Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Szűcs Mariann: Nemcsak a kapkodva megivott kávéktól, a félig szívott cigarettáktól lehet a szánk keserű, hiszen a lélegzetünk. a félbeszakadt mozdulatunk, a fogaink között kábultan összeverődő szavaink, a karjaink, a bőrünk, és a bőrünkre telepedő hínárnyugalom is mindmind keserűvé válhat, ha mint nem várt gyerek, árvaságra születik. Otthon a telefon csörög, anyánk, anyád hivott. Már egy hónapja feléjük se néztünk. Valamit dünnyögünk, hogy elmegyünk. persze, hogy ott leszünk, de az időpontot elodázzuk. Vasárnap délután végre lehet bóbiskolni, a tévéi bambulni. újságokat lapozgatni, amit hét - közben elfelejtettünk, azon most mérgelődni. És most itt a telefon, igen, az öregekhez át kéne szaladni! Akár a folyóparti kövek, súlyosan csobbannák, nehezülnek mép.yre a víz sündör- gő köreiben. Alig észrevehe- lőek a mindennapjainkban, ők. az öregek. Ha meglátogatnak — tudván, hogy igazán csak szükségből hívjuk őket —, beülnek félszegen, lábujjon, magukat is csitítva. Leülnek a szék szélére, a szoba sarkába, kicsit előre nyújtott lábakkal, kissé félrebillent derékkal, sohasem felszabadultan. És észre sem veszik, hogy ráülnek a lelkünkre, mert csodál- kozók, mert követelődzők, mert újra és mindig tudni akarók, öregjeink, a mi ki nem egyenlített számláink. A topák, a csőszák, a nyűgösek, Árva öregjeink a bottal tipegők, a szuszogok, a zsörtölődök, a robbanékonyak. az örökké ifjak, a ráérek, az úttesten átrohanok, a reszkető!?. Elfekvő osztályokon, bűzlő presszók alján, kizsolozsmázott fillérekért egy félig fűlött, kupéban, mely az édes gyerekhez visz. Ott ülnek ők, ahol mi nem is akarnánk, nem is tudnánk elképzelni, ülnek valahol, hiszen lelkiismeretünk, mint most is, néha utánuk kapkod. Minden évjárat, akár a jó bor, testesedik, egymáshoz simul ital és italos. Hozzám képest ki az öreg vagy a fiatal, nem tudom, de a fáradt legyintéseik lassan megérintenek, mert bennem is egyre több lesz az .ilyen félbehagyott mozdulat. Valamit vinni kéne az öregeknek! Mindegy, majd útközben beugrunk valahová egy doboz csokiért. Különben is az unokáknak örülnek a legjobban. D o k u m e n t u ml' i Írnek áradata, minden napra jut egy az évben. Arcok úsznak a vásznon fájdalmasan rémülten. Hiteles történetek, hihetetlenül túladagolva. Már nem is figyeljük, nem is hisszük el. hogy szenvedtek, éheztek, hogy olyanok lehettek. mint mi. Történelmet csináltak, a Viharsarokban, a tisztelt Házban, ők voltak a büdös parasztok, a csikkszedők, a méltóságosék és a nagyságáéi?, ők elárulták az országot, és megvédték ezt a hazát. Történelmet csináltak; éllek, szeretkeztek, családot alapítottak, miközben kínlódtak és boldogok voltak. Kinn a szűk józsefvárosi utcán, az agyonálldogált sarki kocsmák előtt, a fátyolfényű kapualjakban, a lompos vakkantású tanyákon, s a templomterei? piaci nyüzsgésében, mindenütt ökel figyelem. Ö r eg a n y á ni éka t, anyámékal, vasutas nagyapámat, technikus — másik — szépapámat. Ott ülnek a szívemben, zavarva az öregségükkel, mert gyengék és védtelenek, akár a gyerek. A délután úgy lapult a szemközti ház tűzfalához, mint az eget-észő macska. Sietve öltöztünk fel. nehogy túl későn lepjüik meg az öregeket. Anyánk az erkélyről integetett, apánk a bejáratnál toporgott. Karon ragadtuk a kisöre- get, a fiúk gyalog loholtak fel a negyedikre. Mire a lifttel fölértünk, már ott lógtak anyánk nyakában mindketten. Már nem is akarunk tudni ,az igazságról, túl sokat olvastunk róla, így egymás szemére sem vetünk semmit. Élünk egymás mellett, sután-bután, lassan elárvulva. SERFÖZÖ SIMON