Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
1988. január 26., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A tápok drágák Egy gazda négyszáz hízója Régebben farkasl'alkákat ijesztettek el. Nyakukon szöges övvel — az ősi ellenség fogása ellen — veszett dühvei támadtak minden ordasra. amely megközelítette a nyájat. Úgy tűnik, ma már az. ember helyettesíti az örök ellenséget. Mert az a néhány kuvasz, meg kis termetű komondor, ami Szirmán védi az istállót, aligha a havasi rablók ellen ugat. Mindenesetre nem ajánlatos a közelükbe menni. A felborzolt szőr. a villogó agyar, a felvont íny, a láncot szaggató düh, még a gazda méh levele mellett is inkább hátrálásra készlet. Az a vállalkozó, aki ilyen kutyuskákat tart, egyfelől biztosnak tudhatja magát. Abban, hogy a tolvajok messze elkerülik. Megyénk szövetkezeteinek nyolcvan százalékában nem tartanak sertést. Az állatokat levágták, az ólakat lebontották, átalakították. Indok, a gazdaságtalanság, az átvétel „szőrözései", amely megint árbevételromlást idézett elő. Nem segítette elő az ágazat fejlesztését az állami szabályozó rendszer változása sem, amely csökkentette a létesítmények korszerűsítését, újabb telepek építését. Bár az elmúlt időszakban fordult a szél, a szövetkezetek nagyobb dotációt kaptak, viszont most az árakra érzékenyen reagáló kisüzem, háztáji gazdaság az, ahol csökkenni kezdett ia termelés. Különösebben csodálkozni nem lehet ezen, a tápok, takarmányok árai a csillagos egekbe szöktek, amíg a termelői árváltozás korántsem követte a húsboltok árcéduláinak átírását. Így minden olyan embert értékelni lehet, aki ebbe a munkába . belevág. Nos, Bányai Gábor, itt Szirmán ezt tette. Évi huszonnyolcezer forintért kibérelt a Nagymiskolci Állami Gazdaságtól egy olyan épületet. amelyet önerőből, újabb százezerért alkalmassá lett sertéstartásra. Tavaly száz hízót nevelt. És bukott. Ötven sertése ment rá, egy olyan kóros jelenségre, amit még az orvosok sem tudtak kivédeni. (A kárt még nem merte kiszámolni.) — Amikor elkezdtem, két dolog között választhattam. Maszek tüzépes voltam, ahol anyagilag nem jártam rosz- szul. De mindenképpen abba akartam hagyni, egyszerűen elegem volt belőle. Mivel eredeti szakmám a mészárosság, elmehettem volna egy húsboltba, vagy konyhára öt-hat ezerért. Nem nagyon vonzott. A másik lehetőség ennek az istállónak bérlése volt. Sok pénzt kellett beleölni, s nagyon nagy a kockázat, de ha bejön, akkor meg is éri. Páratlan vélemény egy olyan év után. amikor a forintok szó szerint elrepültek. Legyintett: — A .tanulópénzt mindenhol meg kell fizetni. Egy biztos, ahogy elképzeltem, úgy ez a vállalkozás nem fog menni. Váltani kell. sürgősen váltani. Családi vállalkozásról lévén szó. nem az új adórendelet fenyegeti a tartás gazdaságosságát. Egymillió forintos termelés adómentes. Ezt természetesen kihasználják. Éppen ezért jobban tartanak attól, hogy a jelenlegi táp- s abrakárak mellett — figyelembe véve a malacok árát is — a tartás nem lesz gazdaságos. — Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kifogytam a pénzből. Márpedig idén négyszáz hízót akarok felnevelni! Beállítottam húsz kocát. A szaporulata enyhíthet a kínzó anyagi gondokon, mert manapság vásárban már-már megfizethetetlen egy malac. Még a sertéstartásáról híres Békés megyében is nyolcvan forintot kérnek a malac kilogrammjáért, az alapanyagéhes „kombinátok" felverték az árakat. Ezt a problémát még le lehet rendezni. De úgy tűnik, a tápok — mesterségesen kelteti — magas ára megpecsételheti a kistermelő sorsát. A keverőüzemek mázsánként hatvan forintot kérnek a takarmány összeállítá- sáért(t), húsz forintért szállítják a táp száz kilogrammját, s a vállalkozót terheli még a négyforintos zsák ára is. Ha ezek a költségek nem terhelnék a hizlalást, akkor biztonsággal garantálható a haszon. De ehhez kell egy házjtáji keverő. És kis teljesítményű berendezés ebben a háztáji termeléséről híres országban nem kapható. És ha még lenne is, a fehérje- takarmányokkal monopol- helyzetben rendelkező vállalatok, termelési rendszerek, biztos nem látnák el. De úgy tűnik, mégis sikerült áttörést elérni, s ez szintén egy termelési rendszernek, az ISV- nek köszönhető. A megyei kirendeltség munkatársa, Demeter Attila: — Ügy tűnik, sikerül beszerezni egy régebbi típusú berendezést, amelynek