Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. január 6., szerda „A túróból készítenek sok mindent” (?) Megdöbbentő dolgozatok E dolgozatokat — megyénk több általános iskolájában — eredetileg azzal a céllal írattam, hogy a benne szereplő adatok felhasználásával képet rajzoljak a most nyolcadik osztályosok továbbtanulási szándékáról. Hogy elhatározásomat időközben mégis megváltoztattam, s eredeti formában, eredeti tartalommal most mégis közreadom, ezek egy részét, abban egyetlen tényező motivált: a döbbenet. A döbbenet, amit bennem ezen írások úgy tartalmi, mint formai „színvonala” kiváltott. A konkrét nevek azt hiszem nem érdekesek. Hogy hazánk, megyénk mely településein és konkrétan név szerint kik írták, esetünkben talán mellékes. A lényeg sajnos az, hogy ezek a — nevezzük Nekeresdfalváknak — települések s a szóban forgó nyolcadikos tanulók „tudósszintje” tény, szomorú valóság. Amikor az előbb azt írtam, e dolgozatok megdöbbentettek, tulajdonképpen nem egészen a valót írtam. Hisz’ megdöbbenteni az döbbenti meg az embert, ami nem várt, ami egyedi, s ami negatív, így együtt mindhárom. Márpedig közvetlen tapasztalás és közvetett információ útján tudom: Neke- resdfalvák — a többes szám is jelzi — nem egyedi szórványtelepülések térképünkön. Hasonló „színvonallal” felvértezve bizony nem kevés nyolcadikos készül pályát választani ezekben a napokban, hetekben szerte a megyében. (S így volt, van ez már hosszú évek óta.) De íme a példáim: (A tanulók neveit fiktív szignók jelzik, ám az idézett dolgozatok szövege valódi, mégpedig eredeti helyesírással és fogalmazással.) Á. B. „Én négy szakma közül szeretnék választani. Tejipar, fonoda, kárpitos, könyvkötő. Kárpitos: az bútorokat készít. Tejiparba: túróból készítenek sok mindent. fonoda: cérnát be kel cukrozni, könyvkötőnek: a könyvel kel beborítani.” C. D. „3,4-es tanuló vagyok. Miskolc szakmunkás képző intézet. Központifűtés és vízhálózatszerelő. Énekem azért tetszik mert érdekes és hasznos. Én azért azt a szakmát választom mert keresni is lehet vele.” E. F. „Én tejtermék gyártónak szeretnék tovább tanulni. Tavaj az átlagom 3 volt. Nekem tetszik ez a pálya. A családban senki sem tanult tejtermékgyártónak. Én szerintem egy rossz tanuló nem mehet szakközépbe, függ a jegyektől is. A szakma a tejjel foglalkoznak.” G. H. „Tavalyi átlag: 2,5. Én először is a tejiparba szeretnék menni, de ha nem sikerül, akkor a bútorgyárba. sei könyv alakban jelent meg és minden érdeklődő számára hozzáférhető dr. Szabadfalvi József munkája, a Mézeskalácsosság Debrecenben. A szerző a Borsod Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője, a Herman Ottó Múzeum igazgatója, Debrecen fia, tanulmányait is ott végezte és néprajzkutató tevékenységének kezdetei is szülővárosához kötik. A mézeskalácsosság ősi mesterségével, illetve annak múltja és jelene kutatásával — több tudós előd után — már egyetemi hallgató korában foglalkozott, s az 1949—1950-es tanévben céljául tűzte ki a debreceni, majd pedig a felső-tiszántúli mézesIkaJá esős ság feldolgozását. Professzorai — Bárczi Géza és Gunda Béla — megbízásából egyetemi szakdolgozatát is e téDe ha a bútorgyárba se vesznek fel, utoljára, megpróbálom a dísznövénykertész. Nekem ebbe a szakmákba (mert még nem tudom pontosan hogy hova megyek) senki se mondta azt: hogy én idemenyek, vagy oda. stb. De mégis egybe a szüleim segítetek a: Dísznövénykertész. Én