bezárását fogjuk javasolni. Ezt kívánja a munkások érdeke is... (illésy) Megvizsgálta a szakszervezet