telepítése nem drága; 25—30 ezer forint, s ami teljesen megoldja egy-egy ilyen vállalkozás tápkeverési gondját. Mi első osztályú Salvana- Biogal premixet is adunk, reméljük, a megyei gabonaforgalmi vállalat fehérjét is ad hozzá, a gazdasági abrak meg bárhol beszerezhető. A termelőnek létkérdés az olcsó, jó minőségű takarmány. Fölösleges megvárni, hogy a magas árak miatt visszazuhanjon a termelés, hiszen egy ilyen vállalkozás egy közepes tsz összes termelésével felér. Vagyis a kistermelést támogatni kell, s nem gátolni. Még egy nagy problémakör van, az pedig az átvételi ár. A húsipar jogosan szeretné, hogy hústípusú sertések kerüljenek a vágóvonalra. Am az exportminőségre kidolgozott objektív minősítés nehezen erőltethető a kistermelésre. Itt nem lehet azonos súlykategóriájú csoportokat összeállítani, hiszen a hizlalás a vásárlásoktól függ. Így a szóródás nagy. Húsz leadott állat között lesz hetvenöt kilogrammos, de 130 kilogrammos is. A jelenlegi feltételek alapján erre pedig a termelő alaposan ráfizet. Pedig létezik megoldás. — Kis vágóhíddal kellene olyan szerződést kötni, amelyben a súlykategória-határ nem szerepel. Erre állítólag hajlandók, hiszen ezekben az. üzemekben szinte teljesen feldolgozzák az. állatot, vagyis tőkehúst, vagy éppen exportárut nem állítanak elő. Másrészt, s ezt meg kell mondani: vezetőik sokkal rugalmasabbak, piacérz.éke- nyebbek. Nekik alapanyag kell, s így jobban fontolóra veszik a kistermelés érdekeit. Van aki nehezen hiszi el, de tény, a jelenlegi közgazdasági helyzetben még ilyen arányú vállalkozás sem jelent meggazdagodást. Tisztes hasznot, azt igen, de azt is akkor, ha sikerül megteremteni hozzá a háttért, mert újabb kudarc után elmúlik a kedv. — kármán — Az ipari szövetkezetek háza tájáról Köztudott, hogy megyénk ipari szövetkezeteinek érdek- védelmi szerve a Kiszöv. Az már kevésbé ismert, hogy munkatársai milyen harcokat vívnak — gyakran a kulisszák mögött —, a szövetkezeti tagság érdekében. Az utóbbi időkben — a szabályzók változása miatt — jelentősen megnőtt a pénzügyi gazdálkodást érintő érdekvédelmi feladatok száma. Ezért kértük meg Bognár László osztályvezetőt, tájékoztasson néhány, > szövetkezeteket érintő ‘ kérdésről. * Az első és legfontosabb hír; a szövetkezetek túl vannak a bérbruttósítás nehéz és szerteágazó feladatán. A bonyolult munkában a Kiszöv tanácsadó szolgálatot, sőt, ügyeletet is tartott. Talán nem túlzás és nem öndicséret, de az osztályvezető szerint sok tisztázatlan kérdésben tudtak segíteni a hozzájuk fordulóknak. A bruttósítást egyébként minden szövetkezet képes volt úgy megoldani, hogy a brut- tósílolt bérekhez egyikük sem igényelte az állami segítséget. Saját forrásaik elegendőnek bizonyultak a többletkiadások fedezésére. * Az említett „harcok" egyikél a pénzügyi kormányzattal vívta a Kiszöv és az Okisz. A bedolgozók széles rétegéért küzdöttek. Tudnunk kell a jobb megértés érdekében. hogy Borsod ipari szövetkezetei 3—4 ezer bedolgozót foglalkoztatnak. Többnyire varró, hímző asz. szonyok vállalnak ilyen formában munkát, akik emellett otthon ellátják a beteg »családtagot, a gyereket ... A korábbi rendszer értelmében a bedolgozók keresetük 15 százalékát kapták a megbízó szövetkezettől költségtérítés címén. Ha mondjuk, valaki kétezer forintot kereseti, háromszázat kapott pluszban azért, mert a villanyvarrógépe kopik, áramot fogyaszt, mert a helyiséget fűteni kell... Az új szabályzók értelmében rájuk is kötelező érvényű lett volna a hitelesített számla főkönyv vezetése, hiszen a jogszabály mint vállalkozókat fogta fel a bedolgozók tevékenységét. Hosszas talpalás után a Kiszöv és az Okisz szakemberei meggyőzték a pénzügyi szerveket: maradjon el a bedolgozóknál a főkönyv vezetése. Elég. ha összegyűjtik a villanyszámlát és egyéb bizonylatokat, s a megbízó ebből kiszámítja a rezsit, amit megtérít a bedolgozójának. Ügy, hogy költségtérítésként szerepel-' jen, s ne képezze adó alapját. * Siker az is, hogy az átalánydíjban dolgozó szolgáltatóknál az adóköteles jövedelemhatárt 200 ezer forintban állapították meg. Ismerve a megye fodrászainak, órásainak leterheltségét. jövedelemtermelő képességéi. az érdekvédelem az ő esetükben is tiltakozott a hitelesített számla főkönyv vezetési kötelezettsége ellen. Mondván, hogy egy sem akad köztük, aki 200 ezer forintnál nagyobb keresethez jut, tehát nincs szüksége költségű i m u tatás na. Bognár László nem titkolja, hogy itt bizony vereséget szenvedtek. Minden szolgáltató köteles vezetni a főkönyvet, aminek sok értelme nincs. Viszont — vallja — plusz elfoglaltságot ad azoknak a dolgozóknak, akiknek — a drágulás okozta kereslet- csökkenés miatt — most legfőbb feladatuk lenne: a megrendelő kegyeinek keresése. M. Sz. Zs. A BVM Miskolci Gyárában A szabadtéri tárolók ismét megtelnek ... Ritkán fordult elő az utóbbi években, hogy a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárában az év végi záráskor a raktárak kongtak az ürességtől. 1987 decembere — mindenki legnagyobb örömére — ezt az állapotot tükrözte. Mint többen is megfogalmazták, a rendelkezésre álló készletnek — az ismert okok miatt — akár a duplája is elfogyott volna, olyan érdeklődés nyilvánult meg a termékek iránt az utóbbi hónapokban. Az igényeket annak ellenére sem tudták kielégíteni, hogy a dolgozók az elmúlt év második felében mindössze csak két szabadnapot vettek igénybe. A szombatokat három-, a vasárnapokat egyműszakos termeléssel zárták. A kiszállítás azonban a két szabadnapon sem szünetelt. — A vásárlási lázzal is magyarázható, hogy eredményeink várakozáson felül alakultak az elmúlt évben — mondja Nagy Árpád igazgató. — Az egyetlen kedvezőtlen jelenség csak az, hogy dolgozóinknak igen nagy terhelést kellett elviselniük ebben az időszakban. Az emberek fáradtan kezdtek hozzá az idei esztendő feladatainak végrehajtásához. Pedig most is ugyanúgy helyt kell állni a munkában, sőt... — Jelenleg mindenekelőtt a készletek feltöltésére kell összpontosítanunk — folytatja az igazgató. — Elsőséget biztosítunk a lakossági igényeknek. A födémszerkezeti elemek, a falazóblokkok, az ajtók, ablakok iránt továbbra sem csökkent a kereslet. Ez a jelenlegi tavaszias januárnak is köszönhető. Ennek természetesen nemcsak az építkezők és építtetők, mi is örülünk. Az enyhe időjárás számunkra is lehetővé teszi a folyamatos termelést. Így született meg az a döntés, hogy a tervezett nagyjavításokat amennyire csak lehetséges, elhalasztjuk. Az sem fordult elő eddig gyakran, hogy a januári és februári megrendelés kitölti a- termelési kapacitást. Manapság a napi termelés megfelel egy-egy nyári nap eredményének. Az új gazdasági év tennivalóiról a következőket jegyezhettük fel: — Ahhoz, hogy az új gazdasági környezetben is talpon tudjon maradni gyárunk, meg kell ismételni az elmúlt év eredményét. Árbevételben az idén is felette kell maradni az 500 milliónak, s a nyereség sem lehet kisebb, mint egy évvel korábban. Mindezt lényegesen kevesebb túlórával szerelnénk elérni — mondja. Nagy Árpád. Az eredményes gazdálkodás feltétele a termékek korszerűsítése, a költségcsökkentési törekvés, a takarékosabb alapanyag-felhasználás és az energia csökkentése. Ez utóbbi viszont szoros ösz- szefüggésben van az időjárással. Az idén még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ipari szolgáltatásoknak. A segédüzemben elvégzendő vasszerkezeti, és hajtóműszerelési munkákból, valamint a satolongyártásbói mintegy 20 millió forint árbevételre számítanak a gyárban, ami ugyancsak az eredményes gazdálkodás megteremtését segíti. Csákó Gyula Az áthidaló gerendákat nagy fesztávolságú csarnokok építésénél alkalmazzák. Fotó: Laczó József Népművészet iijú mestere pályázat A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal az Országos Művelődési Központtal, a Népi Iparművészeti Tanácscsal és a Népművészeti Egyesülettel közösen pályázatot hirdet a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. A pályázat célja, hogy ösztönözze az ifjúság körében a népművészeti alkotó és előadói tevékenységet, a nemzeti hagyományok ápolását és továbbfejlesztését, beleértve a nemzetiségek kultúráját is. Az előadóművészeti kategóriában 30, a tárgyi alkotóművészet kategóriában pedig 35 éves korig pályázhatnak az érdeklődők. A pályázat újdonsága, hogy a tárgyalkotók számára nívód íjat ítélnek oda, ezt a népművészet formanyelvét továbbfejlesztő alkotók nyerhetik el. A pályázatokat a nagyméretű tárgyak, tárgyegyüttesek kategóriájában április 15-ig, az előadóművészed és tárgyi kategóriában május 9—13. között kell beküldeni az 1074 Budapest. VII.. Rottenbiller utca 16—22. címre. (MTI) lói az les raktárakat