azért vá- lasztotam ezt a szakmát, mert nincs olyan tanulmányi eredményem, átlagom,, hogy erősebb szakmát tanul- hasak.” I. J. „Én négy szakma közül akarok dönteni, de sehogy sem sikerül. Könyvkötő, fonoda, tejipar, divattervező. Én a Divat tervezőt azért választanám mert jó a kézügyeségem, de viszont nincs türelmem hozá. A Fonoda pedig hát szeretek izegni mozogni. A tej ipar A szomszédunk ot tanul Miskolcon és nekijó azt ajánlata próbáljam meg. Könyvkötő pedig a nevelőszülőm ajánlota mert a sogor nője is ot dolgozik és jól megfizetnek. Deviszont nekem nem az a fontos hogy jól meg fizetnek hanem az nekem jó legyen.” K. L. „Én a tejtermék gyárba szeretnék meni azértis választótam ezt a szak mát mert nagyon szeretem azért szeretem mert tévégbe látom- hogy hogyan dolgoznak, a Tavaji átlagom 3 let én ezt a szakmát nem a szüleim aták hanem a barátaim és énis gondoltam ere a pályára a másodiknak orvosnak szeretnék meni azért mert ezt mán látam és nagyon szeretem ezt már tévékbe látom és nagyon érdekes.” M. N. „Hegesztőnek Mis- kócra szeretnék meni a százas-szak munkás képző iskola. Hármas tanuló vagyok. Énnekem a szüleim javasolták és a rokonaim. Ha kijártam azt az iskolát az az elképzelésem, hogy Encsre szeretnék utána meni. Én mért választótam. Nekem apukám mert apukam kőműves és ahol dolgozik ót vanak Hegesztők és azt monta hogy igen szép amit csinálnák. Nekem a rokonságba van egy hegesztő és néha át megyek és nézem és nekem azért szeretem jól is keres és szép a munkálya.” O. P. „Átlagom 4,6. Sza- középiskolába jelentkeznék. Autószerelő szakra. Azért szeretnék autószerelő lenni, mert szeretek a gépekkel foglalkozni és nagyon érdekelnek a különböző gépek jármüvek. Lehetőleg Miskolcon szeretnék tovább tanulni. Azért akkarom ezt a szakmát választani mert tudom, hogy nem unám meg egyhamar és a kereseti lehetőségek miat. Nagyobb tapasztalatom nincsen csak azt tudom, hogy elég olajos, sokat kell szerelni.” makörben írta. Ide vonatkozó tanulmányai 1954-itőil jelentek meg az Alföldben, a Jászkunságban és a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Néplapban, majd később összefoglaló jelleggel 1957-ben a Déri Múzeum Értesítőjében Most a debreceni Déri Múzeum vezetőinek támogatásával — az 1957-es kézirat átdolgozásával — kötetben jelenhetett meg a Mézeskalácsosság Debrecenben a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. számaként. A kötet nyolc nagyobb fejezetre oszlik. Természetesen elején a mesterség történetéről, majd annak elsajátításáról olvashatunk. Ezt a tészták készítésmód- jának részletes ismertetése, a formák bemutatása követi. Utána a díszítéses készítményekről olvashatunk. (Különösen jelentős ez a Folytatni lehetne tovább. Nincs értelme. Nem is tudom, tulajdonképpen kit, kiket sajnáljak? A diákokat, a tanárt, a szülőket, vagy magát az egész oktatásunkat, rendszerét, módszerét? Talán itt, s ezekkel a kérdő- mondatökkal kellene befejeznem, ám elfogult lennék, és igazságtalan, ha mindezek mellett néhány, az előbbiektől eltérő dolgozatot nem adnék közre. Mert azért akadnak ilyenek is. Sajnos ezek aránya elenyésző. R. S. „Átlagom 4,8. A Fáy András Közgazdasági Szak- középiskolába jelentkeztem Miskolcra. Pénzügyi, gazdálkodási szakra. A szakközép- iskola elvégzése után főiskolára szeretnék jelentkezni. Édesanyám is hasonló iskolába járt és én kíváncsiskodtam, hogy mi mindent csinál ö ott a munlcahelyén. Megtetszett