Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Ila az alant leírtakból bár­ki magára ismerne, ne cso­dálkozzon, mert a szereplők, s maga a történet nem a kép­zelet szüleménye.) * Értelmiségi fogja magát, s belevágja fejszéjét a nagy fába, akarom mon­dani a földbe. Azt bérel a jámbor lélek, benne pe­diglen cukorrépát akar termeszteni. Mert muszáj neki. Egyáltalán nem a gyors meggazdagodás vezérli (hisz’ hírlik itt is, ott is, hogy nem ezzel kell, és lehet a nagy „suskát” megkeres­ni ...), hanem a minden­napok fojtogató kényszere, a tetemes, egyre inkább növekvő kiadások. Gyer­mekei — hál’ istennek — abba a korba értek, ami­kor úgy mondják-jellem- zik az ifjakat, hogy ha ma megvesz nekik egy ruhát, holnapra már ki is növik. Meg aztán a kölcsönszám- lák is ott sorakoznak a szekrény fölső polcán. Emberünk jóhiszemű és optimista. Ö úgy gondolja, minden érette van. A Hivatal (ahol a lehető leggyorsabban, legprecízebben elintézik az ügyeit), a Kereskedelem (melynek üzleteiben min­dig azt, és olyan áron kap meg mindent, amit és aho­gyan ő szeretné, ami a szíve vágya), a különféle Gazdálkodó Egységek (kik­kel valaminő szerződéses megrendelő, vagy egyéb kapcsolatban áll) — szóval mind-mind őérte vannak .. . Aztán fölébred. Mert föl kell ébrednie .. . Fölkereste a helyi téeszt, mely a településen a leg­több embert foglalkoztat­ja, lévén, hogy más mun­kahely a településen nem is nagyon található. Mely „Gazdálkodó Egységről” egyébiránt több fura-csú­nya hírek terjednek az ott és a távolabb lakók kö­zött, meg ahol „magasabb” emberek is sűrűn megfor­dultak már alkalomadtán (többnyire vizsgálódó szán­dékkal), s ahol vezető be­osztásban a helybéli dol­gozó oly ritka, mint a fe­hér holló ... No, de mit is törődök én ezzel, gondolta emberünk, hiszen én csu­pán jót akarok a magam, meg a népgazdaság hasz­nára: én csak cukorrépát akarok termeszteni. Ilyeneket gondolt, aztán fogta magát, s összeszed­te még a kredenc aljáról a legutolsó pénzdarabkát is, de igyekezete, úgy tűnt, hiábavaló, mert a hetedik krajcár csak nem akart előkerülni. Fölkereste hát a takarékszövetkezetet, mely tudvalevő, a lakos­ság legfőbb bankja, gon­dolván, ott mindig van egy kis pénz. Annyi volt is, hogy végre befizethet­te a bérleti díjat, megve- hette a vetőmagot. Majd Haszon elindult érte a cukorgyár­ba, utána pedig kiszállít­tatta a földre, keresett egy vetőgépes dolgozót stb., stb. Aki ilyesmibe kezd, az csinálja maga! — gondol­ta a téesz, és eszerint is tett. Mindent a bérlőre hárított. Jött a nyár. Ó, de cso­dálatos volt! Tűző napon, kinn a répaföldön, aminek a végét csak távcsővel le­hetett látni ... Meg az a gyönyörűen fejlődő nö­vényzet! Olyan erőteljes gaz volt, már az első ka­pálás idején ott, hogy csak na! Cukorrépa? ... Hát az is volt, imitt-amott... Se­baj, nekiestek, bekapálták. A szabadság nagy része er­re ment, de megéri ez, majd meglátjátok! — rik­kantott az újdonsült föld­bérlő, mikor este, lefek­vés idején az ágyba zu­hant ... Rögvest el is aludt, s azt álmodta, hogy milyen jó is ez a répaföld, ez a répalermesztés ..kihúzza őket a slamasztikából, meg a többi. Ilyeneket álmodott. Alighogy végeztek az el­ső kapálással, már kezd­hették is másodszorra, mert a gaz (az a gaz!) — köszönhetően a téesz „lel­kiismeretes” permetezésé­nek — oly gyorsan fejlő­dött, mintha naponta ön­tözték volna. Pedig eső az egyáltalán nem esett, ak­kora volt az aszály, mint talán soha. Mondogatták is a