Utánunk Ha elállna, kipusztulna a szél, mi fújnc| helyette? A porszem mitől gurulna, s zúgna a messzeség? S ha e tárva-nyitva maradó tájakról: kihalnánk hazánkból, arcunkat kik viselnék? Kik beszélnének magukra: sorsukra hagyott szavainkkal? Utánunk ki lenne a nép? művészeti mozgalmáról láltunk, s ez évről évre egyre biztatóbban megmutatkozik az előadott művek színvonalas, igényes tolmácsolásában. Érdekes és hasznos hangversenyfórumot teremtett Drotár Gabriella, mezőkövesdi állami zeneiskolai igazgató. Megyénk nyolc zeneiskolájából (zenetagozatos általános iskolákból) hangszeres tanárok (zongora, cselló, hegedű, brácsa, fuvola, klarinét, fagott) találkoztak már két alkalommal, s adlak színvonalas hangversenyt a város lakóinak. Belső igényből táplálkozó komoly zenei ismeretterjesztések, hivatásos zenetanárok, nagy óraszámaik mellett vállalkoznak arra, hogy hangszeres játékukkal a klasszikus zene birodalmából merített műsorral embereket gyönyörködtessenek. Részt vehettem a hangversenyeken, melyeknek a László Gimnázium díszterme adott otthont. Csodálatos élmény volt. Drotár Gabriella igazgató: „Nagy kár lenne a zenét tanító tanárok, művészek munkáját csak az iskolai tanításon keresztül felmérni és értékelni. A hangszer sze- retete, a zenei ihletettség többet nyújt ennél. Adjon a zenetanár magából is. — sugározza a zene esztétikumát a befogadónak. Az én munkám a kollégák zenei anyagának felmérése, a műsor változatosságának biztosítása, s most már a hagyományos mezőkövesdi hangversenyek megszervezése". Mindez öntevékenység, melynek ellenértéke az erkölcsi elismerés, a hangverseny- látogatók őszinte tetszésnyilvánítása. Természetes, ha évtizedek óta kórust, zenekart vezető szakember nem tudja abbahagyni a munkát, ha nyugdíjba vonul, örvendetes viszont, ha fiatalságunk beat-zene kábulatának időszakában négy fiatal zenetanár együttest szervez (kórust, zenekart) ós magas művészi fokon neveli, szórakoztatja Miskolc és vonzáskörzete zenére áhítozó közönségét. A négy zenetanár: Regős Zsolt. Gergely Péter, Sándor Zoltán és Sereg János. Szaktudásuknál csal? szerénységük nagyobb. Szívesen adnak Vivaldi-mű- sort zsúfolt ház elölt az ortodox templomban. a megyei könyvtárban, vagy művészeti kiállításon? megnyitása alkalmával, de Sereg János örömmel szórakoztatta fúvósaival a boldogkőváraljai vár jubileumi ünnepsége alkalmával hét falu közönségét. Működtek már megyénk fővárosában hírneves. külföldi babérokat hozó zenetanárok, de nem tudtak gyökeret ereszteni. Ügy tűnik, a négy fiatal, szimpatikus karnagyi munkája szép reményekre jogosít, kárpótolja a közönségei. Sokszor fáraszt a televízió, a gépzene „igyekszik" bennünket gépiessé, apatikussá, személytelenné/ tenni. Lehangoló, hogy megyénkben a szép hangú városi és falusi fiatalok nehezen tömörülnek kórusokba, pávakörökbe, s a tehetségesek is elidegenedtek a színpadtól. Tapasztalataim, megfigyelésem szerint igyekeztem hiteles, megyénk öntevékeny művészeti munkájában új vonásokat tükröző gyakorlati példákat bemutatni. Az együttes éneklés, muzsikálás, színjátszás és egyéb művészeti munka szép és nemes, feledteti a munkás hétköznapok fáradtságát, s az embert gazdag élménnyel ajándékozza meg. Hangulatot, közérzetet befolyásol, ami nem közömbös manapság, amikor sokasodnak feladataink, gondjaink. Művészeti amatőr .mozgalmunk alapvető eleme, hogy mindazok, akik részt vesznek abban kedvtelésből, szívesen tegyék dolgukat, új vonásokkal gazdagítva megyénk kulturális életéi. Erkel idejében a kórusok szellemét átitatta a ma is aktuális jelmondat: „Csak az a nép erős, / Csak az a nép