nekem ez a munka és ez alapján én is ezt választottam. Szerintem azért jó ez a pálya, mert sok mindent meg lehet tudni, amit nem biztos, hogy máshol megtudnánk.” Sz. T. „Átlagom 5,0. Szak- középiskolába jelentkezem. Az iskola Miskolcon van. Neve: Bláthy Ottó Szakközépiskola. A szakma, amire szeretnék jelentkezni: erősáramúberendezés-szerelő. Azért szeretnék erősáramú- berendező-szerelő lenni, mert szeretem a villamossággal kapcsolatos dolgokat. A szakma választásánál szerintem mindig figyelembe kell venni azt, hogy hogyan lehet vele keresni; érdekli-e az a szakma az embert vagy csak unszolásra jelentkezik; és legyen érdekes. A családban nincs olyan, akinek ez a szakmája. Magam döntöttem el, hogy mi akarok lenni. Szerintem ez felelősségteljes munka, mert ezektől a berendezésektől függhet más emberek élete.” Ez utóbbi írások valamelyest szépítik a képet, ám kételyeimet, aggályaimat el nem oszlatják. A többség színvonaltalanságán ezek ugyanis mit sem változtatnak. Tudom, hogy érmék a többségnek, a zöme (is) a jövő tanévben valahol továbbtanul. Sőt három év múlva legtöbbjük zsebében ott lapul majd a szakmunkás-bizonyítvány. Tudom, mert így tapasztalom már évtizedek óta. S itt van az én nagy dilemmám. Számomra ugyanis mind a mai napig szemfényvesztés, s valóságos csoda, — következésképp, megfejthetetlen —, hogyan lehet alapismeretek (nyelvtani, olvasási, matematikai és sorolhatnám még milyen alapfogalmak) hiányában bármely szakmát is elsajátítani. Esetleg lehet, hogy van ilyen „csodareformunk”, csak én nem tudok róla? Ez esetben elnézést kérek a problémafelvetésért, hiszen akkor valójában nincs is probléma. Vagy mégis van, de jobb nem beszélni róla? Hajdú Imre fejezet, ha figyelembe vesz- szük a mézeskalácsok ajándékjellegét, az azokban megtestesülő szimbólumokat.) A mézeskalácstól elválaszthatatlan egyéb tevékenységeik — viaszfeldölgozás, gyertyaöntés, méhsör készítése stb. — ismerhető meg a könyv további lapjairól, végül a vásározás bemutatása olvasható. A kötetet a debreceni mézesikalácsösság műszókincsének lexikonszerű leírása és német nyelvű összefoglaló zárja. A jobb megismerést hetvenöt fotó, illetve rajz segíti. A Mézeskalácsosság Debreceniben érdekes — a néprajz iránt érdeklődőkön túl — mindazoknak, akik szívesen olvasniak-hallanak kihalóban lévő kismesterségekről, kézműiparunk, népi díszítő- és iparművészetünk múltjáról. (hm) Ma este az első műsor $ két érdekességére hívjuk fel a figyelmet. 20.05-kor újra jelentkezik — hosszú kihagyás után — Bokor Péter nagy múltú történelmi sorozata, a Századunk, illetve annak Végjáték a Duna mentén című fejezete. „A kocka el van vetve” című ma látható rész egy nyolc darabból álló újabb ciklus darabja, s- az Az elmúlt két évtizedben örvendetesen gyarapodó magyar memoárirodalom a közelmúltban a Gondolat Kiadó jóvoltából újabb, méghozzá rendkívül érdekes és értékes darabbal gazdagodott. A Bukaresttől Varsóig címmel megjelentetett emlékirat — a szerzője Hory András, a két világháború közötti Magyarország egyik legképzettebb diplomatája —, ugyanis megismerteti az olvasót egy eddig eléggé fehér foltnak számító területtel, a Trianont követő magyar külügyi szolgálat különös, izgalmas, történelmet így, vagy úgy alakító világával. Hory András, ez a közép- osztályból kikerülő erdélyi (kolozsvári) születésű diplomata pályafutása ideje alatt a külszolgálat nehéz színterein képviselte Magyarországot. Bukaresti ügyvivőként 1921-ben ő szervezte meg az önálló magyar külképviseletet, majd 1924-től három éven ót a belgrádi, 1927-től 1934-ig pedig a római magyar követséget vezette. 