faluban az öregek, hogy ők bizony ilyet még nem éltek meg... Ez vi­szont pech, mármint ez a nagy szárazság. Elérkezett az ősz. Tudvalevő, ilyenkorra már fölkészül a cukorgyár is, lehet kezdeni a szállí­tást. De előtte ki kell szedni a földből a termést. Ergo, bérlőknek keríteni kell olyan embert és gé­pet, ami erre alkalmatos. Hosszú utánajárással ta­lált is egy maszekot, aki vállalta. Jó pénzért, persze. Kérte emberünk a téesz- től is a kiszedést, de a Jii- vatalos válaszlevélben az állott, egy magas ember aláírásával hitelesítve, hogy sajnos... Kell még egy markoló is, amivel fölrak­ják arra a teherautóra a répát, ami után szintén járkálni kell. De mikor lehet szállí­tani? No, ez az. Mert saját szakállára ő nem dönthet, mert hogy is nézne az ki ... Fölment a téesz iro­dájába, megtudakolni, mi­korra vannak szállításra be­táblázva. Hát még semmi­korra mint kiderült, a bé-> relt földeseket kifelejtet­ték ... Ekkor már kezdett kicsit mérges lenni embe­rünk, mert leperegtek lel­ki szemei előtt azok a kínlódások, melyekkel nagy keservesen eljutott a ré­paügyben idáig, s akkor azt mondta: hogy az ist..., de elharapta a mondat vé­gét, mert mégiscsak kultu­rált embernek gondolta magát. Holnap reggel itt leszek — mondá embe­rünknek az egyik legfőbb Gazdasági Vezető — jöj­jön már be az elvtárs, ak­kor megmondjuk, mikor lehet szállítani a répát. Ó, mily kegy!!! — gondolta a répatermesztő. Hát mégis­csak tájékoztatják majd ... Azért — ha másért nem, hát ezért —, máris meg­érdemli a téesz azt az öt­hat százalékot a bevétel­ből, amit a végelszámolás­nál majd levonnak ... Le is vonták. Csak az a nap ne jött volna el! A befizetés nap­ja. Amennyire várta, úgy elátkozta aztán. Mint ki­derült: még emberünknek kellett fizetni (pontosab­ban fogalmazva: amit be­fizetett, az ezrekkel volt több, mint amit kapott!). S ahhoz még hozzászámí­tandó a sok-sok munka is, az utánajárás, ami szintén plusz ráfizetés. Hát így. Emberünk most egyre csak azon töri a fe­jét, hogy jövőre mi legyen. Vállaljon-e répát, vagy sem. Mert az biztos, hogy minden idegességnek az időjárás az okozója. Már csak azzal nyugtatgatja magát, hogy a téesz azért nem fizetett rá. S ez is valami. Nemde? Mészáros István Karácsonyi cserebere Árut áruért! Az elmúlt évek tapaszta­latai szerint, a karácsonyi ajándékoknak szánt porté­káknak csaknem tíz száza­lékát cserélték vissza a vá­sárlóknak a Borsodi Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat üzleteiben az ünnep után. Időközben ugyanis kiderült, hogy a szoknya, a ruha, vagy éppen az ing kicsi, rö­vid az ujja, netán a színe nem tetszik a megajándé­kozottnak. Ezeket a termé­keket utólag kicserélték, a kívánt méretre és színre. 1988. január elsejétől azon­ban jó néhány cikk fogyasz­tói ára megváltozott. Meny­nyiben módosítja ez a szo­kásos „csereberét”? Erről kérdeztük Mező Józsefnét, a Borsodi Ruházati Kereske­delmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét: — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium előrelátóan és egységesen szabályozta a ka­rácsony után szokásos cse­reakciót. Eszerint az üzle­tekben pénzt nem adnak vissza a vásárlónak, hanem árut adnak áruért. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a csere során a portékák hasz­nálati értékben nem változ­nak. Például, ha valaki 530 forintért vett egy pulóvert, az január elseje után, igaz, hogy már más árjelzéssel ellátott pulóvert kap érte, de ugyanolyan minőségűt és gyakorlatilag ugyanazt a portékát. Más méretben, színben, és az új áron. Hasz­nálati érték szempontjából változatlanul. — Van-e határideje az említett csereakciónak? — Igen. Az idén ráadásul módosított, kedvezőbb. Ré­gen a vásárlástól számított nyolc napon belül cseréltük ki a hibátlan állapotban visz- szahozott ruhákat, pulóvere­ket, originál fehérnemű­ket. Most, egy vállalati dön­tés értelmében, 1988. január 15-ig élhetnek ezzel a le­hetőséggel a vásárlók üzle­teinkben. (Az ünneptől füg­getlen vásárlásoknál, a nyolcnapos cserehatáridő változatlanul érvényben van!) Egyébként a cserével és a módosításokkal kapcsolatos részletes tudnivalókat vala­mennyi boltunkban kifüg­gesztettük. elsősorban a vá­sárlók tájékoztatására, és nem utolsósorban az esetle­ges viták elkerülése érdeké­ben. Az elszámolások min­denkor a csere idejében ér­vényes árakon történnek. Az 1987. december 31-ig be­vitt cikkeket tehát termé­szetesen a megszokott ára­kon cseréltük ki. 1988. január elsejére valamennyi portékára (elkerültek az új árak. Lelkiismeretes, szorgalmas munkával úrrá leszünk nehézségeinken Dudla József újévi köszöntője a Miskolci Rádióban (Folytatás az 1. oldalról) élhetési gondokkal küzdő honfitársainkat eredménye­ink teljes listája sem teszi elégedetté? Tudjuk, megért­jük. Ám gondjainkat — ha azok számosak is — számol­va az országos vezetés fi­gyelmével, alapvetően ne­künk kell megoldani. Erre van programunk, és az ab­ban kijelölt feladatokat meg­oldjuk. Meggyőződésünk, hogy lelkiismeretes, szorgal­mas, okosabban végzett mun­kával úrrá leszünk nehézsé­geinken. Boldogabbá, humá- nusabbá tesszük életünket, vele az embert és valame­lyest az egész világot. Ez a meggyőződésünk a helyze­tünket tükröző tényeken és a megyénkben is tapasztal­ható tenniakarás reális szám­bavételén alapul. Erre a küz­dőképességre nagy szüksé­günk van. Követelmény a té­nyek, a realitások józan számbavétele, de értelmetlen, ha ez nem párosul a változ­tatásra törő akarattal. Az új év küszöbén mind­nyájunknak, magamnak is azt kívánom, hogy legyen ha­zánkban — itt megyénkben is — mind több olyan em­ber, aki személyes ügyének, személyes felelősségének te­kinti kibontakozási progra­munk megvalósítását. Kívá­nom: az új évben legyünk mind többen, akik a megszo­kotthoz való ragaszkodás el­lenében, a felelőtlenség, a kö­zömbösség, a közöny ellen hadakozva, újult erővel foly­tatjuk, végezzük munkánkat, hogy mind többen legyenek közöttünk, akik egyéni, csa­ládi boldogulásukat csak má­sokkal együttműködve, csak a közösség javára végzett te­vékenykedéssel érik el. Fel­adataink tételesen megfogal­mazódtak a Központi Bizott­ság júniusi állásfoglalásában és a Parlament őszi ülésén meghirdetett kormányprog­ramban. Tengernyi munka van azok mögött, akik a köz­élet különböző fórumain, a megyében, az országban részt vettek a helyzetértékelésben és a programok kialakításá­ban. Tengernyi munka vár ránk, mindnyájunkra, hogy az ezekben megfogalmazotta­kat megvalósítsuk. Most úgy látjuk, minden korábbitól nagyobb feladatok állnak előttünk 1988-ban. Gazdasá­gunknak jobban és gyorsab­ban kell igazodnia a külső és a belső piac igényeihez. Vannak munkahelyek, ahol a puszta létért, a talponmara- dásért kell nehéz, de szük­séges erőfeszítéseket tenni. Vannak olyanok is, ahol a kedvezőbb feltételek köze­pette a már korábban kiví­vott nemzetközi rang meg­erősítéséért, még előnyösebb külgazdasági kapcsolatokért kell dolgozni. A