szabad, Hol a munka mellett / Dal fakad!” Bakonyi Béla Égerben kultúrcentrummá alakítják a felújított kispré- posti palotát, itt kap helyet at UNESCO műemlékvédelmi sierveietének, ai ICO- MOS-nak regionális irodája, valamint ai egri város- siépitök egyesülete is. Az 1758-ban Gerl Mátyás tervei alapján épített palota egy részében Kiss Rét llcna keramikusművész állandó kiállítása látható. Szakonyi Károly A havernál láttunk egy tök jó horrort, először azt hittük; pite, mert nem volt semmi, csal? jött, ment a csóró, égy olyan szakállas, nagy hajú meg minden, egy olyan izében, lepelben vagy hogyhívják, olyan hipisen, de egy tök nyomi csávó, semmit se csinált, csak dumált, az igaz, hogy irtó jó dumája volt, hogy a szeretet meg minden, na, végre aztán bepörögtek rá, mert az izék, a górék azt hitték, hogy fel akar törni, szóval, hogy menő akar lenni ezzel a dumával, és irtóra félté- kenykedtel? rá, mert folyton hőzöngött, hogy ő az atyaúristen jobbkeze, vagy direkt a fia ! pláne! naná, majd azt éppen neki hiszi el valaki! De mégis sokan bedőltek, tökre odavoltak tőle, mert olyat tett, hogy ráment a vízre, az szuper jó sztori volt, csak úgy simán ráment, de frankón, nem süly- lyedt el, valami ügyes trükkje lehetett, persze videón pite. rákopírozás vagy más technikás dolog, de tökre bírtam! Aztán volt egy olyan, hogy vittek hozzá egy izét. egy olyan félholt hapit, egy olyan bénát, de állati bénát, úgy képzeld, baromi bénát, ö meg föléje tette a kezét, hogy na, kelj csal? fel szépen csórikám, de pattanj, ne tedd itt magad, hat persze, hogy ugrott az ürge, szóval ilyenek voltak, meg bazi sok szendvicset varázsolt elő egy kosárból, halas szendvicset, mind bezabálták, dőltünk a röhögéstől, mint maci a moziban, mert a sok flamós mind rádobta magát a kajára, tudod hogyan van, mint egy fogadáson, ingyen-zaba van, a faterom mesélte, persze égés! Na, de ez mind pite! Hanem aztán jött a frankó rész, a szadi 1 Akkor már úgy volt, hogy le fogják kapni, mert a jard nem nézte jó szemmel, ez ottan egy izé volt. egy megszállt rész, szóval helytartóval meg minden, na, szóval tartomány! — és majdnem kiesett a szemük, ahogy kuk- kolták, hogy ki mit csinál, meg rögtön bezsongtak, ha valaki mást pofázott, mint amit kellett, szóval érted, nem? És gyülekezés nuku, na, de a csávó körül mindig sokan nyüzsögtek, erre aztán a jard felkapta a vizet, hogy mit dumál ez a hapi a szeleteiről? Pláne, hogy az ott almás, az csak egy másik országban létezik, de az kellene, hogy elterjedjen, képzelheted, mennyire bepörögtek rá, hogy miféle másik ország? Meg mi terjedjen * A Központi Sajtószolgálat 1987. évi pályá?atának III. díjas alkotása novcllakatcRóriában. ECCE VIDEO * el?! Meg ki az az Atya?! — be akarták húzni a csőbe, hogy külföldi kapcsolatok, szóval, hogy ügynök, szóval, hogy ennek az Atya nevű hapinak a zsoldjában áll, na, persze, mert a haverok meg elkezdték terjeszteni, hogy a csávó a King, ő a King meg izé, hát haverok voltak, mi van abban, ezt dumálták, és kész! — tizenketten voltak, tizenkét krapekből állt az együttese, azokkal járt, azok mindenütt hirdették, hogy micsoda tök jó csávó, úgyhogy állatira gyanús lett a jardnak. Volt egy bazi nagy vacsora, ott ültek mind, az egész együttes, szerettek volna egy kicsit dizsizni, de a csávó le volt törve, mert érezte, hogy valaki beköpi a haverok közül. mért kell beköpni, senki sem tudta, de neki volt egy spurija, hogy így lesz, meg is mondta nekik, azok meg tagadták, mind majré- zott. hogy talán őrá gondol a főnök, szóval a King, de az nem árulta el, hogy ki az, tök nyugi volt, és ilyet szólt: jól van, haver, ha köpni akarsz, hát köpj, te tudod, a sztori nem állhat meg. Hat nem is állt meg. Irtóra keveset ettek, csak egy kis kenyeret, meg bort ittak, de már ott kezdődött a horror, mert a csávó, szegény hap- sikárn azt mondta, hogy majd a testét fogják enni, a vérét fogják inni, és jobb, ha tőle tudják, hogy ezt kell nekik majd tenni, hogy emlékezzenek rá. Persze csak nézte mind, és ivott, amikor felemelte az izét, a kupát vágj’ mit, úgy csinált, mintha máris vért inna, a saját vérét, hát képzelheted! szóval ciki volt! Aztán az volt, hogy vacsora után kimentek egy kertbe, egy hegyre, késő este, ott kempingeztek a fák alatt, csakhogy ő nem tudott szunyáim, ott szlalo- mozott köztük, mert tudta, hogy lesi a jard. Hogy kommandósokat küld rájuk a jard. Jöttek is. És ráadásul tényleg az egyik haver árulta el! Lesmárolta az a mocsok, így jelezte a jardnak, szóval a kommandósoknak, hogy kit kell elcsípni. Na, rácsaptak, könnygáz meg gumibot, amit akarsz, onnantól aztán elkezdték puhítani, szadizni, faggatták, hogy miféle külföldi szervezettel van kapcsolata, igaz-e, hogy ő a King, meg ki az az Atya, köpje csak be szépen, kik akarják itt a balhét. mért nem tetszik a rendszer, meg minden. Szóval, tök szar volt, de ő csak tűrte, nézte őket, azt marhára bírtam, ahogy csak úgy nézte őket, szóval még ő sajnálkozott. Szegény csávó! Az biztos, hogy én nem hagytam volna magam, jó, hogy meg volt kötözve a csuklója, de akkor is, mit tudom én, haraptam volna, vagy szembeköpöm azt a sok szar szadizót, megmondtam volna, hogy kivel szórakozzanak, de az csak állt ott, tisztára nyomi volt, mintha élvezte volna a szenvedést, hiába szadizták a kommandósok, pedig tök rászálltak, tettek a fejére egy töviskoronát, az arca csupa vér lett, ostorral verték, szeges korbáccsal, majdnem eldobtam magam, közelről mutatták a sebeket, bazi közel hozta a kamera, kifordult a hús, színesben, képzelheted! de a csávó meg se mukkant, ez aztán nagy égés volt a jardnak. És az is nagy égés volt a sok rohadt szadizójá- nak, hogy nem köpte be az országot, nem köpte be az Atyát, tökre keményen viselkedett. erre aztán elhatározták, hogj’ kinyírják. Annyira begurultak, meg már annj’ira benne voltak a szadizásban. Marhára szadi módon nyírták ki. Keresztre feszítették, átverték a kezét meg a lábát, de frankón! És élve! Persze csak film, de akkor is, mutatta a kamera közelről, recsegett a csont, az ízület, meztelenül volt szegény hapikám, a fején az a töviskorona, a keze-lába átszögelve! na, és amikor már fenn volt a kereszten, egy marhára állati-szadi militer még át is döfte az oldalát, hogy onnan is dőljön a vér! Én még ilyen szadi videót nem láttam! Két másik hapi is volt a szomszédos két keresztfán, de azok csak statisztáltak, szóval nem voltai? sztárok, csak ol.yan ko-sztárok, de ez! hát ez, szegény!... Nem mondom a kemény sztoriért járunk videózni a haverhoz, hogy ilyet lássunk, nem láv- sztorikat, na, néha azok is kellenek, azok is jók, ha van bennük egy kis sexi-szadi, de az az igazi, menő kazetta, ahol kinyírják a csávót, hát ezt kinyírták! A végén persze van eg.v hapiend, az mindig kell, hogy el lehessen adni a sztorit szériában, a végén az van, hogy feltámad a csávó, lézertechnika, semmi más, szóval olyan sci-fi jelenet, száll fel a csávó a kozmoszba, csak úgy semmi rakéta, nuku Chal- langer, nuku Szajuz, de az már nem érdekes, addig izgi, amíg a kommandósok szadizzák. Marhára szadizós horror. Nem volt szinkronizálva, mert a haver papája hozta be kintről, a szöveget nem értettük, de a képek tök jók voltak. Nem tudom, látunk-e még a havernál ilyet?