1934—35-iben a külügyminiszter állandó helyettese volt, ezt követően pedig egészen Lengyelország német le- rohanásáig, mint varsói követ teljesített szolgálatot. Ezután — németellenes magatartása miatt — nyugállományba került. A felszabadulást követően Hory sem 1945-ben, sem a fordulat évében nem hagyta el az országot. Feleségével együtt —, akit nyugdíjazása után vett el — fizikai munkával tartotta fenn magát. 1951-ben Balatonakarattyára költöztek. Mivel orvosai néhány év múlva eltiltották a fizikai munkától, elhatározta, hogy emlékeinek, tapasztalatainak még 1945 előtt elkezdett megörökítését tovább folytatja, így született meg ennek a most megjelent könyvnek is a magva. Hory András feleségével együtt 1962-ben (kivándorló útlevéllel) elhagyta az országot és Bécsben telepedett le, ahol 1971. március 11-én hunyt el. Visszaemlékezéseinek hat vastag kötete 1982-ben került vissza hazánkba, s a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában találhatók meg.' Ebből a gazdag kézirat- anyagból készült a Bukaresttől Varsóig című emlékirat, amelyet Pritz Pál rendezett sajtó alá, s látott el magyarázó jegyzetekkel. Ugyanő írta a könyv beve1944 szeptember végétől október közepéig tartó időszak kezdetét mutatja be. Ezt követően, 21.10-től látható András Ferenc filmje, az 1986-ban készült, és élénk visszhangot vert A Nagy Generáció, amely az 1968-ban ifjú, ma már negyvenes nemzedék életét vizsgálja. Képünk e filmből való: Kiss Mari látható rajta. zető tanulmányát is, amelyben e visszaemlékezés értékeit így fogalmazta meg: „ ... az emlékirat kitűnően adja vissza a két nagy világégés közötti magyar külügyi szolgálat atmoszféráját, lépéseit. Hitelesen idézi fel az akkori magyar diplomaták életét, munkáját, eredményeit és nehézségeit. Számos érdekes portrét rajzol a korszak ismert magyar politikusairól és külföldi ál- lamférf iáiról. Érzékelteti, a külpolitikát befolyásoló különféle áramlatokat, amelyek közül az egyiknek, a negyvennyolcas romantikus függetlenségi vonalnak, a »ltis- magyar« nacionalizmusnak Hory egyik fő képviselője... Hory — ha következetesen szem előtt tartjuk nézőpontjának korlátáit — olyan egyéni közvetlenséggel hoz olvasóközeibe egy korszakot és egy miliőt, amely a szaktudományos munkákból hiányzik. A nézőpont korlátái az emlékiratíró származásából, osztályhelyzetéből, pozíciójából adódnak ...” Hory emlékirata ritka élvezetes olvasmány, mindez a tartalom mellett a szerző stílusának, az emlékirat szerkezetének, szerkesztésének köszönhető. Mint írja: „Nem az a célom, hogy diplomáciatörténetet írjak, hanem, hogy egy diplomata éleiét mutassam be. Á kort és a légkört, amelyben és ahogyan lezajlott. A politikai eseményeket és összefüggéseiket, valamint a kis hétköznapi történéseket, amelyek körülötte játszódtak: le, és a szereplőket, legyenek azok koronás fők, államférfiak, diplomaták, lapszerkesztők, vagy csupán a segéd- hivatalok névtelen munkásai, akikről sohasem szól a krónika, diplomáciai ügynökök, szélhámosok, társaságbeli hölgyek, vagy inasok.” Valóban, mindezekről részletes ismeretanyaggal szolgál a könyv. Szubjektív, de mégis kellően tárgyilagos szemüvegen át bemutatva újabb ismereteket kapunk a magyar politikai élet sok, szerepüket tekintve gyakran vitatott személyiségéről. Például Bethlen István, Teleki Pál miniszterelnökökről, Kánya Kálmán, Csáky István külügyminiszterek, ről, Gömbös Gyuláról éppúgy, mint Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Hory egykori bukaresti főnökéről, Rubidó-Zichy nagykövetről, vagy a belgrádi, egyszerűen csak Pistaként emlegetett inasáról. Ősz Ilonka Ismét fekete zászló leng a Miskolci Nemzeti Színházon, hirdetve, gyászol az intézmény, gyászol a társulat, egy nagyon kedves, régi tagja örökre elment. Neve ritkán szerepelt a plakátokon, olykor operettek, zenés darabok kisebb szerepeiben tűnt fel, de minden zenés produkcióban jelen volt, s gyakran lehetett nevét olvasni koncertek, énekes-zenés műsorok hirdetményein. Énekkari tag volt 32 éven át a színházban, egész élete ide kötődött, nélküle nem volt zenés előadás, több száz darabnak volt részese, míg a gyilkos kór el nem ragadta a színpadról. Flach Antalné Ősz Ilonka most örökre elbúcsúzott. Szomorúan adjuk hírül, s megőrizzük emlékét. Hory művében beavat a bécsi döntést megelőző tur- nu-severlni sikertelen román—magyar tárgyalások kulisszatitkaiba, ahol ő volt a magyar delegáció vezetője, s a szemtanú hitelességével, döbbenetes képekben idézi fel Varsó német bombázását, a diplomáciai kar lengyelországi menekülésének viszontagságait. Az események tényszerű tolmácsolása mellett mindenhol ott olvasható a szerző saját véleménye, meglátása, elképzelése is, amelyekből árnyaltan rajzolódik ki egy sajátos erkölcsi és eszmevilágú diplomata portréja. Az írásokból Hory hazaszeretete erősen kiérződik, soraiból küzdelmes történelmi múltunk iránti nagy tisztelet, s közvetlen szülőföldje, Erdély iránti rajongó szeretet tükröződik. De az erejét vesztő, válságba kerülő, illetve az éppen formálódó, új orientáció, új politikai struktúra emberi tényezőinek fontossága is sokkal világosabban felismerhető ezekből az emlékiratokból, mint bármely más hivatalos iratból, közleményből. Hory két évtizedes pályafutása során politikai vonal- vezetésében nem következett be lényeges változás. „A világ változik meg körülötte — írja Pritz Pál. — Míg a húszas években sorsát a körülmények magasra emelik, a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején ellene dolgoznak. Ebben természetesen szerepe van Hory- nalc is azzal, hogy öntudatos nacionalizmusa-hazafisága nem hunyászkodik meg a németek előtt. Ezen az úton tovább is lehetett volna haladni az antifasiszta nemzeti ellenállás felé. Bajcsy-Zsilinszky Endréhez fűződő, ezekben az években is meglevő, sőt talán elmélyülő barátsága is segíthette volna ebben az irányban. Ö azonban — miután egy újabb külföldi állomáshely elnyerésére irányuló kísérletei meghiúsultak, reményei szertefoszlottak, inkább a visszavonulást választotta.” Ám mivel ez alkalommal tisztünk egy könyv értékelése, (s mivel ezt voltaképpen e visszavonulás „eredményének” foghatjuk fel, méghozzá értékes eredményének), azt kell mondanunk: ez a .tette nem csekély. Hiszen Hory műve (is) egy lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy ma is élő közelmúltunkat minél sokoldalúbban megismerjük. Következésképp a Bukaresttől Varsóig című könyv értékes munka. Igen jó, hogy megírta, igen jó, hogy megjelent. (hajdú i.) Mézeskalácsosság Debrecenben Három évtizednyi késés(b) Könyvismertetői Egy diplomata emlékiratai Ma este a képernyőn Századunk és A Nagy Generáció