minőségi munka, a megújulás útjainak keresése változatlan alapkö­vetelmény minden munka­helyen. Hangoztatom: min­den munkahelyen, tehát nem­csak a gazdasági életben. A minőség egyre inkább min­dennapjaink alaptörvénye is. Alapkövetelmény, amely — többek között — elutasítja az emberi kapcsolatok eldurvu­lását; amelynek ki kell szo­rítania az embertársaink iránti közömbösséget. Alap- követelmény, amelybe bele­tartozik a tisztességes mun­ka, a családért, embertársa­inkért, a közösségért érzett felelősség; amelynek fontos része hazánk szeretete, a szo­cialista világrendszer orszá­gaival való kapcsolat erősí­tése, szolidaritásunk minden haladó erővel. A jövőért fe­lelősséget érző ember nem lehet érzéketlen a humánum hiányával szemben. Nagyobb figyelmet kell mindnyájunk­nak fordítani arra, hogy dol­gozóink, a lakosság közérze­te jobb legyen, hogy a jövő generációi kulturált, embe­ribb viszonyok között nevel­kedjenek. Ennek megvalósí­tásához nem elég a hatá­rozatok, az intézkedések sora, szükséges a lakos­ság együttgondolkodása és együttműködése is. Életünk minőségét tartalmasabbá, vi­szonyainkat kulturáltabbá, emberhez méltóbbá, csak va­lamennyiünk közös erőfeszí­tésével és összefogással te­hetjük. Embert próbáló feladatok várnak ránk munkában, köz­életben, mindennapjaink for­málásában egyaránt. Nehéz, kemény teendők ezek, de fe­lelős önérzettel vállalhatók, mert felelős emberhez méltó gondok. Megoldásukkal, egyé­ni boldogulásunkkal, hazánk haladását segítjük. Ezért is van az, hogy — a régi szép magyar köszöntéssel — min­den hazánkfiának és né­pünk minden igaz barátjá­nak bort, búzát, békességet kívánunk 1988. küszöbén. Kívánunk erőt, egészséget a ránk váró munkához. Meg­győződésem, hogy valameny- nyien, a hazánkat szerető, az országért és a társadalmi ha­ladásért felelősséget érző em­berek, készek vagyunk meg­tenni mindent, a következő 365 napban, amit tőlünk 1988 követel. Változnak a mezőgazdasági felvásárlási árak (Folytatás az 1. oldalról) termelői hizottsertést ad át. A mezőgazdasági nagyüzem és az áfész a kistermelőkkel — szerződés alapján — to­vábbra is köteles megoszta­ni a tőlük átvett állatokért elszámolt mennyiségi felárat. Az élőexportra vásárolt hús- és húsjellegű sertés termelői ára súlykategóriá­tól függetlenül 45 Ft kg net­tó súly. Ez az ár a meny- nyiségi felárat is magában foglalja. Az állami húsipari vál­lalatok és a Bácskai Hús­ipari Közös Vállalat a me­zőgazdasági nagyüzemek sa­ját, tenyésztésbe nem fo­gott hús- ,és húsjellegű ser­téseit — az élőexportra ke­rülő sertések kivételével — kizárólag hasított állapotban minősítik. A belső szervek értékét is magukban fogla­ló, hasított súlyra vonatko­zó termelői árak a követ­kezők: 75—95 kg között I. osztályú 60,00, II. osztályú 57,00, III. osztályú 54,10, IV. osztályú 51,20. 95—110 kg között 42.50, 110 kg fölött 40,60, 65—75 kg között 43,20, 65 kg alatt 36,00 forint. A hasított súlyra megálla­pított árak a mennyiségi felárat is magukban foglal­ják. Az állategészségügyi követelményeknek minden­ben megfelelő hasított ser­tések minőségének megálla­pítása a felvásárló szerve­zet által kijelölt vágóhídon a hasított súly nagysága és a sertésben lévő fehéráru százalékos aránya alapján történik, amint erre a cikk­ben már korábban is utal­tunk. A felvásárló szervezet — a szerződésben rögzített kü­lönleges követelmények tel­jesítése esetén — külön fel­árat fizet. Ugyancsak külön felár jár a brucellózis, a leptospirózis és az Aujesz- ky-féle betegségektől igazol­tan mentes (hármasmen­tes) nagyüzemi sertésállo­mányból átadott sertések után. A felár garantált mérté­ke élő állatok esetén 1 Ft/kg, hasított állapotban átvett sertések után 1,20 Ft/kg. Az első negyedévre szer­ződött és átadott hízottser­tések után időszaki felárat kell fizetni. A felár garantált mértéke élő állatok esetén 1 Ft kg, hasított és minősí­tett sertések után 1,20 Ft/kg. Külön megállapodás alapján az év többi hónapjában is fizethető időszaki felár. A Mezőgazdatsági és Élel­mezésügyi Minisztérium a minőségi árutermelést kí­vánja ösztönözni. Éppen ezért a kistermelői vágás után minősítésre átadott ser­tések után a minőségi felár I. osztályú áru esetén 1,50 Ft kg-mal, II. osztályú áru esetén 1,80 Ft kg-mal, III. osztályú minősítés esetén 1,20 Ft/kg-mal fizetnek töb­bet. A súlykategórián kívü­li, illetve a nem I—III. osz­tályú, élősúlyban átadott sertések áremelésben nem részesülnek, kivéve a spe­ciális igényeket kielégítő, úgynevezett TF, illetve az élő exportra kerülő vágóser­tések. A vágómarha árformája hatósági tájékoztató ár, az eltérés mértéke plusz, mí­nusz 10 százalék. A tájékoz­tató ár centruma a jelenle­gi hatósági árakkal azonos. A tájékoztató árba beleér­tendő az alapár, valamint a külön meghirdetésre kerülő mennyiségi felár és a nagy­üzemi prémium. A vágómar­ha felvásárlási árát alapve­tően a világpiaci árak hatá­rozzák meg. ezért az átla­gosnál nagyobb az árcent- rumtól való eltérés lehető­sége. A tehéntej és a tejszín hatóságilag rögzített árfor­mába tartozik. A mezőgaz­dasági kistermelők által ter­melt és értékesített tejet fi­zikai tisztaság szerint kell minősíteni. A fizikai tiszta­ság alapján minősített tej termelői ára. A mezőgazda- sági nagyüzem által termelt és értékesített tejet bakte­riológiai tisztaság szerint kell minősíteni. Amennyiben a mezőgaz­dasági nagyüzem és a kis­termelők által értékesített tej elkülönítése az átvételi helyen nem biztosítható, a mezőgazdasági nagyüzem ál­tal termelt és értékesített tejet is fizikai tisztaság sze­rint kell minősíteni és el­számolni. A minősítés alap­jául szolgáló mintavételt a felvásárló szervezetnek tör­ténő átadáskor végzik. A termelői árak 3,6 szá­zalék zsírtartalmú fejre és tejszínre vonatkoznak. A tej, valamint a tejszín 3,6 szá­zalék feletti zsírtartalmáért zsírkilogrammonként 119 fo­rintot kell fizetni. A 3,6 szá­zaléknál alacsonyabb zsír- tartalmú tej ára az eltérés mértékének megfelelően zsír­kilogrammonként 119 forint­tal alacsonyabb. A mezőgazdasági nagy­üzemek és az áfészek által átadott — saját termelésű (ideértve a kistermelőkhöz tartásra kihelyezett tehenek­től származó tejet is), vagy a mezőgazdasági kisterme­lőktől átvett — tej és tej­szín után az alapáron felül literenként 0,40 forint, a 3,6 százalék felett zsírtartalo­mért zsírkilogrammonként további tizenegy forint fel­árat kell fizetni. A 3,6 szá­zaléknál alacsonyabb zsír- tartalmú tej utáni felár az eltérés mértékének megfele­lő zsírkilogrammonként ti­zenegy forinttal alacsonyabb. A mezőgazdasági nagyüzem és az áfész a felárat a kis­termelőkkel megoszthatja. A tej felvásárlási alapára min­den minőségi osztályban egységesen 57 fillér literrel emelkedik. Ezen felül a 3,6 százalék feletti, illetve alatti tejzsírtartalom után fize­tendő felár, vagy engedmény mértéke tejzsírkilogrammon- ként 9 forinttal nő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents